12. rész - Ultimátum

Arra ébredtem, hogy valaki pofozza az arcom.
- Jólvan na elég lesz már! - szóltam rá az illetőre.
- Csak hogy magadhoz tértél! Már mióta itt szólongatunk!
- Bocsi csak nagyon érdekeset álmodtam. Hogy az apám egyszer csak megjelent itt és elájultam.
- Az nem álom volt. Tényleg itt van. - állt félre.
Ott állt mögötte. Én felálltam, hirtelen azt se tudtam mit mondjak vagy tegyek. Ilyen helyzetben mit kéne tennem? Mi lenne a helyes? Odamenni megölelni vagy pofon vágni, hogy elhagyott? Fogalmam sincs.
- Te mit keresel itt?
- Hozzád jöttem Lara. Tudom ennyi év után nincs jogom ilyet kérni, de kérlek hallgass meg!
- Nem vagyok kíváncsi a mondandódra! Elhagytál! - kiabáltam neki.
- Nem hagytalak el, sosem tenném!
- Óh igen? Akkor azt minek nevezed, hogy öt éves koromban lelépsz minden szó nélkül és soha nem jelentkezel? Hosszúra nyúlt kirándulásnak!? - mondtam dühösen.
- Sajnálom, hogy elmentem. De nem volt más választásom!
- Jajj légyszi legalább ettől a sablon szövegtől kímélj meg! - legyintettem le.
- De ez így volt! Muszáj volt felszívódnom, hogy ne essen bajod, se neked se anyádnak!
- Mi most azt hiszem távozunk, magukra hagyjuk önöket! - szólalt meg a nő a mutatott képről.
- Köszönöm!
Mindenki kiment, csak ketten voltunk, én és apa. Fura volt ez a helyzet. Nem igazán tudtam őt apának hívni! Hisz nem is volt velem, miért nevezzem őt annak?
- Na akkor röviden mondd el mi volt. Nem mintha érdekelne... - jegyeztem meg.
- Mint ahogy azt láthattad, nem vagyok ügyvéd, mint aminek hittél. Én vagyok a nemzetközi kémszövetség vezető főnöke. Akkoriban mikor megismertem anyádat, sokkal kisebb beosztásban voltam. Ezért is gondoltam, hogy jó ötlet elvenni anyádat és családot alapítani. De hamar vezető beosztásba kerültem a jól végzett munkám miatt.
- Anya tudta, hogy kém vagy?
- Nem. Soha nem mondtam neki. Így is veszélybe kerültetek.
- Miért?
- Egy nagyon komoly ügyön dolgoztam, én és néhány társam. Egy szervezetet akartunk lebuktatni, ami terror merényletet tervezett a világ ellen.
- De gondolom nem jött össze?
- Hát nem. De nem sokon múlt. Az egyik társam elárult és a tervnek lőttek. Ki akartak iktatni engem de mivel nem vagyok korrupt így a családomon keresztül akartak megfenyegetni. Így jobbnak láttam ha inkább lelépek, mintsem titeket veszélybe sodorjalak!
- Akkor az kamu, hogy a titkárnőddel léptél le?
- Igen! Csak egy megjátszott jelenet volt, hogy anyád elhigyje.
- Hm, gratula jól elhitte. Hónapokig kezelésekre járt és gyógyszert szedett miattad. Emmát a rehabon szülte meg! Én meg Klári néninél kellett, hogy lakjak amíg anya „alkalmassá" válik a nevelésemre! Tudod milyen szar volt nekem!? - keltem ki magamból.
- Igen, tudom. Ne hidd azt, hogy nekem nem fájt, hogy nem szakadt meg a szívem mindennap! Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád, rátok! De meg kellett tennem! Inkább, mint hogy a karjaimban haljatok meg mindannyian!
- Ne haragudj de nekem ez sok! Légyszi menj most el!
