Siettem a kórházba, már nagyon kíváncsi voltam mi történhet ott benn. Bementem anya kórtermébe erre ott találom a földön fekve Aspartam-ot, anya pedig ébredezett. Mi a fene folyik itt? Azonnal felsegítettem de nem nagyon bírt felállni.
- Hahó! Valaki jöjjön azonnal! Hall valaki!? - kiabáltam ki a folyosóra, pár másodperc múlva jött egy orvos pár nővérkével.
- Mi történt?
- Fogalmam sincs. Most érkeztem én is. Itt találtam őt a földön, lövésem sincs mi történhetett.
- Rendben. Azonnal hozzanak egy kerekesszéket! Elvisszük a vizsgálóba.
Hozták is a gurulós széket és eltolták onnan Aspartam-ot. De mi történhetett itt? Annyira idegesít, hogy nem tudom. Ott maradtam anyával, aki éppen kezdett magához térni. Leültem hozzá az ágyra.
- Szia anya! Megismersz?
- Be-Beca.. - nézett rám, láttam rajta, hogy még gyenge - Mi történt? Hol vagyok?
- Kórházban vagy anya, otthon rosszul lettél és Aspartam mentőt hívott neked. Itt pedig tüdőgyulladással kezelnek. Hogy vagy? Jobban érzed már magad?
- Igen. Csak nagyon szomjas vagyok.
- Már is hozok inni. - öntöttem neki egy kis vizet, majd segítettem meginnia.
- Jól láttam, hogy őt vitték ki innen?
- Igen. Itt találtam rá a földön fekve. Fogalmam sincs mit keresett ott.
- De egyáltalán mért volt itt?
- Nem tudom. Reggel hagyott egy üzenetet, hogy suli után jöjjek be hozzád.
- Furcsa.
- Az. Na megyek megnézem mi van vele, sietek vissza. Itt hagyhatlak?
- Persze kincsem menj csak!
- Sietek! Szólok egy orvosnak, hogy nézzen meg.
Szedtem a lábaim, hogy gyorsan megjárjam az utat. A vizsgálóban nem volt senki így megkérdeztem, hogy hova vitték őt. Az egyik kórterembe fektették be. Ki tudja miért?
- Szia! - nyitottam be az ajtón - Mi történt? Mi van veled?
- Szia Beca! Semmi komoly. - mosolygott rám.
- Semmi komoly? Nekem nem úgy tűnik. Mit kerestél anyámnál és miért voltál a földön? Mondd el kérlek!
- Csak segítettem anyukádnak. Levettem róla a betegségét.
- Hogy érted azt, hogy levetted? Hogyan?
- Nálunk ilyesmit meglehet csinálni, ha valaki nagyon beteg vagy épp haldoklik. Átvállaljuk az ő szenvedését. Ezzel csak az a baj, hogy aki megkapja az lassabban gyógyul meg, mert ez nem az ő betegsége.
- És aki haldoklik? Akkor te meghalnál ha olyas valaki gondját vállalnád át aki haldoklik?
- Nem biztos. Az attól függ mennyire bírná a szervezetem.
- Ez iszonyú! Mármint lenyűgöző, de iszonyú!
- Ne aggódj, jól leszek.
- Ugye tudod, hogy nagyon megijesztettél!? - csaptam rá a kezére.
- Ne haragudj! - rám mosolygott és megfogta a kezem.
- Reggel úgy eltűntél, azt hittem baj van.
- Bocsánat! Csak hamar el kellett jönnöm, hogy bejuthassak a kórházba.
- Értem. Kérlek ne csinálj többet ilyet! Még belehalok a sok stresszbe!
- Megígérem!
- Pihenj csak én visszamegyek anyához, majd még jövök. Szia! - adtam neki egy puszit, majd kimentem.
Visszaérve anyához már apa is fogadott engem. Ott ültünk estig, majd haza mentünk. Vacsi közben a híradót néztem, az emberek pánikban vannak az egyre közeledő hajóktól. Én nem féltem, már nem. Alig vártam már, hogy túl legyünk ezen a sok hercehurcán.
