A hét lassan telt, bár nem is bántam! Nem mondom, hogy megbántam, hogy adtam egy új esélyt Jamesnek, de mégis belül féltem! Aggódtam mi lesz ha újra előjön az az önző, mindent megkapok énje, és ha én nem táncolok ahogy ő fütyül akkor nem fogok kelleni neki! Beavattam Samet mindenbe, hiszen muszáj volt valakivel megbeszélnem a dolgokat! Bár párszor a padlón koppant az álla, de végtére is csendben hallgatott végig. Aztán persze megvert amiért nem mondtam el neki hamarabb. Kiat még nem akartam beavatni, hiszen mégis csak 3,5 hónapja ismerjük egymást. Vele még nem olyan stabil a bizalom, mint Samnél. Harry... nos őneki jobbnak láttam ha nem mondok semmit, a múltkorit is eléggé túlreagálta, pedig semmi extrát nem mondtam. Még azt sem, hogy szeretném Noaht, csupán csak azt, hogy kezdem megkedvelni, ennyi. Hát igen Noah... Nos ez a „kedvelem" dolog nem igazán akar múlni irányába. Nem is igazán értem miért, de hasonlóképp vonz hozzá valami, mint Jameshez. Nem tudom, lehet a külseje miatt, a kedvessége vagy a humora az oka, nem tudom. De egyre jobban aggódtam mi lesz ha úgy alakul, hogy komoly lesz köztünk Jamesel! El tudom majd felejteni? Képes leszek elengedni az érzéseim? Hiszen ha egyszer én megkedvelek valakit azt tényleg nagyon kedvelem és csak roppant nehezen tudom kizárni az életemből! Így voltam Markal is. Hiába csalt meg, alázott porrá mégis kellett egy év, hogy el tudjam engedni. Ezért is voltam a szerelem dologgal úgy, hogy soha többé nem kérek belőle! Fájdalmas és általában csak illúzió! De most... Valami megváltozott! Belépett két ember az életembe és fenekestül felforgatták azt! Pedig eddig olyan jól elvoltam!
Gondolataimból Sam térített vissza miután visszatért két pohárral a kezében, amikben kólák voltak. Éppen egy McDonald's-ban ülünk, mert megbeszéltük suli után bedobunk egy hambit. Leült korábbi helyére, velem szembe és nagyot kortyolva húzta le pohara tartalmának felét. Majd komoly arccal nézett rám.
- Na és most mi lesz? -olyan komolyan kérdezte, hogy még sosem hallottam azelőtt ilyen hangnemben beszélni.
- Mi lenne? -tártam szét kezeim.
- Holnapután találkozol Mr. Hwanal! -ez a hivatalos megszólítás... muszáj volt felkuncognom.
- Na és? Attól mert holnap találkozom Jamesel, az nem azt jelenti, hogy reggel már az ágyában ébredek fel! Ez csak egy találka, csak beszélgetni fogunk Sam!
- Aha persze. Talán az elején, de aztán... -megjelent arcán mindent elmondó tipikus Sames mosolya, csak ingattam fejem- Talán ő jobb lesz a barátság extrákkal dologban, mint Harry!
- Jaj Sam te olyan perverz vagy!
- Én!? -tette a felháborodottat- Kikérem magamnak! Nem én vagyok aki a legjobb barátjával kefélget már évek óta!
Bár tudom csak viccnek szánta, mégis valamiért rosszul érintett. Nem akartam rá megharagudni sem játszani a sértődött kislányt, mégis ahogyan ezt mondta... Rosszul esett! Pedig tudom, hogy igaza van, mégis olyan szemrehányóan mondta... Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy sarki kurva akit bárki elvihet egy menetre csak azért ha a barátjának hívja magát. Korábbi jókedvem semmivé lett és úgy éreztem jobb ha hazamegyek.
- Most mennem kell... -felálltam és kiszaladtam a mekiből.
Kint a hűs levegő azonnal arcomba csapott és átjárt a hideg, bár furamód nem fáztam. Sőt már-már melegem volt. Bakancshoz hasonlító bundás cipőm csak úgy kopogott az aszfaltozott járdán. Hallottam ahogy mögöttem fut valaki, nem kellett hátranéznem, tudtam Sam az. Nem tudom honnan tudtam, csak tudtam.
- Nemár Maya ne csináld ezt! Most tényleg besértődsz és hazamész? -ért utol.
- Nem sértődtem meg! Csak... Ne vedd magadra, de rosszul esett amit mondtál!
- Ne haragudj nem akartalak megbántani! Én csak viccelődtem! Ha tudom, hogy ilyen érzékenyen érint én...
- Ne, nem kell bocsánatot kérned! Nem tettél semmi rosszat. Igazad volt! -fogtam meg kezét- Tudod eddig bele sem gondoltam, hogy milyen szánalmas dolog amit eddig műveltünk Harryvel. De most, hogy mondtad, mintha kívülről látnám magunkat...
