Rose a különös sms után megpróbált nyugodt maradni, de nem ment az olyan könnyen. Folyton izgatta a dolog, hogy ki küldhette és mit akarhat tőle! De ahogy tudta próbálta elterelni gondolatait amiben segítettek a barátai is. Hiszen sokat beszélgettek. A 7 óra hosszás út vége felé tartottak már, és várták a diákok a megérkezést. Mivel voltak akik nem bírják a buszozást vagy csak simán már nagyon kellett wc-re menniük. Míg utaztak rengeteg szép tájat bejártak, dimbes-dombos hegyeket, kanyargós szerpentineket és füves pusztákat. A lányoknak nagyon tetszett a látvány hiszen nem jártak még ilyen tájakon soha életükben. De leginkább Crystalnak hiányzott nagyon, mivel az otthonára emlékezteti. Bár a város szép, de mégis jobb természetben. Megérkeztek Ottawa-ba, Canada fővárosába ahol lassan haladt a forgalom ezért sokáig időztetek el. A nagy várost elhagyva, egy erdős hosszú út követte. Egy kis városba tartottak Gracefieldbe. Ez egy aranyos kis környék volt, tele fával, vidékkel. Tökéletes hely a munkájukhoz és a táborozáshoz. Bár csupán egy kis város volt, de a legcsodálatosabb helyek egyike, amely annál több csodával és látványossággal nyűgözi le látogatóit. Ahogy közeledtek a végállomáshoz a diákok többsége az ablakhoz tapadt, hogy még többet lássanak a tájból. Tanáruk vezetésével leszálltak a buszról. Sokan már a mosdó felé vették volna az irányt, de meg kellett várniuk a helyi erdészt aki vezeti majd őket, és nem utolsó sorban ő az ökomenikus szervezet vezetője.
- Üdvözlök mindenkit Gracefieldben. Remélem jól zajlott az utazás. Az én nevem Sarah Cross én leszek az idegen vezetőjük és én vezetem a helyi ökomenikus szervezetet.
- Üdv, az én nevem Scott Shims! -lépett elő a nőhöz- Én vagyok az osztályfőnök. És amint azt láthatja ők az én osztályom. -mutatott a diák hadseregre.
- Látom katonás rendet tart, és figyelnek magára. Ez jó! Ezt szeretem.
- Bár nem igazán vagyok parancsnoknak való, de az iskolánkban fontos a fegyelem. Amihez mi tanárok igen csak ragaszkodunk!
- Ez remek! Ha a diákok is ilyen komolyan veszik a dolgukat akkor azt hiszem semmi gond nem lesz a közös munkával. Nos, jöjjön mindenki velem! -szólt az osztályhoz- Körbevezetlek titeket és megmutatom a szállást! Természetesen a lányok külön alszanak a fiúktól és négyesével vannak berendezve a fakunyhók! Nem kell megijedni, nem régi fajta pókhálós lakok lesznek, hanem modern, wifivel ellátott, kellemes kis lakhelyek.
- Elnézést erdész kis asszony vagy hogy is hívják! Mi a wifi jelszó!? -lépett elő Riley.
Már a többiek meg sem lepődtek, hogy ő szólalt meg legelőször, sőt talán még csodálkoztak is, hogy ilyen sokáig bírta szó nélkül.
- Riley! Vigyázz a szádra! -ripakodott rá tanára.
- Ne hagyja csak! -intette le az erdős amazon- Nos kis lány! A jelszót ki kell érdemelni! Ha elültettél 500 fát és megcsináltad a rád szabott munkát megkapod a jutalmad!
- Micsoda!? Azt hiszi, hogy én itt dolgozni fogok? Azt lesheti!
- Akkor nincs internet!
- Majd meglátjuk. -jegyezte meg halkan, csak úgy, hogy senki se hallja.
A kis incidens után tovább is indultak és mindenkit beosztottak a helyére. Persze azért némileg lehetett változtatni a dolgon. Lányok lányokközt és fiúk a fiúkkal. Hiszen az senkinek sem jó, ha „ősi ellenségek" együtt töltenek egy egész hónapot. Már ha kibírnak annyit.
