Washingtonba érve a Szövetségi Iroda központjában Aliyah és a többiek arra várnak, hogy a New Orleansba küldött ügynökök visszatérjenek Zoeval oldalukon. Miután Samuel megtudta, hogy Lia mit művelt egy csapatot küldött a lány kimentéséért. Már lassan több, mint egy órája ott kéne lenniük de még semmi hír róluk, ami egyre inkább kezdte aggasztani Liat. Idegesen járkálva aggódott barátja épségéért. A rá felügyelők csak nézték amit csinál.
- Nem tudnál nyugton maradni? Idegesít a járkálásod!
- Akkor nem kell rám nézni Jeon! -vágta vissza mérgesen, amin a bent ülő Jimin jól szórakozott- Tudod te milyen érzés itt ülni tétlenül miközben lehet a legjobb barátnőm már nem is él!? -emelte meg hangját.
- Hát nem kéne idegeskedned ha nem lettél volna olyan idióta, hogy levelet küldesz neki! -felelte szokásos bunkó módján- Ez van amikor valaki nem képes gondolkodni! -neki akart menni de Jimin még épp időben lefogta.
- Te szemét állat! Ha nem lennétek ilyen töketlenek és vennétek a fáradtságot, hogy megtaláljátok végre a hugomat akkor nem nekem kéne helyettetek cselekednem!
- Elég legyen! Mi folyik itt? -nyitott be a parancsnok, mire mindenki elhallgatott.
- Semmi uram csak egy kis nézeteltérés. -magyarázta ki a helyzetet az idősebb- Van már hír?
- Igen. Azért jöttem, hogy szóljak az akció sikeres volt és az alany hamarosan ideér.
- Akkor Zoe jól van?
- Igen. Szerencsére még épp időben odaértünk. Az ügynökeink jelentették, hogy a cégnél beépített emberek vannak és arra készültek, hogy elrabolják Miss Huntot.
- Mindez miattam... -állt meg szomorúan Lia- Ha nem vagyok olyan hülye, hogy írjak neki akkor nem akarták volna megölni...! -arcát könnyek áztatták.
- Azt nem hinném, hogy megölték volna. Nagyobb az esélye annak, hogy megkínozták volna, hogy kiderítsék maga hol van.
- Mi!? De hisz tudták hol vagyok, ránk is támadtak. Minek kellene nekik Zoe?
- Lehetséges zsarolták volna vele.
- Arra ott a hugom! Akit még mindig nem találtak meg, ugye!
- Keressük őt, az összes kiváló ügynököm ezen az ügyön dolgozik! De értse meg Miss Smith ha Diego egyszer el akar tűnni a szemünk elől, akkor el is fog!
- Mert amatőrök! Fogadjunk én hamarabb megtalálnám, mint maguk!?
- Ebből elég legyen! Fejezze be ezt a kislányos hisztit különben nem engedélyezem, hogy találkozzon a barátjával! -elindult kifelé de egy pillanatra visszafordult- Ja és még valami! Ha legközelebb ismét bármivel próbálkozna a huga előkerítése ügyében, elzáratom egy magáncellába ahol még ablak sincs!
Csendben, enyhén elcsodálkozva bólogatott a férfi utasítására, aki mondandója után elhagyta a helységet, nyomában Jeon nyomozóval. Kb fél órával később üzentek Jiminnek, hogy megérkezett a szállítmány és amint kihallgatták találkozhat a célszeméllyel. Aliyah nagyon örült a hírnek, szinte alig bírta kivárni amíg végeznek a vallatással. Este volt mire egy üres terembe vezették mindkettőjüket, ahol amint meglátták egymást könnyes szemekkel ölelkeztek össze.
- Jól vagy Zoe? -vizsgálta végig- Annyira sajnálom amiért miattam kerültél bajba! -húzta magához.
- Jaj Lia erről nem tehetsz. -paskolta meg barátnője hátát.
- De igen! Ha nem írom meg neked azt a levelet...
- Milyen levelet? -kérdezte meglepve, bár inkább Lia volt jobban meglepődve barátnője értetlen arckifejezésén.
- Hát azt a levelet amit arról a kamu emailről küldtem neked. Nem kaptad meg?
- Én nem kaptam semmilyen levelet. Bár ha kaptam is akkor se tudtam volna elolvasni. Mióta megölték az apádat te meg eltűntél a cég a fejetetejére állt.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát miután te eltűntél megjelent a cégnél Leon mint a cég megnevezett tulajdonosa. Átvette a vezetést és sok alkalmazottat kirúgott, majdnem engem is. De rájött, hogy értek a könyveléshez ezért kényszerített arra, hogy írjam át a cég költségvetését úgy, hogy „neki jó legyen".
