Matthew szemszöge:
Hát ez a mai nap nagyon kínos volt! Az a lány az étteremben nem volt semmi! Kb észrevehetetlenül zsebelt ki minket, ha Travis nem veszi észre a kis tolvajt akkor mind teló és pénz nélkül maradtunk volna. Bár ez Meds-el kicsit szarul jött ki. Ő azt hitte, hogy mi löktük fel a kiscsajt csak azért, hogy gúnyolódhassunk rajta. Jól ki is akadt ránk... Pedig ez nem igazán így történt. Az a szemét kiscsaj ott sertepertélt körülöttünk és mindenkitől óvatosan elemelt valamit. Travis észrevette és kitéve lábait felbuktatta a lányt és elkezdett vele kiabálni. Erre figyelt fel Miranda is és jött ki az irodából. Bár ahogy a srácok viselkedtek... Nem igazán így kellett volna reagálniuk, ez tény! Hisz ha alap azt vágják a fejéhez, hogy „kis tolvaj" vagy ehhez hasonló jelzőket akkor nem jön ki ilyen hülyén ez a dolog. Basszus! Ezekután még nehezebb lesz Medi-vel kibékülni! Bár eddig sem volt fákjásmenet. Pedig lenne mit megbeszélnünk, de ő egyáltalán nem akar meghallgatni!
Akkor mikor elkezdtem itt Toms-al a 9-et tök jóban voltunk Miranda-val. Sokat dumáltunk, hamar összebarátkoztunk. Mindig mindenre volt valami érdekes, figyelemfelkeltő magyarázata, de tényleg mindenre! Vele nem unatkozik az ember az tuti! Bár elég...úgymond szabadszájú, de idővel hozzászoktam főleg úgy, hogy a skacok is szeretnek trágálkodni. Talán Jim nem, ő ilyen szerény lélek. De attól tök jófej srác! Mikor megalakult a B.A.T.W. úgy éreztem minden amiért eddig küzdöttem, akkor elértem. De amikor Trav és Brad addig fúrták a barátságunkat, hogy Meds kizárt belőle, ott valami eltört bennem... Hiába kerestem őt, akartam vele beszélni, ő már nem volt vevő rá. Jimmy-vel is megszakított minden kapcsolatot, pedig reménykedtem abban, hogy rajta keresztül tarthatjuk a kapcsolatot de nem így lett. Bár a két jómadár azóta tényleg sokat változott, mondhatni megjavultak, de vele semmi sem. Akkor Medi elkönyvelt minket szarházi seggfejeknek, azóta számára azok is vagyunk, még én is... Mondjuk a mai incidens miatt biztos vagyok abban, hogy mégjobban utál minket. Hiszen nem tudja mi történt igazából, nem volt ott az elejétől és az a tettetős liba biztos nem fogja elárulni, hogy ő kezdte az egészet azzal, hogy meg akart lopni minket. És abban is biztos vagyok, hogy ezekután már annyit sem fog velem beszélni, mint eddig. Ötletem sincs hogy magyarázzam meg ezt neki! Ha akkor, 10-dik elején a sarkamra állok és nem hagyom, hogy a „nagyobbak" befolyásoljanak akkor ma is ugyanolyan jó barátok lennénk Medi-vel, mint akkor vagy talán többek is... De hülye voltam, engedtem a nyomásnak és ez lett belőle... Azóta is bánom, elhihetitek! De akkor csak idióta 17 éves tini voltam, aki annyira aggódott azért, hogy mindenkinek megfeleljen, hogy lemondott a hírnévért cserébe egy kincsről! Szánalmas ugye? Ja, tudom... Gondolataim mélyéről Tommy térített vissza, hogy teljes erőből rámugrott.
- Jaj ne már te barom, szállj le, nehéz vagy! -löktem le magamról.
- Nem is vagyok nehéz! -ült fel nevetve- Min agyalsz annyira? -látta rajtam, hogy nincs túl jó kedvem.
- Semmin.
- Az jó, azon én is sokat agyalok!
- Gyertek srácok, George elküldte a klippet! - kiabált a konyhából Nick, aki Joe-val tevékenykedett valamin odakint- Nézzük meg!
Mindenki azonnal rohant, hogy megnézhessük életünk első, hivatalos videoklippjét. Már nagyon vártam ezt, sokat álmodtam már erről és tessék itt van. Bár minden ilyen könnyen beteljesülne! Ahogy végig néztük mindannyian el voltunk halva. Nagyon klassz lett az egész! A hangzás, a zene, a dal, a koreó minden! Mondjuk az is igaz, hogy rengeteget dolgoztunk rajta és kb ugyanannyit gyakoroltunk! Sokszor éjszakába nyúlóan. Főleg én, mivel rettentően maximalista vagyok! Sokszor lecsesztek már emiatt a többeik, főleg mert rengetegszer maradok bent a próbateremben gyakorolni. Hol a táncot, hol a dalokat. Mindig is szigorú voltam magammal, ha egy kicsit is félrement egy hang addig-addig gyakoroltam amíg tökéletesen nem tudtam csinálni. Nick szerint, aki a „vezérünk", így fogom tönkretenni magam és totál lenullázni az energiaszintem. De nem hiszi el ő sem és a többiek se, hogy hiába próbálok leállni, nem maximalistának lenni, egyszerűen nem megy! De nem tudják megérteni! Talán egyszer majd ezt is kinövöm... Habár lassan 23 leszek, nem tudom növök-e még valaha...?
