12. Rész

Négy újabb gyötrelmes és unalmakkal teli nap után NaRa végre elhagyhatta a gyengélkedőnek nevezett titkos volt kórházépületet, amit még régen a B.T.S. foglalt le magának a sérültek ellátása céljából. Legnagyobb bánatára YoonGi volt aki érte ment.

- Nem tudnál igyekezni? Nem érek rá egésznap itt szobrozni! -dobolt idegesen lábával.

- Sietek YoonGi, látod! -sóhajtja ki válaszát.

- De nem eléggé csipkedd már magad!

Befejezve a fiúval folytatott felesleges vitát vállára helyezte táskáját amibe a neki hozott holmikat pakolta el. Elbúcsúzva Ji doktortól kisiettek az épületből. NaRa majdnem hátast dobott mikor meglátta az autót amivel YoonGi érte jött.
Egy gyönyörű fekete Mercedes terepjáró állt a járda mellett, csillogó felnikkel és tükröződő lakkozással. Nem győzött gyönyörködni a járműben, azért ez mégis csak szemnek való látvány volt. A fiú idegesen, fújtatva ült be a volán mögé míg a lány nem tudta eldönteni beszálljon-e vagy várja meg amíg bekötözi a szemét vagy esetleg belöki a csomagtartóba, hogy ne lássa merre is kell menni Taehyung birtoka felé. A férfi leengedve az ablakot mérgesen a lányra fújtatott.

- Na mivan? Kérvényt nyújtsak be esetleg vagy a piros szőnyeget várod? -kérdi gúnyosan.

- Csak azt hittem nem láthatom merre megyünk. -böki ki halkan.

- V nem mondta, hogy kössem be a szemed. Bár inkább a csomagtartóba kéne rakjalak. Na szállj már be! -parancsolt rá.

NaRa visszafolytva kitörni készülő tömérdek káromkodását nagyot nyelve ült be az anyósülésre. YoonGi azt se várta meg, hogy bekösse magát, padlógázzal indult el. Egész úton nem szóltak egymáshoz, csend honolt a kocsiban. A lány igyekezett minden egyes apró részletet megjegyezni merre is kell visszafelé jönnie ha végre sikerül elszöknie. A birtokra érve egy óriási kovácsolt vaskapu fogadta őket, ami előtt két jól megtermett fegyveres őr állt talpig kommandós ruhában. YoonGi intve nekik rögtön cselekvésre késztette a férfiakat, s az egyikük sebesen az érintőpanelhez ment és beütve a kódot kinyitotta a hatalmas monstrumot. Befelé hosszasan betonozott út volt mellette különféle díszfák/növények, egzotikus virágok és különböző alakzatú és nagyságú szobrok. A villa ellőtt pont középen egy ezüst színűre festett szökőkút állt aminek a tetejét egy angyalka díszítette kinek kezében egy gépfegyver volt, onnan folyt a víz. NaRa megmosolyogta a dolgot. Nem gondolta, hogy létezik ilyesfajta szobor. Bár... pénzért bármit elkészítenek manapság. A kocsi megkerülve a szökőkutat megállt majd a férfi olyan gyorsasággal szállt ki a járműből, mintha az legalább is lángolna. A lány egy lemondó sóhaj kíséretében szállt ki a csodás autóból és a bejárat felé vette az irányt. Kopogás nélkül nyitott be az ajtón, végülis itt ez a fajta illedelmi részlet nem szokás, és úgy ment a konyhába. Amint a tolóajtót belökte egy nem mindennapi látvány tárult szeme elé. Az étkező asztal gyönyörűen meg volt terítve rajta mindenféle jóval amit csak az ember kívánhat. Az ott meglapulók amint meglátták NaRat hatalmas jókedvvel fogadták. Jin, Hoseok, Jimin sőt még NamJoon is mind megölelték a zavarodott lányt.

- Ez most... -mutatott körbe- Ne mondjátok, hogy mind miattam van? -kérdezte már-már meghatva.

- Jó akkor nem mondjuk. -nevetett fel Hoseok.

- Jaj srácok nem kellett volna fáradnotok! Biztos sokáig tartott mindezt megcsinálni?

- Áhh, nem volt vészes. -felelte Jimin.

- Nem volt vészes? -háborodott fel Jin, csípőre tett kézzel- Annak nem aki szinte semmit sem csinált!

- Még semmit! -mondta ő is hasonló stílusban- Nem tudom akkor ki csinálta meg a rament meg a salátákat!?

- Ennyi. Semmi mást nem csináltál! Én sütöttem a húst, én grilleztem, én csináltam meg a sütit is ja és ha mindez nem lett volna elég én voltam az aki nem győzött verekedni Hobival, hogy ne falja fel az összes hozzávalót! -mutatott a bűnösre ki csak vigyorgott a háttérben.