- Ezt nem értem. Mr. Turman azt mondta, hogy a cégnél beépített emberek vannak és el akartak téged rabolni.
- Nem tudom. Lehet el akartak. Ha igaz, hogy küldtél nekem emailt akkor Leon biztos látta és úgy gondolta, hogy én is.
- Ezt akkor se értem.
- Mindegy, a lényeg, hogy most már mindketten biztonságban vagyunk itt. -ragadta meg karjait.
- Igen, ez igaz.
Nem firtatva tovább aggályait inkább igyekezett arra koncentrálni, hogy barátnője ott ül előtte és sikerült ezt az egészet épségben túlélnie. Kis idő után a megszokott nyomozók értük mentek és elszállították őket a védett házba. Végre nem volt egyedül, volt akivel beszélhetett bizalmas, lelki dolgokról is.
A napok lassan vánszorogtak és nem akart történni semmi. Semmi fejlemény nem volt az ügyben, legalább is velük nem osztottak meg semmit. Pedig szinte mindennap faggatták Taehyungot és Jimint, mert tudták ők elmondanak olyat is amit nem lenne szabad. Főként amiért sajnálják Liat. A váltás érkezésénél éppen azt beszélte a két lány, hogy hogyan kéne megszökni és végre nekük kézbe venni a dolgokat. Az elköszönő fiúk búcsúzása után bezárult az ajtó és ismét a bunkó nyomozó -ahogy ők nevezték el- volt a soros. Igyekeztek minél kevesebbet kommunikálni vele, mert abból úgyis csak a veszekedés lenne. Látták ahogy egyenesen feléjük tart és megállva a márványozott pult előtt két fekete színű telefont tett a lapra.
- Ez meg mi? -szólalt meg előbb Lia.
- Telefon. Mért minek látszik?
- Muszáj folyton ilyen bunkónak lenned? -csatlakozott be Zoe is.
- Muszáj ilyen hülyeségeket kérdeznetek? -kérdezte ugyanolyan hangnemben.
- Akkor úgy kérdem miért adsz nekünk telefont? -váltott témát Aliyah, tudta felesleges veszekedni vele.
- Azért, hogy elérjetek minket ha baj van. Ne kalandozzatok el, ez céges telefon, csak a mi számainkat lehet hívni rajta semmi mást, be van programozva!
- És mért akarnánk elérni titeket ha be vagyunk ide zárva?
- A kis barátnőd magánakcióit nézve sosem lehet tudni mikor lesz szükség rá! Amúgyis ez a főnök utasítása, ha nem lenne parancs én biztos nem adnék még ilyet sem a kezetekbe! -vágta oda félfogról.
- Óh hogy te mekkora egy...! -neki akart menni, hogy jól szétverje de Lia időben lefogta.
- Hagyd Zoe, nem éri meg! Inkább menj fel és engedj magadnak fürdő vizet!
- Had verjem szét! Annyira megérdemelné!
- Igen, de te okosabb vagy ennél. Menj!
Lökött rajta egy kicsit, majd egy kis habozás után felment az emeletre. Aliyah befejezte félbe maradt teájuk készítését, közben a kapott készüléket kezdte el tanulmányozni. Nem akarta de akaratlanul is az ablak mellett tevékenykedő fiúra nézett mikor a névjegyzékben kezdte el a neveket olvasgatni.
- Jeong Guk! -szólt oda halk hangon.
- Mit akarsz? Te is megverni? -hangja unott volt, semmit mondó.
- Kit takar ez a V betű? -mutatta fel készülékét, mire közelebb ment, hogy láthassa miről van szó.
- Ja az Taehyung. -a név hallatán kissé meglepődött- Álneveket használunk. Ha netalán elveszítenéd vagy valaki elkobozza akkor ne jöjjenek rá a személyazonosságunkra. -magyarázta, fura mód nem volt lekezelő.
- De mért pont V? Nem egyértelműbb lett volna a T betű?
- Passz. Szereti ezt a betűt. Szerinte a V a győzelmet jelképezi. -ecsetelte, tőle szokatlan hangnemben.
- Te ez a JK vagy nem?
- Igen.
- És ki a JH?
- Hobi.
- Tudni akarom a JH jelentését?