- De én nem azért mondtam! Nem nézlek le titeket! Mindig is támogattam a kapcsolatotokat.
- Tudom és hidd el nem is miattad mondom! Csak... Most valahogy úgy érzem, helytelen volt amit tettünk és ízléstelen is... Csak akkor mikor felvetettük, hogy mi lenne ha...! Jó ötletnek tűnt! De így elnézve inkább volt szánalmas, mintsem jó ötlet.
- Jajj Maya... -ölelt meg barátnőm- Egyáltalán nem vagy szánalmas és Harry sem! Kivoltál amiatt a köcsög Mark miatt és ott volt neked Harry, hogy megvígasztaljon. Aztán jól esett, hogy ő nem használ ki és mindig veled van így nem akartad őt elveszíteni, ha netalán bedobod, hogy ne legyen több dugibugi köztetek.
Barátnőmet hallgatva olyan egyszerű volt a magyarázat, mégis én sokkal bonyolultabbnak látom ezt a dolgot. Nem tudom miért de sírva fakadtam. Sam leültetett egy padra és hagyta, had sírjam ki magam a vállán. Sosem szerettem sírni, hiszen az a gyengeség jele, de néha már én se bírom megállni! Tudom nem akart megbántani és nem is rá haragszom, hanem magamra! Így, kívülről szemlélve mindent egészen máshogy látom a dolgokat! Annyira görcsösen ragaszkodtam Harryhez és a közelségéhez, közben nem is foglalkoztam a körülményekkel! Plusz még én voltam mérges rá amiért belémszeretett... Hogyne táplálna érzelmeket egy olyan lány iránt aki nem csupán a barátja, megérti őt és kitart mellette ráadásul még ágyba is bújik vele. Esküszöm már csak egy gyűrű és egy fehér ruha hiányzott, hogy a szánalomkép teljes legyen! Haragudtam magamra amiért olyan seggfej módon kihasználtam szegény fiút és még én voltam rá kiakadva! Hogy tehettem ilyet? Helyre kellett hoznom a dolgokat! Féltem már késő, de meg kell próbálnom!
Elköszönve Samtől siettem haza. Azonnal felléptem facere és írtam Harrynek, hogy sürgősen beszélni akarok vele, de nem írt vissza, fent sem volt. Ami fura mivel a nap 24 órájából kb 23 és felet a neten tölt. Biztos dolga van... Szomorúan csuktam le laptopomat azaz csak csuktam volna de megakadt a szemem egy üzeneten ami egy ismeretlen felhasználótól érkezett. Se név, se kép... Ki a franc lehet az!? Vonakodtam, hogy megnyissam-e, végül győzött kíváncsiságom és megnyitottam. Egy cikk volt az, vagyis a linkje. Bemásoltam a keresőbe és a múltkori oldalhoz hasonlót adott be, amikben azt olvastam, hogy az indiánok miként hisznek a „varázslatos átváltozásokban".
- Ki a faszom küldhette ezt?
Csaptam combomra mérgesen. Sam nem lehet, hiszen neki nincsen kamu facebookja és ha ő szivatni akarna ezzel nem neten tenné! Kia sem kivel neki ezt az egész indiános cuccot el sem mondtam, ahogy Harrynek sem. Más meg nem tud róla! Vagy ez csak egy idióta körlevél amivel általában idegesítik az embert? Remélem! Elolvastam és az állt benne, hogy az átváltozást megelőző hónapokban egyre gyakoribb és elviselhetetlenebb fájdalmak gyötrik az alanyt, amin csak a vérivás segíthet. Pfúj! Volt ott mindenfajta hülyeség! Fejfájás, magas testhő, szem színének változása, fülzúgás, izomgörcsök és ehhez hasonlók. Ja meg a szőrnövés is nem? Ekkora baromságot! Becsukva az oldalt még az előzményekből is kitöröltem a címet, hogy egyáltalán még nyoma se maradjon ennek a marhaságnak! Majd lecsukva gépem egy hangos dudálásra lettem figyelmes. Az ablakomhoz rohanva megláttam azt a tipikus tűzpiros autót. Ő meg mit keres itt? Lerohantam a lépcsőn és kimentem a házból, de amint kinyitottam az ajtót Noah már ott is állt. Elég zaklatottnak tűnt és kérés nélkül jött be a házba, egyenesen a szobámba. Ebbe meg a franc ütött? Még szerencse, hogy anyámék nincsenek itthon! Követtem őt, gondoltam ideje kérdőre vonni!
- Mi a frászt csinálsz!? -mintha nem is neki beszélnék, gond nélkül nyúlt laptopomért és az üzeneteim közt kezdett kutakodni- Mit képzelsz!? Az privát dolog Noah!