Felállt ugyan de láttam rajta, hogy nem akar itthagyni. De már nem bírtam tovább hallgatni! Túl sok ez nekem egyszerre és ilyen hirtelen! Hiszen nem mindennap esik meg az, hogy a lassan 15 éve nem látott apa egyszer csak felbukkan és kiderül róla, hogy egy kémhálózat feje. Ezt még fel kell dolgoznom.
- Na, sikerült beszélgetni? - jött be Tamás.
- Fogjuk rá. Te tudtál erről az egészről ugye?
- Igen. De nem mondhattam el. Ha bármit mondok akkor kirúgnak! Így is sokkal többet tudsz, mint kellene!
- Nem is rád haragszok, hanem erre az egész kibaszott helyzetre! Apám felbukkanása, Krisztián lebuktatása, te sem vagy tanár stb. Rendesen egy akció filmben érzem magam!
- Reméljük jó lesz a végkifejlett és akkor irány Hollywood! - nevetett.
Rendes volt tőle, hogy próbált felvidítani, de most kicsit sem vagyok vevő rá! Egyszerűen nem tudok ezen túllendülni! Néha azt kívánom bár ne velem történne mindez!
- Figyelj nem akarok bunkó lenni, de vissza kell mennünk! Nehogy gyanút fogjanak!
- Jah tényleg, a túra... Alig várom, hogy haza menjünk! Elég már ebből az egészből!
- Már csak egy kicsit kell várnod és visszautazunk!
- Bár ott tartanánk!
Összeszedtem magam és visszaindultunk a motelbe. Kicsit messzebb kitett a kocsiból, nehogy bárki észre vegyen. Majával csaptunk egy lazulós estét, már rám is fért!
Következő nap még elmentünk egy utolsó kiállításra aztán csomagoltunk. Reggel indultunk vissza. Számoltam a perceket amíg haza értünk!
Anya és Emma nagy örömmel fogadtak. Kicsomagoltam és vettem egy jó forró fürdőt. Este megvacsiztunk és tartottunk egy film maratont. A hétvégét együtt töltöttük. Elmentünk shoppingolni, fodrászhoz, manikűröshöz. Nagyon jól éreztem magam! Szeretem anyát, se perc alatt eltudja űzni a rossz kedvem.
Hétfőn sajna újra mennem kellett suliba. Na ja... Kb majdnem az összes tanár megszivatott minket, mert röpdogát irattak velünk. Még jó, hogy nagyjából átnéztem a jegyzeteimet.
Suli után összefutottam Lorával. Jó volt végre megint a legjobb barátommal lógni! A szokásos helyünkre ültünk be.
- Na milyen volt a kirándulás? Láttam a képeket, klasszak lettek!
- Egész jó volt...
- Hát ez egy kicsit se volt meggyőző. Mi a baj?
- Hosszú sztori... - legyintettem le.
- Csak nem Mr. Nagyfarok lógatta máshova a pecabotját?
- Jaj istenem Lora! Olyan izé vagy! Amúgy nem és ne hívd így!
- Jó na bocsi. Akkor mi van!? Mondd el légyszi, nem akarlak szomorúnak látni!
- Nem mondhatom el. Ne haragudj!
- Terhes vagy?
- Mi? Dehogy! Ez teljesen más!
- Nekem elmondhatod, tudod jól, hogy tudok titkot tartani! Különben is kinek mondanád el ha nem a legjobb baridnak!?
- Bocs Lora, nem lehet! Még nem.
- Kezdesz megijeszteni. Remélem nem keveredtél bele semmibe!?
- Nem mondhatok többet bocsi. De most lépek, anyának mennie kell melózni és bébisintér leszek.
- Rendi, de még kifaggatlak! Ennyivel nem úszod meg!
- Okés. Szió! - puszi puszi, aztán le is léptem.