- Hát a H betű reménységet jelent J meg nem tudom, tetszik neki. Nem tudom miért választották ezeket.
- És ez a SG?
- Oh, az Yoongi. Régen mielőtt a rendőr suliba járt zeneszerző akart lenni és a Suga művésznevet találta ki magának. Így jött ez a fedőnév.
- Hát elég érdekesek vagytok, az biztos.
- Csupán kreatívak.
- Hát te annyira nem.
- Ezt miért mondod?
- Hát ez a JK gondolom a becenevedből jön nem? A Jungkookból? -bólintott- Hát ebből nem nehéz kikövetkeztetni az igazi neved. Jeong Guk. Szinte ugyanaz.
- Szerintem tök jó. -túrt bele fekete tincseibe- Amúgy meg neked nem mindegy milyen neveket használunk? A lényeg, hogy elérj minket a többihez semmi közöd! -újra előjött bunkó énje.
- Jólvan bocs, hogy meg mertem szólalni.
Fejét ingatva ment fel az emeletre. Ahol rögtön a fürdőbe ment megnézni barátnőjét, de az nem volt ott. Még az engedett vízhez sem volt hozzáérve. Furcsálta a helyzetet! De akkor hol van Zoe? Nézte szobájukban, nézte a nyomozóknak kialakított alvóhelyiségben is de ott sem találta. Kezdett egyre inkább ideges lenni. Aggódva rohant le a nagy ügynök úrhoz.
- Jeong Guk! -ment oda idegesen.
- Mi az? Csak nem elnézést akarsz kérni a viselkedésedért?
- Zoe eltűnt! -vágta hozzá, figyelmen kívül hagyva lekezelő stílusát.
- Hogy érted azt, hogy eltűnt? -pattant fel.
- Úgy ahogy mondtam! Átnéztem az egész házat de nem találom sehol!
- Az nem lehet! Nem tűnhetett csak úgy el. Maradj itt megnézem!
Nadrágja hátsó részéből előhúzta pisztolyát és kibiztosítva azt indult el az eltűnt lány keresésére. Akárcsak Aliyah ő is mindenhová benézett de szintúgy csak az üres helységek fogadták. Majd a hátsóajtóhoz osont, ami odaérve látta, hogy nyitva van. Lassan, araszolva érte el a küszöböt és enyhén tágabbra nyitva kikukucskált az udvarra. Mikor tisztának látta a terepet kiment pár lépést és a ház mellett kikanyarodva meglátta a lányt a gyepen feküdni. Erős sejtése volt, hogy már nem él.
- Na megvan már?
A hirtelen jött hangra megijedt és fegyverét egyenesen a mögötte ácsorgó lányra fogta.
- Nyugi van én vagyok! -emelte fel kezeit, mire a fiú leeresztette pisztolyát- Megtaláltad már Zoet?
- Öm... -enyhén elfordította fejét, nem tudta elmondja-e neki, mire Lia észrevette a sunnyogását és elhaladt mellette- Ne, ne menj oda! -karon ragadta és visszahúzta.
- Miért mi van ott? -ijedtsége kezdett úrrá lenni rajta és idegesen kitépte a fiú markából karját- Miért nem mehetek oda? Megvan Zoe? -kilépett a fal mögül és meglátta a holtan fekvő lányt- Ne... Zoe!
Kiabálva szaladt oda hozzá és lerogyva a fűbe magafelé fordította az élettelen testet. Elborzadt mikor meglátta, hogy egész testén lyukak vannak, melyek a belélőtt golyókat jelzik. Azonnal sírni kezdett. De ha akarta se bírta volna visszatartani.
- Istenem Zoe! Ne, csak ezt ne!
- Gyere, állj fel! -megragadta karját és enyhén húzni kezdte- Aliyah mennünk kell, nem maradhatunk itt! -rángatta fel a földről.
- Miért mennék el!? -fakadt ki- Ha!? Mi értelme? Zoe meghalt és erről csakis én tehetek!
- Nem tehetsz róla.
- De igen, miattam ölték meg! Én már nem akarok menekülni Jeong Guk. -esett le a földre bánatában- Úgyis rámtalálnak. Nincs értelme bújkálni...
- Ne most akadj ki! Gyere menjünk innen! -próbálta felállítani, de nem engedett a férfinak.
- Nem! Elég volt, nem menekülök tovább! Öljenek meg nem érdekel.
- Na és a hugod? Vele mi lesz? Felhagytál azzal, hogy viszont lásd?
