Következő nap későn keltek fel az éjszakai kis kalandjuk miatt a pincében. Mrs. Clarkson palacsintával és forrócsokival várta őket a konyhában. Amit miután elfogyasztottak visszatértek előző napi teendőikhez. A pincében még volt pár doboz amit nem tudtak átnézni, gondolták azokban csak találnak valami használhatót. Volt azokban minden, régi ruhák, könyvek, kisebb kacatok és egy fekete napló szerű könyvecske csak épp az nem amire számítottak. Órák hosszat töltöttek ott és már kezdték feladni, hogy valaha is találnak egy használható papírt vagy tárgyat, de ekkor Becca hangos kiabálása törte meg a kétségbeesett csendet.
- Lana, Lana! Gyere gyorsan!
- Na mi az!? -ment oda izgatottan.
- Ezt nézd! -nyújtott elé egy borítékot.
- Ez mi?
- Nem tudom, nézd meg!
Kinyitotta és egy kis lány volt a képen egy gyönyörű nővel, aki épp boldogan játszik a gyermekével. Ahogy jobban megnézte a fotókat kezdte érezni, hogy ismeri azt a nőt valahonnan de fogalma sem volt honnan. Hirtelen egy nyomasztó érzés lett úrrá rajta már-már a sírás kerülgette.
- Mi van Lana, mi bajod? -kérdezte barátnőjét látva szomorú ábrázatát.
- Nem tudom mi lett velem... -törölte le arcát- De én ismerem valahonnan ezt a nőt, tudom! A francba már, hogy nem jut eszembe semmi! -csapott lábára.
Elvette tőle a képet és ő is megvizsgálgatta. Alaposan szemügyre vett minden millimétert.
- Szép nő az egyszer biztos! -elkezdte tekintetét a kép és Lana között járatni.
- Mi van? -nem értette a helyzetet.
- Te, lehet csak én vagyok ennyire hülye de ez a kislány tökre olyan mint te!
- Hogy lehetnék már én az a kislány!? Ne viccelj Becca!
- Hát nézd meg! Ugyanolyan az arca, mint neked! A szemei, az arcéle ugyanaz!
Ahogy jobban szemügyre vette a fotót meglepődött ő is, hogy talán hasonlít rá a rajta lévő lányka. De mégis hogy lehet ez!? Talán barátnőjének igaza lenne? Ő van a képen?
- Na ugye hogy hasonlít?
- Talán egy kicsit. De Becca ez nem lehetek én! Hiszen nézd, ez a kép New Orleans-ban készült -fordította meg- mi pedig San Francisco-ban élünk!
- Az csak egy dolog! Hiszen csak most költöztetek ide nemrég. Lehet eddig ott éltél!
- De akkor is. Jó, tegyük fel én vagyok rajta. Akkor ki ez a nő mellettem?
- Honnan tudjam? Talán a nénikéd. -vont vállat- De erről a szüleidet kéne megkérdezned! Ők csak többet tudnak, mint mi.
- Lehet. De nekem nem mondanak semmit.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy ha szóba kerül a múltam vagy a baleset akkor rögtön témát váltanak vagy úgy tesznek, mintha meg sem szólaltam volna.
- Ez azért eléggé gáz! -mondta már a lépcsőn haladva- Te ez már kezd tényleg olyan szitu lenni, mint a múltkor abban a filmben.
- Milyen filmben?
- Már a címét nem tudom, de arról szólt, hogy egy srácról kiderül, hogy nem is azok a szülei akikről hitte hanem ügynökök csak ők vigyáztak rá. Úgy jött rá, hogy valami házi volt feladva és megtalálta a gyerekkori képét egy elveszett gyerekek listáján.
- Ne már Becca, most tényleg azt akarod mondani, hogy a szüleim nem is a szüleim? -nevetett a lány agyszüleményén.
- Én nem mondtam semmi ilyet! -emelte fel kezeit tiltakozásképp- De gondolj bele abba, hogy az azért elég furcsa, hogy sehol sincs rólad egy kép sem 16 éves korod előtt! Nincs semmilyen bizonyíték, hogy volták gyerek! Ez azért gyanúsabb a kelleténél.
- Szerintem te túl sok filmet nézel Becca! Tudod mit inkább hagyjuk ezt, fejezzük be a rémmesék gyártását! Ma úgy is hazajönnek anyáék és megkérdezem tőlük mi az igazság!
- Szerinted el is fogják mondani?
- Ezt meg hogy kéne értenem?
