A következő napok csak azzal teltek, hogy az egész iskola a moziban történtekről beszélt. Amit a lányoknak újra és újra el kellett mondaniuk, mivel ők voltak ott. Eléggé unták már, ezért nem is mindig álltak meg ha leszólították őket a folyosón.
Időközben Nickolas talált a lánynak egy gyakorló helyet ahová minden hétvégén elmentek. Mivel a Földön vannak, itt erősebb a lány ereje mint Spellworld-ben. Ezért kénytelen volt megtanulnia itt hogyan használja, mire ügyeljen.
Az idő telt és szép virágba borult az egész város, ország sőt az egész világ. Április volt a hidegnek már nyoma sincs sehol, szerencsére. A gyakorlatok is egyre jobban mentek, napról napra könnyebb volt. Az iskolában is elültek a dolgok, minden nyugodt semmi zavargás. Bár néha néha a nyomozó nő behívatja a lányokat 1-1 kihallgatásra, de Crystal kezdte úgy érezni, hogy csak őt rángatja be, szándékosan. Bár Nick óvva intette a lányt ám ő nem futamodott meg! Soha nem félt senkitől és nem most fogja elkezdni.
Egy újabb nehéz hétvégén van túl és indulnia kell az iskolába. Szinte pihenni sem tudott, már kezdi úgy érezni, hogy ez egyszerre sok neki. A rengeteg tanulni való, az edzések plusz az utazás a gyakorló térre. Kezdte elveszíteni kezdeti lelkesedését én energiáját. Már barátnői is észre vették a lány kimerültségét.
- Te Rose, jól érzed magad? -kérdezte tőle Mary a folyosón sétálva.
- Persze. Miért?
- Hát mert olyan...
- Rohadt szarul nézel ki! -szólt közbe Carry.
- Kössz Carry, rendes vagy! -jegyezte meg a lány.
- Én csak az igazat mondom, bocsika.
- Én azt akartam mondani, hogy fáradtnak tűnsz. Az Carry véleménye! -mutogatott rá.
- Igen sejtettem. Tudom mire célozgattok és igazatok van, eléggé ki vagyok ütve.
- De miért? Mit csinálsz te, hogy ennyire ki vagy?
- Sokat edzek. -csúszott ki a száján.
- Edzel!? Mire?
- Hát ez nem olyan igazi edzés, hanem elme gyakorlat. Sokat olvasok, tanulok és gyarkolok. Tudjátok, hogy a nagybátyám mennyire maximalista (?) és muszáj jól teljesítenem! Ennyi.
- Szerintem leállhatnál a tanulással legalább egy kicsit míg kipihened magad, mert így...hát... Nem lesz jó vége!
- Szerintem sem! Mondd meg a bátyuskádnak, hogy állítsa le magát mert ha nem akkor elbeszélgetek vele! -ütötte össze ökleit.
- Kössz lányok, rendesek vagytok! -ölelte meg őket- De már nem sok van az évből ezt a két hónapot kibírom, majd nyáron pihenek. Ha eddig bírtam ez már semmi!
- Jólvan te tudod, de csak óvatosan!
- Jó-jó megígérem! De most menjünk mert elkésünk az óráról, Mr. Shims megöl minket!
Felrohantak az emeletre és a tanterembe mentek. Már csak két órájuk volt az osztály főnökükkel és mehettek haza. Kicsengetéskor szinte mindenki kiment csak Crystal és a barátnői nem. Mivel ugyanazzal a tanárral voltak nem volt muszáj kimenni, de mint bármely diákok, ők is azonnal rohantak le az udvarra. A lányok kicsit összébb ültek, hogy a férfi ne hallja miről beszélgetnek. Addig ő a papírjait rendezgette és a következő óra anyagát készítette elő.
- Na most őszintén lányok! -kezdte nagyon komoly hanggal a mondatát Carry- Szerintetek jó pasi Mr. Shims vagy nem?