- És ha már nincs is életben? Miért hagynák meg az életét? Nem él már... -zokogott.
- Hogy mondhatsz ilyet!? Sofi most mit szólna ahhoz ha ezt hallaná?
Arcát kezeibe temette és igyekezte visszafolytani könnyeit, amik egyáltalán nem akartak apadni. Gondolatai csakis huga körül forogtak és azon amit Jeong Guk mondott, igaza van abban, hogy nem gondolkodhat így és abban is, hogy ha most Sofi hallotta volna tuti behúzott volna neki egyet. De az a mérhetetlen fájdalom ami a számára oly annyira szeretett emberek elvesztése jelentett, egyre inkább elhatalmasodott rajta. Úgy érezte már nem képes megbírkózni ekkora teherrel. De ha össze is omlik és a végén diliházba is küldik, ki kell tartania huga miatt! Ő az első, az ő életét meg kell mentenie! Pár perc után képesnek érezte magát a felállásra és elfogadva a fiú által felényújtott kezét, nehezen talpraállt.
- Mehetünk? -kérdezte Jeon.
Ráemelte könnyektől csillogó tekintetét és mielőtt válaszolhatott volna egy piros pöttyöt látott meg a homlokán. Jól tudta mi az és a földre rántva a férfit épp időben térítette ki a felé száguldó golyó elől. Ijedten néztek egymásra.
- Ez meredek volt. Gyere utánnam! -indult el a földön kúszva, közben egyre több lövés dördült el- Maradj szorosan a földön!
Amíg elértek a hátsókertig felhívta a központot és riadóztatta a többieket. A medencéhez érve megnyomott egy gombot és a medence alja kettényílt, amiből egy autó jött ki. Tátott szájjal nézte az elképesztő dolgot, ráadásul úgy, hogy elképzelhetetlen hogyan is csinálhatták ezt meg. Egy halk pittyegés után kinyílt a kocsiajtó és bepattanva elszáguldottak a helyszínről. Az autóról még csöpögött a víz, ami csíkot hagyva magaután az úton nyomot biztosított követőiknek. Lianak erős deja vu érzése támadt, mintha csak tegnap történt volna meg mindez. Bár eltelt pár nap azóta, de az ilyen ijesztő üldözéseket nem lehet olyan könnyen elfeledni. Nagyjából minden ugyanúgy történt, mint akkor Taehyung oldalán leszámítva, hogy ezúttal nem pisztolyokkal hanem rakétavetőkkel lőttek rájuk. Alig bírtak kitérni a lövedékek elől. Az erősítés hamar megérkezett és beletelt egy kis időbe ugyan de sikerült hatástalanítani az üldözőket.
Ismét az FBI központjában kötöttek ki, ahol a parancsnok önmagából kikelve ordítozott, hogy ki a franc köphetett a maffiának a lány hollétéről. Mert az már biztosra vette, hogy nem véletlenül tudnak az összes védett házról ahol Aliyaht bújtatták. Erős gyanúja volt abban, hogy tégla van köztük, már csak ki kell deríteniük ki lehet az! Ami talán nehezebb lesz, mint valaha! Hiszen gyakorlatilag csak a hét tagú csapat tudott mindenről és még 1-2 ügynök, de ők is csak annyit, hogy a megölt személy érintett volt a Morino ügyben.
Gyanúját megosztva közvetlen alattavalójával és a nyomozást vezető ügynökkel igyekeztek pontot tenni az I-re!
- De uram maga sem gondolhatja komolyan, hogy közülünk van a besúgó? -kérte számon felháborodva.
- Nos Jeon, higyje el számomra sem felemelő ilyesmit mondani, de sajnos erős a gyanúm! Csak nézze a tényeket! Mióta idehoztuk Miss Smith-t és a védelmünk alá helyeztük senki sem tudott a hollétéről kivéve magukat! Csakis magukat avattam be az ügy részleteibe, senki sem tud semmit! Ez az ügy szigorúan titkos!
- De uram ez akkor is abszurd! Hogy áruló legyen bármelyikünk? Ugyanmár! -kiabált.
- Fejezze be az ordítozást, ne feledje kivel beszél!
- Elnézést parancsnok csak...! Nem tudom ezt elhinni!
- Kim ügynök tudom nem lesz kellemes az önre bízott feladat, de magát bízom meg azzal, hogy kiderítse ki a tégla! Tudom maga kiváló ügynök és pártatlan.
