Minden a megbeszéltek alapján történt. Adam felcsempészte a lányokat a buszra amíg a sofőr elugrott valahová. Mondjuk addig meg kellett lapulniuk amíg be nem értünk a városba, de szerencsére ott már nem kellett bújkálniuk. Többekközt azért sem mert szinte alig állt meg a járművünk Zoe már le is ugrott róla azzal a mondatával, hogy nem mutatkozik magunkfajtákkal (mármint én és Molly) nehogy bárki azt higyje köze van hozzánk. Bár ezt annyira nem is bántuk. Kevin is elment a franc se tudja hova és fura mód Adam is pillanatok alatt otthagyott minket. Mivel csak másnap este kell visszamenni a táborba volt időnk bőven. Így első utunk Chloe nagyijához vezetett, ahogy azt meg is ígértük neki. Bár Kayla kicsit húzta a száját, ő vásárolni akart menni. Na nem mintha nem ráérne az utolsó héten, de mindegy... Clo nonája -ahogy ő hívja- nem messze lakott a fővárostól, kb fél órányira busszal. Mivel már barátnőm járt nála többször is tudta melyik járatra kell felszállni és hol le. Délelőtt tíz felé járt az idő mikor megérkeztünk az igazán aranyos birtokhoz ahol Mrs. Shims lakott. A csengőt megnyomva hangot adtunk érkezésünkről. Hamar kinyílt az ajtó és Mrs. Shims amint meglátta unokáját és minket is azonnal nagy ölelésbe fogta apró társaságunkat. Bemutattuk neki Mollyt is, hiszen eddig vele még nem is találkozott. Jól telt a nap, sokat nevettünk, meséltünk mik történtek velünk és az öreg lány is beavatott minket 1-2 titokba, amin nem kell mondanom mennyit röhögtünk! Szegény Clo meg nem győzte takargatni pirosodó arcát, mikor arról esett szó, hogy kicsinek nem volt hajlandó ruhát felvenni ha filmezték így számtalan meztelen felvétel készült róla. Mondjuk ha eladná biztos sokat keresne vele... Najó ez hülye vicc volt. Telefonom hirtelen rezegni kezdett és láttam, hogy drága nővérem írt nekem, biztos le akar nyomozni mizu van velem. Miután befejeztük az írkálást vissza elraktam készülékemet. Közben folyt a beszélgetés amihez már nem tudtam csatlakozni, hiszen fogalmam sincs miről volt szó. Így inkább a mosdó keresésére indultam. Minden ajtón benyitottam és szerencsére a második próbálkozásnál rá is leltem a keresett helyiségre. Mikor végeztem még mindig folyt a pletyka délután így hozzászólás híján a tv-t kezdtem el bámulni. Mint szinte minden idős ember otthonában, itt is a híradó ment valamelyik hír csatornán. Nem szeretek híreket nézni, hiszen annyi borzalom van benne! Egy baleset itt, egy gyilkosság ott, néhány rablás-betörés esetleg késelés, esik szó családi balhékról a romló gazdaságról, emelkedő árakról majd a végén bedobnak egy állatkertet vagy vadasparkot ahol született egy cuki állatbébi. Tényleg csak akkor szoktam bele-belenézni ha másnapra fontos terveim vannak és kell hozzá a „pontos" időjárás is. A távirányítóért nyúltam, hogy valami érdekesebb műsorra kapcsoljak mikor megakadt a szemem a képernyőn. Azonnal felhangosítottam.
~ Kedves nézőink! Most pedig következzék egy interjú a Whispering Valley elmegyógyintézet igazgatójával. Az interjú egy szökött rabról szól, akit hat ember megölésével vádolnak. Ide, ebbe a rehabilitációs központba szállították (mutatták a képet) megfigyelésre, míg az orvosszakértő meg nem állapította beszámíthatatlanságát az ügyben, végül életfogytiglani gyógykezelésre ítélték. Január 15-én szökött meg az elmegyógyintézetből, ahol megölt két ápolót és egy őrt. Most pedig itt vagyunk, hogy kikérdezzük kezelőorvosát Dr. Haroldsot.
~ Jónapot Dr. Harolds! Hálásan köszönjük, hogy fogadott minket itt az intézetben. Mesélne kérem nekünk a betegről? Hogy érintette önt és az intézmény lakóit illetve dolgozóit a hirtelen megölt kollégák?
~ Jónapot! Nos igen, szörnyű tragédia ami történt, mai napig képtelenek vagyunk megemészteni.
