A legnagyobb csendben és titokban csempészte ki a lányt az épületből, majd a saját kocsijába pattanva hajtottak el onnan a leginkább félreeső utcákon. Kb fél óra-45 perces autó út után megérkeztek egy kifejezetten nagy házhoz, amely nagysága és fegyelmezett elrendezése hatalmas szigorról árulkodott. Aliyah elképedve vizslatta a hófehér monstrumot.
- Hol vagyunk most? -kérdezte óriási áhítattal hangjában.
- Mi az csak nem tetszik a hely? -biccentett az épület felé, arcán apró mosoly jelent meg.
- De igen! Ez a ház gyönyörű! -ecsetelte szinte már tátott szájjal- Az előző kettő is szép volt de ez...! Mennyi védett háza van az FBI-nak?
- Tömérdek. -nyitotta ki az ajtót- De történetesen ez nem az.
- Nem? Akkor? -kerekedtek el szemei.
- Ez az én házam.
Kijelentésétől még a szíve is kihagyott egy ütemet. Hogy ez a gyönyörű, szépen berendezett ház azé a beképzelt, bunkó ügynöké legyen!? Hát akadnak meglepetések az biztos! Elképedve vizslatta végig az összes elétáruló helységet, kezdve a konyhától a nappalin át egészen az emelethez vezető lépcsőig. Egyáltalán nem gondolta volna, hogy ennek a férfinak ilyen háza van, nem igazán illik hozzá. Hófehér falak, fekete, szürke, fehér és kék bútorok voltak gondosan elrendezve, de főként a fekete szín volt az uralkodó.
- Gyere! -ragadta meg a lány karját és húzni kezdte.
- Hova viszel?
- Megmutatom a szobád!
Felvezette a lépcsőn minek tetején egy kisebb folyosón lyukadtak ki, melynek oldalain 1-1 ajtó helyezkedett el kicsit távolabb egymástól. Kb a négy méter széles folyosó legvégéig mentek ahol egy sötétbarna ajtó zárta el a mögötte rejtőző kis világot.
- Ez lesz a te szobád! -vezette be- Eredetileg vendégszobának lett berendezve de általában a srácok szoktak itt aludni ha épp party-s a hangulat. Most jelenleg neked is megteszi. -megragadta és újra húzni kezdte- Ez a fürdő! -mutatott egy fehér ajtóra ami kettővel volt odébb az övétől- Ezek üresek, nincs bennük semmi. Az ott -megállt a lépcsőnél és a másik irányba mutatott- a folyosó végén az én szobám, ha bármi baj van ott megtalálsz. De tényleg csak vészhelyzetben gyere oda! -jelentette ki.
- Nyugi amúgy se akartalak zaklatni. -jegyezte meg- Na és az ami mellette van?
- Oda be ne tedd a lábad! -emelte meg hangját fenyegetően- Ha be mersz menni akkor visszaviszlek a központba és azután oda visznek ahova akarnak!
- Rendben, felfogtam. -bólintott.
- Lent leszek addig kicsit pakolj ki de ne rendezkedj be annyira, ez csak átmeneti!
- Nem állt szándékomban ideköltözni!
Szemforgatva sétált le a lépcsőn otthagyva a lányt. Aki fejét ingatva ment be a korábban mutatott szobába. Szép volt fehér falak, szürke padló, fehér szekrények és szürke szőnyeg és ágytakaró. Bár sokaknak lelombozó lenne ez a sok szürkeség de Aliyaht inkább lenyűgözte a hely egyszerű varázsa. Az ablakhoz lépve kitekintett rajta és csak bámulta az utcán elhaladó embereket. Megirigyelte életük gondtalanságát és azt, hogy oda és akkor mehetnek amikor csak akarnak. Szomorúan döntötte homlokát a patyolat tiszta üvegre melyen lélegzetei nyomot hagytak. Kezét felemelve ujjával egy „segítség" feliratot írt az ablakra ami hamar el is tűnt újabb pára hiányában. Helyet foglalt az ágyon és élvezte a szobát betöltő édes csendet. Sötétedett már mire kopogást hallott ajtóján.
- Gyere! -kiáltott ki.
- Gyere enni, vacsora idő van! -bökte oda félfogról.
- Nem vagyok éhes.
- Kérdezte valaki? Azt mondtam gyere enni!
Halk sóhaj kíséretében vonult le a férfival karöltve a konyhába ahol kelletlenül ült le az asztalhoz. Bár az étel amit Jeon nyomozó elérakott ínycsiklandónak tűnt, mégis úgy érezte egy falat sem menne le a torkán. A benne rejlő fájdalom, düh és kétségbeesés eltelíti minden belsőszervét, így a gyomrát is. Villájával piszkálta a sült húst, tologatta ide-oda a borsósrizs szemeket és erősen elgondolkozott hogyan kéne feltűnés nélkül megtalálnia a hugát.