Mindenki berendezkedett, persze mondani sem kell, hogy Mary, Carry és Rose együtt maradtak. Plusz hozzájuk osztottak egy lányt, Zoe-nak hívták. Ő afféle csendes, háttérbe húzódó lányka volt, órákon soha meg sem szólalt. Gondolták amíg itt vannak megpróbálják áttörni a jeget és barátkozni vele, hátha alapon. De nem nagyon sikerült alig szólt pár szót a lányokhoz. Este mindenki megfürdött, fogmosás és aludtak is. Nem akartak fáradtak vagy nyűgösek lenni az első „munka napjukon".
Másnap reggel arra ébredtek, hogy a tábori duda hangosan szól, szinte mindenki az ijedtségtől a padlón kötött ki. De nem úgy, mint a filmekben, hogy hajnali 6-kor fújták a trombitát, ott pontosan 8-kor harsogtak a kürtök. Ez azért megnyugvás volt, hogy nem hajnalban keltik őket. Mindenki elkészült, rendbe szedte magát és találkoztak a központi kunyhóban, ami lent volt a domb alján. Amikor beléptek terített asztal várta őket és az előző nap megismert kedves ám de szigorú Cross kisasszony. Bár volt vele két két ember is. Mindenki leült és a reggeli majszolása közben érdeklődve figyelték a nőt, mit akarhat mondani.
- Jó reggelt mindenkinek!
- Jó reggelt! -köszöntek vissza kórusban.
- Remélem mindenkinek jól telt itt az első estéje!? A mai napot gondoltam kezdjük egy könnyebb feladattal. Ma csupán néhány fát fogunk elültetni. Csoportokra lesztek elosztva, azt hogy hogyan ti döntitek el a lényeg öt fős csoportok legyenek! Lehet akár úgy is ahogy a lakokba vagytok beosztva, plusz még valaki. Minden csoportnak 300db fát kell a mai nap elültetnie! -mindenki hüledezni kezdett, jajgatni és egyéb nem tetsző hangot kiadni magából- Nem kell aggódni, bár első hallásra sok lehet, de higyjétek el, ha elkezditek hamar meglesz az a 300, ezt garantálom! Fogyasszátok el a reggelit és indulhatunk is! A segédeim Cora, Vivien, Matt és Bruno segítenek nektek! Elmagyarázzák mit hogyan, mikor és hova! Ha segítség kell csak szóljatok nekik bátran!
Monológja után elment és otthagyta segédeit. A diákok próbálták minél jobban elhúzni a reggelit, de nem lehetett az örökké valóságig egy szendvicset és egy tál palacsintát enni. Crystal felállt és bíztatta barátait, hogy induljanak jó móka lesz és így legalább segítenek a természeten. Hiszen évente rengeteg fát pusztítanak ki! Akár hivatalos vágásra akár illegálisan. Addig addig beszélt amíg meggyőzött mindenkit- azaz majdnem mindenkit, Riley nem repesett az örömtől-hogy szinte egy emberként álltak fel és indultak el a helyre, ahová az átmeneti főnökeik vezették el őket.
Nem messze voltak a szállástól, ám mégis kilométereknek tűnt a távolság. Szép helyre mentek, bár voltak némi csúnyácska foltok benne, ahol hiányoztak az óriási fák. A korábban megbeszélt csoportok összeálltak és várták, hogy rájuk szabják a feladatot és megkapják a csemetéket vagy ahogy ők hívták, baba fákat.
- Na, szóval ez az a hely! Ide kell majd kijönnötök három napon keresztül!
- Micsoda!? Három nap!? Ez ugye csak egy vicc!!?? -ugyan ki más szólalhatott volna fel, mint Riley.
- Igen három, nem olyan vészes! Más az év 350 napjában ezt csinálja és csupán kicsivel több, mint két hetet pihenünk! Néhány napot kibírsz!
- Én biztos nem! Lehet nektek bejön ez a munka dolog, de az én életem a Brodway! Engem a színpadra teremtettek nem föld ásásra!
Szavaiból hallható volt mennyire a fölényes hangnem, s bár ezt többnyire visszafolytja, de tanára most nem volt jelen, hogy helyre tegye, így bátran adta önmagát.
