12. rész - A váratlan látogató

JAMES SZEMSZÖGE:

Huh... Még jó, hogy Maya nem látta az sms-t amit a hugom küldött. Tuti félre értette volna. De mondtam már Liznek, hogy tanuljon meg normálisan fogalmazni!
Mondjuk az fura volt, ahogy Maya haza rohant. Azt hittem, hogy az egész hétvégét együtt töltjük. Mindegy, majd legközelebb.
Próbáltam hívni egész héten, de nem vette fel. Talán elolvashatta az üzenetet és félre értette? Remélem nem! Jó lenne ezt megbeszélni, de sehogy sem érem el. Hozzájuk meg nem állíthatok be csak úgy. Még félre értené az anyja.
Ma végre találkozom a hugommal. Olyan rég nem láttam, jó lesz vele újra beszélni egy kicsit. Sajnos csak pár napra marad, de az is valami. Igaz nem a legjobbkorra időzítette, pont szilveszterre... Nem bírom ezt az ünnepet! A sok buta ember rengeteg pénzt elkölt arra, hogy jól berúgjon, leitasson másokat és idióta tüzijátékokat vegyen. Közben meg azt ünnepli, hogy milyen egy ramaty éve volt és a következő sem lesz másként. De sokaknak ez csak egy újabb nap a bulizásra és az ivásra. Szánalmas!
Egy új bárban talizunk a hugicámmal. Ő imádja az ilyen party-kat, mindig is szerette. Emlékszem fiatalabb korunkban hányszor falaztam neki anyáék előtt, amikor elszökött bulizni. Mire kimerengtem magam oda is értem. Bent már akkor nagy volt a zaj és a hangulat. Pedig csak este 7 óra van. Leültem a pulthoz és vártam, hogy Liza megérkezzen. Nem telt bele sok időbe, meg is jött.
- Bátyóka! - ugrott a nyakamba, majdnem elvágódtam.
- Szia Liza! Hogy vagy hugi? Rég láttalak!
- Kitűnően vagyok! - mint rég, most is áradt belőle a jókedv és az optimizmus - Képzeld felvettek a legfelesőbb bíróságra!
- Ó az nagyon szuper. Gratulálok! Na és merre élsz most?
- Hát még egy ideig Siettle-ben aztán tavasszal jövök ide vissza. Addig is arra megkérnélek, hogy nézz nekem egy jó kis lakást, egy nyugis környéken.
- Persze. Mindent meg fogok tenni. Annyira örülök, hogy visszaköltözöl! Legalább nem leszek olyan egyedül.
- Óhm... Magányos a bátyuskám!? - simogatta meg a fejem, heccelésként - Mért nem fogsz végre egy csajt magadnak? Akkor nem leszel magányos.
- Hát... Az az igazság, hogy...
- Na ne! Ezt nem hiszem el! A bátyám becsajozott! - mondta a kelleténél hangosabban, amire pár ember felénk nézett.
- Csshhh! - csitítgattam le - Légyszi Liz, mindenki minket néz!
- Bocsi! Na és ki a csaj? Megismerhetem?
- Maya-nak hívják, és szuper lány. Okos, kedves, vagány, tehetséges és emellett még gyönyörű is.
- Hű James, te aztán jól belezúgtál abba a lányba. Hány éves?
- Nem sokára 20 lesz.
- 20??? Akkor tőlem is fiatalabb. Várj csak! Ugye nem az egyik diákodról van szó?
- Hát... - nem tudtam hogy fog reagálni, reméltem nem üvölti le a fejem.
- Jahj James! Tudod, hogy ha ez kiderül mész a sittre?
- Igen, tudom. De nem fog kiderülni.
- Megéri ez az egész hűhó azért a lányért? - kérdezte komolyan.
- Meg! Nagyon is! Szeretem őt, ha kell feladom érte a munkámat is!