- Jajj Carry! -szóltak rá egyszerre.
- Most mi van? Ő is pasiból van gyerekek! Csak meg kell nézni nem?
- Olyan undi vagy!
- Jaj hagyd már magad Mary! Nem tudom ki tegezi le a háta mögött! -tette karba a kezét.
- Csak mert a keresztnevén hívom ha nincs ott az nem azt jelenti, hogy tetszene! -felelte sértődött hangon.
- Ugyan már össze ne vesszetek! -szólt rájuk egy kicsit hangosabban, amire már a tanár is felfigyelt.
- Gond van lányok? -kérdezte.
- Nincs! -vágták rá egyszerre.
- Hmm... Ez egy kicsit sem gyanús ugye hölgyeim? -mosolyodott el.
- Szerintem nem, nem vagyunk gyanúsak! Mary, Rose szerintetek gyanúsak vagyunk?
- Nem, nem hinném! -felelték.
- Tanár úr, ki mehetnék a mosdóba?
- Persze!
- Gyere velem! -húzta fel a lányt.
Egyedül hagyva Crystal-t és a tanárukat. A lány küldött feléjük egy gyilkos pillantást de ők csak letudták egy nagy nevetéssel, plusz Carry még a nyelvét is kinyújtotta. Nagy csend telepedett a teremre, még a légy zümmögést is lehetett hallani. Az utcáról beszűrődő hangok törték meg a némaságot.
- Jól itthagytak téged! -kezdett bele a társalgásba.
- Hát jah, rendesek tényleg...
- Biztos meg akartak úszni valamit. Ha jól sejtem rólam ment a pletyka ugye? -a lány csak nézett nem tudta mit is mondhatna- Elmondhatod nyugodtan, ne aggódj nem fog senki bajba kerülni.
- Hát... I-igen magáról beszéltünk. Vagyis csak beszéltek én nem igazán szóltam hozzá a témához.
- Na és miről volt szó? -a lány arcáról szinte mindent leolvasott- Van egy olyan sejtésem, hogy nem a tanári képességeimet dícsértétek!
- Hát nem... Sajnálom én nem akartam tiszteletlen lenni, csak... Carry kérdezett valamit és ennyi...
- Hé, semmi baj! Nyugi nem harapom le a fejed! -tette a lány kezére a sajátját bíztatásként- Elmondod mit kérdezett?
- Csak annyit, hogy szerintünk maga... hogy... jó pasi-e!
- Gondoltam. -felelte majd felállt a padról.
- Hogy hogy nem lepődött meg ezen?
- Tudod Rose az az igazság, hogy nem ez az első alkalom, hogy a diákjaim nem tanárként néznek rám.
- Tényleg? -lepődött meg- És hogy kezeli ezt?
- Hát... Legtöbbször elengedem a fülem mellett. Mosolygok 1-1 megjegyzésen amit épp meghallok. Ami igaz az igaz, hogy azért növeli az egómat, hogy bejövök a fiatal csajoknak, ennek bármely férfi örülne, de ha már érzem, hogy a dolgok átlépnek egy határon akkor közbe lépek.
- Hogy érti ezt? Van aki...öm...kikezd magával?
- Igen volt már rá példa. De kaptam már szerelmes levelet, üzeneteket, páran zaklattak a közösségi oldalamon is, ezért töröltem.
- És mi lett velük? Kicsapták őket? Azt hallottam ilyesmi jár érte.
- Nem. Nem jelentettem a főnökségnek, nem szeretném ha bárkit kirúgnának miattam. Hiszen tini lányok, ilyenkor mindenkit elborít a rózsaszín köd. Nem tehetnek arról, hogy épp én akadtam a középpontba.
- De akkor mit tett?