- Jajj istenem Riley muszáj mindig ennyire gonosznak lenned? -állt meg vele szemben Carry.
- Ez nem gonoszság szivem, csupán puszta tényközlés!
- Tény? Milyen tény az, hogy te ilyen nagyra tartod magad!? Attól nem leszel énekes vagy befutott Brodway sztár csak mert annak képzeled magad!
- Ugyan Carry, tudom, hogy csak azért vagy ilyen bunkó mert irigyelsz engem! De hiába áhítozol az én életem után, nem élheted helyettem!
- Én irigy? Rád? Na most megmutatom te kis.... -ment volna neki de barátai lefogták.
- Ne Carry nem éri meg! -állt elé Crystal- Ne kerülj egy ilyen senki miatt büntibe!
- Elnézést, de jól hallottam? Én senki? Ugyan édesem hamarabb leszek sztár, mint hogy te engedélyt kapj a nagybátyádtól egy fellépésre! Ugye internet baby. -utalt ezzel az előző évi fellépésükre, ami olyan csúnyán végződött.
Crystal igyekezett visszafolytani haragját, nem akarta használni az erejét. Ami részben sikerült is, a varázserejét nem is használta, de a fizikait igen. Ugyanis akkorát bemosott a lánynak, hogy az földre esett és elájult. Ekkor érkezett meg Mr. Shims aki csak a bunyó végére ért oda. Elvitette a lányt a gyengélkedőre és Crystalt is beküldte az irodájába.
El is indult szomorúan bámult maga elé, nézte cipőjét ahogy a kitaposott ösvényen baktatott vissza. Elgondolkodott miért is vette meg azt a cipőt, hiszen bűn ronda! Egy normális lány ezt soha fel nem venné. De ő nem is igazán tartozik a normális kategóriába. Bár igazából mi számít normálisnak? Ez a szó relatív. Ahogy ezeken gondolkodott elért az irodáig. Bement és leült az asztal előtti székre, várta tanárát és az ítéletét. Várt egy darabig, kb 20 perc múlva ért csak vissza. Benyitott, szó nélkül a székéhez ment és leült. Nem szólt semmit, némán nézte a lányt. Crystal azt hitte tőle várja, hogy elkezdje a magyarázatot.
- Mr. Shims annyira sajnálom ezt az egészet! Nem így akartam ezt lerendezni, de Riley ahhrrggg....
- Héhé, nyugi! Rose, tudom mi történt a többiek elmondták. A felügyelők is látták a történteket és megerősítették a többieket abban, hogy Riley kezdte az egészet.
- De akkor mért is vagyok itt? Bűntetést kapok?
- Azért vagy itt, hogy megkérjelek rá, ha legközelebb ilyen lesz akkor inkább gyere hozzám, mondd el mi történt és megoldjuk a gondokat.
- Elnézést, de nem én akarok lenni az áruló, aki minden apró dologért rohan a tanárához árulkodni.
- Helyette mindenkit kifektetsz KO-val!? -kérdezte nevetve.
- Nem. -mosolyodott el ő is- Ez csak egyszeri eset volt. Legalább is remélem. Nem akartam őt bántani, de már annyira nem bírtam tartani, hogy muszáj volt, és ha kapok bűntetést ha nem, egyáltalán nem bántam meg! Sőt (!) ha kell mégegyszer megtenném! Nem tehetek róla, nem bírom az ilyen embereket! Mivel jobb ő, mint én vagy bárki más!?
- Semmivel sem! Ő csak azt hiszi, hogy jobb, mivel szeretne az lenni. De mivel nem tud, mint kiderült nem igazán van énekhangja, így a tagadásba menekül, ezáltal elhiteti magával, hogy mindenkinél jobb!
- De ez bűn! Vagyis nem helyes dolog! Az ember ne legyen ilyen! Senki sem jobb vagy rosszabb a másiknál! Mindenki másban jó, másban mutatkozik meg a tehetsége. De ez nem azt jelenti, hogy ő jobb lenne vagy épp kevesebb!
- Igazad van, jól mondod! De Riley-nak is megvan a maga tehetsége, csak még nem találta meg. Viszont ha adunk neki esélyt, akkor talán sikerül jobb belátásra jutnia és megkeresi ő miben jó.