- Oh, látom tényleg odavagy érte. Mindegy én örülök neki, remélem mindig ilyen boldog leszel! Na gyere táncoljunk egy kicsit!
Elvoltunk egész este. Táncoltunk, iszogattunk egy kicsit, jól éreztük magunkat.
Lehet sokat ittam vagy csak annyira hiányzik Maya, de olyan mintha őt láttam volna a táncparketten. Biztos csak képzelődtem, vagy egy lány hasonlít rá. Kicsit kimentünk a teraszra mert már zsongott a fejem a nagy hangzavartól. Pont akkor számoltak vissza. Mi is boldog Új Évet kívántunk egymásnak és összeölelkeztünk. Aztán olyan 1 óra körül haza mentünk. Liz ott aludt nálam, mert elég sokat ivott és így nem akartam elengedni őt egyedül az éjszakába.
Másnap neki álltam előkíszíteni a dolgaimat a munkahelyemre. Kijavítottam a dolgozatokat, amiket utoljára irattam, leírtam egy új tantervet és ehhez hasonlókat. Közben hívogattam Maya-t, de semmi. Nem vette fel. Attól tartok, hogy olvasta a sms-t és félre értette. Hiszen be kell vallani, eléggé furán fogalmazta meg Liza az üzenetét. Remélem nem erről van szó! Mindegy, majd suliba beszélek vele.
Hamar eltelt a két nap. Alig vártam, hogy beérjek a munkahelyemre. Az órán alig vártam, hogy kicsengessenek és beszélhessek vele. De amint odafigyeltem, sehol sem volt. Kiviharzott a teremből, amint megszólalt a csengő.
Ez így ment egy darabig. Hiába akartam beszélni vele, sosem hagyta. Már 100%-osan biztos voltam abban, hogy látta az üzit. Bárcsak elmondhatnám, hogy ez az egész csak egy gigantikus félreértés! De hogy!?
Hiába hívtam nem vette fel, az üzeneteimre nem válaszol. Se sms-ben sem chat-en.
Eltelt két hónap. Még mindig nem tudtam vele beszélni. Hiányzott, nagyon is, de kezdtem beletörődni, hogy elveszítem. Hiszen hiába próbálkozom, nem megyek vele semmire. Egyszerűen nem sikerül!
Talán be kell látnom, hogy kész, ennek itt volt vége. Néha még írok neki, de szerintem már azt is feladom, hisz nincs értelme.
Egy nap úgy tűnt változás áll be a dologban. Maya bent maradt a teremben. Megvárta míg mindenki kimegy, aztán odajött hozzám.
- Beszélnünk kell! - jelentette ki, olyan durva, mogorva hangon.
Nem tudom miért, de mérges lettem. Talán azért mert eddig hiába kerestem semmi, most meg még ő jön ide felháborodottan. Kicsit felment a pumpa.
- Ó szóval már hajlandó vagy velem beszélni!? Több mint két hónapja szóba se állsz velem és azt sem tudom miért! De hiába hívlak, hogy beszéljünk te baszod felvenni azt a kurva telefont! Most meg beszélni akarsz? - nem tehetek róla, de kijött belőlem, de úgy érzem megkönnyebbültem ahogy ezt hozzá vágtam.
- Igen. Tudom, hogy kicsit tovább tartott mint gonoltam. De ez van. Eddig nem bírtam megtenni. Csak fáj, hogy ezt tetted velem!
- Én? Hát én mit csináltam!? Te vagy az aki szóba se állsz velem!
- Tudod jól, hogy miért! - mondta mérgesen.
- Nem, nem tudom! Ha tudnám nem lennék ilyen tanácstalan.
- Tudok rólad és arról a lányról! - mondta ki végül, tudtam, hogy ez volt a háttérben.
- Milyen lányról? - had mondja ki végre.
