11. rész

Másnap reggel HaNa korán felkelt így gondolta csinál egy kis reggelit. Neki állt a konyhában, amilyen halkan csak lehet kaját csinálni. Ahogy a lisztért nyúlt volna a felső polcra amit alig ért el oldalába, amit korábban megsértettek erős fájdalom nyilalt, így összehúzta magát.
Hirtelen azt vette észre, hogy valaki átkarolja a derekát és a székhez segíti.
- Köszönöm! -mondta halkan.
- Jól vagy? -bár hangja aggódó volt mégis egyhangú és szigorú.
- Megvagyok, nem vészes.
- Nekem nem úgy tűnik!
- Ne törődjön vele...
- Rendben, ahogy gondolod. Na és meddig kell itt lennünk?
- Nem sokáig, ne aggódjon. A főnök és Downs ügynök hamar találnak valamit, plusz ha Daniel jelentkezik magánál még hamarabb a végére jutunk ennek az ügynek.
- Robert nyomoz az öccse után? Tudja, hogy kettős ügynök?
- Igen elmondtam neki. De maga honnan...?
- Tudok egy s mást. Ha beavatsz a részletekbe én is elmondom amit tudok.
- Sajnálom, de nem tehetem.
Felállt és bár nagyon fájt az oldala mégis sietve távozott a titkos házból. Találkozóra ment az ezredeshez és az FBI főnökéhez. Beavatták a lányt mindenbe és megkérték, hogy vegye rá Jamest, hogy lépjen kapcsolatba a besúgó Daniel-el. Megígérte, hogy amit csak tud megtesz az ügyért. Visszament a házhoz, átszállva több kocsiba is, nehogy valaki kövesse őt. Amint visszaért a szúró fájdalom ismét visszatért, alig bírt bemenni a házba. A férfi épp jött ki a fürdőből s mindezt látva odasietett, hogy segítsen a lánynak. Lefektette a kanapéra és felhúzta a pólóját, hogy meg tudja nézni miért fáj neki annyira. Mikor meglátta a kicsivel a csípője felett tátongó, vérző és rettentő csúnya sebet minden világos lett számára. Hozzáért, hogy megnézze mennyire van begyulladva.
- Ááúú, a francba!!! Ez fáj! -kiáltott fel fájdalmában.
- Sajnálom, nem akartam! De ez nagyon csúnya seb! Csúnyán be van gyulladva. -lenézett, hogy ő is szemügyre vegye.
- A rohadt életbe! -rázta fejét.
- Mi az?
- Ez nem gyulladás, el van fertőződve! Ez méreg. -elgondolkozott- Hát ezért...ezért volt az a penge fekete! -csapott a homlokára- Át volt itatva méreggel!
- Méreg!? -kérdezte meglepve- És most mi lesz, hogy kezeljük ezt le?
- Van a fürdőben a mosdó alatt egy titkos rekesz. Azt nyissa ki és hozza ide a dobozt ami ott van!
Ment is azonnal és kis szerencsétlenkedés után sikerült kiszedni a nagy kék dobozt. Visszament és letette az asztalra és kinyitotta.
- Van benne egy fehér tasak azt bontsa ki, infúzió van benne! Ott van mellette a tű, kösse rá a csőre és szúrja be a tűt!
- Mi? Mármint én neked?
- Mivan csak nem fél a tűtől? -nevetett, bár nehezére esett.
- Nem attól nem, de hogy másokat döfködjek attól igen.
- Ugyan már! Amúgy sem kell döfködni csak simán beszúrni! Itt a vénám, el se lehet téveszteni. Na csinálja már!
Mindent megcsinált amit a lány mondott neki, a tűt is nehezen de beleszúrta a karjába.
- És most?
- Van benne egy kis gép vegye ki! -ki is tette az asztalra majd visszafordult hozzá- Most pedig vegyen tőlem vért, és tegye bele az üvegcsébe majd a gépbe.
- Vért is vennem kell? Uhh... -sóhajtott egy nagyon mélyet.
- Siessen nincs sok idő! Egyre gyengébb vagyok, nem dőlhetek most ki!
Megtette amit a lány kért és betette a gépbe a mintát. Az kb öt perc alatt kielemezte és kiírta pontosan milyen anyag van HaNa vérében. A férfi elolvasta de nem akart hinni a szemének.
- Na? Mi az eredmény? -a férfi csak hallgatott- Ennyire szörnyű? -kérdezte mosolyogva.
- Eléggé... Azt írja, hogy nagy mennyiségben cián és egy nyíl méregbéka mérgének keveréke okozza ezt az állapotot.
A lány csak lecsukta a szemét, tudta, hogy erre nincs ellenszer. Elmorzsolt egy könnycseppet majd erőt vett magán és gondolta, hogy nem fogja a hátra lévő idejét sajnálkozással tölteni, amíg csak tudja folytatja a nyomozást és segít amiben csak tud. Felkelt a kanapéról és a telefonjáért nyúlt, de James elkapta onnan.
