13. rész

- Örülsz? Már te is ellenem vagy!?
- Dehogy is! Csak szerintem ez elég veszélyes dolog és nem hiányzik az, hogy újra veszélyben legyen az életed.
- Tudok magamra vigyázni, nem vagyok már kislány!
Mérgében becsapta az ajtót és úgy távozott onnan. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy mindenki cserben hagyja őt, annak ellenére amiket tett. Erősen gondolkozott azon hogyan tudná elérni azt, hogy velük mehessen. Ahogy a folyosón járkált felalá Downs ügynök ment oda hozzá.
- Nyomozó! -szólt oda.
- Igen?
- Öltözzön, öt perc múlva indulunk! -adta ki a parancsot, el sem hitte amit hall.
- Mi!? Ez most komoly? Az előbb még tiltakozott az ellen, hogy menjek! Mi változott ez alatt az öt perc alatt?
- Tudja kevés ember mer szembe szállni velem és úgy beszélni ahogy maga tette. Ez tetszik, pont ilyen emberekre van szükségem itt a cégnél!
- Ez azt jelenti, hogy...alkalmaz engem!? -kérdezte lelkesen, tágra nyílt pupillákkal.
- Igen azt! Amint végeztünk ezzel az akcióval, állományba veszem a cégünknél.
- Óh istenem ez szuper hír! Már is készülök, nem akarom hogy miattam csússzunk! -el is rohant öltözni.
James mindezt végig nézve és hallgatva a lány után eredt. 
- Tényleg most velük mész akciózni?
- Igen! Végre kapcsoltak, hogy ott a helyem, eszem ágában sincs kihagyni!
- HaNa kérlek ne menj, nem szeretném ha bajod esne!
- Nem fog! Kaptam kiképzést, tudom hogy kell megvédeni magam!
- Elég akár egy óvatlan pillanat is! Legalább akkor had menjek én is!
- Megőrültél? Szó sem lehet róla! Civilek nem jöhetnek, főleg mert célpont is vagy számukra. Szépen itt maradsz! Most pedig ha megbocsájtasz, sietnem kell!
Otthagyva őt felvette a bevetésekhez használt felszerelést és a furgonokhoz igyekezett. Bár az ezredes mérges tekintettel nézett rá, nem akarta kicsit sem, hogy ő velük menjen, de nincs mit tenni ez felsőbb utasítás volt. Mindenki beszállt és indultak.
Közben James mindebbe nem tudott belenyugodni, így titokban felszökött a furgonba, hogy ha kell segítsen a lánynak.
Indultak is és kb 20-25 perc alatt a határhoz értek. Még nem volt ott senki így egy gyors eligazítás után mindenki elfoglalta a kijelölt helyét. HaNa is a megadott helyére ment, James utánna.
- Te mi a fenét keresel itt!? -kérdezte mérgesen.
- Jöttem segíteni!
- Istenem! Megmondtam, hogy maradj a cégnél! -fogta a fejét.
- Te ezt nem érted, muszáj volt eljönnöm.
- Tényleg? Akkor magyarázd el a miérteket! Ráérünk.
- Jó rendben. Az az igazság, hogy Daniel mikor bejött a galériámba megfenyegetett, hogy ha nem teszem amit kér akkor megöl téged. Ezért mentem bele abba, hogy feltöröm a Pentagon rendszerét, pedig eszem ágában sem volt.
- Hogy mi...? De miért pont velem fenyegettek meg? Ezt nem értem...
- Mert az elejétől kémkedtek utánam és látták amikor az iskolába jöttél, hogy veled beszélgetek és miután az asszisztensem lettél és eljöttél néha hozzám azt gondolták, hogy van köztünk valami. Így ezzel zsaroltak, meg azzal ha nem teszem amit mondanak nyilvánosságra hozzák a köztünk lévő viszonyt, így kirúgatva engem és elintézték volna hogy soha sehova ne vegyenek fel, mint tanárt. Aztán jöttek azzal, hogy bántani fognak téged...
- Hát sajnálom, nem tudtam, hogy ez van a háttérben. De azért szólhattál volna! Mért nem tetted?
- Nem tudom. -gondolkozott el- Valószínűleg nem akartalak megrémíteni és félreérthető helyzetbe hozni.
- Mit értettem volna félre? Nem hinném, hogy ezen van mit!
- Hát tudod? Akkor még azt hittem a diákom vagy és hogy 18 éves vagy. Nem akartam, hogy ha ezeket mind elmondom akkor valamit félreérts és valami pedofil baromnak tarts.
- Áh értem már! Még ha tényleg 18 is lennék akkor sem gondolnám ezt, nem is nézel ki pedónak. -mosolygott a férfira.
- Kössz. Mindegy már, ezt nem kockáztathattam.
- Megértem, ne aggódj. De azt még most sem értem miért vagy itt!?
