A suliba érve Lana azonnal Rebecca keresésére indult. Tudta nem lesz egyszerű elnézést kérnie tőle, de muszáj mindent bevetnie a siker érdekében. A terem előtt talált rá az éppen a telefonját bújó lányra. Odament hozzá.
- Szia Becca! -köszönt kedvesen, de a lány rá sem hederített, mintha ott sem lenne- Tudom, hogy haragszol és igazad is van... Rettentő bunkóan viselkedtem, nem lett volna szabad hiszen csak segíteni akartál, de tudod...nem volt egyszerű hallani és egyáltalán megemészteni amiket mondtál! De igazad volt, nem kellett volna neked esnem és amúgy is minden másban is igazad volt...
- Ezt hogy érted? -szólalt meg hosszas idő után.
- Úgy, hogy igazad volt abban, hogy nem az vagyok akinek hiszem magam ez tegnap be is bizonyult.
- Hogy hogy?
- Hát épp fürdéshez készülődtem, kiszaladtam a törölközőmért és hallottam ahogy a szüleim veszekednek. Vagyis a kamu szüleim... -mondta kétségbeesett hangon.
- Hogy érted hogy kamu szülők?
- Úgy, hogy ők nem az igazi anyám és apám. Csak egy feladat vagyok nekik. Valaki megbízta őket, hogy felügyeljenek rám.
- Azta... -álla szinte a padlót súrolta- És ezt hogy tudtad meg?
- Hallgatóztam miről vitatkoznak. Akkor mondták egymásnak. Szerencsére nem vettek észre, lehet azóta már nem is élnék...
- Mi? Na most tökre elvesztettem a fonalat. Ők most ki akarnak nyírni? -hallható volt hangján, hogy szinte kiabálva kérdezte volna meg de visszafolytotta nehogy valaki meghallja miről beszélnek.
- Nem vagyis nem tudom... Ha jól értettem akkor az akar kinyírni aki megbízta őket ezzel a feladattal. Vagy én már nem tudom... Annyi minden elhangzott, fogalmam sincs már mit higyjek! -temette arcát kezeibe.
- Nyugi Lana, hé semmi baj! -simogatta barátnője hátát- Nem kell aggódnod, megoldjuk a dolgot. -mosolygott bíztatóan.
- Szóval hajlandó lennél segíteni nekem azok után is?
- Hát persze, hiszen barátok vagyunk vagy nem?
- De, de igen. Óh el sem hiszed mennyit jelent ez nekem! -ölelte át.
- Nahát lányok mi ez a nagy drámai összeborulás? -kérdezte vidám az éppen érkező tanáruk.
- Semmi Mr. Jang csak kicsit megvígasztalom Lana-t.
- Miért mi a baj? -nézett a lányra érdeklődően.
- Semmi tanárúr, ne is figyeljen rá! -bökte meg Becca-t, hogy ne árulja el magát.
- Rendben ti tudjátok. Na gyertek a terembe! -nyitotta ki az ajtót.
A lányok csendben a helyükre mentek és berekesztették Lana életéről szóló tárgyalásukat, inkább semleges témákról beszéltek nehogy bárki is meghalljon valamit. Pár perccel később a többi diák is megjelet majd elkezdték az angol órát.
A nap további részében a két lány azt tervezgette, hogy miként fognak ennek a bonyodalmas ügy végére járni. Abban egyet értettek, hogy először is ki kell deríteniük ki is ő valójában majd megtudni mi történt vele. Aztán bizonyítékot kell szerezniük az ál szülők ellen még mielőtt bármire is rájönnek. Az utolsó óráról kicsengetve Lana sietett haza, mivel még mindig bűntetésben volt és nem akarta, hogy bármi is gyanús legyen vele kapcsolatban.
Belépve az ajtón hangosan köszönt azt kiabálva, hogy -megérkeztem- tudatva azt, hogy időben hazaért. Anyja mosollyal arcán fogadta őt, kérdezgetve milyen volt a napja. A semleges dolgok elmesélése után ment fel a szobájába leckét írni. Közben folyton azon agyalt hogyan kéne észrevétlenül bizonyítékokat keresnie. Miután végzett, az apjától lecke gyanánt a laptopot elkérve kutakodott a neten, hátha talál valami infót arról ki is ő valójában. De mivel fogalma sem volt mi lehet az igazi neve, honnan származik se más egyéb dologról nem tudott semmit, így nem is talált egy használható mondatot sem. Pont mikor le akarta csukni a gépet megakadt a szeme egy dokumentum fájlon. Megnyitotta és egy csomó számára ismeretlen információk álltak. Ahogy jobban beleolvasott rájött, hogy egy gyógyszer leírása van a dokumentumban részletesen feltűntetve, ami értelmezése szerint teszt fázisban van. Rákeresett neten de sehol nem talált semmit arról a szerről, mintha nem is létezne. Felvette a kapcsolatot egy gyógyszerésszel és azt írta neki, hogy biológia órára kéne neki erről a gyógyszerről egy részletes elemzést írnia de semmit sem talál a neten, így az ő segítségét kéri. Megadta Rebecca email címét, hogy azon írjon neki ha tud segíteni. Miután elküldte az üzenetet, a füzetébe lejegyzetelte a szerinte lényegesebb dolgokat ami később még hasznos lehet. Majd kitörölte a keresési előzményeket, az elküldött üzenetet és mindent ami gyanúba keverheti, majd vissza is adta apjának a gépet.