- Tudod te! Aki írta neked azt a sms-t és akivel olyan meghitten enyelegtél a bárban szilveszterkor! Láttalak titeket! Ott voltam én is. Szerencsére! Ki tudja meddig titkoltad volna ha nem jövök rá!? - ohh ott volt (?) akkor csak nem halucináltam a bárban, úgy tettem, mint aki nagyon gondolkodik.
- Jah hogy te Liz-ről beszélsz!
- Na ugye, hogy tudod? Szóval így hívják jó tudni! - tette karba a kezét.
- Jajj Maya ezt félre értetted! - próbáltam megmagyarázni, de nem hagyta.
- Én? Nem értettem félre semmit. Szemmel láthatóan nagyon jól megvagytok. Csak tudnám, hogy akkor engem minek kellett hülyíteni? Talán olyan jó vicc volt az, hogy teljesen hülyének néztél! - láttam, hogy küzd a könnyeivel.
- Sosem néztelek hülyének! De félreérted! Nem az volt aminek te azt gondolod! - próbáltam megint belekezdeni, de közbe vágott.
- Nem nem persze. Csak simán megcsaltál és kész! De semmi baj. Tanultam a történtekből. Soha egy pasiban sem szabad megbízni! Soha nem is fogok az biztos. Én leszek olyan, mint ti! Kihasználok mindenkit, a javamra fordítom a naivságukat és eldobom őket ha már nem kellenek.
- Maya kérlek ne beszélj így! Ne mondj ilyeneket! Kérlek hallgass meg! - elindult kifelé, de visszahúztam.
- Kössz de nem vagyok kíváncsi a gyatra magyarázkodásodra! Tartsd meg magadnak! Többet engem ne hívj, ne írj üzenetet és sehogy ne keress! Számodra megszűntem létezni! Verj át mást! - kitépte a karját a kezemből és kirohat.
- Maya! Várj! - de már hiába kiabáltam, sehol sem volt.
Bazdmeg! Tudtam, hogy ez lesz, vagy is inkább sejtettem. Volt egy sejtésem, hogy olvasta az üzenetet és ezért haragszik. De, hogy azt feltételezi, hogy megcsaltam! Kicsit erős! Igaz az, hogy két értelmű a szöveg, de bízhatna bennem annyira, hogy nem csalom meg. Ha úgy vagyok vele, hogy néhány éjszakára kéne akkor nem tennék mindent kockára! Ez meg se fordult a fejében és ez fáj a legjobban! Meg az is, hogy meg sem próbálta ezt megbeszélni velem, csak ment a saját feje és a feltételezései után.
Nem tudom már mit tegyek! Tanácstalan vagyok! De ha ennyire haragszik és utál, akkor esély sincs arra, hogy elmagyarázzam neki a dolgokat. Meg sem hallgat.
Talán... nem is tudom.... Lehet az lenne a legjobb, amit ő is mondott? Hogy felejtsük el egymást? De hogy tudnám őt elfelejteni!? Hiszen szeretem, még ezek után is! Meg hogy is felejthetném el, ha mindennap látom? Nem tudom.
Eltelt némi idő. Maya két hétig nem is jött suliba. Így egy kicsivel könnyebb volt a tanítás. Legalább így nem néztem mindig őt, nem kerestem a tekintetét és nem láttam a szomorú arcát, ami miattam az. Meg az ő butaságának is. Néha-néha odanéztem az üres székre ahol ülni szokott, rossz volt, hogy nincs ott.
Letelt a 2 hét és újra ott ült. Jó volt újra látni, de egyben nyomasztó is. Nem tudom meddig fogom, fogjuk ezt folytatni de már most is nehéz kibírni.
Úgy tett, mintha ott sem lenne. Nem jelentkezett órán, ha felszólították inkább azt mondta, hogy nem tudja a választ. Próbált minél jobban láthatatlanná válni mindenki előtt. Úgy látszik ez sikerült is neki, mert a tanárok felhagytak azzal, hogy szólongassák.
