10. rész - Végre együtt

Teljességgel lefagytam, egyszerűen nem hittem el amit Tae mond. Igaz volt egyáltalán amit a száján kiejtett? Vagy ez csak valami álom? De nem lehet az mikor érzem ahogy fogja kezeimet. Eltátottam a szám nem tudtam mit is mondhatnék annyira le voltam sokkolva. Sosem gondoltam volna, hogy Kim Taehyung lesz az aki ezeket a szavakat mondja nekem. Ahogy lejátszottam ezeket magamban újra és újra egy hang azt kiáltotta, hogy válaszoljak már valamit.
- Ez...ezt most...te tényleg komolyan mondtad? -nyögdécseltem.
- Igen. Nagyon komolyan! -bólintott majd elengedte a kezem- Tudom elég hirtelen jött főleg ennyi idő után, de meg kell értened, hogy nekem sem volt könnyű. Hiszen csak nemrég óta vagyunk barátok és fura volt számomra, hogy ez ilyen hamar átváltott bennem valami mássá.
Zavartan ült le az egyik kerítés széléhez ahol kicsit nagyobb volt a betonos rész, így le lehetett ülni rá. Néztem őt ahogy vívódik magával, tudtam nem könnyű a helyzete. Hiszen mégis csak egy eddig láthatatlan lány iránt kezdett el érzéseket táplálni, biztosan nagyon felkavaró számára. Bár lehet ezen meg kéne sértődnöm, de mégsem tudok.
Odasétáltam és helyet foglaltam mellette.
- Nem fogod megbánni? -kérdeztem a cipőmet bámulva.
- Nem. Bár nem tudom mit hoz a jövő de azt igen, hogy nem fogom megbánni! -tudtam, hogy mosolyog pedig nem néztem rá csupán a hangjából hallottam, lehunytam szemeim és lágyan mosolyra húztam számat- Na és te? Nem fogod megbánni?
- Micsodát? Hiszen nem mondtam neked igent! -néztem rá, tudta hogy csak viccből mondtam neki.
- De nemet sem! -örömmel láttam, hogy már jobb volt a kedve mint nemrég.
- Ez igaz. Tudod mit? -nézett rám azokkal a csillogó barna szemeivel- Próbáljuk meg!
- Tényleg?
- Igen, tényleg. Nagyon szeretnék veled járni. -amint kimondtam éreztem ahogy elvörösödöm és a rettentő hideg ellenére elöntött a hő.
- El sem hiszed milyen megkönnyebbülés ez nekem! -ölelt át.
- Miért? Azt hitted nemet mondok?
- Hát...esélyes volt.
- Ugyan! Nem tudnék neked nemet mondani. -bakker, el sem hittem miket nem mondok ki.
- Oh tényleg? Csak mert a Bangtan tagja vagyok nem kell igent mondanod.
- Szerinted a banda miatt akarok veled lenni? -pattantam fel idegesen- Akkor kicsit sem ismersz engem!
- Hé, nyugi már csak vicceltem! -kapott a kezem után és egy erős rántással visszahúzott- Tudom, hogy téged nem érdekel a banda, sőt szerintem örülsz ha nem hallod ezt a szót! -karolt át a derekamnál fogva.
- Hát eddig tényleg ez volt, de mióta megváltoztatok vagyis jobban mondva elfogadtatok minket másképp gondolom. Tudtok ti kedvesek is lenni ha annyira akartok! Engem mindig is ez a fennhéjázás és a határtalan csajozás zavart!
- A csajozásban mi rossz van? Hiszen ti lányok is pasiztok!
- Az lehet, de nem mindennap más pasit engedünk az ágyunkba, mint ahogyan ti teszitek.
- Héjj! Ez csúnya volt! -tette a sértődöttet.
- Lehet de igaz! -nyújtottam ki a nyelvem.
- Az már a múlté. Hiszen már hárman vagyunk akiknek van barátnője.
- Ki az a három? -nem tudtam kire céloz.
- Jimin, J-Hope és én. -szája fülig ért.
- Na és Yoon Gi? Úgy tudtam neki is van barátnője.
- Nem, már nincs. Kb két hete szakítottak.
- Oh szegény, úgy sajnálom.
- Majd kiheveri, erős fiú.
- Na és most mi lesz?
- Hogy érted?
- Tudod? Kettőnkkel!