Minden olyan nehéz! Megfelelni apámnak, az iskolának, az embereknek és önmagamnak is. Plusz még készítsem fel magam arra is, hogy elvesztem a szerelmemet pár nap után. Ez annyira igazságtalan! Lehet nyavajgósnak tűnök és talán most nyavajgok is egy kicsit, de mit kéne tennem? Annyira sok ez nekem. Még csak 20 éves vagyok és hatalmas döntéseket kell meghoznom már 16 éves korom óta. Szerintem egy tininek nem ilyesmiket kellett volna csinálnia. Plusz itt ez az invázió vagy tudja a fene minek nevezzem, ki kellett állnom az emberekért, megvédeni őket, holott sokan ezt meg sem érdemelnék! Rengeteg olyan ember van, aki igen csak megérdemelné ezt a „kipusztítalak" dolgot. Tudom most kegyetlen vagyok, de be kell vallani, ez az igazság. De szerencsére már csak néhány nap és itt lesznek, Aspartam beszél velük és elmennek nyugisan, békével. Nagyon remélem! Zuhanyzás után mentem is aludni, muszáj kipihennem magam.
Két nap múlva egy furcsa dologra lettem figyelmes. Aron a suli előtt várt engem egy kocsival. Vajon mi lehet a baj? Mikor kicsengettek azonnal rohantam le hozzá.
- Szia! Mi az mi történt?
- Gyere! El kell mennünk a Nasa-hoz! - ültetett be a kocsiba.
- Miért mi a baj?
- Majd meglátod! De készülj fel, nem fog tetszeni!
Hiába kérdeztem, hogy mi a baj egyszerűen nem adott rá választ. Engem pedig ez egyre jobban idegesített. Mért nem lehet válaszolni egy rohadt kérdésre? Odaérve nagy volt a nyüzsgés, ami a Nasa-nál mindig vészjósló. Tele volt katonákkal a hely és fegyveres őrökkel. Bementünk a központba ahol rengetegen voltak, köztük apa is.
- Mi folyik itt? - léptem oda apa mellé.
- Majd én elmagyarázom. - lépett elém egy kb 45-50-es férfi talpig egyenruhában - Egy óriás anyahajó landolt ma hajnalban az ausztráliai partoknál. Kb két órával később a Déli sarkon majd dél körül egy Afrikában. Hamarosan pedig itt fog egy leszállni, Washington-ban.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy minden kontinensre le fog szállni egy. Azaz teljesen körbe zárnak, így akarnak megtámadni minket. Ha egyszerre kezdenek tüzelni 100% az esély arra, hogy mindent elpusztítanak ami él és mozog ezen a bolygón.
- Nem az lehetetlen! Meg kell várniuk Aspartam-ot, hisz ő a követük, az ő véleménye számít! Ezt nem hagyhatom! - elindultam a kórházba, muszáj volt kihoznom onnan őt.
- Hova mész Rebeca? - megfogta a karom.
- Tudod jól hova. Apa kérlek ne állíts meg! - nézett rám, majd eleresztett - Köszönöm!
- Veled megyek! - lépett mellém Aron.
Bár nem igazán értettem mért akar velem jönni. Hisz ő mondta nekem, hogy ne találkozzunk, akkor most mért akar velem jönni? Nem értem. De most nem volt időm ezen agyalni. A kórházba érve felsiettem az intenzívre. Aront lent hagytam őrködni.
- Rebeca? Mit keresel itt?
- Tudom, hogy gyenge vagy de muszáj velem jönnöd! Itt vannak a főnökeid vagy tudom is én kik. Azonnal beszélned kell velük különben megölnek minket! Már három kontinensre leszálltak.
- Jólvan menjünk!
Segítettem neki felállni és kicipeltem a kocsihoz. Beszálltunk majd robogtunk is a leszállt hajóhoz.
- Hová megyünk?
- A hajóhoz. Nem messze szállt le egy itt is.
