Az utolsó kimenőnkön egy város nézéssel egybekötött túrára mentünk. Szerencsére jó idő volt, már reggel kilencre a hőmérséklet legalább a 25 fokot elérte. Fogtuk a kis háti táskáinkat és elindultunk arra amerre a túravezető és a kísérőink vezényeltek minket. Adam legelől ment szorosan azzal a Brian nevű fazonnal. Remélem nem fog felismerni! Kínos lenne ha épp most kezdene el leordítani amiért meglestem őt Zoeval, megjegyzem nem szándékosan, félig... Egy aranyos kis ösvényhez értünk ahol beszállítottak minket egy nyitott terepjáróba, mert az út hátralévő felét kocsival tesszük meg. Egy vadasparkon keresztül vezetett túránk első állomása, ahol láttunk medvéket, farkasokat, néhány kisebb rágcsálót aminek totál elfelejtettem a nevét és rengeteg szarvast is. Mikor megállt a kis dzsipünk egy kedves kis vendéglőhöz mentünk, ahol helyi specialitásokat szolgáltak fel. Nem igazán voltam elragadtatva a fogásoktól, olyan átlagosnak mondhatóak. A délután első fele szabad vásárlással folytatódott, így meglátogattuk az összes kisebb butikot, cipős boltot és drogériát. Meglepődtem, egyáltalán nem voltak magas árak, sőt mondhatni egész olcsón megkaptuk a kiszemelt termékeket. A megbeszélt időre azaz háromra a kocsinál kellett lennünk, hogy időben visszaindulhassunk a városba. Mivel ma a lányok nem jöttek -nem akartak bajba sodorni engem Zoe miatt, így inkább a táborban maradtak- csak Mollyra számíthattam. De a nagy bevásárló körút közben valahol elvesztettük egymást, így elsőként érkezve egyedül várakoztam a parkolóban. Telt az idő és még mindig sehol sem voltak a társaim. Hova lett mindenki? Elővettem telefonom és 14:49-et mutatott.
- Már itt kéne lenniük! -jegyeztem meg bosszankodva.
Írtam Mollynak is, hogy merre van de nem írt vissza, mégcsak meg sem nézte az üzenetem pedig fent volt a közösségi oldalán. Mivel meleg volt megszomjaztam, gondoltam iszok. Mikor hajoltam volna le a földre tett táskámért, egy cipő pár jelent meg előttem és hirtelen két kéz erősen nekilökött a dzsipnek. Tompa fájdalom járta át hátamat és jobb karomat, amiket az ütés ért. Felnéztem és egy zöld szempárral találtam szembe magam, ami szinte villámokat szórt rám. Világos barna haja kissé zilált volt az izzadtságtól. Dühösen nézett rám, de egy percig sem engedett a szorításából. Hiába akartam elmenekülni nem hagyta, teljes erejével a kocsi oldalának nyomott, esélyt se adva az eliszkolásra.
- Mit akarsz? Engedj már el! -löktem rajta egy kicsit, de mintha egy légy akarna egy elefántot lecsapni, esélytelen.
- Tudom, hogy láttál minket. Tudom, hogy te voltál az!
Hangja mély volt, és ahogy a fülembe duruzsolta még ijesztő is. Orromat megcsapta kölnie és enyhén izzadt testének illata, ami be kell valljam nem volt rossz. Mégis ebben a helyzetben a hideg rázott tőle.
- Nem tudom miről beszélsz.
- Ó dehogynem! Tudod(?) a tegnapelőtti este mikor kilestél minket azzal a kis ribivel. -hogy mivan?
- Ribi? Ha így vélekedsz Zoeról akkor miért akartad őt felfalni? -hangom csak úgy csöpögött a gúnytól és az iróniától.
- Ugyanmár! Hiszen tálcán kínálta magát a kis kurva, ki mondana nemet egy ilyen ajánlatra?
- De gusztustalan vagy bazdki! -ismét próbáltam ellökni, de nem engedett el.
- Ez az, szeretem ha egy lány nem adja magát könnyen. -meglökött ágyékával amivel tudatta mit is akar pontosan, bár erre nem volt szükség, eddig is éreztem- Ha visszaérünk a táborba majd meglátogatlak. -búgta fülembe mire azonnal megráztam a fejem.
- Hagyj már békén te undorító féreg! -kiáltottam rá.
