11. rész

Az nap az utolsó edzésekre sem tudott figyelni. Túlságosan lekötötték a történtek.
Az utolsó óra vagy képzés, tudja is mi a fene lenne, Logen-nel volt. Aki észre vette a lányon, hogy valami nagyon nincs rendben. Ezért mikor végeztek magához hívatta.
L:- Mi a baj Sky? Látom nincs rendben valami!
S:- Semmi Logen. Ez bonyolult.
L:- Annyira, hogy képtelen lennék felfogni?
S:- Nem ezt mondtam!
L:- Akkor mit? Netán nem tartozik rám? - kérdezte haraggal hangjában.
S:- Mért csinálod ezt?
L:- Mert látom, hogy baj van és nem engeded, hogy segítsek! A betegségeddel van valami?
S:- Nem. De kössz, hogy kiabálsz hangosabban nem lehet? Még nem hallotta az egész suli! - förmedt rá.
L:- Jó bocs. Csak ingerült vagyok...
S:- Azt látom. Ha lenyugodtál majd szólj! - elment tőle.
Kicsit elege volt már abból, hogy mindenki vele foglalkozik. Nincs jobb dolga senkinek? Hihetetlen!
Délután felkereste Charlest az irodájában.
S:- Szia! Bocs, hogy zavarok de beszélnünk kell! - mondta határozottan.
C:- Mi a baj? - odament, át akarta ölelni, de elhúzódott tőle.
S:- Nincs semmi. Csak elnézést akarok kérni! - mondta lesütött szemekkel.
C:- De miért? - nem értette a helyzetet.
S:- A tegnapi miatt. Nem kellett volna köztünk semminek történnie. Túl gyenge és naiv voltam! Ne haragudj!
C:- Te most miről beszélsz? Nem értem.
S:- Csak arra akarlak megkérni, ha nem baj, hogy felejtsük el a tegnap estét és legyünk barátok!
C:- Mi? - lesokkolta a lány hirtelen kérése - Miért? Én azt hittem, hogy te...hogy mi...
S:- Igen, azt rosszul hitted. Nagyon sajnálom tényleg! El sem hiszed mennyire! Remélem egy nap képes leszel megbocsájtani! - elment az ajtóig, ott visszafordult - Sajnálom! - majd becsukta azt és elment.
Otthagyva a férfit teljes kétségekközt, lesokkolva, megdöbbenve. Teljesen tanácstalan volt a helyzet kapcsán. Vajon mi történhetett a lánnyal? Mi volt ez az egész? Talán történt valami? Vagy tényleg csak játszott vele? De hisz olyan őszintének tűnt az este! Mi változhatott?
De nem tudott sokáig ezen agyalni, mert híreket kapott a kémeitől.
Este a nagy gyűlésen közölte is mindenkivel, hogy hírt kaptak, miszerint Michel csapata elindult Washington felé. Biztosak voltak abban, hogy a közelgő választások miatt lett a Fehérház a célpont. Charles azonnal értesítette az elnököt, hogy a legnagyobb titokban meneküljenek ki onnan, minden egyes ember. De tényleg senki sem tudjon róla. Akik pedig őket eljátszák közülük lesz majd, néhány mutáns.
Mivel az elnök szövetségben volt a mutánsokkal, így megfogadta minden szavát Charles-nak, és garantálta, hogy ha vége ennek az egésznek, az ellenségnek áldozatul esett mutánsokat nem éri semmi bántódás, sérelem. De a vétkeseket meg fogják bűntetni. Ebbe mindenki beleegyezett. Így elkezdődtek az előkészületek.
Előreküldték a „helyetteseket" a Fehérházba. A doki beletette az összes ellenszert az ampullákba és odaadta Skyler-nek. Akivel még átbeszélték utoljára, hogy mi hogyan fog történni. Mindenki megkapta a maga feladatát és elmentek felkészülni a hajnali indulásra.
Sky az orvosiba ment le.
S:- Jó estét doktor úr!
Dr:- Áh Skyler! Miben lehetek szolgálatodra?
S:- Kéne ismét egy olyan erősítő infúzió! Félek anélkül nem tudom végig csinálni a holnapi napot!