Mindegyikük gyilkos tekintettel nézett a másikra majd a következő pillanatban úgy tört ki belőlük a nevetés, hogy majdnem megfulladtak és nem győzték csapkodni lábaikat. Az asztalhoz tessékelték a lányt és Jin szedett mindenkinek egy adagot az előételből.

- Na és nem lesz ebből baj? -érdeklődte, félve attól talán mindezt főnökük tudta nélkül csinálták- Mármint Taehyung nem lesz mérges?

- Dehogy lesz! -intette le a legidősebb- Miatta ne aggódj. Amúgy, tényleg, hol van Tae? Már itt kéne lennie! -hajolt ki az ajtó felé, ami mozdulatlanul állt továbbra is.

- Most hogy mondod... Azt mondta ő is velünk tart. Hol lehet már? -pillantott órájára.

NaRa ledöbbent Jimin mondandóján. Taehyung is velük akar enni? De miért tenne ilyet? Vagy lehet pusztán csak kedvességből mondta a barátainak, hogy velük tart, közben pedig esze ágában sincs egy asztalnál enni a lánnyal.
A nagy várakozás közben csatlakozott hozzájuk YoonGi is ki, mint mindig tett egy szarkasztikus megjegyzést szegény lányra. Természetesen a többiek lehurrogták emiatt, de NaRa inkább csendre intette őket, ráhagyva a fiúra a dolgot. Vártak még pár percig hátha a nagyfőnök betoppan, de tíz perc ücsörgés után megunták és, hogy ne hűljön ki teljesen az étel belekezdtek a vacsora elfogyasztásába. Nem győzték dícsérni Jint a remekre sikerült ételek miatt, eközben Hoseok tájékoztatta NaRat, hogy náluk hogyan történik egy új tag beavatása, amihez természetesen Agust hozzáfűzött néhány nem odaillő megjegyzést plusz néhány személyes tapasztalatot. Ezekre a lány csak forgatta szemeit, de amit Hobi mesélt neki azt elképedve hallgatta. Nem hitt füleinek, hogy ezeket nekik tényleg meg kellett csinálniuk. Mikor végeztek az evéssel NaRa segített Jiminnek elmosogatni, ha már miatta csinálták ezt az egészet. Hoseok és YoonGi elsőként léptek le a házimunka elkerülése végett, míg Jint NaRa küldte el pihenni az egésznapos munkája miatt. Amíg a lány mosta a koszos tányérokat addig Jimin eltörölte és helyére pakolta azokat.

- Jimin, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Mióta vagy benne a maffiában? Persze ha ez amolyan titok féle akkor nem kell válaszolnod.

- Hát úgy kb tíz éve.

- Tíz éve? -kérdezte döbbenten- Na és mi vitt rá, hogy belépj? Mármint mi volt az oka?

- Hát ez egy hosszú sztori.

- Ráérünk nem? -mosolygott rá.

Látta, hogy a fiú nem szívesen akarja elmondani mi is történt vele évekkel ezelőtt, így inkább folytatta tevékenységét. Percekkel később, mikor már a konyhapultot törölte le, a fiú akkor kezdett bele mondandójába.

- Igazából mindig is benne voltam a B.T.S.-ben. Már gyerekkorom óta ismerem Taehyungot és mindig kitartottunk egymás mellett. Persze voltak idők mikor mind szétszéledtünk. 16 éves voltam mikor egy középiskolai kirándulás során újra találkoztam Taevel. Fura volt újra látni mert általános óta nem beszéltünk. Ott ahogy összefutottunk elmesélte mik történtek vele, milyen az élete, még mindig az apja által előírt szabályok szerint él-e, stb. Mikor elmesélte, hogy az apja neki szeretné adni a „céget” ha 19 lesz és ő majd a saját tervei alapján szeretné irányítani a szervezetet, úgy döntöttem segítek neki.

- Miért?

- Hát... -túrt bele hajába- Nos nem igazán tudom az okát. Gyerekkorunk óta olyanok voltunk akár az igazi testvérek. Mikor azt mondta, hogy fél nem megy majd neki egyedül, automatikusan felajánlottam a segítségem. Volt egy harmadik személy is a dologban, de ő aztán évekkel később kiszállt. Vele mi hárman voltunk a megállíthatatlan trió, akiktől az egész alvilág rettegett. Pedig csak nyavajás kölykök voltunk. -nevetett, felidézve emlékeit- Aztán Tae megkapta a szervezetet, bár még mondhatni, hogy most is az apja irányít a háttérből mégha ezt Taehyung nem is ismeri be.

- Fél az apjától?

- Hát... nem igazán nevezném félelemnek... -pattant fel a pultra- Mondjuk úgy, hogy Tae is egy tigris és az apja is, és két tigris akkor igazán veszélyes ha rivalizálnak.

- Várj! Most ezt nem értem. -rázta meg fejét- Most Taehyung apja ellenségnek tekinti a saját fiát? -kérdezte döbbenten.

- Nem. Csak nem igazán tetszenek neki a V féle eljárási módok.