- Hát a legtöbbjükkel elbeszélgettem és szépen megértettem velük, hogy bár azt hiszik, hogy szerelmesek de nem azok. Csupán tetszik nekik a tiltott dolog, mivel az ilyesmi kapcsolatok szigorúan tilosak. Jól átbeszéltük a dolgokat és rájöttek, hogy igazam van. Azóta a legtöbbjük párkapcsolatban él.
- Értem. Na és volt aki nem fogadta el a...hogy is mondjam... ezt a megoldást?
- Igen, volt egy lány. Ő igen csak kitartó volt, a végén már egyenesen megszállott lett.
- Mi lett vele?
- Hát mikor miután vele is átbeszéltem a dolgokat egy ideig nem keresett, de azután megint zaklatni kezdett. Valahogy megszerezte a telefonszámom és egyfolytában hívogatott. Akkoriban jöttem össze Monica-val. Mikor ezt megtudta öngyilkos akart lenni. A szülei vették észre és kórházba vitték. Azóta egy elmegyógyintézetben van, nem volt képes feldolgozni a visszautasítást.
- Húhh ez durva...
- Hát az. Átélni sem volt könnyű! Sosem bocsájtottam volna meg magamnak ha miattam meghalt volna az a lány!
- Megértem, de én az ilyet valahogy nem tudom sajnálni. Tudja én úgy vagyok ezzel, hogy ha valaki nem képes elfogadni az igazságot, a puszta tényeket akkor ne kergesse magát gyermeteg álmokba! Viselje el a következményeket!
- Te aztán kegyetlen egy lány vagy! Ugye tudsz róla? -kérdezte viccesen.
- Hát inkább következetesnek mondanám magam. De ha itt így nevezik akkor igen, kegyetlen vagyok! -mosolygott.
Közben becsengettek, feljöttek a többiek és elkezdődött az óra. Utánna mindenki haza ment.
A napok egyre gyorsabban teltek már csupán egy hónap volt a suliból. A végzősök a vizsgáikra jártak be, olyankor rövidített órák voltak. Az utolsó hetekben már nem is nagyon tanultak, inkább csak ismételtek és a következő, azaz a végzős évről beszélgettek. Ki mi szeretne lenni, ki mit csinál ha leérettségizik és hová szeretne menni dolgozni. Osztályfőnöki órán a tanár egy papírt adott mindenkinek.
- Gondolom most mindenki arra kíváncsi mi ez a papír!? -bólogattak- Az iskolánk abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egy nyári táborban vehet részt az állam megbízásából. Mint azt mindenki tudja, az igazgató úr az elnökünk unokatestvére, így idén mi is részt vehetünk ebben. Mivel mi lettünk a végzős osztály ezt a „díjat" mi kaptuk meg. Bár nyári tábor de némi munkát is kell végeznünk. Egy ökumenikus szervezetnek fogunk segíteni fákat ültetni. Bár ez a szervezet sok mindennel foglalkozik, de idén inkább a „mentsük meg a földet" ágazat felé hajlanak, így most erre fektetnek nagyobb hansúlyt és munkát. Persze lazítani is fogunk, nem minden napot töltünk munkával, de amikor dolgozni kell akkor kérek mindenkit, hogy tegye oda magát! Mutassuk meg, hogy mi is képesek vagyunk arra, mint bárki más! Vigyétek haza a kérvényeket, töltsék ki a szüleitek és írják alá, hogy elengednek benneteket! Persze akinek nincsenek szülei annak a gyámja, törvényes képviselője írja alá! Ne feledjétek, aláírás nélkül nincs utazás! Ja és ne hamisítsatok, az kizárással jár! Csak semmi trükk, ismerem már mindenki írását! Kellemes hétvégét mindenkinek!
Megköszönték és a papírokat eltéve iszkoltak is haza. Crystal szomorúan ment haza, mert tudta Nick úgy sem fogja elengedni. A kórusért is mit leművelt, ide 100% hogy nem engedi el! Így le is tett róla. A buszmegállóig hallgatta ahogy a barátai a nyári táborozásról beszélnek. Lelkesek voltak, örültek a hírnek, már alig várták, hogy indulhassanak. Haza érve a férfi látta a lány szomorú arcát, de hiába kérdezte mi baja letudta egy semmivel. Egész hétvégén ez a szomorúság lett úrrá rajta, de Nick megelégelte ezt és gondolta addig faggatja amíg el nem árulja mi a gondja.