Dr:- Rendben adok egyet. De ennek már nem lesz olyan hatása, mint legutóbb. Az állapotod napról napra romlik.
S:- Igen, tudom. De akkor is kell! Muszáj megtennem amit megígértem! Addig nem halhatok meg!
Dr:- Rendben. Feküdj fel az ágyra!
Így is tett. A doki bekötötte neki az infúziót, ami közép gyorsasággal csöpögött. Közben megpróbált pihenni, lazítani, hogy kevésbé legyen ideges. De nem járt sok sikerrel.

EKÖZBEN A HALBAN:

L:- Charles! Várj egy pillanatot! - kiáltott a távozni készülő férfi után.
C:- Igen? Baj van Logen?
L:- Nem tudom. Lehet. Tudod mi van Skyler-rel? A szokásosnál is frusztráltabb!
C:- Fogalmam sincs! Én sem értem az egészet. Tegnap este megbeszéltünk mindent, aztán reggel arra ébredtem, hogy zokog a fürdőben. Én sem tudom mi lehet a baja! - mondta aggódva.
L:- Álljunk meg egy pillanatra! Te nála töltötted az éjszakát? - lepődött meg.
C:- Igen. - mosolygott - Miért?
L:- Ti most akkor...? Összejöttetek?
C:- Igen, vagy is lehet. Én sem tudom. Azt hittem, hogy igen. De ma váratlanul felkeresett és egyszerűen szakított velem. Azt sem tudom miért! - vonta meg a vállát.
L:- Azta! Ez nem semmi! De hogy történt ez? Csak úgy hirtelen?
C:- Hát...nem egészen. Régóta forrt már köztünk valami, de csak most mondtuk el egymásnak. Tegnap mindent megbeszéltünk és tisztáztunk. Nem értem mára mi változott.
L:- Na és Sky mindent elmondott neked?
C:- Igen. Miért?
L:- Csak mert nekem úgy tett, hogy soha nem mondja el neked. Csak úgy simán bevallotta?
C:- Kicsit győzködni kellett, de végül igen, mindent elmondott. De ez mért olyan meglepő?
L:- Csak furcsa, ennyi az egész. Na és mit szóltál hozzá? Nagyon földhöz vágott, lesúlytott?
C:- Már mért is súlytott volna le?
L:- Hát egy ember halála szerintem elég lesúlytó tud lenni.
C:- Te meg miről beszélsz? Kinek a halála?
L:- Hát Skyler-é. Meg fog halni! De hisz azt mondtad, hogy elmondta!
C:- Micsoda? - lesokkolódott - Mi az, hogy meg fog halni? Te miről beszélsz? Nekem nem mondott semmi ilyet!
L:- Nem!? Hát akkor miről beszéltél az előbb?
C:- Arról, hogy bevallotta, hogy szerelmes. De miért fog ő meghalni? Mi folyik itt Logen? - kiabált.
L:- Inkább ezt kérdezd meg tőle! Nem akarom én elmondani. Jobb ha tőle hallod!
El is rohant. Kereste a szobájában de ott nem volt, aztán ment a tetőre, de ott sem volt. A végén egy ápoló árulta el, hogy az orvosiban van. Azonnal odarohant. Berontott az ajtón és egyenesen a lányhoz ment, akinek még mindig a karjában volt az infúzió.
C:- Mit csinálsz te itt? - förmedt rá.
S:- Szerintem te is látod! De mi bajod van? Mért vagy ilyen ideges?
C:- Minek az az infúzió? - mutatott a karjára.
S:- Csak egy kis immunerősítő! Miért?
C:- Mire kell az? - kérdezte dühösen.
S:- Charles mi bajod van? Mért vonsz engem kérdőre?
C:- Mikor akartad közölni velem, hogy meg fogsz halni!? - kiabálta le a lányt, aki meglepődött, hogy tud róla.
S:- Mégis honnan...? Logen! Ő mondta el!?
C:- Nem számít ki mondta el! Te mért nem tetted meg? Miért titkolóztál, hazudtál nekem? Azt hittem érek neked annyit, hogy ezt elmondd! De úgy látszik tévedtem!
