Következő nap újra hétfő volt, de már nem sok van hátra a suliból és ez éltette. Bár mikor beért eléggé elszomorodott, mert mindenki a táborozásról beszélt. Az órák lassan teltek, néha olyan volt mintha megállt volna. Az utolsó matek volt így az osztályfőnökükkel voltak. Aki összeszedte az aláírt, hamisítás mentes papírokat. Crystal nem vette elő, hiszen úgy sem mehet, de nem akarta lejáratni magát mindenki előtt, gondolta majd óra végén odaadja. A csengőszó mindenkinek nagy megkönnyebbülés, már csak abból a szempontból is, hogy mehetnek haza. Szinte azonnal a táskájukba dobták a füzetet, a könyvet és azt amivel éppen írtak és űgy tűntek el pillanatok alatt, mint a kámfor. Egyedül a lány maradt ott, csak pakolt csendesen. Kivette a papírt, amit mélyen a táskájába rejtett. Mégegyszer ketté hajtotta és elindult a tanári asztal felé.
- Tessék tanár úr! -nyújtotta át az iratot.
- Mi ez?
- Hát a tábori papír.
- Mért nem órán adtad ide?
- Mert Nick nem engedett el és nem akartam, hogy mindenki megtudja.
- Szerintem megtudják ha nem jelensz meg a gyülekezőn.
- Majd épp akkor beteg leszek... -felelte szomorúan.
- Rendben, elteszem nehogy észre vegye bárki is.
- Köszönöm szépen! -elindult kifelé a teremből.
- De Rose, ez alá van írva! -szólt a lány után.
- Mi!? -lepődött meg a hallottaktól- Hogy hogy alá van írva!?
- Gyere és nézd meg!
Odasietett és a papír fölé hajolt, azt sem vette észre, hogy szorosan tanára mellett áll. Csak nézte a dokumentum alján ékeskedő aláírást. El sem hitte amit lát! Nick tényleg elengedte!? Hihetetlen!
- Nahát ez... Hű... -hüledezett.
- Úgy látszik mégsem olyan kemény szívű a nagybátyád.
- Hát nem... Ezt el sem hiszem! Mehetek én is! Elhiszi ezt!?
- Igen és örülök. Nélküled nem lett volna az igazi. -zavarba jött a kijelentése miatt, azonnal magyarázkodásba kezdett- Mármint te is az osztály része vagy és veled együtt teljes a csapat!
- Aha, persze. Most sietek haza! Viszlát szép napot!
Rohant, hogy elérje a korábbi buszt, minél hamarabb meg akarta köszönni Nickolas-nak az engedékenységét. Haza érve a férfit kutatta, de nem volt otthon. Gondolta hálája jeléül készít egy fejedelmi vacsorát maguknak. Neki is állt és kb délután ötre végzett is. A férfi nem sokkal fél hat előtt ért haza. Belépve a konyhába Crystal a nyakába ugrott.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! -ölelte.
- Hű... Szívesen, de mit is?
- Hát azt, hogy elengedtél a nyárra! Annyira köszönöm!
- Ugyan ne köszönd! Meggyőztél, hogy tudsz vigyázni magadra és felelős döntéseket hozni. Bár aggódni fogok érted, de hagynom kell, hogy élj. Nem szabhatom meg folyton, hogy mit csinálj, csak kérlek ígérd meg, hogy nem fogod használni a képességed!?
- Ezt megígérem neked! Nem fogom használni! -tette kezét a szívére- Ha fel is bosszantanak, inkább elmegyek és lenyugszok messze a többiektől.
- Rendben, tartsd is magad ehhez! Ha ezt betartod minden rendben lesz és remek nyarad lesz!
- Nekem már most is remek! Gyere, együnk!
- Csak nem? Te főztél!?
- Igen! Ez mért olyan nagy csoda?
- Csak mert utálsz főzni!
- Az lehet, de ez most különleges alkalom! Gyere már!
Leültek az asztalhoz és a lány szedett mindkettejüknek az ételből. Majd neki kezdtek az estebédnek.
- Hmm ez nagyon finom! -szólalt fel a férfi.
- Tudom! Azt mondtam utálok főzni nem azt, hogy nem tudok!
Felnevettek mindketten majd befejezték az evést. A lány elvonult a szobájába és fürdés után aludni tért. Most nem könnyezett, nem szomorkodott. Boldog volt, hogy a barátaival tarthat egy egész hónapra. Bár a szülei hiányát semmi sem pótolhatja, de egy pillanatnyi jókedv felejteti vele a gondokat, ha csak egy kis időre is.