Nem igaz, hogy pont ilyenkor nem jár erre senki!? Hol a fenében vannak már a többiek? Rég itt kéne lenniük! Segítsen már valaki, könyörgöm!
- Ugyan, ne kéresd magad annyira. Zoe mesélte milyen lány is vagy te.
- Hazudott! Szeret kitalálni rólam mindenféléket.
- Hát nem tudom... Nekem úgy tűnt nagyon jól elvagy a kis tanárocskáddal. -hirtelen még a levegő is bennem rekedt- Ugye nem akarod, hogy felhívjam a tantestületet és elújságoljam nekik, hogy a táborunkban viszonyt folytatsz a tanároddal? Ugyanmár ezt te sem akarhatod!
- Te meg miről beszélsz? Nincs semmilyen viszony köztem és Mr. Taylor között! Tudod nem mindenki Zoe. Eressz már el a fenébe is!
Elkezdtem rángatni magam hátha akkor kiszabadulok, de akkora pofon csattant az arcomon, hogy azonnal elszédültem sőt még a vér is elindult az orromból. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, az egyik kezével teljes erejéből nekiszorította a karom az egyik kapaszkodó álványnak ami a kocsin volt, a másikkal a csípőmet igyekezte minél jobban a sajátjához nyomni. Igyekeztem ellenállni, próbáltam megrúgni vagy valami, de nem volt esélyem, túl erős volt. Hozzám képest ő a terminátor.
- Ne, kérlek hagyd abba! Engedj el! -könyörögtem, szinte már sírtam.
Elvette az egyik kezét, gondolom egy újabb pofont akart adni. Lehunytam szemeim, legalább ne lássam ha üt, de ekkor megszűnt a kegyetlen odapréselt érzet, el tudtam válni a dzsiptől, aminek következtében azonnal a földre estem.
- Azt mondta engedd el!
Adam mérges, ordítozó hangja csak úgy zengett az üres parkolóban. A földre lökte Briant és elémállt védekező állásban.
- Hogy merészeled őt bántani!? Nem félsz, hogy feljelentelek? -mire Brian csak nevetett és felállt a betonról.
- Én is épp ugyanezt kérdezhetném. Nem tilos egy diákkal kapcsolatot létesíteni?
- Nincs köztünk semmilyen kapcsolat! De most megmutatom milyen az ha valaki kapcsolatot akar tőlem!
- Állok elébe! -tárta szét karjait.
Ezek most tényleg...? Verekedni fognak? Na nemár! Még mielőtt bármit reagálhattam volna Adam nekiindult. Teljes erőből behúzott egyet Briannek, aki az ütés hatására ismét a földön kötött ki. Ad meg se várta, hogy felálljon onnan, már úgy ahogy volt ismét ütni és rúgni kezdte. Brian is betalált párszor, de közel sem annyiszor mint ellenfele.
- Nemár hagyjátok abba!
Hiába kiabáltam, visítoztam mint akik süketek, meg se hallották. Próbáltam közbeavatkozni de Ad mindig ellökött vagy rám parancsolt, hogy menjek vissza a kocsihoz. Így a bunyó folytatódott. A távolból megláttam, hogy a többiek is érkeznek vissza, így gondoltam tényleg ideje véget vetni a dolognak.
- Elég legyen már, jönnek a többiek! Halljátok? Fejezzétek be!
Ahogy ordítoztam a csapattársaimnak is feltűnt a hangoskodás és rohanni kezdtek a kocsihoz. Mikor mellém értek kérdezték mi folyik itt de nem tudtam szóhoz jutni mert amit láttam azonnal elborzasztott. Adam egy nagyobb tégla darabot vett fel a padka melletti kis ágyásból és elindult vele egyenesen Brian felé.
- Tanár úr mit csinál? -Zoe hisztérikus hangja ezúttal engem is megrémisztett és cselekvésre késztetett.
- Jesszus! Mr. Taylor! -kiáltott Molly is.
Lábaim maguktól életre keltek és egyenesen a viaskodó férfiakhoz szaladtam. Tudtam ha nem állítom le Adamet akkor itt nagy baj fog történni.
- Adam ne! -átkaroltam hátulról és leszorítottam ahogy csak telt tőlem- Ne csináld kérlek, hagyd abba! Meg fogod ölni!
