Maya szemszöge:
Miután vége lett annak a kegyetlen, kínzó fájdalomnak minden olyan csendes lett. Annyira féltem mindig milyen lesz ha meghalok, sosem akartam úgy távozni az élők sorából, hogy szenvedve. De sajna nekem még ezt az aprócska imámat se hallgatja meg senki...
A karomba nyilaló enyhe szúrós fájdalom, mintha hangyák csipkonának, arról árulkodott, hogy talán mégsem haltam meg. Igyekeztem magamhoz térni és összeszedni az érzékszerveim. Fülem tért magához először, ugyanis hangokat kezdtem el hallani. Minden olyan zavaros volt és egy zúgó hang folyton elnyomta a külső zajokat. Aztán orrom is életre kelt, mert újra éreztem azt a már lassan megszokott vanília-menta illatot, amihez a másik ismerős fás-fahéjas kombó társult. Nem tudom miért de az illat alapján azonosítottam, hogy Noah és James tuti velem vannak. Már csak a szememet kéne kinyitni! Összeszedve minden erőmet kinyitottam azokat és pislogtam párat, hogy ne lássak olyan homályosan. Igazam volt, James szorosan mellettem ült, bár a másik illat tulajdonosát sehol sem láttam. Körbe néztem és egy idegen szobában találtam magam. Kezdtem kissé félni, hol is lehetek... James a kezét az enyémre tette, ami nem tudom miért de roppant megnyugtató volt. Tekintetem ráemeltem és láttam mennyire ijedten néz rám.
- Jól vagy? -fürkészte arcom, közben végig nézett tényleg jól vagyok-e.
- Tűrhetően. Már nem fáj a... -ekkor leesett, hogy kb mindenem rettentően fájt- már semmim se fáj. Hol vagyok?
- Nálunk!
- Hol van ez a nálunk? És kik azok a mi?
- Nem vagyunk messze tőletek ne aggódj, és a... -elhallgatott majd zavartan a hajába túrt- A barátaimmal lakom itt, bár inkább nevezném őket családnak.
Mielőtt bármit válaszolhattam volna, a korábban hiányolt személy sétált be az ajtón. Olyan lassan mozgott akár egy lassított felvétel. Hirtelen beugrottak a képek amikor egy óriási farkasként átváltozva állt előttem és azzal a másik nem is igazán tudom mivel, verekedett össze. Kezdett szépen lassan minden beugrani. Lepillantottam karomra, amin a korábbi harapás helyén kötés díszelgett. Noah megállt mellettem és felémnyúlt mire elhúzódtam. Nem azért mert félnék tőle, hanem inkább azért mert rohadtul haragszom rá! Mérges voltam és kicsit sem voltam rest a tudtára adni!
- Te... Mi a faszom vagy te? -kiáltottam rá, James lefogott, nehogy nekiessek.
Nem szólt semmit, lesütött szemekkel állt előttem, közben Jamesre nézett, mintha azt várná, hogy ő válaszoljon helyette.
- Nem kérdem mégyszer, mi a... -megszólalni sem tudtam mert a velem szemben ülő válaszolt.
- Farkas. -felhúzott szemöldökkel néztem rá nem értettem semmit- Noah farkas! Ahogy itt... mindannyian.
Szavára mondhatni az állam hatalmas csapódással landolt a padlón. Nem hittem el amit hallok! Miért csinálják ezt velem? Hiszen ilyen nincs, ilyesmi nem is létezik!
- Miért szivattok? Farkas? Komoly? -nevettem fel kínomban- Ugyan már! Hiszen ilyen nem is létezik! Miért néztek hülyének?
- Nem nézünk annak Maya! Ez a színtiszta igazság! Tudom számodra elég hihetetlennek hangzik...
- Chh... Enyhe kifejezés! -vágtam szavába- Nem, nem hiszem el! Ilyen nincs!
- De hiszen láttad ahogy átváltozom, nem viccelünk Maya! -szólalt meg először mióta belépett ide- Farkasok vagyunk, egy falka! Ahogy te is... -bökte ki, mire James egy roppant gyilkos pillantást vetett felé amitől még én is megrémültem.
Állj! Várjunk csak! Mit mondott!? Mi vagyok én? Számmal kb egy o betű szerűséget formáltam majd felnevettem akár egy őrült! Bár úgyis megőrültem szóval...
- Te meg mi búbánatos egérfingról beszélsz!? -emeltem fel hangom- Hogy mi vagyok én?
- Farkas vagy te is Maya! -értett egyet James is, mire kezdtem azt érezni tényleg egyre hülyébb vagyok- Hidd el! Nem csak te, itt mindenki! Ahogy az anyád is. -erre felkaptam a tekintetem.
- Hogy mi van!? Hagyjuk már ezt a marhaságot! -pattantam fel.
Minél előbb el akartam innen tűnni! Éreztem, hogy pusztulnak az agysejtjeim ennyi idiótaság hallatán! Nem hittem el amit hallok! Egy baromság amit mondanak! Ilyen egyszerűen nincs! Kettesével szedtem a lépcsőfokokat. A nappilaban voltak még néhányan, de szét se néztem, tudni se akartam kicsodák James agyament haverjai! Bár mintha egy ismerős vörös fürt feltűnt volna a tömegben... De nem törődtem vele, minél hamarabb el akartam tűnni ebből az őrültek házából!
Hallottam ahogy James az erdőben utánnam trappol, de nem hatott meg.