A napok már gyorsan és jó hangulatban teltek. Már csak egy hét volt az indulásig. Crystal gondolta beszerez néhány dolgot az utazás előtt, ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodnia. Elment a barátaival vásárolni suli után. A plázában bolyongtak mikor a lány egy ismerős arcot pillantott meg. Nem akart összefutni vele ezért próbálta rávenni a lányokat, hogy üljenek be az emeleten lévő kis gyors étterembe. Örültek neki és el is indultak, de amint a mozgólépcsőhöz értek Mary észre vette a férfit.
- Figyi csak lányok, az ott nem Mr. Shims? -mutatott az irányába, ők arra néztek.
- De igen ő! -felelték.
- Miért, talán össze akarsz vele futni?
- Hát épp...mért ne. Gyertek! -fogta karon a barátnőit és lerángatta őket a lépcsőről.
Bár a két lány ellenállt, Crystal talán mégjobban, de Mary hajthatatlan volt. Plusz már Carry sem ellenkezett, hiszen neki is tetszett a férfi. A lány nem értette ezt a nagy lelkesedést a tanáruk iránt, hiszen ezt nem is lenne szabad. Mellé érve úgy tettek mint aki éppen arra sétálgat.
- Áhh lányok, sziasztok! -köszönt rájuk kedvesen- Mi jót csináltok, vásárolgattok?
- Jónapot tanár úr! Igen kicsit felkészülünk az utazásra.
- Ez remek ötlet! Nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni!
- Én sem szoktam, mert akkor tuti elfelejtenék valamit! -csatlakozott Carry is a beszélgetésbe- Szerencsére a lényeg már megvan!
- Micsoda? Pót akksi a telefonba? -nevetett a férfi.
- Nem, hanem a bikini! Hátha egy jó pasi a hálóba akad! De az sem rossz ötlet, asszem veszek is egyet! Gyere már Mary te ehhez jobban értesz! -elrángatta a lányt onnan, és Crystal-t megint egyedül hagyták, mint legutóbb.
Csak állt ott csendben, ezek után nem igen volt mit mondania. Elég kínosan érezte magát a lányok miatt. Szorongatta a szatyrait és bámulta a cipőjét.
- Baj van Rose? -lépett közelebb a lányhoz.
- Nem, nincs csak... Ne haragudjon a lányok viselkedése miatt! Rendesek, de néha...áhh... Megfogalmazni sem tudom!
- Ugyan, ne szavatkozz! Tudom milyenek a lányok! Nem sokat változtak azóta, hogy én voltam tini. Ami azért nem volt olyan rég.
- Én akkor is szégyenlem magam miattuk! Néha annyira...nyersek.
- Mondtam már, hogy nincs szükség erre! De azért jól itt hagytak téged!
- Jah, szokásuk. -ingatta fejét- Pedig elvileg miattam vagyunk itt de mindegy... -jegyezte meg irónikusan.
- Ezt hogy érted?
- Hát a hétvégén lesz a szülinapom és mondták, hogy ünnepeljük meg ma, mert hétvégén nem lesznek otthon. Így eljöttünk ma. Elvileg holnap lett volna, de nekem az nem jó, így maradtunk a mában, de...
- Ez azért nem szép dolog tőlük!
- Hát nem... -mondta szomorkás hangon.
- Figyelj, ha nem baj és nem veszed tolakodásnak én szívesen meghívlak egy szülinapi sütizésre!? Persze csak ha nem gond?
- Tényleg? Nem kell haza sietnie?
- Nem, épp ráérek. Szóval?
- Hát... Na jó, nem bánom, menjünk!
El is indultak. A férfi bepakolta a kocsijába a lány szatyrait és beültette az első ülésre. Elhajtottak egy a várostól nem messze lévő étteremhez. Szép hely volt, kivilágított terasz, szépen megterített asztalok és belül is gyönyörű volt. Látszott rajta, hogy sikeres a hely és úgy is bánnak vele. Leültek egy asztalhoz és pár perc múlva meg is jelent egy pincér. Leadták a rendelésüket és a fiú el is tűnt.
- Nem úgy volt, hogy sütizni megyünk? -kérdezte a lány az asztalra könyökölve.
- Van süti is! De gondoltam előbb együnk valamit. Hiszen szülinapot ünneplünk, adjuk meg a módját!
- Igazán nem kellett volna ekkora felhajtást csinálni miattam. Nekem az is elég ha egy kis sütit megeszünk egy lepukkant cukrászdában. Hiszen nem az a lényeg, hogy hol van az ember, hanem hogy kivel! -a lány csak nézett, hogy ezt most tényleg kimondta volna?
- Óh ez igazán kedves! De nem szerettem volna rossz benyomást tenni azzal, ha egy lepukkant helyre viszlek! Szeretném ha jól éreznéd magad!
- Higyje el jól érzem magam! Főleg egy ilyen szép helyen! Gyönyörű ez az étterem! Biztos szuper tulaja van, ha ennyire odafigyel a minőségre.
- Köszi! Vagy is köszönöm az apám nevében!
- Ez a hely az apjáé!? Hű... Nem semmi!