Ekkor hirtelen a távolból autók közeledését hallották. Mindenki csendben maradt és meglapultak. Várták a megfelelő pillanatot. Hamarosan megjöttek az illegális szállítmányok is, amik sárga kamionok formájában gurultak a raktárba. Odaértek a fejesek is és már nagyban ment az üzletelés, amikor az FBI és a rendőrség együttes erővel csaptak le rájuk. Heves tűzharc kerekedett ki a két fél között. Volt aki nem élte túl az összecsapást, s volt aki megsérült. Már majdnem győzelmet arattak mikor Daniel és Mei apja megszöktek a heves lövöldözés közepette. HaNa ezt észrevette és utánnuk eredt.
- Főnök a célszemély megszökik! -kiáltott oda Robert-nek.
Aki csak intett neki, hogy menjen utánnuk. Így is tett. James nem akarta magára hagyni, így követte őt. Ahogy menekültek átszöktek Kanadába, a lány értesítette az ottani rendőröket, hogy számítsanak két szökevény menekülésére. Visszajelezték neki, hogy segítenek elkapni őket. Egy üres irodaházhoz kergették őket, ahová kocsijukból kipattanva berohantak. A rendőrök körbe vették az épületet és erősítést hívtak. HaNa odament a parancsnokukhoz.
- Uram, mért nem mennek be utánnuk?
- Ki maga? -nézett végig rajta.
- Jang nyomozó vagyok New Orleans-ból!
- Nos nyomozó azért nem hatolunk be mert nincs engedélyünk.
- De maga a parancsnok, adjon engedélyt!
- Én csak egy szakasz vezető vagyok, a főparancsnoknak kell idejönnie és engedélyt adni a behatolásra.
- Jesszus. És az mennyi idő?
- Fél óra, 40 perc.
- Micsoda!? Akkor majd én bemegyek!
- Azt nem teheti!
- HaNa ne tedd! -lépett oda hozzá James is.
- Csshh! -pisszegte le- De megtehetem! Saját hatáskörben azt teszek amit akarok! Hívják fel az FBI-os Downs ügynököt és mondják meg hol vagyok és, hogy siessen ide!
Miután kiadta a feladatot elindult az épület felé. Elővette a fegyverét és ment fel emeletről emeletre. Egyszer csak egy helikopter rotorjának hangját hallotta meg, ami a ház tetejére készült leszállni. Felfutott a lépcsőn, nem hagyhatta, hogy csak úgy meglépjenek. A tetőre érve kirúgta az ajtót és elkiáltotta magát.
- Senki nem mozdul! Kezeket fel szemétládák!
Megfordultak és lőni kezdtek a lányra. Ő elbújt egy válasz fal mögé és visszalőtt rájuk. James mindezt meghallva a rendőri lefogás ellenére felrohant a lány után. Nem sokkal később megérkezett az FBI is. Teljes erővel hatoltak be az épületbe. Időközben a lánynak elfogyott az összes tölténye, így egyre nagyobb pácban volt. Daniel mögé került és kirángatta rejtekéből.
- Na megvagy! Gyere csak! -ráncigálta oda a főnökéhez.
- Ez az a lány? -kérdezte erős akcentussal.
- Igen uram, ő az!
- Ez a kis senki vette rá a lányomat, hogy eláruljon? Meglepő. -forgatta meg fejét az állánál fogva, a lány elrántotta a kezéből- Megölni!
- Ne! Ezt nagyon megbánja maga aljas bűnöző! -kiabált a kínai emberkének.
- Hallgass és gyere!
Elvitte őt a tető másik részébe ahol a földre lökte.
- Hát itt tartunk... Annyi évnyi barátságot simán csak a kukába dobnál s csak azért, hogy annak a mocskos féregnek nyalj? Hát gratulálok!
- Ugyan HaNa felesleges a szócsépés! Ennek semmi köze a mi barátságunkhoz, ez szimplán üzlet.
- Üzlet? Hm nem semmi... Képes lennél kinyírni pár dollárért? Szép!
- Azért többről van itt szó, mint néhány dollár! Ezt te úgy se értenéd! Hát örültem, találkozunk a túlvilágon!
A lány becsukta a szemét és hangos durranással sült el a fegyver. Pár pillanattal később kinyitotta a szemét és végig nézett magán, de sehol sem látott sérülést és nem is érzett fájdalmat. Talán már meg is halt volna? Felnézett és látta, hogy Daniel a földön fekszik egy vértócsában és James fegyverrel a kezében áll félig dühösen félig riadtan a holttest mögött. HaNa felállt és elvette tőle a pisztolyt.
- Jól vagy James? -kérdezte a rémült arcot vágó férfitól.
- Mi? Ja igen, jól vagyok. -válaszolta, mint aki most tért vissza egy kisebb sokkból- Na és te, nem esett bajod? -nézett rajta végig, nincs-e valami sérülése.
- Jól vagyok, hála neked! Köszönöm James, hogy megmentettél! De nem kéne itt lenned, veszélyes!
