Noah szemszöge:
(pár nappal korábban)
A nap már erősen a horizonthoz közel járt mikor a farkaslakba értem. A falka összes tagja itthon volt, még Kaiden is, ő James. Vagyis az csak egy alteregó, amivel bejutott az egyetemre. Lory és Kiara a konyhában voltak és a maradék sülthúst falatozták be, Nolan a nappaliban nézte a tv-t, valami értelmetlen foci meccset. Sosem voltam igazán oda a sportokért, a fociért meg pláne! Mi értelme egy kis golyó után futni, hogy aztán belődd egy kb 10 méteres hálóba? Ja, a pénz, ugyan mi más! A falka többi tagja vadászni és járőrözni volt. Lehuppantam barátom mellé, aki lepacsizott velem.
- Merre jártál? -nézett rám érdeklődve.
- Dolgom volt. Kaiden?
- Fent. Eléggé kivan, szóval inkább most ne menj fel... -intett óvva.
- Mért mi történt már megint? -sóhajtottam, mert vele mindig van valami faszság.
- Gőzöm sincs. Hazajött, leordított mindekit és azóta ki se jött a szobájából. -vont vállat.
Nagyot sóhajtva indultam el az emeletre, tudtam valami köze lehet a dolognak Mayahoz, hiszen mostanában minden csakis körülötte forog. Megálltam a hatalmas barna ajtó mögött, majd kopogtam rajta. De csak egy kopj le de azonnalt kaptam. Nem hagytam annyiban, hiszen mégis csak a barátom, bajtársam és az Alfám is. Hiába mindig olyan zord és seggfej, főleg velem. Segítenem kellett. Így addig-addig zörögtem a fából készült torlaszon amíg be nem engedett.
- Mi a faszt akarsz? -szűrte fogai közt és hevesen vetette vissza magát az ágyra.
Kedves fogadtatás nemde? Bár tőle mit is várhatnék...
- Mi bajod van Kaid? -ültem le mellé, de elfordította fejét- Maya? -bólintott egy aprót- Mi van már megint?
Rámnézett egyik leggyilkosabb tekintetével majd lazán bemutatott. Hm milyen kreatív... De tudta, hogy addig nem hagyom békén amíg el nem mond mindent, így nagyot sóhajtva kezdett bele mondandójába.
- Elrontottam mindent!
- Ez nem meglepő! Mit csináltál?
- Lazán közöltem vele, hogy ő a Párom és ezellen nem tehet semmit... -sóhajtott bele mondatába, nekem meg kishíján leesett az állam.
- Azt tudtam, hogy egy fasz vagy de ennyire!? Hogy a francba hoztad ezt össze?
- Beszélni akartam vele de a suliban közölték, hogy rosszul lett és hazaküldték. Utánnajöttem és a tisztáson találtam rá, elájult. Elvittem a faházamba és megitattam. Mikor magáhoztért elnézést kértem amiért a Halloween-i bulin megcsókoltam -kissé váratlanul ért ez a kijelentése- és közöltem vele, hogy neki a páromnak kell lennie. Ő ezen felháborodott miszerint nem parancsolhatom meg neki mit tegyen és mit ne, plusz le is oltott, hogy amúgyse akar az lenni aztán faképnél hagyott! -csapott fejére.
- Hát nem csodálom! Egy bunkó szarházi voltál! -értettem egyet Mayaval- Kaiden, ő nem tud a mi világunkról, a Kiválasztásról, semmit! Ha szimplán közlöd vele, hogy ha tetszik neki ha nem veled kell lennie ne csodálkozz, hogy elküld anyádba majd lelép! Hiszen ez totálra úgy jön le, mintha csak egy használati tárgyként tekintenél rá bazdmeg! Nem lehetsz ekkora sügér!? -bökdöstem meg halántékát.
- Én sem ezt akartam, gondolhatod!? De valahogy így jött ki... Most pedig már egy életre elvágtam magam nála! Utál!
- Hjajhh... -sóhajtottam egy mélyet- De szerencséd, hogy a barátomként tekintek rád te barom! -pedig amúgy nem kéne- Majd beszélek vele.
- Te? -nézett egy olyan „ez most komoly?" tekintettel- Mért gondolod, hogy hallgatna rád? -hangja kissé gúnyos volt.
- Talán mert a barátja vagyok? -kérdeztem ugyanolyan hangnemben- Én nem tekintek rá tárgyként és ezt ő is tudja!
- Képes lennél meggyőzni?
- Nem tudom. Beszélek vele, de mindenható nem vagyok és amekkora suttyó voltál nagy esély van rá, hogy engem is elküld anyám valagába! De mindent megteszek.
- Kössz Noah, rendes tőled... Ha sikerül, az adósod leszek!
- Szavadon foglak!
Kisiettem a szobájából és elmentem szokásos vadászati körutamra. Szerettem éjszaka vadászni, ilyenkor olyan nyugodt és csendes minden! Csupán a szél süvítését és a közeli folyó vízének csobogását hallottam.