Hangom csak úgy remegett a félelemtől! Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy a többiek előtt öleltem át és tegeztem le a tanárunkat, a fő az, hogy ne essen baja senkinek, ennél is jobban! Zoe feltörő sírása, Molly jajgató hangja és Kevin parancsoló szavai Zoe felé akit épp lefogott, mind eltörpültek a szívem zakatoló robaja mellett. Egy pillanatra sem eresztettem el Adamet, kezeimet összekulcsoltam hasánál és kérleltem, hagyja abba. Végül mikor engedett teste feszítéséből és meginogtak lábai elengedtem, hogy hátra tudjon lépni. Megfordult s ahogy szemeibe néztem furcsa, semmihez sem fogható csodálkozást láttam. Mint akinek fogalma sincs arról hol van és mit csinál épp. Kezére pillantott amiben még mindig ott volt a tégla. Enyhe rémület után eldobta azt és leporolta tenyerét. Addigra a többiek is odajöttek és Kevin és Zoe felsegítették a földről a félholtra vert Briant. Molly mellém állt, kíváncsian néztük tanárunkat. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni mit is kéne hinnem. Az előbb még olyan volt akár a vadállat aki képes meggyilkolni áldozatát, de most... annyi a szemében a fájdalom és a félelem, hogy szinte már kezdem megsajnálni. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne, mint öt perccel korábban. Hogy lehet ez?
- Jól van tanár úr? -Molly vékonyka hangja most még vékonyabb és halkabb volt.
- I-igen... Kérlek ne haragudjatok! Annyira sajnálom!
- Nagyon megijesztettél. -beszéltem halkabban, de szigorúan- Mi ütött beléd?
- Sajnálom én csak... -túrt bele hajába- Megláttam ahogy az a szemét viselkedik veled és elborult az agyam. Nem akartalak megijeszteni titeket. Jobb ha megyek!
Meg se várta mondunk-e valamit vagy bármi, azonnal elhúzta a csíkot. Remek. Most ki fog minket visszavinni? Odamentünk Brianhez aki vérző sebeit törölgette, Zoe segítségével.
- Ez meg mi volt!? -rontott nekem Zoe.
- Hohó, állítsd le magad! Jól vagy? -guggoltam le a fiúhoz, bár azokután nem lenne érdekemben ezt tenni, de mégis ez a verés... nem ilyen súlyos bűntetést érdemelt.
- Szerinted? Az a nyomorult tanárod agyonvert!
- Magadnak köszönheted. Minek erőszakoskodtál velem? -álltam fel, a többiek döbbent arccal bámultak minket- Tegyétek be a kocsiba!
- Hogy megyünk vissza? -kérdezte Kevin.
- Majd én vezetek. Brian meg mutatja az utat. És a jó utat ha még ma orvoshoz akarsz menni!
Csak bólintott. A többiek berakták őt a hátsóülésbe én pedig a volánhoz szálltam be. Elindítottam a kis járművünket és visszaindultunk a Torontoba, Brian útmutatása alapján. Szerencsére egy órán belül visszaértünk a városba ahol az idegenvezetőnkkel összefutottunk és megkértük, hogy vigye el Briant a közeli kórházba. Minket a busz sofőrje elszállított a táborba. Épphogy leszálltunk a többiek körbe is kaptak minket, hogy mi történt velünk. Nahát itt aztán gyorsabban terjed a pletyka, mint bármilyen járvány. Kayla és Chloe elhúztak onnan engem és Mollyt, nehogy belekeveredjünk a dolgokba. Zoe amúgyis elintézi, hogy rosszul jöjjek ki a sztoriból, még akkor is ha közöm se lenne hozzá. A kunyhóban elmeséltem mindent a lányoknak, töviről-hegyire. Mindannyian ledöbbentek a hallottaktól. De a legfurcsább mégis az volt, hogy Adam azóta teljesen felszívódott, ide vissza sem jött. Tanakodtunk a csajokkal vajon hol lehet, baja esett-e, esetleg csinált magával valamit az eset miatt, mikor Hannah berontott a szobánkba.
- Michaela gyere gyorsan!
Hangja teljesen riadt volt és erősen zihált. Biztos futott. Mindannyian felpattantunk a hirtelen jöttére és a heves reakciójára is.
- Miaz Hannah? Történt valami?
- Gyere az ebédlőbe! Téged keres a rendőrség.