- Ugyanmár Maya állj meg, beszéljük ezt meg! -megtorpantam.
- Megbeszélni!? Mégis mit? Azt a marhaságot amit bent összehordtatok!? -biccentettem a hatalmas ház felé- Ugyan már James! Nem gondolod, hogy észrevenném ha egy túlméretezett szőrös kutya lennék!? -rettentően mérges voltam, éreztem, hogy újból nem bírok lenyugodni!
- Először is farkas nem kutya, másodszor pedig amíg be nem töltöd a húsz éves kort nem változol át, hacsak meg nem harapnak! De a jelei már megvannak, mutatkoznak rajtad és ezt te is tudod! -mutatott rám.
- Milyen jelekről beszélsz!?
- Tudod te azt nagyon jól miről beszélek! A kifinomult szaglásod, éles hallás, látás, meglepő gyorsaság, erő! Mikor betöltötted a 18-at nem voltál rosszul? Nem fájtak a csontjaid, az izmaid? Nem akartál mindenáron inkább meghalni csak ne érezd azt a kegyetlen fájdalmat!? -ezúttal ő kiabált, én csak kerek szemekkel figyeltem.
- Honnan...?
- Hogy honnan tudom? Én is átestem rajta! Ha született farkas vagy az első jelek 18 éves korban jelentkeznek, akkor kerülsz úgymond elfogadható állapotba, hogy a benned rejlő farkas kifejlődjön! Amikor betöltöd onnantól nincs megállás és a benned növekvő „másik éned" egyre erősebb és zabolázhatatlanabb lesz! Ahogy egyre közeledik az átváltozás ideje annál inkább ki akar törni, amit erősen is a tudtodra ad!
- Hogyan? -alig tudtam kinyögni pár szót, annyira lesokkolódtam.
- Szerintem te is tudod! -mosolyodott el- Nos, mikor mérges vagy akkor akar leginkább előjönni, hiszen általában a düh ami előhozza a farkasod! Ha boldog vagy erősíti az így is erősen érezhető jellegzetes illatod, amit igazából neki köszönhetsz. Ha nyugtalannak érzed magad mikor legszívesebben pihennél akkor ő az aki nyugtalan és úgymond „fel-alá járkál" benned! -mutatott idézőjeleket.
- Tételezzük fel, hogy hiszek neked! -emeltem fel mutató ujjam, bár nem hittem el egy árva szót sem- Erről én mért nem tudtam? Hiszen ahogy mondtad, elvileg én veleszületett... vagy mi lennék nem?
- Igen, mi születettnek hívjuk de ja ugyanaz. És azt, hogy miért nem tudod? Nos, azt az anyukádtól kell megkérdezned! Ő nem akarta, hogy megtudd!
- Ezzel azt akarod mondani, hogy az anyám is...? -nem akartam befejezni a mondatot, olyan képtelenség volt mindez!
- Igen!
- De te ezt honnan tudod?
- Érezni! Minden farkasnak van egy jellegzetes illata, amit csak is ő áraszt magából. Te pl orgona-kakaó kombó vagy.
- Oh, akkor az amit éreztem az nem parfüm volt?
- Nem. Az az én illatom. Vagyis a farkasomé. -nevetett aprón.
- Nekem most mennem kell... Ennyi elég volt mára! Többet már nem bírok elviselni! -vettem kezeim közé a fejem.
- Megértem. Tudom sok ez egyszerre. -chh enyhe kifejezés- Remélem azért nem ijesztettelek el teljesen és Noah sem?
- Ha attól félsz, hogy ezekután nem szólok hozzátok vagy beutaltatlak titeket egy diliházba... -megrekedtem egy pillanatra, nem is tudtam mit mondjak hirtelen- Nagy esély van rá! De... ne aggódj, nem tervezek ilyesmit! -láttam mennyire megkönnyebbült.
- Akkor még... látjuk egymást?
- Majd! Kell egy kis idő James! Én nem tudom ezt olyan könnyen megemészteni!
- Persze megértem és annyi időt kapsz amennyit csak szeretnél! És ha kérdésed lenne vagy szimplán beszélgetnél, én itt vagyok! -mosolygott kedvesen, fura de most nem volt olyan önző, mint múltkor ez az énje sokkal jobban tetszett!
- Köszönöm! Most megyek, majd találkozunk.
Meg se vártam mit mond, elszaladtam. Nem tudom miért de könnyeim úgy folytak akár a záporeső! Annyira hihetetlen volt minden! Olyan szürreális volt az egész! És talán még most sem hiszem el! Igaz lenne amit James mond? Tényleg igaz lenne...? Bár Noah a szemem láttára lett farkas de mégis fel lehet ezt fogni épésszel? Nem hiszem el! A sok idióta mese és a fantasy filmek igazak? Nemár! Akkor most vámpírok is vannak? Ha benyögik, hogy igen esküszöm kinyírom magam!
Nem akartam hinni neki, nem akartam úgy felfogni, hogy mindez igaz! De mégis... Az érvek, a magyarázat... Az, hogy tudta mi volt velem mikor 18 lettem, igaza volt abban is, hogy amikor ideges vagyok mintha nem is önmagam lennék, mintha nem is én irányítanám a testem, a tetteim! Igaz lenne? Tényleg én is farkas lennék? Neeemm! Az nem lehet! Arról tudnék! Főleg, hogy elvileg anya is az!? Ha mindez igaz, miért hallgatta el előlem? Miért titkolta? Ha igaz lenne csak elmondana egy ekkora dolgot! Ugye?