S:- Nem erről van szó Charles! Hidd el sokat érsz nekem, többet is mint gondolnád! - mondta könnyes szemekkel.
C:- De annyit mégsem, hogy elmondd! - közölte szemre hányóan.
S:- Csak azért nem mondtam el, hogy ne okozzak neked fájdalmat! Nem bírtam volna elviselni ha miattam szenvedsz! - sírta el magát.
C:- Hát ezért... - csapott a homlokára - Hát ezért szakítottál akkor ma velem ugye?
S:- Igen. Nem akartam, hogy túl közel kerülj hozzám. Hiszen nem bírtad volna ki, hogy láss meghalni.
C:- Na és mit tettél volna, hogy ne tudjam meg?
S:- Először úgy gondoltam, hogy lelépek és azt a hírt kaptad volna, hogy baleset ért. Aztán a harc során sérültem volna meg és úgy.
C:- Szép. Kész terved volt már. Remek! Na és mi bajod van? Mi a betegséged?
S:- Öm... A szakkifejezést nem tudom, de az a lényeg, hogy a mutáns géneim ölik a rendeseket és egyre fejlődnek tovább. Amit a szerveim nem bírnak ki. Túl erős, túl gyors. - fejezte be elhaló hangon.
C:- De hogy lehet ez? Hiszen egy mutánsnak sem támadják az emberi sejtjeit a mutáltak!
S:- Igen. De ők így születtek! A szervezetük hozzá van szokva a mutáns génekhez!
C:- Ezt most nem értem! Hogy érted ezt? - nézett kíváncsi tekintettel.
S:- Hmm... - sóhajtott egy nagyot - Úgy, hogy én nem születtem mutánsnak!
C:- De akkor mégis hogy lehet, hogy az vagy?
S:- Úgy, hogy régen a nagybátyám laborjában dolgoztam. Szerettem ott lenni, olyan nyugis volt. Semmi balhé, mint otthon. A bátyám szeretett kísérletezni. Épp akkoriban azzal bízták meg, hogy fejtse meg a mutáns sejteket. Ha sikerül akkor elemezze, szaporítsa, jöjjön rá hogyan működnek stb. Ez sikerült is neki. Rengeteget segítettem neki benne, szinte már szakértő voltam. Kifejlesztettünk egy hibrid sejtet ami a normál emberből mutánst csinál. Csak nem volt kin tesztelni. Hiába keresett alanyokat, senki sem jelentkezett rá. A fejesek pedig minél előbb eredményeket akartak, így kirúgással fenyegették. Nem akartam, hogy repüljön a munkahelyéről ezért beadtam magamnak az injekciót. Persze nem örült neki, kaptam is fejmosást, de már nem tudott mit tenni. Kb 2-3 hétre rá jelentkeztek nálam a jelek, hogy sikerült. Így jött egy csomó vizsgálat, tesztek, elemzések. Mindenki tökre happy volt, én is. Aztán kb egy év múlva rosszul lettem. A bátyám azonnal megvizsgált és azt közölte velem, hogy a hibrid sejt öli a szervezetem. Az egyetlen megoldás ha teljes egészében lecsapolják a véremet és újat kapok helyette. Egy tisztát, mutáció menteset.
A férfi csak ült ott, próbálta feldolgozni a hallottakat. Túl sok volt ez neki egyszerre. Túl sok és túl megrázó! Annyira lesokkolták a hallottak, hogy percekig meg sem tudott szólalni. Amikor feleszmélt akkor fordult ismét a lányhoz.
C:- Akkor ezt kell tennünk! Kicseréljük a véred és nem kell meghalnod!
S:- Azt nem szeretném!
C:- Miért?
S:- Mert imádok mutáns lenni! Az erőm nélkül egy senki vagyok! Nem akarok újra az a láthatatlan szürke kisegér lenni, mint kiskoromban! Mégegyszer nem!
C:- De Skyler! Legalább így élhetnél! Úgy is lehetsz valaki! Ez csak rajtad áll!
S:- Akkor nem lennék senki! Nem lenne semmi különleges bennem! Csak egy lány lennék!