- Sajnálom Maya de most nincs időm magyarázkodni!
- Pedig nem ártana! -kaptam ki kezéből gépemet- Mi a francot keresel?
- Egy üzenetet. -tyűha...
- Azta! Nem mondod bazdki? Azt hittem már a lottó nyerőszámait nézed... -feleltem irónikusan- Milyen üzenetet?
- Csak egy jelentéktelen cikk, amit küldözgetnek az embereknek. -csakhogy kibökte.
- És ez volt olyan nagy titok? Beszarok! -ültem le- Azt már kitöröltem.
- Mi!? Mikor? Ugye nem nézted meg? -kezdett egyre rémültebb fejet vágni én pedig aggódni kezdtem.
- De. Miért mi van vele? Az csak egy cikk, egy giga marhaság! -intettem le.
- Ja, aha...igen...persze! De jó akkor ha kitörölted! Most mennem kell!
Se szó se beszéd felpattant és sebesen elhagyta a szobámat! Én meg ott maradtam hatalmas kérdőjellel a szemem előtt és enyhe sokkos állapotban. Ez... Ez meg mi a francos hangya aprócska spermája volt ez!? Nem hagyhattam szó nélkül, utánna eredtem! Még mielőtt bepattanna a kocsijába és elhajtana innen. Kettesével szedtem a lépcső fokokat és épp idejében értem utol. A kocsi elé álltam, nem hagyhattam, hogy csak úgy lelépjen.
- Menj el onnan Maya! -intett, hogy álljak félre, de engem nem olyan könnyű lerázni, meg se moccantam!
Felbőgette a motort és úgy tett, mint aki a gázba tapos. De engem nem olyan könnyű megijeszteni! Egy tapodtat sem mozdultam! Sőt még karba tettem a kezem és enyhén elmosolyodtam, egy olyan „most ez nem jött össze" arckifejezéssel. Leállította a kocsit és kiszállva egyenesen az erdő felé vette az irányt. Nem hagytam annyiban, utánna eredtem! Láttam rajta kicsit sincs ínyére a dolog, de ha ilyesmiket csinál ne csodálkozzon ha tudni akarom a miérteket!
- Noah állj már meg! Úgy sem foglak békén hagyni! -loholtam utánna- Hallod!? Mi a franc volt ez az egész!?
Kb az erdő közepénél megtorpant majd visszafordulva sebesen közeledni kezdett felém. Kissé megijedtem reakciójától, sosem láttam még ennyire dühösnek! Miért ilyen ideges?
- Ne itt, ne most! -súgta fülembe, majd újra távolodni kezdett tőlem.
- De igen! Itt és most! -kiáltottam rá- Nem csinálhatod ezt Noah! Szó nélkül beállítasz hozzánk és feltrappolsz a szobámba majd bármiféle engedély nélkül a privát üzeneteimben kezdesz el kutakodni! Ezt valahogy csak meg kéne magyaráznod, nem gondolod!? -kiabáltam, válaszokat akartam, de azonnal!
- Én nem... Nem tehetem... Nincs jogom... -halandzsázott összevissza.
- Mihez nincs jogod? Betörni a szobámba és megnézni a levelezéseim? Ja ahhoz rohadtul nincs!
- Nem, nem erről beszélek!
Hirtelen elhallgatott majd aggódva kezdte el pásztázni az erdőt. Erősen lélegzett, mintha... nem is tudom... mintha épp szimatolt volna, akár egy vadászkopó! Ijedt volt, zavartan viselkedett mintha félne valamitől. Nem értettem semmit, de kezdtem én is egyre jobban parázni miatta! Megrémisztett ahogy viselkedik. Mély levegőket vettem, hogy lenyugtassam magam de amint egy mélyet szippantottam a levegőbe egy furcsa, egyáltalán nem tetsző szagot kezdtem el érezni. Leírni sem tudom milyen volt, de erősen hasonlított a vér szagához. Fogalmam sincs miért de roppanttul félni kezdtem, remegett mindenem. Belsőm ugyan már nem erről árulkodott, mintha bármelyik pillanatban készen állnék arra, hogy megvédjem magam, és ha kell Noaht is. Sosem féltem még ennyire magamtól! Ismét mintha nem lennék ura saját magamnak!
- Noah, mi folyik itt? -hangom megremegett.
- Maya menj most el! -lökött rajtam egy kicsit- Siess! -leordította a fejem.
- Miért? Mi van, mi történik? Noah! Válaszolj már!
Mielőtt megszólalhatott volna az egyik bokor mögül egy embernek látszó, rettentően szőrös férfi ugrott elő. Noah egész testével elém állt és kitárta karjait, miszerint készen áll arra, hogy megvédjen. Mögébújtam közben azt a furcsának látszó ronda embert bámultam aki vicsorogva közelített felénk. Nem volt nála semmilyen fegyver mégis úgy éreztem bántani akar és képes lenne megölni. A szívem úgy vert, hogy azt hittem ott helyben szívrohamot kapok! Az egész testem elöntötte a hő és a lábam földbe gyökerezett.