- Riley és a jó útra térés? Ugyan! Látni mennyire nem ismeri!
- Hát lassan már négy éve itt van, szóval volt időm kiismerni a diákjaim. Viszont neked is igazad van, olyan bensőségesen nem ismerem, nem tudom a gondolat menetét, ahogy neked sem! Viszont ezalatt a pár hónap alatt megismertelek téged annyira, hogy tudjam te jó ember vagy! Ha erőt vennél magadon és segítenél Riley-nak visszaterelődni a helyes útjára, azzal megmutatnád neki te jó vagy és hiába szeretne nem tud eltaposni téged.
Annyira meglepték ezek a szavak, hogy hirtelen válaszolni sem tudott. Nem is tudta, hogy tanára ilyet is tud. Mintha otthon lenne Spellworld-ben és egy nemessel vagy akár a királlyal beszélne. Talán ezek előtt még sosem lepődött meg ennyire semmin.
- Hát...nem is tudom mit mondjak... -nyögte ki percek után.
- Megleptelek a szavaimmal? Ugyan drága Rose, tanult ember vagyok nem véletlen lettem tanár! Tudok egy s mást!
- Hát azt vettem észre. Ezzel nagyon meglepett. -mosolygott egyfolytában, bár ő sem értette igazán miért- De talán igaza van. Ahogy apám is mondta mindig, „A rosszak diadalához nem kell más, csak hogy a jók ne tegyenek semmit!"Ezt úgy értette, hogy....
- Tudom hogy értette! Rose, tudok következtetni.
- Elnézést!
- Ugyan semmiség. Akkor, számíthatok rád? Segítesz jobb hellyé tenni a világot? -ezek a szavak annyira szíven ütötték, persze jó értelemben, és annyira a lelkére hatottak, hogy nem tudott nemet mondani.
- Persze segítek! Nem lesz könnyű, de igyekszem.
- Köszönöm Rose! Leköteleztél!
- Én köszönöm, hogy nem ad bűntetést és, hogy emlékeztetett engem apám tanítására!
- Máskor is, csak ha lehet ne egy pankráció által! -nevettek.
- Nem, soha többet! Akkor most megyek.
- Persze menj csak, biztos várnak a barátaid!
- Igen, már biztos. Viszlát!
Halkan becsukta az ajtót és elindult a lakóhelyük irányába. Az aznapi ültetés elmaradt a kis „incidens" miatt így másnapra halasztották. Ahogy az úton sétált, a szél bele-belekapott a hajába, lehűtve felforrósodott arcát. Kellemesen meleg volt, de teste mégis libabőrözött, tudta ezt nem a szél váltja ki belőle, mi megtöri a nap melegét. Ezt valami más, méghozzá Mr. Shims. Vagyis inkább az ő szavai! Amiket mondott neki és ahogyan, ezt szavakkal talán ki sem tudná fejezni. Olyan nemesinek tűnt, olyan ahogy náluk mondják felvilágosultnak. Emlékeztette őt apjára, talán jó barátok is lehettek volna ők ketten, ha egy helyen születnek. De sajnos már meghalt és Crystal sem mondhatja el neki, honnan is jött igazából. Ez a helyzet egyszerre volt szomorú és lélekmelengető. Csak azt nem értette mért örült ő ennyire ennek a beszélgetésnek? Mondhatni már már boldog volt a történtek miatt. De miért? Ahogy ezeken elgondolkodott visszaért a háló helyre, ahol már barátnői tűkön ülve várták őt. Persze minden apró részletet el kellett mesélnie, de azért 1-1 kis apróságot kihagyott a sztoriból. A lányok megdícsérték, hogy úgy képen vágta Riley-t, jól tette, többet is érdemelt volna monológokkal karöltve. De Rose a lelkükre kötötte, hogy többet ilyen nem lesz és ha netalán legközelebb is méregbe gurulna akkor vigyék őt el onnan. Még nevetgéltek ezen egy ideig aztán áttértek más egyéb csajos sztorikra. A hozzájuk osztott lány is, Zoe kezdett feloldódni a lány bátor tette után és egyre többet beszélgetett velük.
13. rész
2021-01-16
Hozzászólások (0)