- Nem előbb a hajómhoz kell mennünk. Abban van a kommunikációs szerkezetem. Anélkül nem tudok velük kapcsolatba lépni.
- Rendben. Aron, vissza kell mennünk a Nasa-hoz!
- Az veszélyes! És ha elkapnak vagy őt?
- Majd én bemegyek! Csak menjünk már!
Száguldottunk a kocsival, kicsit messzebb leparkolt én pedig bementem. Óvatosan a hátsó részlegbe osontam, nehogy észre vegyenek. Átkutattam a hajóját. Alig találtam azt a bigyót, jól el lett dugva. De végül csak sikerült. De amikor ki akartam menni neki ütköztem egy testnek.
- Aron? Mit keresel te itt? Aspartam hol van?
- Jó kezekben van, ne aggódj! Azt pedig add ide!
- Mit akarsz te ezzel?
- Óh semmi különöset, csak elpusztítani.
- Miért?
- Mert így kitör a háború és még sem leszel az a nagy megmentő, aki kiáll az emberekért!
- Komolyan képes lennél emberek millióit megöletni egy idióta bosszú miatt!? Nagyon gyerekes vagy!
- Én gyerekes? Mondja az aki egy ufóba zúg bele.
- Ch...szánalmas vagy. Na menj az útból!
Ellöktem vagy is megpróbáltam ellökni de nem bírtam, így ő taszított rajtam egy nagyot. A földre zuhantam, szerencsére egy tartó polcra estem, amin vas csövek voltak. Felkaptam egyet és fejbe csaptam vele, elájult. Gyorsan kirohantam a kocsihoz, de Aspartam sehol sem volt. Visszamentem az épületbe megkeresni.
Kerestem már egy ideje, kb mindenhol de egyszerűen felszívódott. Talán elvitette valahova? Meg kell találnom apát, majd ő segít. Elmentem a vezérlő terembe.
- Apa!
- Rebeca! Mi történt veled? - utalt a szakadt, koszos ruhámra, ami a dulakodás során tönkre ment.
- Az most hosszú. Hol van Aspartam?
- Azt hittem veled van!
- Úgy volt. De elmentem a szerkezetéért Aron pedig elvitette valahova. Meg kell keresnünk. Nélküle végünk van!
- Rendben, minden embert ráállítok! - hamar ki is adta a parancsot, hogy keressék meg és épségben hozzák őt vissza.
Mi is neki indultunk keresni. Néztük mindenhol, de egyszerűen elnyelte a föld.
- Te Beca, Aron tette ezt veled?
- Igen. Rámtámadt a hátsó raktárban, mikor mentem azért a szerkentyűért.
- De miért?
- Mert megőrült! Féltékeny Aspartam-ra és úgy akar bosszút állni rajtam, hogy emberek millióit megöletné csak, hogy engem rossz színben tűntessen fel. Tiszta idióta!
- Igazad van, bár az apja sem különb, örülök neki, hogy nem lettetek egy pár.
- Annak én is. Ezt is Aspartam-nak köszönhetjük. - elmosolyodtam - Szerintem nincs itt! Menjünk a titkos övezetbe!
- Mért pont oda?
- Ott vannak ilyen űrhajós dolgok, hisz az a híres 51-es körzet. Van egy olyan érzésem, hogy ott van.
- Rendben. Siessünk!
Beszálltunk a kocsiba és száguldva robogtunk a körzet felé. Útközben láttam az utcákon, hogy az emberek mennyire pánikolnak. Hosszú kocsi sor vezetett ki a városból, megpróbáltak elmenekülni. Sajnáltam őket, hogy ez a helyzet bekövetkezett. Remélem időben érünk oda és véget tudunk ennek vetni!
Mikor leparkoltunk és szálltam volna ki a kocsiból egy hatalmas rengés a földre taszított. A rengést egy hatalmas villanás, majd robbanás követte.
- Hát elkezdődött...
12. rész
2020-09-16
Hozzászólások (0)