- Figyu Lana, ha ennyire titkolják ki vagy vagyis voltál, akkor úgy sem fognak semmit mondani a baleset előtti életedről.
- Na jó hagyd ezt abba! -kiáltott rá- Légyszi állj le a fantasy fikciók gyártásával, nem segítesz ezzel! Majd én kiderítem mi folyik itt, ma addig nem hagyom a szüleimet amíg választ nem adnak! Ennyi!
- Oké te tudod. De ha legközelebb segítség kell ne hozzám fordulj! Kiderítem neked az igazat erre nekem esel! Inkább nyisd ki a szemed és vedd észre ami körülötted folyik! -vágta hozzá dühösen és felfogva táskáját hazaindult.
- Nyugi nem kérem soha többé semmiben a segítséged! -kiabált utánna- Túl sok krimit nézel, kezdesz egy filmben élni kis szivem! Fordulj orvoshoz!
Hangos ajtó csapódással zárta le a vitát Becca. Minél hamarabb el akarta hagyni a házat de még az utcát is. Dühös volt barátnője viselkedése miatt. Ő készségesen segít neki, kideríti az igazat erre ezt kapja... Még most sem hitte el, hogy ez történik.
Lana hasonlóképpen érzett csak épp Rebecca gyermeteg fantáziálása az ami meglepte. Sosem gondolta volna, hogy ilyen lesz vele... Miért kell ilyen vad dolgokat kitalálnia? Hiszen tudja mennyire megviseli és kétségbeesett amiatt, hogy nem térnek vissza emlékei erre ő még ilyen kitalált, filmbéli történetekkel ijesztgeti. Folyton csak az járt az eszében mi van ha Becca-nak igaza van!? Nem tudta elképzelni, hogy ez a feltevés valaha is igaz lehet! De mi van ha mégis....? Neemm erre nem gondolhat, hiszen csak egy butaság!
Este felé szülei megérkeztek. Megköszönték Mrs. Clarkson kedvességét és miután, a néni tiltakozása ellenére is kifizették neki a hétvégi munkáját, hazament. Amíg anyja Ana a vacsorát készítette, addig apja Phil a csomagokból pakolt el. Lana gondolta óvatosan kipuhatolja honnan is jöttek ők igazából.
- Szia anya! -ölelte át.
- Szia Lana! Mi újság?
- Nem sok. Te ez a Mrs. Clarkson olyan egy rendes asszony! Olyan történeteket mesélt a múltjáról, a gyerekkoráról...áhh...
- Tényleg? Miket mondott?
- Hát pl, hogy ő katolikus csalódból származik és ott tilos házasság előtt lefeküdni egy fiúval. Elhiszed ezt!? -mosolygott.
- Hát kislányom van olyan család, még ha nem is hívők, hogy szigorúan veszik az ilyesmit! Igazság szerint neked is így kellett volna tenned! -a szájához kapott amint kimondta ezeket a szavakat.
- Mi? Nekem már volt pasim? -meglepődött.
- Öm... Nem mondhatnám pasinak, csupán egyéjszakás kaland volt.
- Tényleg? Nem is emlékszem! Mesélnél nekem egy kicsit milyen voltam? Légyszí!!! -nyafogott kicsit hátha így elér valamit.
- Hát jó... Régebben eléggé kicsapongó életet éltél.
- Ezt hogy érted?
- Szerettél bulizni, inni és eljárni minden szedett-vedett helyre a haverjaiddal. Egy ilyen este alatt akadtál össze egy sráccal és hát... Tudod? -utalt ezzel lánya szüzességének elvesztésére.
- Ohh... -meglepődött, nem is gondolta volna, hogy ilyen lány volt ő- Remélem akkor nem bántottalak meg annyira?
- Hát haragudtunk rád egy ideig de mivel már nem volt mit tenni...fátylat borítottunk rá.
- Akkor emiatt volt a balesetem is? Amiért ittam?
- Pontosan. Az egyik ilyen bulizós estén túl toltátok a haverokkal a piálást és elvesztetted az irányítást a kocsi felett és az árokban kötöttél ki.
- Értem. Sajnálom amiért így viselkedtem! Remélem egyszer elfelejthessük a történteket?
- Azon vagyunk apáddal édesem. De kérlek többet ne csinálj ilyesmit!
- Megígérem! Anya! -ránézett- Azért egyszer majd vezethetek újra? Úgy hiányzik már, hogy a volán mögött legyek!
- Talán. De ezt apáddal meg kell beszélnem. Plusz bevonták a jogsidat egy évre. Így ez még ráér.
- Rendben, köszike! Imádlak! -puszilta meg.