Eltelt ismét egy hónap. Kezdtünk készülődni a vizsgákra. Vettük szép sorba a vizsga kérdéseket. Kidolgoztattam őket és mindig abból volt a felelés. Így legalább tényleg megtanulják és átmennek a vizsgán. Lehet kicsit most összejöttek a dolgok nekem, de ugyanúgy szeretném ha az osztályom sikeres záró vizsgát tenne! Hogy a jövőben tudjanak normálisan boldogulni.
Közben a hugomnak nézegettem a lakásokat, legalább addig is elterelődtek a gondolataim. Hamar találtam egy jónak ígérkező lakást a belvárosban. Oda igyekszem éppen. Ott találkozunk Liz-el és együtt nézzük meg. Hamar odaértem, már várt rám.
- Na csak, hogy megérkeztél! Már mióta itt várlak! - mondta mosolyogva, ebből tudtam, előttem ért ide párc perccel.
- Ki mondta, hogy gyere ide olyan hamar? Fél 3-ra volt megbeszélve! Így is 10 perccel hamarabb jöttem ide.
- Jólvan na! Csak húzom az agyad! Na gyere nézzük meg a lehetőleg új otthonom!
Felhúzott a lépcsőn, mert minek is mennék liftel!? Ugyan már! Megnéztünk minden zeg-zugot és elég jó volt a hely. Már csak az árról kellett tárgyalni. Ezt inkább én csináltam, mert a hugom bármire rögtön igent mondana. De minek fizessen többet, ha kevesebb is lehet az az ár!? Beletelt egy kis időbe de sikerült 30%-ot lefaragnom az árból, ami nagy szó egy ilyen jó környéken. Ezt megünnepelve beültünk egy étterembe vacsorázni.
- Jajj köszi James, hogy segítettél elintézni ezt a lakás ügyet! Örök hálám neked!
- Ugyan ne hálálkodj! - intettem le - Hiszen ez egy testvér dolga!
- Egy jó testvéré! - tette hozzá - Na és mesélj! Hogy álltok a barátnőddel? - sejtettem, hogy megfogja kérdezni, de nem számítottam arra, hogy ilyen hamar.
- Hát... Az az igazság, hogy szakítottunk. - mondtam ki kerekperec, láttam rajta, hogy meglepődött, még a szája is tátva maradt egy picit.
- Uhh bakker! Hogy történt? Vagy mi miatt mentetek szét? - kíváncsiskodott.
- Hát, ez hosszú! - próbáltam lezárni a témát, de ez nem volt olyan egyszerű.
- Nem baj, van időm. Halljuk csak! - ebből tudtam, hogy addig nem adja fel, amíg el nem mondok neki mindent.
- Jólvan. Szóval Maya olvasta az üzenetet amit még decemberbe írtál nekem és azt hitte, hogy megcsalom. Azóta szóba se áll velem.
- Uhh basszus! Annyira sajnálom! Nem is sejtettem, hogy ekkora gondot fog okozni a vicces üzenetem.
- Ugyan, ne hibáztasd magad! Nem tehetsz róla! Végtére is ha elmondja, hogy miért haragszik megtudtuk volna beszélni. Nem rögtön összeesküvés elméleteket kellett volna gyártania arról, hogy a háta mögött van valakim! - mondtam kissé dühösen.
- Jajj James ne mondj ilyet!
- Légyszi ne kezd el védeni, csak azért mert ő is lány!
- Nem! Eszem ágában sincs. De azért megértem, hogy miért viselkedett úgy.
- Liza! Kérlek!
- De most gondolj bele az ő helyzetébe is!
- Ugyan mit kéne belegondolnom? Arra nem volt képes, hogy elmondja mi baja!
