A suli felé menet Soyang felvett az autójával és együtt mentünk be a hatalmas kapun. Mikor kiszálltunk láttuk, hogy lányok hadai rohanják le az éppen érkező három fiút. Milyen szánalmas...! Alig tudtak kiszállni kocsijukból, úgy körbeállták azokat. Mi csak nevetne indultunk el az épületbe. Egy pillanatra megálltam, hogy megkeressem táskámban nagyon jól elbúvó telefonom, hogy majd felhívhassam SoHee-t. Yang nem várt meg, szerintem észre se vette ahogy lemaradtam. Ahogy utánna baktattam láttam ahogy a lépcsőkön állva figyelme a fiúk felé irányult. Nem tudom miért de ez engem is arra kényszerített, hogy én is odanézzek s amit ott láttam... Jimin két aláírás közt a barátnőm felé pillantott és mosolyogva biccentett neki, amitől Yang totál zavarba jött és kipirultan vigyorgott. Hát itt meg mi folyik? Odamentem és behúztam őt az épületbe.
- Ez meg mi volt? -vontam kérdőre, nagyon kíváncsi voltam.
- Semmi. Mi lenne? -hangja vékony volt, tudtam hazudik.
- Kim Soyang! Ne hazudj nekem! Mi volt ez a kis biccentés Jimin részéről? -mosolyodtam el- Hamar leváltottad Tae-t! -nevettem.
- Jaj Nara, te olyan cinikus vagy! -ingatta fejét- Hmm... Na jó, elmondom de nem nagy ügy. -vont vállat- Tudod a koncert után elmentem velük arra a köszöntőre? -bólintottam- Egész jól elvoltunk, sokat nevettünk, beszélgettünk. Én próbáltam Taehyung-al beszélgetni, de folyton lerázott és inkább Jungkook-al és Jin-el baromkodott. Aztán leültem egy sarokba, nem akartam zavarni őket. Egyszer csak Jimin odajött és megkérdezte, hogy zavarna-e engem ha mellém ülne és beszélgetnénk. Mondtam, hogy nem, üljön le nyugodtan és vele dumálgattam egész éjjel, hajnal körül pedig hazakísért. Ennyi! -tette karba a kezét.
- Hűha, nem semmi hétvégéd volt! Akkor Jimin jófej is tud lenni? -ezt inkább magamtól kérdeztem mintsem tőle.
- Meglepődnél. Bármit is gondolsz róluk, és én tudom mit gondolsz, hidd el nem úgy van! Annyira jófejek és kedvesek az emberekkel, de tényleg! És ezt a barátodként mondom, nem mint egy Army!
- Örülök, hogy sikerült velük jóban lenned!
- Te mért nem adsz egy esélyt nekik? -dőlt neki a falnak.
- Bocs Yang, de tőlem már az is nagy erőfeszítés és előrelépés, hogy képes vagyok velük együtt ebédelni! Légyszi, ilyesmire ne kérj engem.
- Jólvan, te tudod! -emelte fel kezeit- Gyere menjünk fel a terembe, nem sokára kezdődik az óra.
Csak bólintottam és elindultunk. Tényleg örültem, hogy Soyang ilyen könnyen összebarátkozott a srácokkal, de ne várja el tőlem ugyanezt! Nem az én világom ez a showbiznisz és a sztárság, jobb szeretem a normál embereket, akiről azt sem tudják ki ő!
A nap további része elég nyugisan telt. Suli végeztével siettem az oviba majd onnan a kávézóba. Yona addig amíg dolgozom az öltözőben elvan, SoHee adott neki egy tabletet azon játszik, mesézik és amit szeret. Szeretek itt lenni, olyan jó kis hely ez, megnyugtató és barátságos a légkör. Olyan hat óra körül betoppant Hee bátyja BoGum is. Mindkettőnket meglepett a hirtelen látogatása, hiszen a huga szerint nem gyakran jár ide. A meglepett lány azonnal a nyakába ugrott és üdvözölte testvérét. Aki miután letette a szédült lányt, felém kezdett el közeledni és mosollyal arcán köszönt nekem.
- Szia Nara! Hogy vagy? -ült le a pulthoz.
- Han úr! -hajoltam meg előtte.
- Na! Mi ez a hivatalos hangnem?
- Hát már alkalmazott vagyok és te pedig a főnököm, nem tegezhetlek csak úgy le!
- Ugyanmár! -legyintett- Én nem afféle szörnyeteg tulajdonos vagyok! Maradjon csak az a hangnem, mint amikor először találkoztunk! Sőt ha nem fogsz továbbra is egy barátként kezelni akkor megsértődöm és kirúglak! -tette karba kezét tettetett sértődöttséggel, huga csak nevetett.
- Oké bocsánat! Akkor szia! Jól vagyok köszönöm, te? Hogy hogy itt?
- Ja jó kérdés! Mért vagy itt? -állt mellém SoHee.
- Nocsak, nem jöhetek meglátogatni a kedvenc hugimat? -magához húzta és jól összeborzolta a haját, csak nevetni tudtam rajtuk.
- Még kedvenc! Tudtommal én vagyok az egyetlen hugod!?
- Azért is vagy a kedvencem! -tetszett ahogy így húzták egymást, mégis minden tettükben ott volt a tiszta testvéri szeretet.
- Jaj BoGum! A hajam! -fogta fejét- Tudod te meddig tart megcsinálni!?
- Nyugi, így jobban áll!
- Elnézést kérek a bátyám miatt! -nézett rám- Már 26 éves de még mindig úgy viselkedik akár egy gyerek! -nyújtotta ki rá a nyelvét.