- Igen, az övé. Bár majd rám akarja hagyni, de nem igazán ez amit csinálnék.
- Akkor mi? Tanítana inkább?
- Hát... Egy darabig. De... Inkább nem mondom mert kinevetsz.
- Dehogy nevetem, nem vagyok olyan!
- Najó! Szeretnék orvos lenni, vagy tudós. Vagy valami ilyesmi! A lényeg, hogy segíthessek az embereknek vagy a természeten. Ökológus is lennék szívesen.
- Ez szép! És ezért nevetném ki!? Ugyan! Ez igen csak nemes lélekre vall! -nézett a lányra, hogy miket mond, kapcsolt is, nem szabad elárulnia magát- Mármint ez klassz dolog, hogy ilyen hivatásokban gondolkodik!
Közben meghozták a rendelt ételeket és neki is láttak. Megkönnyebbült a lány, nem kell tovább beszélnie, mert amit eddig leművelt az brutál volt, ahogy az ottani emberek mondanák. Nem szabad ennyire választékosan beszélnie, hiszen itt senki sem mond ilyeneket! Oda kell figyelni mit és hogyan mond!
Befejezték a főételt is majd hozták a desszetet, ami egy csoki torta volt. A személyzet pedig elénekelte a happy birthday dalt. Megköszönte mindenkinek a kedvességet majd megették a tortát, ami megmaradt azt becsomagolták beki és haza vihette. A férfi elvitte őt autóval, de a sarkon kiszállt. Nem akart újabb veszekedést Nick-el. Köszönetet mondott a meghívásért és a vele töltött délutánért a férfinak, ő megölelte a lányt, majd mindketten haza mentek.
Az a pár nap hamar eltelt és mindenki a suli udvaron gyülekezett a busznál, ami majd elviszi őket a táborba. Nickolas segített a lánynak kivenni a bőröndjeit és egy utolsó beszélgetést lefolytatott vele. Elbúcsúztak majd haza ment. A lány odament a többiekhez és a létszámlálás után felszálltak a buszra. Szerencsére olyanok voltak az ülések, hogy egymással szemben volt két pár, így Crystal és barátnői egy helyre tudtak ülni. Bár ők csak 25-en voltak a busz 40 személyes volt. Sajnos kisebbett nem találtak sehol így muszáj volt ezt kibérelniük, de legalább elfértek a csomagoktól. Mindenki kicsit távolabb ült a másiktól, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni a baráti társaságok. Az út 7 óra hosszú távolsága alatt bőven akadt idő a trécselésre. Jól szórakozott mindenki. A fiúk szokásos módon vagy a csajokról vagy a sportokról dumáltak, a lányok meg mindenféle csajos témákról. Mary és Carry pedig Rose-t faggaták hol volt a múlt csütörtökön, mikor a plázában voltak. Mielőtt elmondta volna titok tartási esküt tetetett le a lányokkal, hogy soha senkinek nem mondhatják el. Miután megfogadták elmondta hol is volt aznap, mikor őt olyan csúnyán otthagyták. Először bocsánatot kértek tőle, de utánna faggatták milyen volt Mr. Shims-el a délutánja, persze halkan nehogy más meghallja. Elmesélt mindent, a két lány csak úgy itta a szavait, biztos volt abban, hogy azért mert tetszik nekik a férfi. Miután minden egyes kis részletet kitárgyaltak más témákról beszélgettek. Majd a telefonjukba bújtak bele, mert valami „hihetetlen érdekes" dolgot talált Carry a neten. Ahogy azt nézték Crystal fel-fel pillantott és látta, hogy a tanáruk őket nézi. Mivel pont vele szemben ült, csak ő az első sorban foglalt helyet, a lányok pedig egész hátul. Kicsit zavarba jött bár nem értette miért, hiszen csak épp odapillantott, biztos nem őt bámulja! Megrázta fejét, majd egy mosoly kíséretében elengedte tévképzeteit. Néhány óra elteltével telefonja hangja rázta fel az álmosságból. Elővette a készüléket és megnézte. Egy névtelen üzenetet kapott, se feladó, se szám. Megnyitotta az sms-t és annyi állt benne, hogy tudok mindent és egy kép róla és a tanáráról ahogy az étteremben ebédelnek. Azonnal lezárta a telefont és körbe nézett. Vajon ki küldhette? Félni kezdett pedig semmi rosszat nem tett! De amiket Mr. Shims mesélt a félreértésekről és a tanár-diák közti tilos kapcsolatról ami bűntetendő...biztos valaki azt hiszi, hogy ők együtt vannak. Pedig nem és nem szeretné ha miatta rúgnák ki a tanárát, sem pedig őt. Hiszen nem is csináltak semmit! Elhatározta kideríti ki az és mit akar tőle!
12. rész
2021-01-12
Hozzászólások (0)