12. rész - A vallomás

Másnap a suliban hulla fáradtan ültem az órákon. Nem valami sokat tudtam aludni. A rémálmaim nem hagytak. Annyira féltem Adam-et, hogy az már nekem fáj.
A tanár az órán csak magyarázott, én azt se tudtam miről van szó. Mikor kincsengettek, az ebédlőbe siettünk. Kikértük a kajánkat, majd leültünk a szokásos helyünkre.
- Mi van veled Lori? Egész nap olyan vagy mint egy zombi. Minden rendben van? - kérdezte aggódó hangon Hannah.
- Persze. Csak nem aludtam valami sokat.
- De miért? Mi az oka? - kérdezte Mark.
- Hosszú sztori. - legyintettem le őket.
- Mondd el kérlek! A barátaid vagyunk, szeretnénk segíteni! - fogta meg a kezem bíztatásként Zac, a többiek együttérzően bólogattak.
- Kössz srácok! Kedvesek vagytok. De ebben nem tudtok segíteni. Mert még én sem tudok jóformán semmit.
- De meséld el amit tudsz! Hátha tudunk tanácsot adni.
- Hát jó. De kérlek ígérjétek meg, hogy soha senkinek nem mondjátok el!
- Ígérjük! - mondták egyszerre.
- Na szóval. Van egy barátom. Akivel régebb óta szoros kapcsolatban vagyok. Tudom, hogy szemét vagyok, hogy nem mondtam el. De ezt senki sem tudhatja! Ne haragudjatok!
- Szóval akkor te jársz valakivel? - kérdezte Zac, de mintha csalódottságot véltem volna felfedezni a tekintetében.
- Igen.
- Mióta? - kérdezte döbbenten Tori.
- Néhány hónapja. - vallottam be.
- És még nekem sem mondtad el!? Szörnyű vagy!
- Ne haragudj Tori! De tényleg nem mondhattam el senkinek! Sajnálom!
- Jólvan nyugi, csak vicceltem. Megértelek.
- Na de akkor mi a gond? Megcsal a tag? - kérdezte Mark.
- Nem, dehogy. Csak azt hiszem belekeveredett valamibe. De nem akarja nekem elmondani. Azt mondja ő akarja megoldani. De én annyira félek, hogy mi lehet ez! Szeretnék segíteni, de úgy nem tudok ha nem avat be! - fakadtam ki.
- De Lori, arra nem gondolsz, hogy azért nem mondja el mert nem akar veszélybe sodorni téged?
- Persze, hogy gondoltam rá Emma, de akkor is! Elmondhatná, úgy sem tennék semmit ha ő erre kérne.
- Lehet olyasmi az ügy amibe jobb nem belefolyni. Biztos alvilági dolog.
- Nem Mark, az biztos nem!
- Honnan tudod? Annyira ismered azt a pasit?
- Hát eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam ilyesmit sosem tenne.
- De az eléggé ide nem elég. Sosem tudhatod, kinek mit rejt a múltja.
- Igaza van! Lori ha ilyen zűrös a pasi akkor inkább kerüld el messziről!
- Zac! Kérlek ne mondj ilyet! Adam nem zűrös csak épp akadt egy kis gondja! Nem kell őt elítélni! - akadtam ki dühömben, észre sem vettem, hogy kimondtam a nevét.
- Nem ítélem el! Félre értesz! Csupán elmondtam a véleményem.
- Azt inkább tartsd meg magadnak! - felálltam és elrohantam onnan.
El sem hiszem ami történt! Így nekem támadni! Én kedvesen megosztom velük a féltve őrzött titkomat, erre nekem esnek! Hát ez lenne a nagy barátság!? Nem semmi.
Az utolsó óra után rohantam a buszmegállóba. Nem is vártam meg se Tori-t se senkit. Haza érve James már otthon volt, ami nagy csoda. Kimentem hozzá a konyhába.
- Szia! Hát te? Hogy-hogy itthon vagy?
- Tanítgatom már az új helyettesem, és kíváncsi vagyok hogyan oldja meg a kemény helyzeteket ha nem vagyok ott. Ideje, hogy kapjon egy kis ízelítőt a kemény munkából.
- Értem. - válaszoltam egy sóhaj kíséretében.
- Na és te? Milyen volt a suli?
- Elment.
- Hát ez nem volt valami meggyőző. Kivele! Mi a baj?
- Semmi. Csak... Tudod, aggódom Adam-ért. Titkol valamit és nem akarja elmondani, hiába kértem tőle.
- Igen én is észre vettem rajta, hogy nem ugyanaz mostanában. Kérdezni is akartam mi a baja, de sosem jutottam el odáig. De ha neked sem mondja el... Nekem mért tenné?