- Mi lenne? Semmi. Holnap bemegyünk suliba, mint egy pár és kész. Vagy talán egy ünnepéjes bejelentésre készültél?
- Dehogy, csak kérdeztem. Azt hittem ezt is titokban akarod tartani.
- Nem, ezt már nem. Szeretnék büszkén végig sétálni a barátnőmmel a suli folyosóin és a városon is.
Ezen csak elmosolyodtam sőt el is pirultam és lehajottam a fejem. Tae a hüvelyk és mutató ujjával megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek, majd jobb kezével hátamnál fogva magához húzott és újra megízlelhettem puha ajkait. De ez most más volt, mint akkor a raktárban. Most már tudom miért van és nem kell heteket töprengenem azon mi lesz ezekután. Már a barátnőjeként csókolhatom meg, és őt a barátomként tudhatom, ami boldogsággal tölti el a szívemet. Egy utolsó öleléssel búcsúztunk majd sarkon fordulva mindketten hazamentünk. Bár nekem nem kellett messzire mennem, csupán pár lépésre. Az ajtóban még megfordultam és láttam Tae-t a sarkon ahogy utoljára visszanéz. Bementem és halkan felosontam a szobámba. Boldogan dőltem el az ágyon, egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni! El sem hiszem, hogy Taehyung aki a párom lett. Remélem tényleg komolyan gondolja ő is ahogyan Jimin a ShinHe-vel való kapcsolatát. Nem akarok csalódni! Hiszen azért gondoljunk csak bele, Tae az egyik leghelyesebb fiú a bandában sőt az egész iskolában Jungkook-al párhuzamban. Bárkit megkaphatna de szószerint bárkit mégis engem választott. Fura de én is felteszem magamban a kérdést, hogy miért!? Hisz nem vagyok valami modell alkat, sőt elég soványkának mondanám magam. A kis 54 kilómmal nem épp a legvastagabb lányok közé tartozom. Az arcom is átlagos, bár a bőröm az szép nekem csak ez az egy ami tetszik magamon és persze a majdnem derékig érő fekete hajam. Nem értettem Tae mit szeret bennem annyira, hogy járni akarjon velem!? Hiszen az köztudott, hogy itt Koreában nagyon is adnak a megjelenésre az emberek. Mondhatjuk úgy is, hogy mindegy milyen a belső ha nem szép a külső. Vegyük csak példának Nam Yoon-t és Yona-t. Yona maga a megtestesült gonosz mégis szinte minden fiúnak ő kell mert olyan gyönyörű. De igyekszem megbarátkozni azzal, hogy én is lehetek szép valaki szemében, bár nem hinném egyszerű feladatnak.
Másnap már hajnalban felkeltem, nem tudtam aludni. Lassan kibattyogtam a fürdőbe és elfogadható külsőt varázsoltam magamra, majd visszamentem a szobámba és kiválasztottam egy jó kis meleg öltözetet. Mivel még volt idő a buszig, gondoltam reggelizek egyet hiszen nem mindig van rá időm.
A konyhában bénáskodtam amikor anya sétált ki a szobájukból elég álmos tekintettel.
- Mit csinálsz édesem? -ült le a pult melletti székre.
- Reggelit. Kérsz? -kérdeztem kedvesen, mosolyogva.
- Milyen reggelit készítesz?
- Ömm nem tudom valamilyen tojás. Csak beletettem amit a hűtőben találtam. Amolyan Lien féle mindent bele tojás rántotta. Nagyon finom!
- Megkóstolom.
Nézett kicsit félve a serpenyőre anya, láttam nem tetszik neki ami lát de nem akart megbántani. Pedig attól mert valami rosszul néz ki még lehet jó. Szedtem neki is és magamnak is 1-1 tányérba majd leültem mellé reggelizni.
- Hm ez nagyon jó! -ízlelgette művemet.
- Én mondtam!
- Mondd csak, hogy hogy ilyen korán fenn vagy?
- Nem tudtam aludni.
- Rosszat álmodtál?
- Nem. -feleltem két falat között.
- Csak nem egy fiú van a dologban? -nagyot nyeltem.
- Fiú? Ugyan már anya! Milyen fiú akarna engem!? -legyintettem le.