Újból gondolataim mélyéről Jimmy erős vállba ütése hozott vissza.
- Hallasz? -integetett előttem.
- Áú!! Mi van?
- Kérdeztem hogy tetszett a klipp! Ennyire süket vagy?
- Nem csak elbambultam. -simogattam meg sajgó testrészem.
- Azt látom. Min agyalsz annyira?
- Semmi nem fontos. -legyintettem.
- Gyere mondd el!
Elhúzott magával a szobájába, hogy ketten legyünk, ne hallják a többiek. Jim-ről köztudott, hogy imád lelkizni és addig nem hagyja békén a másikat amíg el nem mondja mi a gondja-baja.
- Na, hallgatlak! -ülte, keresztbe tette lábait, huh...
- Hüm... -ez aztán mély sóhaj volt, ügyi vagy Matt- Igazság szerint csak a múltban történtek jutottak ma eszembe. Azon agyaltam el egy kicsit.
- Miranda? -kérdezte olyan egyszerűséggel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mi van ezzel a sráccal a lelkembe lát?
- Kb...
- Sejtettem. Hiányzik neked mi?
- Mondjuk... Ma ahogy az étteremben voltunk és az a csaj megcsinálta a kalamajkát...és ahogy Meds kiosztott minket... Láttam a szemében a dühöt és a lenézést, utál minket! Engem is!
- Nem utál téged!
- Dehogynem! Tudom, hogy így van! Akkor kár volt engednem Brad és Travis nyomásának! Ha nem vagyok olyan beszari akkor még ma is barátok lennénk...!
- Nem vagy beszari, akkor sem voltál. Csupán olyan jófiú vagy, hogy mindenkinek igyekszel megfelelni. -paskolt hátba- Ami amúgy nem baj, egy bizonyos pontig! Tudod neked mi a bajod?
- Úgy érzem ez nem lesz kellemes, de mondd csak!
- Az, hogy amíg az a kényszerképzeted támad, hogy mindenkinek megfelelő légy addig elveszíted azt ami a legfontosabb. Önmagad!
- És ez most hogy jön ide?
- Úgy, hogy amíg nem vagy hajlandó kiállni magadért, a nézeteidért, az érzéseidért, addig ne várd el, hogy mások komolyan vegyenek! Emiatt nem akar Miranda sem meghallgatni! Hiszen ő tudja milyen volt a csapat a nagy változás előtt, és szerinte, és megjegyzem szerintem is, nehéz elhinni azt, hogy az a két tökfej megváltozott. De amíg nem látja azt, hogy ezt te is bebizonyítod addig a szavaknak nem fog hinni!
- És ezt hogy kéne bebizonyítanom ha meg se hallgat?
- Először is ezt velük kell letisztáznod. -mutatott kintre.
- Mármint a fiúkkal?
- Igen!
- Mit mondjak nekik?
- Te tényleg ennyire hülye vagy vagy csak engem csesztetsz? -pöckölte meg ujjával halántékom- Jesszus! Mondd meg nekik, hogy a történtek ellenére te szeretnél ugyanúgy újra jóban lenni Miranda-val és ha tetszik nekik ha nem ez így lesz! Ha látják, hogy a sarkadra állsz akkor nem lesz baj! Meg amúgy sem olyanok már...
- Hát nem tudom nem akarok veszekedni... Örülök, hogy nyugi van!
- Huh bazdmeg te tényleg reménytelen eset vagy! -felállt mérgében, tudtam nagyon dühös mert még soha nem hallottam káromkodni- Az eszem megáll!
- Jólvan már Jimmy, nyugodj le! Beszélek a srácokkal, megígérem!
- De akkor mindent mondj el! A régi dolgokat, az érzéseid! Az akkoriakat és a mostaniakat is! Hogy oda meg vissza vagy Medi-ért és szeretnél vele mindent helyrehozni!
- Ez azért túlzás!
- Azt ne mondd már, hogy nem szereted? -tette karba a kezeit- Régen is bele voltál zúgva. Egésznap azt hallgattam, hogy jaj „Miranda így Medi úgy" stb stb. -nevetett.
- Jó-jó cshh! -fogtam be száját- Igazad van, totál bele vagyok esve...! De ezt még nem akarom senkinek elmondani. Ha netalán minden próbálkozásom kudarcba fulladna akkor legalább csak magamba őrlődnék rajta, nem mindenki engem cikizne.
- Én nem mondok el semmit, hisz tudod(?) akkor sem árultam el egy árva szót sem.