~ Mondana pár szót a férfiról? Tudják miért tette? Miért van itt, milyen problémával kezelik?
~ Igen, Jason egy nagyon komplikált esetünk. Néhány éve került hozzánk, mikor a bíróság életfogytiglani gyógykezelésre ítélte. Hozzám került az esete és vizsgálni, tanulmányozni kezdtem. Persze kollégáim nagyban hozzájárultak a diagnosztika felállításában. Sokáig tartott mire rájöttünk mi baja van pontosan.
~ És megtudhatjuk mi is? Nézőink biztos kíváncsiak.
~ Persze. Legelőször Borderline személyiségzavart állapítottunk meg nála.
~ Ez mit takar pontosan?
~ Nos megpróbálom érthetően elmagyarázni. Az ilyes fajta betegek nagyon változékony hangulattal rendelkeznek, szélsőséges indulatok, elvárások jellemzik őket. Tipikus tünet az is, hogy az érintetteken mérhetetlen elhagyatottságérzés lesz úrrá, szeparálódnak, miközben nagymértékű törődést igényelnek. Sok esetben mindezt komoly impulzuskontroll-zavar is fűszerezi. Jellemző rájuk az ismétlődő szuicid viselkedés, a jelentős hangulatváltozások miatt érzelmileg instabilak. A nem megfelelő haragkezelésük illetve a harag kontrollálása sokszor nehézségekbe ütközik, ezért gyakori a dühkitörés, az állandó harag és az erőszak megnyilvánulása is megeshet, gyakran verekedésként.
~ Ez elég komolynak hangzik! -láttam a riporteren, hogy tényleg nagyon meglepődött a hallottakon, akárcsak én- De ha jól vettem ki a szavaiból doktor úr akkor nem ez a végleges diagnosztika?
~ Jól uram. A Borderline személyiségzavar megállapítása után kezdett újabb, furcsa tüneteket produkálni ami nem igazán volt jellemző erre a betegségre, így folytattuk a vizsgálatokat. Kiderítettük, hogy gyermekkorában folyamatos bántalmazásoknak volt kitéve az édesanyja és nevelőapja által, így Stockholm-szindrómára gyanakodtam. Sajnos a megfigyelések és tesztek által megállapítottam, hogy az elméletem helyes, fenn áll nála a Stockholm-szindróma is.
~ Ez egyszerűen borzasztó! Egyszerre két mentális betegség is? Hihetetlen!
~ Akkor még a legjobbat nem is hallotta! Ugyanis sikerült megállapítanunk egy harmadik, úgynevezett Lima-szindrómát is.
~ Jézusom ez elképesztő! És ez a fajta kór mit takar?
~ Nos a Stockholm-szindrómával ellentétben itt nem az áldozat kezd gyengéd érzelmeket táplálni fogvatartója iránt hanem épp fordítva. Ebben a betegségben maga a fogvatartó kezd másképp tekinteni áldozatára, így elkezd érzelmeket táplálni iránta, kötődni hozzá.
~ Akkor ezek a betegségek mind külön-külön is nagyon veszélyesek, de így egy emberben mind a három ön szerint mit eredményez?
~ Őszintén? Nos, egy roppanttul összetört, bántalmazott, a legkisebb figyelem érdekében mindenre elszánt, bármire képes veszélyes egyént aki a legkisebb ingerre lehet akár jámbor akár egy ma született bárány, vagy egy érzelmekkel elvakított kegyetlen gyilkos aki teljesen önkívületi állapotban rátámadhat bárkire.
~ Értem. Egy szóval roppant veszélyes a férfi?
~ Így van! Ezért szeretnénk minél hamarabb megtalálni és visszahozni ide az intézményünkbe, hogy folytathassuk a kezelését és talán idővel sikerülhet helyrehozni a pszichikai állapotát is.