Annyira nyomasztó érzés hazudni a legjobb barátomnak! Bűntudatom van miatta! Bárcsak elmondhatnám neki! De nem lehet, már csak az ő érdekében sem. Csak azt tudom remélni, hogy hamar vége lesz ennek és pontot tudok tenni a sztori végére.
Pont végszóra érkeztem haza, anya akkor indult amikor én beléptem az ajtón. Elköszöntünk és már sietett is a melóba.
Megcsináltam a leckét és fürdés után megkajáztunk Emmával. 9 után elküldtem őt aludni és meg leültem filmezni a nappaliba. Valami uncsi akció-vígjáték ment, nem is igazán érdekelt. De épp nem volt net otthon mert valamit csináltak kint a villanyoszlopon és elvágták a vezetéket és csak holnap jönnek megcsinálni a munkások. Ch... ennyit róluk... És ezért kapják a sok pénzt, szánalmas... Kb olyan tíz körül halk kaparászás szerű hangot hallottam, gondoltam utánna nézek. Fogtam az elemlámpát és kimentem. Egy nemvárt vendég volt a kertben.
- Te mit keresel itt?
- Itt van a titkos bunkerem, máshova nem nagyon mehetek.
- Mármint ilyen későn?
- Most értem vissza.
- Honnan?
- Mondtam, hogy találkozok néhány régi cimborámmal és csak most értem az utam végére. Gyere mutatok valamit!
Ismét lementünk a föld alá. Néha már kezdem azt érezni, hogy egy vakond vagyok. Leérve egy kamerát kötött a számítógéphez és megmutatta a képeket.
- Szuper és ez mi?
- A főhadiszállásuk!
- Megtaláltad? - eléggé meglepődtem.
- Igen. Nem volt olcsó, de végre sikerült!
- Hogy érted, hogy nem volt olcsó!?
- Lefizettem egy belső embert, hogy árulja el hol van most a központ. Nem kellett sokat győzködni. - mosolygott, mint aki jól végezte dolgát.
- Ki volt az?
- Úgy sem ismered! - nézte tovább a képeket, némely egész ismerős volt - Egyébként mért érdekel?
- Passz mert mért ne!? Ha már belekeveredtem akkor vagy tudjak mindent vagy akkor hagyjuk is! Vagy talán nem bízol bennem?
- De, de igen. Ne haragudj csak az én szakmámban a bizalmatlanság az egyik alappillér.
- Jah ez mondjuk érthető. Mindegy. Van még valami? Mert mennék aludni!
- Nagyjából ennyi csak. De készülj fel, hamarosan készen állunk és lecsaphatunk rájuk! Nem kell sokat várni!
- Ezt honnan veszed?
- Egy informátorom mondta, hogy hamarosan lesz egy nagy találkozó Moszkvában. Ott fogunk rajtuk ütni!
- Remek! És ez mikor lesz?
- Azt nem tudom. Ezt kéne kiszedned a mi kis barátunkból!
- Úgy gondolod ő tudja?
- Persze! Egy ilyen információt biztos megosztanak vele is!
- Oké. Meglátom mit tudok tenni. De nem ígérek semmit!
- Már az is segíség ha egy minimális infót megszerzel!
- Igyekszek. De most megyek, fáradt vagyok.
Csak bólintott én meg végre mentem aludni. Másnap felkészültem a nagy faggatásra. Remélem nem leszek túl átlátszó!? De most egy ilyen témára hogy tér rá az ember, hogy a másiknak ne tűnjön fel!? Szerintem sehogy.
Tanítás után megvártam a parkolóba és kiszedtem belőle mikor lesz az a találkozó. Tudom, hogy a jó ügy érdekében teszem de még is egy árulónak érzem magam!
Haza érve már Krisz a konyhában ülve várt.
- Megőrültél!? És ha Emma jön haza előbb!?
- Tudom, hogy ilyenkor külön órája van. Öt előtt nem ér haza. Na sikerült? Megtudtad?