Vacsora közben igyekezett normálisan viselkedni, nehogy bármi is feltűnjön a két embernek. Közben igyekezett visszaemlékezni, hogy korábban vajon ismerhette-e őket és ha igen akkor honnan. De ahogy korábbi próbálkozásai az emlékezésre, ez sem sikerült. A vacsora végeztével a lány elmosogatott és elpakolt.
Másnap elmesélte Becca-nak, hogy ha kapna egy ismeretlen emailt akkor ne lepődjön meg, az neki szól. Beavatta az előző napi történtekbe és már nem volt más dolguk, mint várni. Bíztak abban, hogy hamar megjön a válaszüzenet. Az osztályfőnöki órát az nap kivételesen a könyvtárban töltötték, bár matekoztak. Két feladat közt amíg nem figyelt a tanár Becca megszólította padtársát.
- Lana figyu! -a lány felemelte tekintetét- Ha az a pasas visszaír és valami sötét dolog derül ki arról a „nem létező" szerről akkor mi lesz?
- Ezt hogy érted? Mi lenne?
- Hát ha azokról az emberekről kiderül, hogy valami ember csempészek vagy sorozat gyilkosok, akkor nem gondolod, hogy ahhoz már kevesek leszünk ketten? -kérdezte aggódva.
- Ezen már én is agyaltam, de fogalmam sincs kinek szólhatnék, kihez fordulhatnék... Legalább ha tudnám ki vagyok!
- Na és a rendőrök?
- Becca, amíg nem derítsük ki, hogy kik azok akik mindennap képesek eljátszani a szüleimet, nem fordulhatunk a hatóságokhoz! Mi van a nagyobb dolog van a háttérben? De ezt neked magyarázzam? Te vagy a nagy film szakértő! -nevetett rá- Tudod jól ha ez egy hálózat vagy mit tudom én mi, akkor a zsaruknál is van emberük! Ha én pedig hozzájuk fordulok akkor lebuktatom saját magam.
- Ez igaz! Uhh basszus, ez eszembe se jutott bocsika. De akkor is lépnünk kell valamit!
- Igen de mit...?
- Mi olyan érdekes lányok? -lépett hozzájuk a semmiből osztályfőnökük, meg is ijedtek a férfitól.
- Semmi! -vágták rá egyszerre.
- Óh az a semmi igen csak népszerű szokott lenni mostanában. Kérlek maradjatok bent óra után!
Nem válaszoltak semmit csak bólogattak lehajtott fejjel. A hátra lévő időben már inkább nem beszélgettek, nem akarták tetézni az így is aggasztó helyzetüket. Csengetés után megvárták amíg mindenki kimegy. Némán ültek székükben arra várva vajon a tanár milyen bűntetést szab ki rájuk. Mr. Jang még pakolászott néhány percig aztán a két lányhoz sétált.
- Nos lányok, kíváncsian várom a magyarázatot! -tette karba kezeit- Mi volt olyan érdekes, hogy az órámon kellett megbeszélnetek? És eszetekbe se jusson azt felelni, hogy semmi! -emelte fel mutató ujját.
- Tudja tanárúr... -kezdett bele Becca de Lana félbeszakította.
- Az én hibám Mr. Jang. Én kezdtem el beszélni Becca-hoz, ne őt bűntesse! -állt ki a lányért.
- Na és mit akartál annyira megosztani vele?
- Ömm... Azt...nem...nem mondhatom el. Bocsánatot kérek és elfogadom a bűntetésem. -hajtotta le fejét.
- Rendben ahogy szeretnéd. Három nap elzárás!
- Hm oké, ott leszek suli után. Viszlát tanárúr! -húzta magával a lányt.
- Ezt mért csináltad? -förmedt rá Lana-ra.
- Nem hagyhattam, hogy te is bajba kerülj!
- De alapból én kezdtem el dumálni neked nem te nekem! Inkább nekem kéne az elzárás nem neked.
- Az most mindegy! A szüleim...vagyis azok az emberek úgy is azt gondolják rólam, hogy bajkeverő vagyok. Ez csak engem igazol, így nem leszek kicsit sem gyanús nekik. Közben tudok itt a suliban tovább nyomozni!
- Na és azt hogy tervezed?
- Először is kéne a laptopod. -mutatott a táskára amiben a gép pihent, Becca odaadta neki- Köszi! Aztán kéne a jelszavad, hogy meg tudjam nézni megjött-e az üzenet. Nyugi mást nem olvasok el!