- Ha csak hozzá mersz élni, megöllek!
Noah hangja rettentően megváltozott! Olyan mélyen és fenyegetőzően mondta, hogy még én is frászt kaptam tőle. Az az idegen pasas kb tíz méternyire volt tőlünk, de így is éreztem testéből áradó rettenetes szagot! Borzasztó volt! Noah hátralökött majd a fickóval egyszerre kezdtek el szaladni. Majd hatalmasat ugrottak, nem is értettem hogy tud egy ember ekkorát ugrani! Majd olyan furcsa dolog történt, hogy nem hittem a saját szememnek! Noah farkasként landolt a földön, méghozzá annak az óriás szürke farkasnak a képében, akivel a múltkor olyan jól elszórakoztunk!
Ledermedtem! Sokk miatt seggre estem és néztem, mint borjú az új kapura. Hogy a francba lehetséges ez? Nem az nem lehet! Bizonyára megbolondultam... Igen csak is ez lehet a magyarázat! Megőrültem és éppen egy elmegyógyintézetben vagyok és a sok gyógyszer miatt halucinálok ekkora képtelenséget! Pofozgattam magam hátha magamhoz térek, de hiába fájtak az ütések nem ébredtem fel ebből a borzalmas álomból!
- Menj már el innen!
Kiáltott rám Noah vagyis a farkas vagyis... fogalmam sincs ki! Hangja ezúttal még ijesztőbb volt, mint eddig. Mintha robot lenne és nem is ember beszélne! Bár most kicsit sem tűnik úgy, mintha ember lenne. Mint a filmekben mikor ilyen furcsa számítógépes hangot adnak az állatnak, vagy robotnak vagy tudom is én!
Rámnézett. Szemei sárgán csillogtak, olyannyira sárgán akár két narancs. De mikor nem figyelt az a nem normális módon szőrös pasas elkapta Vadászt és körbe fogta gerincénél. Fájt neki, felnyüszített és a földre rogyott. Próbálta leszedni magáról a férfit de hiába hajtotta hátra fejét nem érte el. Tudtam segítenem kell neki! De mit tehetnék én? Egy 55 kilós lány mit kezdene egy giga farkassal és egy gorrila kinézetű férfival? De mindenáron segíteni akartam rajta! Féltem mégis felálltam és az irányukba kezdtem el indulni. Belül éreztem, hogy ami a belsőmben lapul, az a furcsa erő ki akar törni, mintha csak erre várt volna. Hirtelen erős fájdalom járta át a testem és minden izmom fájni kezdett, de olyan elviselhetetlen módon. Majd nem tudom miért de úgy éreztem képes vagyok arra, hogy leszedjem a farkasról azt a szőrmókot. Odarohantam és vállánál fogva megragadtam, majd egy erőset taszítottam rajta. Meglepődtem mikor kb tíz méternyire hajítottam egyenesen egy fának. Azt hittem ott helyben meghal, hiszen egy akkora ütést ki élne túl? De mintha meg se kottyant volna neki úgy állt fel a földről. Sőt még ki is nevetett. Ami azért rohadtul bökte a csőröm. Nem is gondolkodtam úgy indultam meg felé. Elmosolyodott majd nekem támadt. Meglepő módon kivédtem támadását és dulakodni kezdtem vele. Megrémisztett ez a belőlem egyszer csak a semmiből előtörő erő, de nem volt időm pánikolni! Noah még mindig a földön volt, biztos fájt a sérülése.
Hibáztam mert elfordítottam fejemet, hogy megnézzem hogy van a kis Vadászom. Figyelmetlenségemnek nagy ára volt. Az a bűzlő paraszt seggfej nekem rontott és letaszítva a földre erősen karomba harapott. Hirtelen elkezdett mindenem, de szó szerint mindenem fájni!
- Noah! -sikítottam egy óriásit.
Fájt minden porcikám, még annyit láttam, hogy a szükre farkas leszedi rólam a támadómat és letépi a fejét. De minden nagyon homályos volt, alig láttam a fájdalomtól. Fájt a fejem, rettentő hangosan zúgott a fülem és a testem mintha lángolna, égett minden porcikám. Elhomályosodott minden, Noah hangja is olyan távoli volt, nem értettem semmit abból amit mond. El sem hiszem, hogy így kell meghalnom! Hiszen épeszű magyarázatot sem kaptam arra, hogy a srác aki a barátom éppen most változott át a szemem láttára egy gigantikus állattá, akivel korábban amúgy már találkoztam! Bár haldokoltam még egy kérdés járt az agyamban! Miért nem mondta el!?