Pár órával később mikor csendben néztem a csillagokat telefonom csörögni kezdett. A képernyőre pillantva Maya száma jelent meg. Ő meg mit akar? Hangja kétségbeesett volt és elmondta, hogy roppant mérges de akárhogy akar nem tud lenyugodni. Pontosan tudtam mi baja így megmondtam neki, hogy odamegyek. Átváltozva tettem meg a rövidke utat a házukig, majd visszaváltozva emberré mentem fel hozzá. Szokásos, mondhatni családi örökségnek számító, nyugtató dalommal sikerült lecsillapítani zúgolódó farkasát. Tudtam a benne rejlő vad ami ideges és nem ő! Mivel közel már az átváltozásának ideje, a benne megbúvó farkas egyre gyakrabban mutatja jelét, hogy ő is ott van. Bár kb négy hónap még volt hátra, de ez nálunk Farkasoknál rövidke idő.
Miután meggyőztem arról, hogy Kaiden vagyis neki James, nem maga a megtestesült ördög -bár közel járt hozzá- megígérte, hogy beszél vele. Diadalittasan mentem haza és újságoltam el a hírt az addigra már totál bezakkant Alfámnak. El sem hitte, hogy ilyen egyszerűen meg tudtam győzni Mayat. De hát na, tehetek én arról, hogy ellenállhatatlan vagyok?
Pár nappal később mikor hazaértem az egyetemről egy nemvárt dolog fogadott. Lory, Nolan és Nia rettentően sutyorogtak valamin a konyhában és hangjukat visszafolytva vitatkoztak arról, hogy valami nem jó ötlet. Füleimet hegyezve hallgattam őket, majd annyit kivettem, hogy Nia valami cikket összeállított, de hogy miről az nem jött szóba. Biztos megint valami külföldi híresség vagy az újabb „álompasija" aki kb hetente változik. Végszóra Kiara érkezett meg és ment oda a kis sunyizó társasághoz. Először takarták a laptopot de Kiat ismerve nemes egyszerűséggel vette el tőlük és nézte meg mit csinálnak.
- Ti teljesen megbolondultatok!?
Hallottam meg ingerült hangját s szokásos levendula-ananász kombója ezerszer hevesebb lett és mellé még az a tipikus adrenalin illat is betársult. Ideges lett! Odamentem, hogy megnézzem mit csinál az a három idióta, már csak azért is mivel én vagyok Kai helyettese, afféle kisfőnök, ha ő nincs itthon akkor én elképzelhetem milyen is alfának lenni. Aminek amúgy eredetileg születtem de mindegy ez más téma... Ránézve a monitorra hatalmasra tágultak pupilláim és éreztem ahogy felmegy bennem a pumpa!
- Mi a faszt csináltatok!? -kiabáltam rájuk.
- Mi csak... -hőkölt hátra Nia és Lory- Kaiden annyit nyavajog amiatt a kis szuka miatt, hogy így nem tudja hogy avassa be úgy nem... -nyivákolt szokásos idegesítő hangján Lory- Gondoltam rásegítek. Összeállítottam neki ezt az útmutatót hogy is kéne átváltoznia! -közölte ezt úgy, mintha tökre oké lenne amit csinált.
- Hát te nem vagy normális bazdki! -üvöltöttem- Ennek az Alfa nagyon nem fog örülni!
Meg se vártam mit mondanak, azonnal Mayaék házához mentem. Totálisan felment bennem a pumpa, éreztem, hogy abban a percben ki tudnék nyírni bárkit! Dudáltam egyet majd meg se várva beenged-e trappoltam fel szobájába. Persze a lány nem tudta mit miért teszek így jogosan záporozott el kérdései hadával. De annyira dühös voltam, hogy féltem ha megszólalok olyat mondok amivel megbánthatom. Az erdőben igyekeztem eltűnni előle és a faggatózása elől, de a nyomomban loholt.
- Nem csinálhatod ezt Noah! Szó nélkül beállítasz hozzánk és feltrappolsz a szobámba majd bármiféle engedély nélkül a privát üzeneteimben kezdesz el kutakodni! Ezt valahogy csak meg kéne magyaráznod, nem gondolod!? -hangja roppant feldúlt volt, szemeiben láttam válaszokat akar, de nem avathattam be, én nem!
- Én nem... Nem tehetem... Nincs jogom... -dadogtam összevissza akár egy idióta, szép volt Noah szép volt!
- Mihez nincs jogod? Betörni a szobámba és megnézni a levelezéseim? Ja ahhoz rohadtul nincs! -szemei szikrákat szórtak.
- Nem, nem erről beszélek!