- Ne mondj ilyen Lien! -szólt rám szigorúan- Te egy gyönyörű lány vagy! Bármelyik fiú örülne ha ilyen lány lenne az oldalán! -túrt egy hajtincset a fülem mögé s bár erős túlzásnak tartottam amit mond mégis megköszöntem kedvességét- De szigorúan csak az iskola után! Amíg nem végzel nem lehet barátod ugye tudod? A tanulás az első! -kötötte ki szigorúan.
- Igen tudom anya. Amúgy se lenne rá időm. Na megyek mert elkésem a járatot. Szia anya szeretlek! -adtam egy puszit az arcára és szinte rohanva hagytam el a házat.
Még szerencse, hogy nem hoztam szóba az este történteket tuti leszedte volna a fejemet a helyéről! Hát igen anya és a szabályai. Persze ebben jócskán szerepet vállalt apa is. Mielőtt ideköltöztünk volna apa megtudta, hogy van egy srác akibe fülig belezúgtam és találkoztunk 1-2-szer. Hatalmas veszekedés volt belőle és megtiltotta, hogy találkozzunk. Elbúcsúzni sem tudtam tőle mikor eljöttünk onnan, így nem is volt közöttünk semmi csupán két lopott csók, ennyi. Ezért sem mondhatom el, hogy Taehyung és én egy pár lettünk tutira leszedné a fejem! Sőt ha megtudná, hogy egy bandában játszik lehet még az iskolából is kivenne mert szerinte aki zenész vagy zenével foglalkozik az egy léhűtő ember és nem szeret dolgozni. Számára csak az a munka amit két kézzel csinál az ember és ami jól megizzasztja más egyéb tevékenység az egyáltalán nem fizikai munka csak henyélés. Néha annyira nehéz vele élni, sőt még szót érteni is. Olyan mintha le lenne maradva néhány évszázaddal, eskü a történelmi drámákban is modernebbek az emberek mint ő.
Gondolkozásomat félbeszakította az érkező jármű. Gyorsan felszálltam és helyet foglaltam He mellett.
- Szia! Hogy vagy? -köszönt rám sugárzó jó kedvvel.
- Szia! Egész jól. Hogy hogy busszal jöttél és nem Jimin visz be a suliba?
- Menjek a pasimmal és hagyjam cserben a legjobb barimat!? Szó sem lehet róla! -tiltakozott elég drámaira fogva, amin nagyot nevettünk.
- Kössz He, rendes tőled.
- Ugyan ez alap. A mi barátságunkba semmi és senki nem ver éket! Főleg nem egy fiú! Ezt megmondtam Jimin-nek is és elfogadta a dolgot.
- Na és mi van ha nem fogadja el?
- Akkor kidobom! -tette karba a kezét.
- Ja persze. Túlságosan szereted ahhoz.
- Ez igaz. Akkor jól megvertem volna! -mutogatta izmait, amit persze a vastag ruházat és pufi kabátja miatt nem is lehetett látni, újra nevetésben törtünk ki- Mi ez a túlzott jó kedv Li!? Lemaradtam valamiről? -nézett rám gyanúsan.
- Ömm... -úgy tettem mint aki nagyon gondolkodik.
- Na bökd már ki, ne csigázz!
- Annyit mondhatok, hogy nem te vagy az egyetlen akinek pasija van.
- Na Ne! -mondta szótagolva majd megragadta a két karomat- Azonnal mondd meg ki az! -kiabált rám, amire az egész utas minket kezdett el bámulni.
- Csshh! -csitítottam le.
- Hupsz bocsi. -kapott a szájához- Ki az? -súgta.
- Tae. -böktem ki röviden.
- Hogy mi!!?? -pattant fel az ülésből, s újra minden szempár ránk szegeződött.
- ShinHe állj le, mindenki minket néz!
- Kit érdekel!? Ez óriási hír! Te és V! Ez rohadt jó! -áradozott, azt hittem elájul itt nekem- De mégis hogy? Mesélj minden részletet tudni akarok!
Lecsitítgattam barátnőmet és minden elmeséltem neki az elejétől a tegnap este történtekig. Mire a célunkhoz megérkeztünk addig kb 3x eljátszotta nekem a hattyú halálát, pedig semmi izgalmas dolog nem volt a történetemben. Az iskolához érve megálltunk a kapuban amint észre vettük a fiúkat. Megpillantva Taehyung-ot gyomrom összerándult és akaratlanul is elmosolyodtam.