- Hagyd ezt abba, pihenned kell!
- Nincs idő a pihenésre, dolgoznom kell! Jól vagyok, nem kell aggódnia... -hazudta.
- Ha nincs gond mért sírtál HaNa? -hirtelen ránézett, most először mondta ki az igazi nevét, bár ezt nem így képzelte el.
- Nem sírtam, csak egy könnycsepp volt. -le akarta zárni a témát.
- Tudom, hogy valami baj van, látom rajtad! A mérgezéssel van valami ugye? Mondd el kérlek!
- Hát jó. Nincs ellenszer! Én már nem leszek jobban. És amíg nem dőlök ki szeretném folytatni a munkámat és minél tovább segíteni a főnökeimet a cél elérésében.
- Ezekszerint feladod? Meg akarsz halni!?
- Nem, nem akarok de ha nincs mit tenni akkor nincs és nem fogom az utolsó óráimat mély önsajnálattal tölteni! Szóval ha segíteni akar oké de ha nem akkor menjen a szobájába engem meg hagyjon dolgozni! -kiabált rá.
A férfi mérgében fel is pattant és hangos ajtó csattanással bezárkózott a szobába. HaNa pedig ölébe vette a laptopot és igyekezett minden erejével a munkára koncentrálni.
Az órák előre haladtával egyre fáradtabb és gyengébb lett. Ahogy nézte a monitort elhomályosodtak a betűk, a képek. Letette a gépet, gondolta iszik egy pohár üdítőt de ahogy felállt úgy zuhant vissza a padlóra. A férfi hallva a hangos csapódást kiszaladt és azonnal a lány segítségére sietett. Felfektette vissza a kanapéra és megnézte lázas-e. Az volt, az egész teste szinte égett a láztól. Szörnyen érezte magát nem tudta hogyan segíthetne. Bekötött egy másik infúziót ami leviszi a lázát, vagyis nagyon reménykedett benne. Ott virrasztott mellette és kb két órával később magáhoztért.
- Óh hát felkeltél? -kérdezte megkönnyebbülve.
- Mi történt? -hangja halk volt, szinte suttogás.
- Elájultál, itt találtalak meg a padlón.
- Ez mi? -nyúlt a karjához.
- Azt hagyd, lázcsillapító! Nagyon magas volt a lázad, kénytelen voltam beadni neked.
- Hány óra?
- Éjjel egy. Miért?
- Oh már annyi az idő!? Dolgoznom kell! -fel akart kelni de a férfi visszanyomta, meg amúgy sem bírt volna felállni.
- Arról szó sem lehet!
- Miért? Mért törődik velem ennyire? Hiszen...eddig...látni sem akart.
- Igen, mert kicsit sok volt nekem egyszerre ez az egész! Hogy Daniel ki akar nyírni, hogy nyomoznak utánnam meg az egész ügylet után. De az volt a legdurvább, hogy kiderült te nem is vagy diák, hanem felnőtt nő! Kicsit sok volt ez egyszerre...
- Persze, megértem. Valószínűleg én is így reagáltam volna... Bocsánat! Nem akartam hazudni, de...
- Tudom ez a munkád. Figyelj, most hogy már te is „felnőtt" vagy mi lenne ha tegeződnénk?
- Örülnék neki. -mosolygott halványan.
- Akkor szia James vagyok!
- Szia én meg HaNa! -fogtak kezet- Istenem annyira szomjas vagyok... -fogta meg ajkait.
- Hozok inni!
Felpattant és töltött egy pohár narancslevet. Visszaült mellé és segített neki meginnia.
- James, kérlek segítsd Carl ezredes munkáját, segíts nekik lebuktatni a Chang bandát! Így te is megszabadulsz tőlük.
- Mért én segítsek? Neem... Majd te fogsz segíteni, te oldasz meg mindent! Secc perc alatt felgöngyölíted ezt az ügyet! -tiltakozott hevesen.
- Tudod jól, hogy én már nem leszek erre képes! Kérlek fogadd el a helyzetet! Neked kell segítened. Ha én meghalok...
- Nem fogsz! -szakította félbe- Nem hagyom! -felpattant és kirohant az udvarra.
- James...
Nem tudja mért de könnyei hullani kezdtek. Talán mert sajnálta a férfit, hogy nem tudja elfogadni, hogy ő meg fog halni. Utánna akart menni de nem bírt. Érezte ahogy lábaiból kifut a vér, elszáll belőle az erő. Elájult.
Közben James elcsente a lány telefonját és felhívta a főnökeit, hogy segítsenek rajta mert nagy veszélyben van. Azt mondták, hogy amit csak tudnak megtesznek a lányért. Egy órán belül odament egy férfi akit az FBI küldött és vitt egy különleges vegyületből álló ampullát, beadták a lánynak intravénásan. Már csak várni kellett, hogy vajon sikerül-e őt megmenteni. Bár az orvos szerint elég későn kapta meg a szert és lehet már nem is segít semmit. Így versenyt futnak az idővel.