- Aha, most ki a gyerekes? -nevettek- Na lányok én elvonulok az irodába, ha kell valami szóljatok!
Csak bólintottunk, majd folytattuk tovább a munkát. Telt az idő és már alig volt hátra fél óra a munkaidőmből, alig vártam, hogy vége legyen! Nem vágytam másra csak egy jó kis zuhanyra és egy kiadós alvásra. A vendégek is kezdtek hazaszállingózni, így a már üres asztalokat takarítottuk le. Miközben járt a kezünk beszélgetésbe elegyedtünk SoHee-vel.
- Mondd csak, ti mindig ilyen jóban voltatok a bátyáddal?
- Persze! -rámnézett- Igaz sokszor húzzuk egymást és néha egész kibírhatatlan, de amúgy tök jófej srác és hatalmas szíve van! -hirtelen megpillantottam az említettet a hátamögött, de mutatóujját a szájához emelte nehogy megszólaljak- Ne mondd el neki, de ő egy nagyon jó ember, és örülök, hogy a bátyám!
- Én is örülök, hogy a hugom vagy! -kapta fel hátulról, amitől Hee egy nagyot sikoltott, nagyon megijedt szegény- Ugye tudjátok, hogy nem szép dolog a másikat kibeszélni a hátamögött?
- Nem beszéltünk ki!
- Így van, csak megjegyeztem SoHee-nek, hogy milyen jó látni titeket amiért ilyen jóban vagytok!
- Neked nincs testvéred? -kérdezte a fiú.
- De van. Egy hugom és egy velem egyidős lány van, de csak a mostoha testvéreim.
- Hogy hogy? Mi történt?
- Örökbe lettünk fogadva én is és Yona is. A Bang család fogadott be minket.
- Az a Bang család!? -nézett kerek szemekkel.
- Igen.
- Az szuper!
- Hmm... -sóhajtottam.
- Vagy nem? -nézett rám kérdőn.
- Ez egy hosszú sztori.
- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. -simított végig karomon, Hee pedig oldalasan átkarolt, jól esett kedvességük.
- Ismerd meg a hugát, egy tündéri kislány! Mindjárt idehozom!
Vetette fel az ötletet Hee, amitől kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hiszen hogy veszi ki magát, hogy egy kislányt tartunk bent az öltözőben? Nem hangzik valami legálisnak. Gum is csak nézett ránk, én csak a padlót bámultam.
- Ő itt Yona! -tért vissza hugommal oldalán- Hát nem édes?
- De igen, egy kis tündér! -ment oda- Szia tündérke! -csipkedte meg arcát.
- Te ki vagy? -nézett a férfira, odamentem, hogy ne féljen tőle.
- Ő a főnököm, BoGum!
- Én Yona vagyok. -nyújtotta kezét, Istenem de aranyos!
Kezet fogtak és felkapta a kicsit a földről és megpördült vele a levegőben. Tetszett neki a dolog és kérlelte őt, hogy csinálja még. Néhány forgás után gondoltam elég lesz, mégse élhetek ennyire vissza a főnököm kedvességével, hogy még a hugomat is elszórakoztassa!
- Jólvan édesem elég lesz! -fogtam meg kezét.
- Oh ez igazán kedves, de szerintem ilyen hamar nem kéne így hívnod, előbb talán egy randi! -tette színpadiasan kezét a mellkasára.
Én pedig hirtelen szóhoz sem jutottam! BoGum tényleg azt hitte, hogy neki mondtam, hogy édesem? Jesszus! Remélem nem értette félre!
- Nyugi Nara csak vicceltem! -ragadta meg karom- Ne vedd ennyire komolyan! Csak tréfa volt.
- Jaj Gum! Mért kell ezt csinálnod? -csapta vállon Hee- Nara még nem ismer, nem tudja, hogy milyen ízléstelen vicceid vannak!
- Igaz, sajnálom, ne haragudj!
- Öm, semmi baj. Csak kissé lefagytam. De majd hozzászokom. Hozzá lehet ehhez? -súgtam oda a lánynak aki csak egy fej ingatással válaszolt- Na, ideje hazamenni Yona!
- Jajj ne már! -nyafogott, tudtam, hogy ez lesz.
- Holnap is itt leszünk ne aggódj.
- És én is ott leszek tündérke, majd játszunk megint, jó? -guggolt le hozzá.
- Tényleg? -csillantak fel szemei.
- Igen. Úgy is a városban leszek egy ideig, majd gyakrabban járok be, csak is miattad! -simított arcára, szemmel láthatóan hugomnak nagyon tetszett a dolog, le sem lehetett vakarni vigyorát.
- Na gyere menjünk. Holnap találkozunk. Sziasztok!
Elköszöntünk, majd elindultunk haza. Útközben csak is arról tudott beszélni, hogy nekem milyen aranyos és kedves főnököm van. Ha nem tudnám, hogy nem azt mondanám, hogy tetszik neki BoGum! Ez csak persze vicc, de úgy áradozik róla, mint ahogy Yang tette eddig Taehyung-ról. De van egy olyan érzésem, hogy ezután már a Jimin-es ábrándozások jönnek...
Hazaérve csend fogadott és sötétség. Mindenki aludna? Körbenéztem és emberek híján készítettem magunknak vacsorát, majd miután megettük egy gyors fürdés után azonnal az ágyban kötöttem ki. Szerintem egy percbe sem telt bele, mire elnyomott az álom. Ezt a napot egy jó napként könyveltem el az életemben.
13. Rész
2021-11-29
Hozzászólások (0)