- Figyelj James, ő azért most kicsit rosszabb helyzetben van! Hiszen ő fiatalabb tőled és a tanárja vagy. Így most ő azt hiszi, hogy egy jót nevettél rajta, mert a buta naiv diák lány, bedőlt az idősebb jóképű tanárbácsinak. Megalázva és elárulva érzi magát. Mert elhitte, hogy „szereted". Azt hiszi, hogy minden csak kamu volt azért, hogy lefektesd. Mert ő tényleg szeretett téged, gondolom, mivel bevállta azt is, hogy veled van titokban pedig ez az utolsó éve. Ha most kiderült volna őt kicsapják és az eddigi évek mehettek volna a kukába. Biztos egy világ dőlt össze benne, mikor azt hitte, hogy megcsalod. Ebbe azért gondolj bele! Ne pedig őt hibáztasd mindenért! Az igaz, hogy ő is bízhatott volna jobban benned, de azért neki szerintem hihetetlen volt, hogy a „jó pasi tanár" őt választotta.
Elhallgattam. Elgondolkodtam azon amit mondott és be kellett látnom, hogy igaza van. Nagyon is! Elmehetne akár pszichiátertnek is ez a lány. Úgy átlát az embereken, mint más az üvegen.
- Annyira utálom mikor igazad van! - mondtam félig dühösen, félig viccelve vele.
- Jah.. Te vagy a tanár, de én vagyok az okosabb. Ez van bátyus, jobb lesz ha megszokod.
- Ehhez nem lehet hozzászokni. Na gyere menjünk haza!
Kifizettem a számlát és elindultunk haza. Az ajtóban egy régvárt ismerőssel futottunk össze. Maya jött a családjával vacsorázni. Megtopantunk mindketten az ajtóban, amikor megláttuk egymást. Csak néztem őt, olyan más volt. Vágatott a hajából és rózsaszín csíkok voltak az arany fürtjeiben. Jól állt neki, bár szerintem neki minden jól áll. Fura volt őt újra látni. Mivel már a vizsga időszak van, a végzősök már nem járnak be a suliba. Fura is nekem. Liza ott állt mellettem értetlenül és nézte, hogy miért cövekeltem le. Maya végig nézett rajtam, Liza-n is. Biztos azt hitte, hogy randiztunk. Milyen kínos helyzet.
- Jóestét tanárúr! - kinyögte és elviharzott tőlem.
- Szia! - mondtam elhaló hangon.
Tudtam, hogy nem hallja, de nem érdekelt. Fájó volt őt újból látni, főleg azután akit Liz összegzett nekem. Lehet idióta vagyok, de eddig ebbe bele sem gondoltam. Innen is látni, hogy mekkora seggfej vagyok! Kint a parkolóba Liz megállt.
- Ő volt az ugye? - nézett rám.
- Kicsoda? - néztem rá, azt se tudtam miről van szó, annyira elgondolkoztam.
- Hát az a lány. Ő volt Maya ugye?
- Igen, ő.
- Jah gondoltam. Mióta megláttad úgy le vagy törve, meg itt se jársz. Mióta beszélek itt neked.
- Bocsi, nem figyeltem.
- Vettem észre. Ennyire hiányzik még mindig?
- Hát... igen. De eddig haragudtam rá, hogy ok nélkül rosszat feltételezett rólam. De ahogy az este elmondtad nekem, hogy ő min ment át... Már bánom, hogy haragudtam rá.
- Jah néha nem árt a dolgok mögé is látni. Nem minden csak fekete és fehér. Na gyere menjünk haza! Kilelkizzük magunkat!
Beszálltunk a kocsiba és haza robogtunk. Kibeszéltünk mindent, megvitattuk az élet nagy dolgait és a végén arra jutottam, hogy a történtek után is még mindig nagyon szeretem Maya-t. Ezért elhatároztam, hogy kerül akibe kerül elmondok neki mindent és elmagyarázom a történteket. Akkor is ha nem akarja hallani! Ha pedig azok után is elküld akkor elfogadom és tiszteletben tartom. Békén hagyom örökre és elfelejtem, legalább is megpróbálom. Remélem sikerülni fog!