C:- És az olyan nagy baj?
S:- Igen! Nekem az! Nem tudod milyen úgy felnőni, hogy az emberek észre sem vesznek! Hogy mindenki levegőnek néz, szekálnak egész általánosban! - emelte fel hangját - Te nem tudod milyen egy senkinek lenni!
C:- De Sky! Ma már nem vagy egy senki! Sőt! Itt ez a kialakult helyzet is. Te fogsz mindenkit megmenteni, te leszel az aki meggyógyítja őket!
S:- Ja, és miért? Mert mutáns vagyok! Ha nem lenne az erőm, szart se érne semmilyen ellenszer vagy bármi kitalált terv!
C:- Nem az erődnek köszönheted az eszed! Anélkül jöttél rá a megoldásra! Nélküle találtad meg Ravent! Kérlek, had csinálják meg a vérátömlesztést!
S:- Ne haragudj Charles, de nem akarok átlagos lenni. Egy senki!
C:- Mi a baj azzal ha valaki átlagos, az olyan szörnyű? Nekem vagy valaki! Ez nem számít? Én nem számítok? - kérdezte könnyeivel küszködve.
S:- De igen! Talán te vagy az egyetlen aki számít nekem valamit. Ezért is nem mondtam el neked semmit, hogy ne legyen ez!
C:- Na és miattam sem akarsz élni? Hogy velem legyél? - ránézett, elgondolkodott azon amit mondott.
S:- Nagyon szeretnék veled lenni, hidd el soha nem szerettem még így senkit! De, nem tudnám elviselni, hogy te mutáns vagy én meg csak egy átlagos senki! Ez már nekem nem menne, ne haragudj! - közölte szomorúan, határozottan, amitől a férfi teljesen összetört.
C:- Értem. Úgy látom itt már mondhatok bármit... Veszett fejsze nyele! Te már eldöntötted, hogy elhagysz és kész!
S:- Charles én...
C:- De azért szólhattál volna mielőtt idióta módjára szerelmet vallok neked! Tudod nem az a kegyetlenség tőled, hogy nem szóltál a betegségedről, hanem hogy hagytad had szeressek beléd! Kegyetlen volt tőled!
S:- Annyira sajnálom! - összeharapta ajkait, hogy visszatartsa a kitörni készülő zokogását.
C:- Tudod, nem attól lesz egy ember valaki, hogy mutáns-e vagy sem, sőt a pénztől sem! Hanem hogy hogyan kezeli az útjába gördülő akadályokat! Leküzdi-e őket vagy gyáván megfutamodik! Attól, hogy képes-e áldozatot hozni másért vagy valamiért egy adott helyzetben! Ne is haragudj de te ebben rettentően megbuktál! - elment onnan.
A lány nem bírta tovább, kitört belőle a zokogás. Annyira megviselte ez az egész! A beszélgetés, az amiket mondott, az amiket Charles mondott. Rosszul estek utolsó szavai, de mélyen, magában ő is tudta, hogy igaza van. Megrendítette az egész beszélgetésük. De főleg az, hogy Logen, akit a barátjának hitt, így elárulta. Simán, rezzenéstelenül.
Tudta, hogy ez lesz belőle ha Charles mindent megtud. Ezért is nem akarta elmondani neki. Most még azért is emésztheti magát, hogy ekkora fájdalmat okozott neki. Képtelenség már ennyi fájdalmat elviselni egy embernek!
Az orvos adott neki egy enyhe nyugtatót, hogy néhány órát pihenjen a nagy összetűzés előtt. Ott aludt el az ágyon.
Hajnalban keltette az orvos. Gyorsan megmosakodott és indult a repülőhöz. Elsőkközt szállt be, mivel fontos szerepe van a tervben. De messzire ült Logen-től is és Charles-tól is. A gép végében foglalt helyet, Ciklon és Hank mellett. Néha-néha egymásra pillantottak a férfival, de mindig elkapta a tekintetét. Nem bírta elviselni a férfi fájdalmát a szemében. Meg különben is, koncentrálnia kellett, hogy sikerüljön az akciója. Ami talán az utolsó lesz!