Egy gyönyörűen zöldellő park, egy gyerekzsivajtól hangos játszótér és egy kislány ki a homokban játszva várja szülei érkezését. A késő nyári szellő lágyan mozgatja meg a közeli fák sűrű lombjait. Egy nő és egy férfi kézenfogva igyekszik a homokvárat építő lány felé, ujjaik szorosan összekulcsolva. Az apró lány amint észreveszi a felé közeledő párt felsikoltva, hatalmas vigyorral arcán rohad oda hozzájuk.
— Anya! Apa! -ordítja.
A nő leguggolva fogadja a kislány széttárt kezeit és boldogsággal szorítja karjai közé. A nő szemében apró könnycseppek csillannak fel, melyek lassan csordogálnak le hófehér arcán. A kislány elválva anyjától hirtelenjében felnőtté vált és a nő ki eddig szorosan ölelte, halványulni kezd, végül eltűnik. A mellette álló férfi arca búskomor lesz és szomorú, fájdalommal teli mosolyt küld lánya felé. A lány kétségbeesetten kiált anyja után, ám az már nem tűnik fel újra. A földre rogyva kezd keserves zokogásba s arcát kezeibe temeti. A férfi vállára helyezi kezét mire felkapja tekintetét.
— Most már ketten vagyunk NaRa! -mosolya nyugalmat és biztonságot áraszt felé.
— Ketten. -leheli halkan.
Gépek halk, idegesítő kattogására és sutyorgásra hasonlító kellemetlen zajra NaRa nehezen kinyitja szemeit, s abban a pillanatban a fájdalom kegyetlen érzése suhan át egész testén.
- MinJi, magadhoztértél?
Az ismerős hangra oldalra fordítja fejét és meglátva a hozzászóló hang tulajdonosát aprón elmosolyodik és egy megkönnyebbült sóhajt ereszt ki ajkai közt. Jin aggódó tekintete arra enged következtetnie, hogy nem igazán lehet jó állapotban, hiszen nem lennének ennyire ledöbbenve hirtelen ébredésén.
- Hol vagyok?
Körbe nézve halványkékre festett falak, egy óriási függönnyel eltakart ablak fogadta és egy ágy amin fekszik. Ja és persze egy szívmonitor ami azt az idegesítő hangot adja ki magából.
- Biztonságban. -feleli Jimin.
- De hol? Kórházban vagyok?
- Hát... -túrt bele Jin tincseibe- nos ez nem igazán egy kórház. Mondjuk úgy, hogy ez mi kis személyes gyengélkedőnk.
Csak bólintott a kevéske információra méltató válaszra. Ennél többet bizonyára úgysem fognak neki elmondani vagy nem mondhatnak. Végülis mindkettő ugyanazt a véget takarja.
- Mi történt? -próbált volna felülni, de oldalába nyilaló kegyetlen fájdalom visszaszorította az ágyra.
- Meglőttek. Nem emlékszel? -emeli rá tekintetét az eddig sarokban megbúvó Hoseok is.
- Dereng valami. Mióta vagyok itt?
- Kb öt napja.
- Öt napja!? -ledöbbentette a válasz, nem erre számított- Huh... Akkor jól ellátták a bajom...
- Csak rossz helyre ment a lövés. De a doki szerint rendbe jössz, csak idő kell és pihenés.
- Na és az akció? Az sikerült ugye? Vagy... nem?
- Fogjuk rá. -feleli Jimin- Az amiért odamentünk megvan. Kiderült ki volt az áruló ki köpött, de hiába fogtunk el pár Seventeen-es embert egyik sem akar vallani. Pedig YoonGira vannak bízva. -erre még NaRa is megborzongott, szegény rabok!
- Akkor gondolom Taehyung megint ideges és elviselhetetlen ugye? -mind felnevettek.
- Nem jobban, mint máskor. -röhögi Hobi.
Ekkor az ajtó nyitódása beléjük folytotta a szót és egy fehérköpenyes alak lépett be rajta, nyakában sztetoszkóp lógott. Úgy tűnt ismeri a fiúkat hiszen mindegyikükkel barátiasan kezet fogott sőt váltottak is pár szót. Miután letudták a „Mi újság mostanában a bandában?” dolgot a lányra emelte tekintetét és neki szentelte figyelmét.
- Jónapot kisasszony! Dr. Ji vagyok, a kezelőorvosa. Látom magáhoztért? Remek, már kezdtem aggódni. Mondja csak hogy érzi magát? -hadarta el egy szuszra, a fekete hajú kb harmincas éveiben járó férfi.
- Mint akit meglőttek. -feleli, mire a háttérben álló fiúk felkuncogtak- Mondja csak Dr. Ji meddig kell még itt lennem?
- B.T.S. tag? -fordult hátra, mire a három srác egyként ingatta fejét- Fura, ti is mind ilyen makacsok és önfejűek vagytok! Kedves... -nézett a lányra, kinek úgy tűnt egyáltalán nem tudja a nevét.
- MinJi vagyok, Chwe MinJi.
- Nos kedves MinJi. A máját érő lövés következtében rengeteg vért vesztett és egy kisebb darabot el kellett távolítanom a májából, ami annyira roncsolódott, hogy már nem lehetett megmenteni. Ha nem kapott volna időben vért és ha csak egy perccel is később kezdem a műtétet nagy eséllyel túl sem élte volna. Úgyhogy örüljön, hogy él és ne akarjon azonnal akciózni! Most szigorú ágynyugalomra van szüksége!
- Értettem doktor úr. -felelte halkan.