- Igen. Bár nem sokon múlt, eléggé meleg helyzet volt.
- Ne haragudj, hogy ilyesmibe kevertelek, de muszáj volt...
- Tudom, nem kell mégegyszer elmondani!
- Nos, akkor mit mondott?
- Azt, hogy most Novemberben lesz, 29-én délután az időpontot már nem tudtam meg. Így is gyanakodva nézett rám.
- Nekem már ez is bőven elég! Köszönöm Lara, nagyon sokat segítettél! Nekem is és az országnak is!
- Ugyan, semmiség! Ha ezzel sikerül örökre rácsmögé dugni a rossz fiúkat, akkor megérte!
- Igen már 30-án a rácsök mögött lesznek.
- Óh az biztos. Akkor ugye én végeztem?
- Hát...igazából...
- Mi? Még van feladat? Nemár! Hiszen így is majdnem lebuktam!
- Nyugi már csak egy apró semmiség van hátra.
- Na és mi az?
- Megölni az árulók főnökét! - ledöbbentem.
- Hogy mi? Megölni? Mért pont nekem kell megtenni?
- Mert ő nem más mint az apád! - totál lesokkoltam, honnan tudja ezt?
- Micsoda!? Hogy mi!?
- Tudom nem nekem kéne ezt közölnöm, de az apád ezért hagyott itt téged és az anyádat is!
- De mért kell megölni?
- Mert olyan súlyos bűnöket követett el, hogy ez a bűntetés jár neki.
- Azt hittem a halál bűntetés az illegális!?
- Itthon, igen. De nem itt fogják elítélni őket!
- Én ezt akkor se teszem meg! Nem fogok embert ölni, főleg nem az apámat!
- De hiszen elhagyott téged!
- Akkor sem! Nem vagyok gyilkos!
- Muszáj megtenned! Így bizonyítod a hűséged!
- Mivan? Mért eddig a sok kémkedéssel és az infókkal amit átadtam azzal mit bizonyítottam, semmit!? Azt mondtad bízol bennem!
- Én igen, de a társaim nem! Ők azt hiszik, hogy kettős játékot játszol és elárulsz minket! Hogy az árulók kezére játsz! Ezzel bizonyíthatod, hogy nincs igazuk.
- És ha nem teszem?
- Ne akard tudni! Hidd el jobb ha szót fogadsz!
- Mért, kinyírnak? - nem szólt semmit, ez a hallgatás vészjósló volt - Áhh szóval igen! Hát nem semmi vagy hallod! Ezt azért nem gondoltam volna rólad!
Mérgemben fogtam magam és bezárkóztam a szobámba! Ő lelépett mert Emma hamarosan haza ér.
Hát ez a beszélgetés nem épp úgy sült el ahogy én azt reméltem! Még én vagyok megfenyegetve, hogy öljek meg valakit, mert ha nem engem ölnek meg. Chh kész vicc az egész! Komolyan olyan ez, mint egy félre cseszett akció film.
Néhány napig Krisztián nem jelentkezett nálunk. Nem is bántam! Rettentően haragudtam rá! Ennyi mindent megteszek erre még ő az aki kételkedik bennem! Röhej...
Pont a találkozó előtt egy nappal jelent meg, hogy közölje, indulunk. Hogy volt-e választásom? Hogyne.... Majd álmomban. Kénytelen voltam vele menni Oroszországba, ráadásul ott hideg van!
Egy titkos félreeső helyre mentünk, ahol vártak ránk. Egy kisebb hadsereg volt ott, fegyverekkel, kocsikkal. Remek...
Bementünk ahol a „nagy kutyák" már vártak minket. Megbeszéltük az akció minden egyes lépését. Persze mellettem lesz két „testőr" is, akik tuti nem azért lettek mellém osztva, hogy megvédjenek!
Mindenki harci készültségbe volt, mintha a 3. világháborúra készülnének. Istenem mi lesz még ebből.....