- Egy próbát megérne. Hiszen ti régebb óta ismeritek egymást, mint mi. Lehet neked elmondaná. Megkérded? Kérlek!!!
- Persze! Ezen ne múljon.
- Köszi bátyus! - ugrottam a nyakába.
Majd segítettem elkészíteni az ételt. Kb fél öt felé Adam is haza jött. Elment lepakolni és zuhanyozni, majd visszajött vacsorázni. Nem sokat beszéltünk vacsi közben. Gyorsan végeztem és elvonultam a szobámba, hogy nyugodtan tudjanak beszélni.

ADAM SZEMSZÖGE:
Na ez a nap sem indult úgy ahogy én akartam. Mire felkeltem Lori sehol sem volt. Elkéstem a munkahelyemről, ráadásul ez a zakkant nő egész nap zaklatott. Hol sms-ekkel bombázott, hol hívogatott. Tanítás végére ismét az iskola előtt állt és várt rám. Nem tudtam addig eljönni onnan, amíg fel nem adta és haza nem ment. Borzasztó!
El kell mennem a rendőrségre! Ez így nem mehet tovább. Holnap az első dolgom lesz!
Haza érve James és Lori is otthon voltak már, kész menüvel vártak. Na nem mintha nagy étvágyam lett volna, de leültem velük enni. Nem sokat beszélgettünk kajálás közben, szinte egymáshoz sem szóltunk. Pedig lett volna mit mondanom, de egyszerűen nem ment. Lori hamar befejezte az evést és bezárkózott a szobájába. Ez gyanús! Vagy ennyire haragszik rám, hogy nem avattam be? Megtenném. De nem tudom hogyan. Nem tudom hogy kezdjek neki. Úgy is megsértődne rám és szakítana! És igaza is lenne.
James elpakolt, betette a mosatlant a mosogatógépbe és leültünk a nappaliban.
- Na Adam! Elmondod mi a franc bajod van? Vagy játszunk találósdit? - huh, sejtettem, hogy ez lesz a téma, de nem gondoltam, hogy rögtön a közepébe vág.
- Lorelei kért meg, hogy faggas ki?
- Nem. Én akartam veled beszélni. De ő hozta fel, hogy én tudok-e valamit.
- Sejtettem. Mondtam a hugodnak, hogy majd időben mindent elmondok.
- De nekem mért nem mondod el? Engem beavathatsz! Hiszen tudod jól, hogy megbízhatsz bennem!? Nem mostantól ismerjük egymást.
- Igen, tudom. De ha így is tennék, úgy is elmondanád Lori-nak. Én pedig azt nem akarom!
- De miért? Csak nem megcsalod Adam? - hallottam a szigort a hangján.
- Nem! Istenem dehogy! James, olyannak ismersz? Sosem lennék rá képes! De ő ezt akkor sem értené, sőt lehet te sem.
- Ha el sem mondod... Persze, hogy nem!
- Tudni akarod? Tényleg? Legyen. Te akartad. Szóval emlékszel (?) meséltem neked Rebeca-ról? Mi volt köztünk mért lett vége stb?
- Igen persze. Amiatt voltál a padlón.
- Pontosan! Nos, az a nő, aki előtte volt visszatért. Megtalált. Megtudta hol dolgozom, a telefonszámom. Mindennap az iskola előtt áll és azt várja mikor megyek ki. Félek, hogy előbb-utóbb eltalál ide is és ennek a rémálomnak sosem lesz vége!
- De mért nem jelented fel? Hiszen ez már zaklatásnak minősül.
- Azt akarom. Holnap az lesz az első dolgom. Csak tudod aggódom. Annak a nőnek sok helyre elér a keze. Félek nincs-e egy embere a rendőrségen, aki majd kivédi. Vagy a bíróságon.
- De mégis mit akar ő tőled? Azt hittem, hogy mindent lezártatok az apjával a cégnél!?
- Persze, vele mindent letisztáztam.
- Akkor? Ezt nem értem.
- Emlékszel (?) meséltem neked azt is, hogy viszonyom volt Miley-val.
- Igen, és?
- Hát régen, mikor azt hittem minden rendben lesz és az enyém a világ, megígértem neki, hogy feleségül veszem. El is jegyeztem. De ahogy egyre jobban megismertem és rájöttem milyen, szakítottam vele. Ő pedig ezt nem bírta elviselni. Miatta hagyott el Rebeca is. Addig fúrta a kapcsolatunkat, amíg vége nem lett.
- Akkor ezek szerint most ő azt akarja, hogy feleségül vedd?
- Igen. Mivel megegyeztünk, hogy miután sikeres leszek összeházasodunk. De miután kidobtam és elköltöztem Seattle-ből, azt hittem leesik neki, hogy az egyezségünknek annyi. De tévedtem.
- De mégis hogy talált meg annyi év után?