- Crystal, gyere le kérlek! -kiáltott fel a lánynak, aki pár perc múlva le is ment az emeletről.
- Mi a baj?
- Én is ezt akartam kérdezni. Mióta haza jöttél suliból elvagy kenődve! Szólt valaki vagy történt valami?
- Nem dehogy, senki sem szólt. Csak... Ezt adták. -elővette a táskájából a papírt és odaadta neki.
- Ez mi?
- Olvasd el!
Otthagyta őt, hogy nyugodtan végig tudja olvasni a négy oldalas dokumentumot. Kicsivel később kopogtatott a lány ajtaján.
- Mért nem mondtad el?
- Minek? Tudom hogy úgy sem mehetek. Túl veszélyes! -mondta irónikusan- Majd dobd ki kérlek, úgy se kell visszaadni!
- Crystal!
- Ne! Kérlek ne! Nem kell a szent beszéd! Elfogadtam, hogy én nem tehetem azt amit más. Nem vagyok átlagos ember, és ezt nem tudhatja meg senki! Óvatosnak kell lennem, nem felfedni magam! Tudom! Csak ne mondd el mindig kérlek! Nem vagyok idióta, meg tudom jegyezni és betartani! Most pedig ha nem baj szeretnék tanulni! Ha nem tudom a fizika anyagot Mrs. Plits megöl!
A férfi szóhoz sem jutott a lány heves felszólalása után. Gondolt magára hagyja, had nyugodjon le. Addig úgy sem tud vele beszélni. Közben a lány nem is tanult, hiszen már nem is kellett. Csak szüksége volt egy kifogásra, hogy elkerülje az újabb kioktatást. Titkon azt kívánta bárcsak minden a régi lehetne! Bárcsak haza mehetne Spellworld-be és bárcsak meg sem történt volt az egész szörnyűség!
A napok múlásával egyre jobban hiányzik az anyja, szeretne visszamenni, látni őt, de nem teheti! Ha visszamegy megöli őt Tristan és mindenbizonnyal az anyját is. Amíg ő ott van megvédi őt is és a népét is. Elővette titkos naplóját amibe a vele történteket, eseményeket írta bele. Mindent, aprólékosan. Minden gondolata, álmai, titkos vágyai oda vannak leírva és a tervei hogyan is lehetne visszamenni és legyőzni Tristan-t és a követőit. Bár tervnek jók és ha bátrabb lenne akár még kivitelezhető is lehetne bármely. De fél, fél attól, hogy elront valamit és a hibái következményeit az anyja vagy a népe szenvedi el! Ezt pedig sosem bocsájtaná meg magának! Szeretne bátor lenni, megtenni a lehetetlent, de fél, túlságosan fél!
Időközben az eső eleredt és nézte az ablakon lefolyó cseppeket. Csendben esett, nem kísérte sem villámlás sem mennydörgő robaj, néma eső volt ez. Pont ilyen csendben szenved az ő lelke is. Túl sok a teher egy ilyen kis léleknek. Fél ha egyszer megtelik mi lesz vele! Vajon megilleti őt egyáltalán a hercegnői rang? Képes lesz-e valaha olyan jó uralkodó lenni, mint az apja? Egyáltalán vissza tudja-e szerezni a trónt? Kérdések melyek folyton kísértik őt és nem tudja mitől is fél jobban, a válaszoktól vagy a következményektől. Az eső halk csobogása álomba ringatta a lányt és elaludt. Álmaiban újra a szüleivel volt, s azt kívánta bár valóság lenne!
11. rész
2021-01-11
Hozzászólások (0)