- Tessék! -átadott egy papírfecnit amin a jelszó volt.
- Köszönöm Rebecca! Kössz, hogy segítesz nekem!
- Ugyan, ez természetes! Csak járj sikerrel!
- Bízom benne.
- Na és mi lesz a laptoppal?
- Hogy érted?
- Hát mivel el vagy tiltva a kommunikációtól nem lenne furcsa ha egy géppel hazaállítasz? -mutatott a tárgyra.
- Uh ez igaz! Hogy legyen...?
- Mi lenne ha visszajönnék amikor vége a büntidnek és te visszaadod?
- Inkább a buszmegállóba találkozzunk, ott jobb és nem kell annyit gyalogolnod.
- Ez jó ötlet! Akkor ott!
Miután megtárgyalták a tervet siettek tesi órára. A nap letelte után Lana ismét a 9-es terem felé vette az irányt amit már annyira ismert. Mivel ismételten egyedül volt rab, nyugodtan kutakodhatott a gépen. Rácsatlakozva az iskola wifijére azonnal az email-eket nézte meg, de legnagyobb bánatára még nem érkezett válasz. Gyorsan kilépett és próbált neten találni valamit. Nem sok sikerrel. A felügyelő tanár akárcsak legelőször, most is Mr. Jang volt. Amint belépett a terembe a levegő mintha megfagyott volna. Senki nem szólt senkihez a köszönést leszámítva, csak voltak mindketten a saját széküken ülve és elfoglalták magukat a maguk dolgával.
- Felhívta a szüleimet? -szólalt meg a lány sok idő múlva.
- Igen, elmondtam, hogy ne várjanak haza.
- Értem... -tudta ezért ismételten leszidást kap, de most ez a legkisebb problémája.
- Baj van Lana? -fürkészte a lányt, próbálta megfejteni őt.
- Nem dehogy! Mért lenne?
- Nem tudom csak...olyan gondterhelt az arcod. Mint akinek óriási súlyok nyomnák a vállait.
- Nem szó sincs erről tanárúr. Lehet csak fáradtnak nézek ki, nem nagyon tudok aludni mostanában. -vont vállat, igyekezett természetesnek mutatni magát, kicsit sem akart lebukni.
- Még mindig az emlékezet kiesés zavar?
- Ja kb... De nem kell aggódni, holnapra jobban leszek!
- Lana, figyelj! Tudom elég kétségbeejtő ez a helyzet, de nem ér annyit az egész, hogy megbetegítsd magad! Az egészség a legfontosabb!
- Tudom. Veszek be altatót és jól kipihenem magam! Nem stresszelek annyit, ígérem.
- Kívánom, hogy minél hamarabb rendbe jöjjenek a dolgaid!
- Köszönöm szépen! -felelte mosolyogva, már-már zavarba jőve.
Beszélgetésüket lezárva csend telepedett rájuk. A lány arcán ott maradt az a halvány mosoly tanára kedves szavai miatt. Bár múltkor rosszul esett neki ahogy kötelességként védte meg a bulin, de most úgy érezte, hogy ez a beszélgetés és jókívánság őszinte volt és nem csak kötelességből mondja neki. Miután letelt a másfél óra sietett a buszhoz, hogy elérje arra közlekedő utolsó járatát. A megállóban barátja már várta és visszaadta neki készülékét. Hazaérve újra leszidást kapott amiért megint a bűntetésben kötött ki. De már kicsit sem hatotta meg az ál szülei tettett aggódása és haragoskodása, hiszen már tudta, hogy mindez csak kamu, színészkedés semmi más! Eljátszotta mennyire bűnbánó és veszekedett is egy kicsit amiért nem hagyják őt élni, hogy hagyják már békén csakhogy egy igazi tini lánynak tűnjön. Aztán hangosan becsapva magamögött az ajtót vonult el szobájába. Közben végig hevesen vert a szíve nehogy valahonnan előhúzzanak egy pisztolyt és kinyírják amiért hisztizik. Ekkor esett le neki, hogy a halloweeni buli előtt miért is volt az anyja annyira kiakadva a játék pisztoly miatt, hiszen ha rájön, hogy ők használnak fegyvert vagy esetleg tartanak akkor netalán eszébe jut valami, lebuktatva őket! Elhatározta, hogy feltúrja a házat hátha talál tényleg igazi fegyvereket és akkor már meg is lesz ellenük a bizonyíték. Közben eszébe jutott, hogy kapott Becca-tól egy kamerát Halloween-ra, előkutatta és mindent filmre mondott ami eddig történt vele és azt is amikre rájött. Ha nem találna semmit ellenük s netalán egyszer csinálnának vele valamit legalább ennyi bizonyítéka legyen! Már ez is előrelépés! Mindent amit eddig csak megtudott, megtett és meg akar tenni, mindent filmre mondott bízva abban, hogy hasznos dolgot tesz.
12. rész
2021-08-25
Hozzászólások (0)