- Fogalmam sincs. Biztos nyomozott utánnam vagy mit tudom én.
- Várjunk. Akkor ti még ezek szerint, még mindig jegyesek vagytok?
- Hát a szó szoros értelmében, igen. De mivel szóban mondott igent, szemtanúk nélkül, papírok nélkül, így szóban is kell felbontani ezt az egészet. Számomra pedig ez megtörtént!
- Az lehet! De nála ez nem így van! Szerintem ő még mindig azt hiszi, hogy elakarod venni. Szerintem meg kéne beszélnetek!
- Kizárt! Én azzal az idióta nővel nem beszélek! Holnap elmegyek a rendőrségre, feljelentem és kérek távoltartási végzést.
- Remélem ennyi elég lesz ellene!
- Én is. De kérlek, amíg ezt meg nem oldom, ne mondd el a hugodnak! Nem akarom, hogy ezt az egészet félre értse, és gaz házasságtörőnek nézzen! Számíthatok rád?
- Hát jó, legyen. Én sem akarom, hogy Lori szenvedjen emiatt. De minél hamarabb old meg ezt az ügyet! Nem szeretném ha sokáig elhúzódna, mert akkor előbb-utóbb kénytelen lennél elmondani Lorelei-nek az igazat! Vagy én.
- Persze. Tudom én is. Hidd el én is azt szeretném, ha minél gyorabban vége lenne ennek. Kössz, hogy nem szólsz semmit. Tényleg jó barát vagy! Sokkal tartozom neked!
- Az biztos. Majd behajtom már rajtad! - nevetett.
- Csak nyugodtan! Most ha nem haragszol, megyek. Még át kell néznem egy csomó feladatot, amit a szünetre kell feladnom a diákoknak.
- Menj csak. Tanár bácsi.
Csak bólogattam a beszólására. Kimentem a lakhelyembe. Miközben a tanterveket bújtam, azért elmosolyodtam, hogy milyen jó barátom van nekem. Sok ilyen ember kéne a földre, mint James. Örülök, hogy jutott nekem belőle egy!
Közben reméltem, hogy ezen a borzalmon minél hamarabb túlleszek és Lori ebből semmit sem tud meg. Idővel azért majd elmesélem neki. Majd évekkel később, ha már jelentéktelen lesz! Remélem azért évek múlva is együtt leszünk! Nem szeretném őt is elveszíteni. Rebeca után nem gondoltam volna, hogy valaha lesz mégegy olyan személy az életemben, akit annyira szeretni fogok, mint őt. De Lori-t talán mégjobban szeretem. Ami azért ijesztő, ilyen rövid idő alatt. Főleg, hogy tíz évvel fiatalabb és a diákom is. De nem érdekel! Úgy is hamarosan levizsgázik és előttünk a jövő!
Csak alakuljon minden jól!

LORELEI SZEMSZÖGE:
Remélem sikerül James-nek beszélnie Adam-el! Csak elmondja neki mi a baj! Még ha nekem nem is. Hiszen az köztudott, hogy a fiúk egymásban jobban megbíznak, ahogy mi lányok is. Csak James mondja is el nekem mi a helyzet! Biztos nem ígért titok tartást! Vagy igen? Remélem nem. De nekem már az is elég, ha neki elmondja. Legalább a bátyám tud neki segíteni. Olyan 9 óra felé átmentem a bátyám szobájába, megtudni mit sikerült kiszedni belőle. Kopogtam, ő beengedett.
- Bocsi, hogy ilyenkor zavarok. De nem bírtam reggelig várni. Na mit tudtál meg? - ültem le az ágyára.
- Semmit. Nem mondott semmit. De nem lehet olyan nagy baj! Hidd el régóta ismerem! Azt észre venném, ha komoly gond lenne. Úgy, hogy ne aggódj semmiért!
- Ez most komoly? Ne aggódjak? Most az jó hír, hogy nincs hír? Szerintem nem! Nem jó az, ha nem mond semmit és nem kér segítséget.
- Mert nincs rá szüksége! Lori! Kérlek bízz bennem! Én mondom neked, hogy semmi komoly gond nincs! Légyszíves higyj nekem!
- Jólvan. Bízom benned! Nem faggatlak tovább. Se téged, sem őt. Majd lesz, ami lesz.
Visszamentem a szobámba. Lefeküdtem aludni. Nem mintha tudtam volna. Folyton járt az agyam. James biztos tud valamit! Ha nem tudna, nem győzködne annyira, hogy semmi gond nincs. Biztos Adam megígértette vele, hogy nekem ne mondjon semmit! A kis szemét! Direkt csinálják velem? Azt hiszik, hogy most jöttem le a falvédőről? Nem vagyok én olyan buta, mint amilyennek néznek. De majd én kiderítem mi folyik a háttérben! Kerül amibe kerül!