Nem tudtam befejezni magyarázkodásom, mert egy igen csak ismerős, ámde fenyegető szag csapta meg az orrom. Kicsit sem tetszett ez a szag, tudtam mi az! Vérfarkas! De itt és ilyenkor? Hogy a fenébe!? Hiába küldtem el Mayat ő egy tapodtat sem mozdult. De még mielőtt hazavihettem volna megjelent a közeli bokrok mögül az általam érzett szaghoz tartozó test is. Ránézve tudtam mit akar, Mayat! Vagyis csak a vérét. A vérfarkasok nem élnek máson csak emberi véren, amiért akár ölni is képesek. Bár annyiból én is veszélyben voltam, hogy tudta ha a lányt akarja ahhoz előbb meg kell ölnie! És a legrosszabb a dologban, hogy akár képes is rá! Mivel ők sokkal erősebbek, mint mi főleg ha újonnan harapottak. A kinézetéből ítélve nem volt új, de ereje nem sokban változott. A lány elé álltam, meg kellett védenem és nem, nem az Alfa miatt!
- Ha csak hozzá mersz élni, megöllek! -próbáltam minél fenyegetőbb lenni.
Tudtam ha most harcra kerül sor fel kell fednem magam Maya előtt. Hiszen ha emberként rontok neki sokkal kevesebb az esélyem a túlélésre! Hiába vagyok így is roppant erős. A szörnyeteg tekintetéből ítélve nem volt hajlandó lemondani az ínycsiklandó vérről, így tudtam át kell változnom!
Így a lány reakciója sem maradt el, amit nem is csodálok! Hiszen az egyik barátja egyszercsak a szeme láttára változik át egy állattá! Bizonyára őrültnek gondolhatja magát... Egy óvatlan pillanatban mikor ráemeltem tekintetem a vérfarkas megragadott gerincemnél fogva és szorítva azt igyekezte eltörni. Fájt, szorított a hátamba a fájdalom. Legnagyobb meglepetésemre Maya a félelem apró szikrája nélkül rontott neki a támadómnak és dobta azt el olyan messzire, hogy bármely baseball játékos megirigyelné! Fájdalmam tompította érzékeim így nem vettem észre amikor az a szörny megharapta Mayat, így életveszélybe sodorva őt.
- Noah!
Hallottam meg fájdalmas sikítását és fájdalmaimat leküzdve siettem oda és téptem le róla azt az állatot. Miután végeztem vele, visszaváltozva rogytam le a lányhoz, aki fájdalmakkal, görcsösen rángatózott a földön. Nem tudtam mit csináljak... Ha hagyom, hogy szétterjedjen a méreg akkor átváltozik és vérfarkashoz hasolnóan gyilkolná az embereket csupán annyi különbséggel, hogy át tudna változni. De ha megpróbálom kiszívni a mérget, félek, hogy nem tudok leállni amikor megérzem tiszta vérét. Hiszen számunkra is roppant csábító az emberi vér, de az a nálunk tabu! A törvényeink nem engedik az emberi vér ivását, mert mi nem bánthajuk az embereket, mi a védőjük vagyunk! Bár így is akadnak kivételek, hiszen akkor vérfarkasok sem lennének! Mert ők azok az emberek akiket tisztavérű farkas harap meg és a szervezete kibírja a mérget.
Felvonyítottam hát, hívva ezzel Kaidet, az Alfát. Tudtam ő majd segít! Nem mertem karjára hajolni, aggódtam mi lesz ha nem leszek képes leállni.
- Maya kérlek tarts ki! -húztam ölembe- Küzdj ellene! Erős vagy, hidd el! Hallod!? Itt vagyok ne aggódj!
Érzékeim hamar helyre jöttek így könnyen meghallottam a távolban recsegő ágakat. Készen álltam megvédeni Mayat egy újabb szörnyszülöttől, de amikor oldalra pillantottam csak Kaiden rohant aggódva hívásomra.
- Mivan miért... -meglátta a kezemben rángatózó lányt, majd leguggolt mellénk- Mi a franc történt!? -kiáltotta.
- Ránkrontott egy vérfarkas. Dulakodott vele de sikerült megharapnia. -ecseteltem röviden- Ki kell szívnunk a mérget! Nem változhat így át! -mondtam aggódva.
- Mért nem tetted már meg eddig is? -rivallt rám.
- Mert félek nem bírnék leállni! Kaid mit tegyünk!? -kérdeztem kétségbeesetten, mikor már abbahagyta a rángatózást és ájultan hevert karjaimban.
Az Alfa egy percig sem tétovázva vette a lány kezét sajátjaiba majd szájához emelte. Ráharapott majd óvatosan szívni kezdte azt. Mikor már kezdett kitisztulni Kaiden megérezte a vérét és térdére rászorítva, hangosan morogva próbálta leállítani magát. Segítettem neki, ellökve onnan. Bár Maya már méregmentes volt de még mindig ájultan hevert a földön. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy most mit csináljunk, Kaid beelőzve válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- Vigyük a lakba! Meg kell itatnunk! -vette karjaiba, ami valamiért elég kellemetlenül érintett.
- Na és mi lesz ha felkel? Látott engem!
- Majd beszélek vele!
Elindultunk és reménykedtem, hogy Kaidennek sikerül meggyőznie a lányt, hogy nem vagyok szörnyeteg! Bár néha annak érzem magam, de nem szeretném ha ő is aként tekintene rám!