- Most pihenjen később visszajövök és kicserélem az infúziót. Ti se zaklassátok folyton, pihennie kell! -rivallt rá a fiúkra akik megadóan felemelték kezüket.
Miután az orvos távozott köreikből Jin és Jimin is elköszönt NaRatól, egy „Nekem most dolgom van.” szöveggel, Hoseok volt az aki még maradt beszélgetni a lánnyal. Közelebb csúszva székével az ágy mellett állt meg és felkönyökölve az az melletti asztalra a lányra emelte tekintetét.
- Megmentettél minket. Ugye tudod?
- Eltúlzod! -zavarában egy tincset tűrt füle mögé.
- Nem. Tényleg neked köszönhetjük, hogy nem hagytuk ott a fogunkat. Igazán ügyes voltál. -paskolta meg lábát.
- Kössz Hobi, igyekeztem. -felelte zavartan.
- Tae is hálás neked.
- Ch, ja persze. -horkant fel- Majd pont Ő lesz hálás NEKEM mi!? -mutat magára- Jó vicc.
- Nem vicceltem MinJi. Annak ellenére, hogy néha kissé idegbajos tud lenni, egyáltalán nem rosszfej srác. Sőt! -emeli meg mutatóujját- Ő volt az első aki jelentkezett mikor a doki mondta, hogy vérre lesz szükséged.
NaRa döbbenetében még pislogni is elfelejtett, a szavak amiket ki akart mondani torkán akadtak. Tényleg igaz lenne amit Hoseok mond? Hihet szavainak? Taehyung valóban ezt tette volna? De hisz ez teljes képtelenség! Miért segítene rajta, pont rajta? Hiszen ki nem állhatja!
- Ne haragudj Hobi de nem igazán tudom elhinni amit mondtál. -feleli vonakodva.
- Pedig így volt. De ha nekem nem hiszel kérdezd csak meg nyugodtan Jin hyungot vagy YoonGit, ők is itt voltak akkor este.
- Hát ez... Akkor is hihetetlen. -nézett magaelé hüledezve.
- Annak igen aki nem ismeri. Tudod annak ellenére amit mostanában produkált, igazán kedves személyiség, az apja sokszor meg is bűntette emiatt. De megértelek amiért számodra ez egyenlő a lehetetlen kategóriával. Viszont nekem most már tényleg mennem kell. Majd benézek holnap is jó? Addig csak pihengess és gyógyulj meg hamar. Kellesz a csapatunkba!
- Ezt te mondod vagy a csapat? -kérdezte szemöldökét húzogatva, mire Hobi csak vigyorgott aztán sietősen kislisszolt az ajtón.
A férfi távozása után a szobát elnyelte a féktelen némaság, csak a mellette álló gép kattogását lehetett hallani. Az agyát megtöltő számtalan új információk hada teljesen ledöbbentette. Mégis ami egyfolytában foglalkoztatta az a Hoseok által elmondott hír volt, miszerint Taehyung volt az aki segített neki életben maradni. Igaz lenne? Tényleg így volt? Bár mondhatni „bízik” Hoseokban, mégsem tudja elhinni ezt a számára teljesen képtelenségnek hangzó dolgot! Végülis Tae az elejétől fogva ki nem állhatja akkor mégis miért segítene rajta, úgy, hogy odaadja a saját, drága vérét? Ez már az abszurd kategória!
- Kellesz a csapatba!
Szinte az egész szobában visszhangoztak Hoseok szavai, amit csakis NaRa hallott. Valóban azt szeretnék ha csapattag lenne és bekerülne a bandába? Hogy is nevezik magukat? B.T.S.? Milyen név lehet ez? Mit takar vajon a rövidítés? Ez valahogy sosem került szóba, pedig szinte mindennap elmondta legalább egy valaki a szervezet nevét. Miként cselekedjen? Belépjen ha úgy adódna, hogy felkérik rá? De ez illegális! Sosem volt rossz ember, sosem állt a rossz oldalon, törvénytisztelő állampolgár volt vagyis igyekezett előírásszerűen élni. Viszont amit anyja is leírt neki és amit valahol mindig is sejtett, a családja sem viszolygott az ilyesfajta üzletektől. Bűnöző lenne ő is?
Kétségei nem hagyták nyugodni és hiába volt már odakint sötét, nem jött álom a szemére. A magával és maradék becsületével folytatott harca teljesen kettészelték a benne lévő jó és rossz oldalt. Lelkét tépő bűntudata egyre inkább elhatalmasodni látszik rajta és hiába minden erőfeszítése és elszántsága, valahogy egyáltalán nem akar terve megvalósulni. Egyhelyben toporog, még egy apró információ morzsa sem volt, ami előrevihetné apja gyilkosának felkutatásában. Ki tudja, lehet már nincs is életben. Végülis az a férfi kit egykor látott ő is hasonló körökben mozgott, mint most Taehyung. Előfordulhat, hogy már rég meghalt, ő pedig egy már nem létező személy után kutat. Végtére is az alvilágban szinte mindennaposak az olyan összetűzések, mint amiben ő is nem olyan rég részt vett. Mivan ha az a férfi meghalt? Mi lesz vele és a tervével? Kin áll bosszút apjáért?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések milliói váltották egymást elméjében melyek egyre nagyobb kétséget vetettek fel benne. Már fogalma sem volt mit tehetne, mi lenne a jó döntés. Feladja? De ha megteszi akkor semmi értelme nem lesz annak, hogy itt van, sőt talán az életének sem. Legalább egy apró jel jönne, egy elszólás, bármilyen információ morzsa amin elindulhat! De ha sosem lesz ilyen akkor mihez fog kezdeni? Örökre a maffia markában lesz?