- Tudom és kössz mindenért, igaz barát vagy! -öleltem meg.
- Na elég az ömlengésből, nyomás a többeikhez! Ezt nem úszod meg menőkém!
- Megyek, megyek...
A nappali felé igyekeztem összeszedni minden bátorságom. Igaza van Jimmy-nek, ideje kiállni magamért és hallatni a hangom! Sosem tettem ezt azelőtt. Talán emiatt is hiszik azt a többiek, hogy én mindenre csak bólogatok. Hiszen már felnőtt férfi vagyok, ideje már, hogy szabadakaratom legyen! Igaz egy banda vagyunk, egy család de akkor is...kell a tér, a szabadság! Mindenki a hatalmas kanapén fetrengett a nappaliban, egy vetélkedő show-t néztek. A tv-t kikapcsoltam és elé álltam.
- Ne már menj onnan!
- Kapcsold vissza!
- Hé, éppen néztük!
Nyafogtak egyszerre, de nem érdekelt elhatároztam magam.
- Bocs srácok, de mondanom kell valamit és nem várhat!
- Mi van Matt, mi bajod? -állt fel Nick.
- Csak el szeretnék nektek mondani valamit. Huh...oké... Nos, egy ideje már rágódom valamin és ma hoztam egy döntést.
- Csak nem ki akarsz lépni a csapatból? -állt fel riadtan Tommy.
- Nem, dehogy! Nem erről van szó.
- Huh megnyugodtam... Ne hozd rám így a frászt! -ült le, mellkasára téve kezét, hm a kis színészke.
- Nem tudom ki hogy fogja fogadni, kinek lesz meglepő kinek nem, de Miranda-ról szeretnék veletek beszélni.
- Arról a nyomi csajról az étteremben? Nemár! -nyafogott Tom.
- Hé ne beszélj így róla! -szóltam rá kissé nagyobb hévvel, mint kellett volna, mert mindenki döbbenten nézett rám- Bocs...! Szóval szerintem azt tudjátok, hogy én és Meds régen nagyon jó barátok voltunk(?), de a banda miatt „szakítanunk" kellett. -mutattam idézőjelet.
- Vagyis miattunk... -szólalt meg Travis és Brad-re mutatott, de furamód egyáltalán nem volt sem gúnyos sem szemrehányó a hangja.
- Ja, mondhatni. -vallottam be az igazat- Akkor nagyon naiv és befolyásolható voltam és sajnos engedtem a nyomásnak, amit a banda és kb úgy mindenki rámrakott. De itt az ideje, hogy a sarkamra álljak és helyrehozzak mindent! -bár hangom magabiztos volt mégis belül rettegtem, féltem hogy kiraknak az őszinteségem miatt- Ezért holnap beszélek Miranda-val vagyis megpróbálok, és bocsánatot kérek tőle.
- Szerinted ez elég lesz? -állt fel Nick és oldalasan átkarolt, közben mosolygott, nem értettem a helyzetet.
- Hát kezdetnek megteszi. Bár abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán hajlandó lesz-e szóba állni velem...?
- Ha meg se próbálod. -állt mellém Joe is, fura!
- Mi? Most mi folyik itt!? Nem értem!
- Tudod Matt -ültetett le Nick- már régóta arra várunk, hogy mikor hozakodsz elő ezzel.
- Hogy micsoda!? -na totál lefagytam.
- Ja, ez így van! -helyeselt Brad is- Tudod már nagyon megbántuk, hogy akkor olyan durvák voltunk veled és Jim-el is és tönkretettük a kapcsolatod azzal a lánnyal.
- Igen, sajnáljuk! -bólogatott hevesen Travis is, na ilyen se volt még!
- Huh...erre nem számítottam!
- Ugyan, ezt ne mondd! Tudod jól, hogy milyenek vagyunk! Csak arra vártunk mikor állsz már a sarkadra! De a mi kis fiúnk ma férfi lett! -ölelt meg drámaiasan Joe.
- Vagyis ti tudtátok, hogy ki akarok békülni Medi-vel?
- Persze! -csapott a lábamra Jimmy- A vak is látja, hogy odavagy érte! -mindenki bólogatott.
- Azt a rohadt...! Jó szemetek vagytok!
Leálltunk játékból verekedni és nagyon jól éreztem magam. De azt sosem hittem volna, hogy ez fog történni! Jó érzés töltött el ahogy kiálltam magamért és a döntésemért! De talán az mégjobb, hogy a barátaim támogatnak! Bár hamarabb megléptem volna ezt! De csak én lehetek ilyen hülye és gyáva! Néha olyat bemosnék magamnak, de komolyan!
Viszont legalább már mindent tisztáztam/tisztáztunk és nincs akadálya annak, hogy összejöjjek vagyis rendbehozzam a viszonyom Medi-vel. Csak sikerüljön beszélnem vele! Talán ez mégnehezebb dolog lesz, mint a fiúkkal szemben kiállni! De egyszer mindent el kell kezdeni nem?