- Miaz, nem ízlik? -bökött rá villájával.
- Mondtam, hogy nem vagyok éhes. -felelte kissé mogorva hangon.
- Pff felőlem -a tányérért nyúlt- több marad nekem! -átkotorta az ételt a saját tányérjára.
A lány először dühösen de aztán halvány mosollyal nézte ahogy a férfi vég nélkül tömi magába az ételeket. ~Hová fér bele ennyi? Gondolta magában. Mikor végeztek vagyis csak végzett a vacsorával a lányra hárította a mosogatást, mondván ő főzött így Lianak kell mosogatnia! Csendben tűrte a parancsolgatást és a mosogatóhoz ment, hogy elvégezze rászabott feladatát. Mikor készen lett és mindent visszapakolt a helyére gondolta készít magának egy teát, az mindig megnyugtatja.
- Kérdezhetek valamit? -szólalt meg miközben arra várt, hogy a víz felforrjon.
- Ha muszáj. -sziszegte fogai közt, gépéről fel se pillantva.
- Miért hoztál ide? Mármint a saját lakásodra. Ez nem illegális nálatok, vagy hogy kell az ilyen mondani?
- A főnök ötlete volt. Az a gyanúja, hogy Morinoék tudnak a nyílvántartott védett házainkról, így Mr. Turman jobbnak látta ha itt rejtünk el. Itt nem találnak rád. -pillantott fel a lányra aki csak bólogatott a magyarázatra- De nyugi én sem örülök ennek! Hátam közepére se kívánom ezt az egészet.
- Kössz te aztán igazán értesz ahhoz hogyan rontsd el a pillanatot! Na jóéjt!
Idegesen vágtatott fel a lépcsőn, majd hangot adva nem tetszésének jól becsapta magamögött az ajtót. Az ágyba vetette magát és dühöngött amiért az a szemét Jeong Guk ismét így megbántotta. ~Mit ártottam én neked!? Kétségbeesett gondolatai nem hagyták aludni. A nap is kezdett felkelni mire képesnek érezte magát arra, hogy aludjon de mielőtt álomra hajthatta volna fejét az ajtó hangos nyikorgással nyílt ki és egy teljes harcidíszbe öltözött Jeon ügynök lépett be rajta. A lány szemei azonnal kipattantak és meglepődve bámulta a férfit.
- Hát te? Mi ez a maskara? Csak nem csatába indulsz? -kérdezte vicces hangon.
- Haha nagyon vicces vagy. Ez egy biztonsági öltözet. Nem szabadna elmondanom de épp lecsapni készülünk Morino embereire, azért kell a védőruha. -mutatott végig magán.
- Mi? Tudjátok hol vannak? Ott van Sofi is? Róla tudtok valamit? -száporozta el azonnal kérdéseivel.
- Nyugi hé! Egy drog ügyletet akarunk felszámolni. Kétlem, hogy a hugodat ott rejtegetnék. Csak jöttem szólni, hogy egy ideig távol leszek és lezárom a házat. Be lesz kapcsolva a riasztó úgyhogy se ki se be, ha esetleg készülnél elmenni valahova. A riasztó hangrendszeres így csak az én hangom deaktiválja, szóval a szökés esélye nulla! Ha bármi van a telefonon elérsz de remélhetőleg semmi gond nem lesz. Értettél mindent?
- Igen nem vagyok idióta.
- Remek akkor én megyek is. Majd jövök. -állt meg a lépcsőnél- Csak semmi hülyeség!
Sietősre vette lépteit majd miután teljes egészében lezárta a házat, elment. Otthagyva Aliyaht teljesen egyedül. A magáramaradt lány kedvetlenül ment le a konyhába egy frissítő kávé reményében de azt sehol sem talált. Így csalódottan heveredett le a kanapéra. Elaludhatott mert arra riadt fel, hogy csörög a kölcsönbe kapott telefonja. Ijedten keresni kezdte majd meglátva, hogy ki keresi azonnal felvette.
~ Szia Taehyung! Miért hívsz? Baj van?
~ Áh szóval tényleg odaadta neked a telót, klassz! Jungkook veled van? Csak mert tegnap óta nem láttam és kezdek aggódni! Dolgozni se jött be.
~ Nincs itt. Lelépett valami akció miatt. Azt hittem te is ott vagy?
~ Én? Nem. Várj, milyen akció? -bár nem látta de erős érzése volt, hogy magasba emelte szemöldökét és elkerekedtek szemei.
~ Hát valami olyasmit mondott, hogy Morino embereire fogtok lecsapni meg valami drogos ügylet. Passz. Te erről nem tudsz semmit?
~ Hát rohadtul nem! -háborodott fel- Mi az, hogy a többiek terepre mennek amíg én Jin marhaságait hallgatom egésznap!? Na ezért még számolok Jeong Gukal az tuti!