- Épp te mondod ezt? Ha nem vagyok itt nem élnél! -vágta hozzá dühösen.
- Klassz visszavágás! Nyertél, igazad van.
- Bocs, nem akartam kiabálni...
- Nem baj, megérdemeltem. De menjünk el kell kapni Feng-et!
- Induljunk!
Rohantak a géphez, amibe már beszállt a célpontjuk. Elvették a halott Daniel-től a gépfegyvert és a géphez osontak. Lelőtték a pilótát és kilyukasztották a tankot, így nem tudtak felszállni. Az ideges Feng elvette az emberétől a fegyvert és lőni kezdett rájuk, egyszerre két gépfegyverrel is. HaNa megelégelve a helyzetet előlépett rejtekéből és lelőtte a férfit, aki azonnal a földre rogyott.
Örömében James nyakába ugrott és szorosan megölelte, hogy végre vége ennek az egész rémálomnak.
- Jaj bocsi, ne haragudj! -távolodott el tőle zavarában.
- Semmi baj! -válaszolta ő is zavarban.
Hátra nézett és látta, hogy a kis kínai nem halt meg és le akarta lőni a lányt. Mikor meghúzta a ravaszt ellökte a lányt, így a golyó őt érte. HaNa az összes töltényt ami csak a tárban volt, a férfiba eresztette. Ekkor értek fel Robert és az emberei. A bújkáló embereket még elkapták a holttesteket pedig elszállítatták. A lány letérdelt a férfihoz, aki erősen vérzett. Azonnal hívtak neki mentőhelikoptert.
- James, hallasz? Tarts ki, mindjárt itt a segítség!
- HaNa -szólalt meg elhaló hangon.
- Csshh ne beszélj, tartogasd az erődet!
- Kérlek!
- Na jó, mondd!
- Sajnálom!
- Micsodát?
- Hogy nem vettem észre, hogy már nem vagy gyerek. Sajnálom! Ha rájövök talán mi...-már nem tudta befejezni mondatát mert elájult.
- James! -rángatta- Térj magadhoz, ne aludj el! Hol van már az a rohadt gép!? -kiabált rettegve attól, hogy a férfi meghal.
Pár perccel később megérkezett a várva várt helikopter és Jamest azonnal a kórházba szállították. HaNa autóval utánna ment és megvárta a műtét végét. Ami sokáig elhúzódott. Az orvost amint megpillantotta, odament hozzá.
- Doktor úr, hogy van? Túléli?
- Hát a golyó megsértette a fő artériát, rengeteg vért vesztett. Bár sikerült a műtét és az állapota stabil, de semmi sem biztos. A következő néhány nap nagyon kritikus lesz! Amíg helyre nem áll a keringése és az ér újra nem működik megfelelően, addig altatásban tartjuk.
- Értem. Köszönöm doktor úr!
- Sajnálom, hogy nem közölhettem jobb híreket.
- Ugyan ön nem tehet erről, maga mindent megtett amit csak lehetett.
- Így van, mi mindent megteszünk a betegeinkért. De ha javasolhatom menjen haza, még úgy sem fog felkelni a fiatal ember. Pihenje ki magát és jöjjön vissza holnap!
- Persze, mindjárt csak beköszönök neki.
- Ahogy gondolja, a 4-es kórterembe vitték.
- Köszönöm!
Lassan odasétált az ajtóhoz és benézett az ablakon. Nem ment be hozzá csak kívülről nézte, ahogy az életéért küzd azon az ágyon. Magát hibáztatta amiért idekerült, ha ő nem lenne akkor a férfi sem feküdne ott. Elmorzsolt pár könnycseppet majd hazament.
Pár nappal később újra hívatták Washingtonba ahol hivatalosan is munkatársa lett az FBI ügynökségének, plusz kitüntették a remek munkájáért, amiért sikerre vitte a nemzetközi bűnhálózat lebuktatását, így ezzel Kínát is megszabadítva az újabb illegális bandáktól. Szinte azonnal kapott egy új ügyet amit örömmel el is vállalt. Elutazott Európába, hogy segítse az Angol titkos szolgálat munkáját. Két héten belül végzett a munkájával és visszautazott Amerikába. Ahol megdícsérték remek munkájáért és felettesétől, Downs parancsnoktól kimenőt kapott, hogy meglátogasson egy számára fontos személyt.
Megköszönte és sietett is a kórházba. Ahol az ügyeletes nővér útba igazította, hogy hová kell mennie. Örömmel hallotta, hogy James lekerült az intenzív osztályról. Sietett is a szobába ahol feküdt. Az ablakon keresztül mosollyal az arcán látta, ahogy a férfi ülve fogyasztja el az aznapi ebédjét. Ő is kinézett és nagyon megörült ahogy megpillantotta a lányt. Intett neki, hogy menjen be, ő így is tett. Örültek, hogy újra látják egymást és karjaikba zárva a másikat, adtak hálát azért, hogy ismét együtt lehetnek.