- Én is téged! Menj szólj apádnak, hogy kész a vacsi!
- Oké!
Elrohant, hogy továbbítsa az üzenetet. Közben boldog volt amiért anyja végre mondott neki valamit a korábbi életéről. Bár az eléggé meglepte, hogy ilyen kicsapongó életet élt, nem is hitte volna el ha más mondja neki. Nem is nézte ki volna magából, hogy ő is az afféle bulizós-ivós csajok közé tartozott. De örült, hogy annak az időszaknak vége és új lappal indulhat.
Vacsora után elment zuhanyozni. Amint levetette ruháit észre vette, hogy a törölközőt a szobájában hagyta így gondolta kisiet érte. A vizet nem zárta el, hiszen sokáig tart amíg megtelik az óriási kád. Anyja köntösét magára kapva osont ki a fürdőből. Ahogy haladt a szoba felé halk veszekedésre lett figyelmes. Gondolta meghallgatja miről van szó.
- Te normális vagy? -hallotta meg apja ideges hangját.
- De hisz mondanom kellett valamit George! -nem értette, miért hívja az apját George-nak!?
- De mért pont ezt kellett! Megbeszéltük, hogy mit mondunk neki! Miért kell mindig eltérned a tervtől!?
- Ne reagáld túl! Mondhatjuk neki azt is, csupán beleszövünk egy két dolgot. Hiszen úgy is minden kitalálció, akkor nem mindegy mit teszünk még hozzá!?
- Ezt akkor is elcseszted! Ha John ezt megtudja...
- Mért kéne megtudnia!?
- Ö nem is tudom... Mondjuk mert ő a főnök? -hangjából csak úgy csöpögött az irónia- Fel fog neki tűnni ha más sztorit adunk be a lánynak, mint amit ő mondott!
- De nem lesz más ne aggódj!
- Meg kell neki mondanunk, hogy Lana egyre többet kérdezősködik! Még baj lehet ebből.
- Ugyan mi baj lenne? Hiszen nem az a természetes ha tudni akarja ki is ő? Az ég szerelmére George, mégis csak elvettük az emlékeit és kitaláltunk egy másik életet! Ha más emberként kell élnie legalább kapjon egy olyan életet mint más tininek van! Nem mindenki jó kis lány! A legtöbbjük vad bulizgatással, ivással és szexel tölti mindennapjait!
- Lehet de Lana már nem tini! És erre előbb-utóbb ő is rá fog jönni! Ne aggódj Sylvia, ez az utolsó melónk, amint megkaptuk a pénzünket John-tól elhúzunk innen jó messzire és csak ketten leszünk, te meg én! Oké? -fogta meg vállait nyugtatásként.
- Bár már ott tartanánk! Egyre nehezebb ezt elviselni! -fakadt sírva.
- Héhé, ne aggódj már nem tart olyan sokáig. Amint John megkapja amit akar a mi munkánk is véget ér.
Lana nem hitt a fülének. Az álla a padlód nem a pincét súrolta! Becca-nak igaza volt, mindenben! Tényleg ezek az emberek nem is az ő szülei! Minden amiben eddig hitt abban a pillanatban hullt a porba és lett semmivé. Fogalma sem volt mit tegyen, mi legyen ezután! Visszaosont a fürdőbe és azon gondolkodott, hogy mit tegyen ezekután! Egy biztos volt, nem szabad többet kérdezősködnie! Kezdett egyre jobban kétségbeesni és egyedül érezni magát! Hiszen a szülei nem is az igazi szülei. Ki tudja kicsodák valójában és mit akarnak tőle? De ha egy apró kis kérdés miatt ennyire kiakadnak és veszekednek akkor biztos súlyos titkot hordoznak! Vajon mit akarhatnak tőle? Mi a feladatuk? Miért találtak ki neki egy kamu életet? Ki az a John? Na és egyáltalán mi a fene történt vele!? A kérdések amik eddig foglalkoztatták semmivé lettek ezekhez képest. Sírva fakadt, a reménytelenség akár a vizes ruha úgy tapadt rá. Tudta nem szabad elárulnia, hogy tud mindent mert biztos volt abban, hogy azzal óriási bajba kerülne. Tudta egyedül ezzel nem boldogul, segítséget kell kérnie. Az egyetlen ember aki eddig segített neki azzal pont a feltételezései miatt veszett össze, ami pár perce be is bizonyult. Valahogy ki kell engesztelnie Becca-t és megkérni, hogy valahogy segítsen neki.
11. rész
2021-08-31
Hozzászólások (0)