~ Köszönjük Dr. Harolds! Hallották kedves nézőink? Az említett férfi, nevén Jason Donan roppant veszélyes több szindrómával küzdő pszichiátriai beteg aki jelenleg is szabadon járkálhat az országban vagy akár már az országon kívül! Kérünk mindenkit aki látta vagy felismeri a képen látható férfit, hívja a képernyőn látható számot vagy a legközelebbi rendőrkapitányságot! Nagy erőkkel keressük a Canada-i államokban a szökött beteget, de nincs kizárva, hogy átszökhetett az USA területére, így aki esetleg ott látja bárhol kérem hívja azonnal a hatóságokat! Justin Fisher voltam a szót visszaadom a stúdiónak! ~
Csak ültem ott és meredten bámultam a tv képernyőjét, még akkor is mikor már rég a reklámot adták be. Emésztettem a hallottakat, de főként a látottakat. Az a kép... ami ott volt nagyítva a tv-ben... Tisztára úgy nézett ki, mint a tanárunk, Mr. Taylor. De az nem lehet ő! Ugye? Hiszen Adam egyáltalán nem néz ki úgy, mint egy lelkibeteg sorozatgyilkos! Igaz az a kép nem mai volt és a rajta lévő pasas eléggé össze volt zuhanva, hosszú kócos haja volt, arcát vastag szőr borította és tekintete szinte üres volt. Mégis... A vonásai, a szemszíne, az alkata (bár ült de akkor is) nagyon hasonlított Adaméhez. Fogalmam sincs most mit kéne tennem vagy hinnem! Nagy tanakodásomra a lányok is bejöttek a nappaliba.
- Hát itt vagy? Már azt hittük leléptél.
- Minden rendben? -nézett rám Molly aggódóan.
- Ja... Ti láttátok? -mutattam a tv-re.
- Mit? Mi a nagyival beszélgettünk Mia nem a tv-t bámultuk.
- Hát azt a riportot arról a szökött betegről!?
- Jaj kicsim azt már mióta adják a híradóban! -intett le Mrs. Shims- Lerágott csont.
- Miről van szó nagyi? -érdeklődött unokája is.
- Semmi különös aranyom, csupán néhány hónapja megszökött egy gondozott a helyi elmegyógyintézetből, aki állítólag megölte a családját vagy a barátnőjét(?) már nem is tudom.
- És ezt csak most mondod? Te jó ég nagyi!
- Ugyanmár Chloe drágám! Mit akarna egy fiatal pszichés beteg egy olyan öreglánytól, mint én? Kértek sütit?
A frissen sült édesség hallatára mindannyiunknak felcsillantak szemeink és a konyhába siettünk. Este felé visszamentünk a parkolóba ahol a lányok már simán felszálltak a buszra, mint kiderült a sofőrt kicsit sem izgatja hány utast kell elszállítania hiszen a fizetése ugyanannyi marad. Zoe persze kiakadt amiért a barátaim „csak úgy" eljöttek a táborból és megfenyegetett minket, hogy majd jól beárul a vezetőnek és a dirinek is ha visszaértünk. Adam jól leteremtette és lekiabálta a fejét amiért olyan kegyetlen és irritáló hangnemet használ velünk (de úgy éreztem inkább csak velem) szemben. Így Zoe elhallgatott és letett azon szándékáról miszerint beárul minket.
Ahogy tartottunk vissza a táborba -mert mégis csak aludni kell valahol- folyton az az interjú járt a fejemben amit délután néztem arról a gyilkos betegről. Mivel én a lányokkal hátul ültem Adam pedig előttünk, így jól szemügyre tudtam venni megjelenését. Néha oldalra fordította fejét így megnézhettem profilból is. Sokszor futkosott rajtam a hideg és libabőrös lett a karom amiért annyi hasonlóságot véltem felfedezni közte és aközött a kerék hiányos pasas közt. De tényleg ő lenne? De hisz az képtelenség! Hiszen azt a fazont Jasonnek hívják nem Adamnek! Bár a névváltoztatás nem nagy dolog... Viszont olyan ártalmatlannak tűnik, nehéz elhinni, hogy képes lenne bántani bárkit is. Viszont mióta azt az interjút láttam folyton azok az emlékképek ugranak be, amit korábban a lányoknak is felvázoltam. Mikor még a tanárunkra gyanakodtam Zoe kéztöréses esete miatt, és a sok félreérthető megjegyzései is... Ki mond olyat hogy még megbánja? Persze Zoen és csatlósain kívül? Senki! De miért is hadakozom most magammal? Miért is próbálom meggyőzni magam a gondolataim ellenkezőjéről? Tényleg gyanakodnék rá? Képes lennék elkönyvelni őt őrült gyilkosnak csak mert hasonlít egy régi beteglistás képre amit a tv-ben mutattak? Nem hiszem el! Hogy lehetek ennyire idióta!? Hiszen annyi ember van aki hasonlít valakire, sőt van mikor szinte megszólalásig! Lásd hasonmások! Adam nem gyilkos, nem pszichés beteg, semmi baja sincs! Ő egy jófej fiatal férfi, aki nem mellesleg jó tanár is! Arról meg nem tehet, hogy pechjére egy ütődöttre hasonlít! Sajna megesik az ilyen...