~ Ne haragudj, hogy feldühítettelek nem akartam! Azt hittem te is velük mentél...
~ Dehogy mentem. Reggel óta itt vagyok ebben a tetves irodában és mindenféle marhaságot kell csinálnom Jin miatt. Tisztára mintha szivatna!
~ Sajnálom!
~ Egyébként te hol vagy? Ha jobban belegondolol téged se láttalak tegnap óta.
~ Hát Jeong Guknál. Nem mondta? -lepődött meg.
~ Mármint az ő lakásán?
~ Igen.
~ Hogy hogy?
~ Azt mondta Mr. Turman utasítása volt, szerinte itt nagyobb biztonságban vagyok.
~ Ez érdekes. Na mindegy most mennem kell megérkezett a rabszolgahajcsár. Majd beszélünk, szió!
El sem köszönhetett a hívást már bontotta is. Csodálkozva ült le a konyhapultnál lévő székbe. Vajon Taehyung miért nem tartott Jeong Gukékkal a nagy lecsapáson? Vajon szándékosan hallgatták el előle? Mi volt az oka amiért nem tudhatott róla? Tudta hiába tesz fel magának tucatnyi kérdéseket, úgysem tudja megválaszolni azokat.
A nap már elbúcsúzott a horizonttól mire őnagysága hazatért. A kinézete alapján roppanttul fáradtnak tűnt, haja csapzott volt, arca koszos, itt-ott a sebeiből kiszivárgó vér ráalvadt bőrére. Nagy sóhaj kíséretében dobta le magát a kanapéra. A lány azonnal vitt neki egy pohár vizet, amit szó nélkül vett el és hörpintett fel egy húzásra.
- Látom nem volt egyszerű a bevetés?
- Egy akció sem könnyű. De Morino emberei igazán kitettek magukért, komoly ellenfelek.
- De ugye senki sem sérült meg? -kérdezte aggódva.
- Dehogy. Tudod(?) mi legyőzhetetlenek vagyunk! Itthon volt valami gond?
- Nem, semmi. Na és... -gondolta kielégíti kíváncsiságát és megtudja amire válaszokat akart- mondd csak Taehyung...?
- Mi van Taevel? -nézett fel rá.
- Mért nem volt ma veletek? Azt hittem egy csapat vagytok!
- Mert Jinnek ellenőrizni... Várj! Te meg honnan tudod, hogy nem tartott velünk!? -állt fel, mire a lány megijedt és hátrálni kezdett.
- Hát...én... ma beszéltem vele.
- Micsoda!? -kiáltott fel- Mondtam neked, hogy ha bármi van engem hívj fel! Mit nem lehet ezen érteni? -ordítozott vele.
- Értettem! -kiabált vissza- Ő hívott fel engem. Azon a telefonon amit adtál. Eszem ágába se volt felhívni. Taehyung hívott, téged keresett. Azt mondta nem mentél be dolgozni.
- Istenem az a kotnyeles kölyök... -ingatta fejét- Na és mondtad neki, hogy itt vagy?
- Igen.
- Óh Istenem! -erősen ingatta fejét és olyan arcot vágott, mint aki abban a percben kapta meg a halálos ítéletét.
- Mért baj ez? Azt hittem barátok vagytok! Vagy az a baj, hogy itt vagyok nálad?
- Nem! Istenem miért jár folyton a szád!? Nem kellett volna tudnia, hogy itt vagy!
- Miért? -nézett értetlenül.
- Mert tilos. A parancsnok megtiltotta!
- Micsoda!? De miért? Hiszen egy csapat vagytok nem? Akkor mire jó ez?
- Azért mert Mr. Turman szerint... -mielőtt beavathatta volna a dologba a csengő megtörte a beszélgetésüket- A francba! Most menj fel és jól zárkózz be! Bármit hallasz le ne gyere és egy hangot se adj ki! Ne tudja senki, hogy itt vagy, megértetted!? -parancsolt rá, közben tuszkolta felfelé.
- Mi folyik itt Jeong Guk? Mért kell bújkálnom?
- Majd elmagyarázom de most menj már!
Amint eltűnt az emeleten az ajtóhoz sietett és kinyitva azt beengedte szőke hajú, feldúlt állapotban lévő barátját.
- Mi folyik itt Jungkook!? Mi az, hogy ti nélkülem mentek terepre? Sosem csináltatok még ilyet! Miért hagytatok ki?
- Ne haragudj Tae, parancs volt.
- Liatól kell megtudnom, hogy nélkülem akcióztok!? -kiabált- Nem hiszem el! Azt hittem barátok vagyunk!?
- Azok vagyunk, hidd el. De ennek semmi köze a barátságunkhoz! Ez felsőbb utasítás volt Taehyung.
- Ja... Mint az is, hogy titokban idehozd Aliyaht? Jeon Jeong Guk nem fogom megkérdezni csak egyszer, mi a fene folyik itt!?