A lány bólintott, bár még most sem igazán értette miről is volt szó. De még mielőtt bármit mondhatott volna kivágódott a konyhaajtó és egy roppant dühös Taehyung trappolt be rajta. Mintha ott sem lennének úgy kerülte ki a bent lévőket és egyenesen a hűtőhöz ment. Egy üveg sojut kapott ki az egyik rekeszből majd a tetejét a pulthoz téve rávágott mire a kupak elrepült a helység másik végébe. Jimin aggódva ment közelebb barátjához.

- Mivan Tae? Mi történt?

- Semmi! -vágta rá dühösen.

- Aha látom! Mondd már mivan?

- Azok a rohadt, semmirekellő Seventeenesek! -köpte szavait dühösen- Egyik se akar beszélni! Pedig már az ujjaikat is levágtuk bazdmeg! Az ujjaikat!

- Nyugodj meg! Azzal nem oldasz meg semmit ha itt dühöngsz és leiszod magad. Inkább menj fel és pihenj le, majd holnap beszélek én velük.

- Minek? Úgyse ér semmit. Ha nekem nem beszélnek szerinted neked fognak? -hangjából csak úgy csöpögött a gúny- Ez meg mit keres itt? -bökött a lány felé, aki összekuporogva figyelte a két fiút.

- Segített elmosogatni és elbeszélgettük az időt. -vont vállat.

- Ch. -horkantott fel- De ha megdugod, ne a konyhámban tedd! Itt eszek baszod!

Földhöz vágva alkoholos üvegét kivágtatott a helységből, otthagyva a két döbbent személyt. NaRa nem értette Taehyung miért bántotta már megint, hiszen mégcsak hozzá sem szólt. Jiminnel csak beszélgettek, miért kell rögtön azt hinnie, hogy perverz dolgokat csinálnak?
Könnyeivel küszködve guggolt le a földre és kezdte el összeszedegetni a széttört üvegdarabokat.

- MinJi hagyd, még elvágod a kezed.

Tessékelte odébb a fiú, ki egy kis méretű seprűt és lapátot tartott kezeiben. Gyorsan összetakarította a rumlit amit drága barátja csinált aztán elkísérte a lányt szobájáig. Ahol egy jóéjt után elváltak egymástól. NaRa meglepve látta, hogy Jimin is az emeleten lakik, alig két ajtónyira tőle. Ezt nem is tudta. Halk sóhaj után ment be szobájába, ahol majdnem szívrohamot kapott vendége láttán. Mellkasához kapva esett neki az ajtónak ami kicsit hangosabban vágódott be testének súlyától.

- Ha mindig így viselkedsz váratlan helyzetekben ki fognak nyírni!

Taehyung lesúlytó szavai akár a penge úgy hasítottak a lány bőrébe, torkában újra ugyanaz a folytogató gombóc szorult be és a nyomasztó érzés ami mindig úrrá lesz rajta ha a fiú közelében van, most is rátört.

- Csak nem számítottam rá, hogy itt leszel. -próbált erős maradni és határozottan válaszolt.

- Ez az én házam! Ott vagyok és akkor, amikor csak akarok!

- Igazad van, bocsánat. -hajtotta le fejét, már nem volt ereje vitába szállni vele.

- Egyébként csak azért jöttem, hogy tájékoztassalak a feladatodról. A hétvégén lesz egy party Seoulban, oda fogunk elmenni. Az lesz a dolgod, hogy mint új lány akit úgysem ismer senki, felhajts nekem egy kereskedőt.

- Felhajtsak? Ez mit jelent?

- Húhh Jesszusom! -kapott homlokához- Azt, hogy eléred nála, hogy nekem dolgozzon, nekem szállítsa az áruit.

- És ezt mégis hogy érjem el? Fenyegessem meg?

- Te? -nevetett fel gúnyosan- Inkább ne. Még a reggelim is ijesztőbb nálad. A másik megoldásra gondoltam. -húzta fel szemöldökét enyhe perverzséggel hangjában.

- Csábítsam el? -kerekedtek el szemei.

- Dingding, megvan az ezer dolláros válasz! -gúnyolódott- Van két napod a készülésre.

- Na és mégis hogy csábítsak el valakit?

- Majd Reja holnap kicsit kikupál, megmondja mit kell tenned. Legyél reggel hatra az alaksorban!

Válaszra sem várva, kimellőzve a lányt kiment a szobából. NaRa teljesen elképedt az iménti hallottak miatt. Most tényleg el kell csábítania egy vadidegent, hogy belekényszerítse abba, hogy ezentúl illegálisan szállítson a maffiának? Hogy lesz erre képes? Egyáltalán meg tudja csinálni?
Még ha nem is biztos a dolgában, a hétvégén muszáj elmennie a csapattal Seoulba, hogy végre megkereshesse azt a bankot és magához vegye amit még anyja hagyott rá évekkel ezelőtt.