- Rendben uram, mindent megteszek, ígérem! -tisztelgett.
- Nemár Jin képes lennél a többiek után nyomozni?
- Ha muszáj Guk, akkor igen! Ha beigazolódik a parancsnok gyanúja, akkor örülnék ha sikerülne a jó útra téríteni azt aki köpött! Nem akarom, hogy szétessen a mi kis ütős csapatunk! De ha bármelyikünk is hibázik könnyen rossz útra viheti a többieket is. Érted már?
- Eddig is értettem csak ez annyira abszurd!
- Kim nyomozó nem kéne ilyet mondanom de megbízom önben és nem hinném, hogy maga lenne az áruló, de kérem ha megtud valamit azt jelentse nekem! Tudom a barátai de...
- Nem kell mondania főnök, tudom a dolgom. Kiderítek mindent! -egy gyors tisztelgés után sietett is dolgára.
- Tudom most utál engem Jeon amiért árulással vádolom a barátait, de sajnos a tények és a bizonyítékok erre utalnak. Csak maga nem látja tisztán a helyzetet, túlságosan elfogult.
- Engem is gyanúsít ugye?
- Vicces, de nem. Maga jó ügynök Jeong Guk, talán jobb is, mint az apja. Tudja kizárólag az ő kedvéért nem adtam magának terep munkát.
- Ezt nem igazán értem. Hogy az apám miatt? -nézett kérdőn.
- Igen. Tudja az apja és én nagyon jó barátok voltunk. A társam volt. Neki köszönhetem az életem, ha ő nincs aznap engem megölnek. A golyóelé vetette magát értem. -a fiú elképedt, erről még sosem mesélt neki senki- Akkor rámbízta magát, hogy vigyázzak a fiára és tartsam távol a veszélyektől. Az apja tudta már akkor mikor idekerült Amerikába, hogy valamilyen fura módon, de a rendőrakadémián fog kikötni. Csak arra nem számított, hogy idekerül hozzám. Bár bevallom erre én sem, sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar nyomozó válik önből. Igyekeztem megóvni a rosszfiúktól és mindig az irodában tartottam. De tudtam eljön az idő, amikor már nem állhatok az útjába. Most eljött ez a pillanat. Magára bízom ezt az ügyet, teljesen 100%-osan. Egyáltalán nem hiszem azt, hogy áruló lenne ezért megbízom önben. Megbízom Miss Smith teljes őrzési jogával, szeretném ha elvinné magához és vigyázna rá, de teljes titokban! Ne tudjon senki arról, hogy ott van, még Taehyung sem!
- Na de uram! Miből gondolja, hogy ott nem találnak rá?
- A háza nincs nyílvántartva sehol, így az adatbázisban sincs benne. Így a védett házak között sincs. Így ha csak maga tud arról, hogy a lány ott van akkor teljes biztonságban lesz.
- És ha többiek átjönnek hozzám? Össze szoktunk járni. Feltűnik nekik egy lány jelenléte a házamban.
- Ne hívja őket oda!
- Nem szoktam. Maguktól toppannak be. Viszont ha meg elküldeném őket az gyanúsabb lenne bárminél!
- Legyen kreatív, bízom önben! Igyekezzen és teljes titokban vigye ki a lányt! Ne tudjon róla senki!
- Rendben uram, értettem. -elindult de az ajtóban visszapillantott- Köszönöm parancsnok! Köszönöm, hogy bízik bennem!
- Mindig is bíztam. Ezért ne jusson eszébe csalódást okozni nekem!
Mosolyogva bólintott majd elhagyta az irodáját. Sietett a lányért, aki ismét az üres szobában várt leendő sorsára. Jeong Guk büszke volt magára amiért Mr. Turman ennyire bízik benne, már az elejétől és hisz abban, hogy képes megoldani az ügyet. Hiba volt azt hinnie, hogy zöldfülűnek tartja és csak bébicsőszt akart csinálni belőle. Bár ha az elején beavatta volna a dologba nem tartana itt. Fogalma sem volt arról, hogy Samuel és az apja mennyire jó barátok voltak. Azt tudta, hogy együtt dolgoztak de azt nem, hogy annyira jó kapcsolat volt köztük, hogy képes volt az életét adni érte. Az apja egy igazi hős! Tudta nem okozhat csalódást sem neki sem a parancsnoknak! Most már csakis az ügyre koncentrál és le fogja buktatni Morinot és az egész bandáját, kerül amibe kerül!