10. rész - Nem várt fordulat

Másnap a suliból haza érve anya azzal fogadott, hogy el kell utaznia valamilyen orvosi konferenciára és pár napig távol lesz. Így majd nekem kell vigyázni a hugira és ellátni a házi munkákat is. Persze Emma odáig volt a hírtől, mert szerinte majd én meg fogom neki engedni, hogy a barinőjénél aludjon. De ebben nagyot téved!
Segítettem anyának összapakolni és elrendezni a papírjait. Nagyjából így értettem a dolgaihoz mert sokszor meghallgattam a beszámolóit, beszédeit amit különféle előadásokon mondott el. Kb tudom mi mit jelent. Egy biztos, nem lennék orvos! Annyi mindent kell megjegyezni, plusz még latinul is tudni kell...áhh nekem sok lenne! Elég nekem az angolt tanulni.
Együtt megvacsoráztunk, filmeztünk egyet aztán aludni mentünk. Anya már hajnalban indult, hogy elérje a repülőjét.
Nekem kellett őfelségét felkelteni, hogy készülődjön suliba. Csak 8-os de már most olyan nagy asszonynak hiszi magát... Néha kénytelen vagyok helyre rakni őt!
Elkísértem a suliig, majd én is rohantam a sajátomba. Egész tűrhetőek voltak az órák, az idő is jól telt nem csiga lassan, mint az esetek 98%-ban. Azonban történt egy fura dolog, amit nem értek. Mikor matekra készültünk Márk mellém ült. De csak úgy spontán, hirtelen. Még meg is lepődtem! De nem csak én! Láttam, hogy Tamás is kíváncsian figyel bennünket. Már csak azért sem küldtem vissza őt a helyére. Azt nem értettem miért ült hirtelen mellém, a tegnapi tanulás miatt vagy teljesen más okból, de kapóra jött. Segítettem neki a feladatokban és úgy tűnt, hogy kezdi érteni. Csengetés után indultunk tesire majd haza.
Mikor beértem a házba elég hűvösnek éreztem a levegőt, gondoltam begyújtok a kazánba. Eléggé kormos is lettem de legalább jó meleg van! Csináltam milánóit és főztem teát, egy hideg őszi napon nincs is jobb egy finom meleg teánál. Pont mikor levettem a tűzről a kaját, csengettek. Ki lehet az ilyenkor? Odamentem kinyitni és amikor megláttam ki az, azt hittem menten elájulok!
- Te mi a francot keresel itt?
- Kérlek had jöjjek be! El kell bújnom!
Se szó se beszéd betolta az ajtót és berontott rajta. Aztán keresni kezdett valamit.
- Krisz menj el innen! Azt mondtad nem jössz vissza többet!
- Tudom de kénytelen voltam! Követnek! Csapdába csaltak azt hiszem te is veszélyben vagy!
- Várjunk, most te miről beszélsz? - abszolút nem vágtam a helyzetet.
- Nem szabadna elmondanom, de én nem az vagyok akinek te gondolsz.
- Kém vagy, tudom.
- Oh szóval megkerestek téged! Na és mit mondtak rólam? Ne, várj kitalálom! Én egy áruló vagyok és kettős ügynök ugye? - nem értettem, hogy ezt honnan tudja.
- Hát...öm ja, nagyjából. Nem értem most ezt az egészet! Magyarázd már el hogy mi a franc van most!? - mondtam dühösen.
- Elmondok mindent. De nem itt! Gyere velem!
- Hová?
- Kérlek itt bármikor lehallgathatnak, nem biztonságos! Légyszi bízz bennem!
Gondolkodtam egy kicsit, de végül vele mentem. Na nem azért mert annyira bíznék benne, hanem mert a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni! A hátsó kertbe mentünk, a fészerbe.
- Itt neked a biztonságosabb?
- Nem, nem itt. Hanem ott!
Meghúzott egy kart és megjelent egy ilyen lift szerű valami és beszálltunk. Lefelé vitt egy ilyen titkos helyiségbe. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy akció filmben! Nagyon klassz hely volt, tele jobbnál jobb kütyükkel, modern számítógépekkel, radarokkal...tök klassz!
- Mi ez a hely? - kérdeztem csodálkozva.
- Ez egy megfigyelő állás. Itt már beszélhetünk, itt nincsenek poloskák.
- Akkor már elmondanád mi a fene folyik itt?
- Igen. Én egy titkos kormányzati szervnek dolgozom, olyan mint Amerikában a CIA vagy az FBI.
- Azt már tudom, hogy kém vagy. De nekem azt mondták, hogy a rossz arcoknak dolgozol.
- Ez nem igaz! Csak el akarták hitetni veled!
- Mért tennének ilyet?
- Mert régóta dolgozom egy ügyön és csak pár lépésre vagyok attól, hogy lebuktassam a legnagyobb kettős ügynök hálózatot az országban és környékén. De még szükségem van néhány bizonyítékra, hogy örökre a rácsok mögé kerüljenek azok a patkányok! Ezért is jöttem vissza!
- De azt mondtad veszélyben vagyok. Mire értetted ezt?
- Valahonnan tudomást szereztek a kapcsolatunkról és fel akarnak ellenem használni, hogy adjam fel a további nyomozást és adjak át minden bizonyítékot.
- És nekem mit kéne tennem? Rejtőzzek el vagy mi?
- Nem, annak semmi értelme nem lenne. Úgy is megtalálnak. Ezeknek mindenhol van emberük! Ott is ahol nem számítanál rá!
- Akkor nekem ebben mi a szerepem?
- Szeretném ha segítenél megszerezni azt a sors döntő bizonyítékot!
- Mi? De hogyan? Nem is ismerek senkit a rossz arcok közül!
- Ez... Azért nem teljesen így van!
- Hát ezt meg hogy kéne értenem?
- Úgy, hogy ismered! Méghozzá nem is akárkit! Elég nagy hal a szervezetben!
- Kicsoda!? - már nagyon érdekelt a dolog.
- Az, aki el akarta hitetni veled, hogy én vagyok a rossz fiú.
- Mi!!?? Ne, az nem lehet... - elkezdtem szédülni, forgott a világ velem.
- De! A drága tanárocskád az! Ő a leghirhettebb kettős ügynök a szervezetben! Mondhatni, hogy egy olyan alvezér féle.
- Nem, ez nem lehet igaz...! - még a könnyem is kicsordult.
- Sajnálom! Tudom mennyire fontos volt neked, gondolom még most is az... Ne haragudj, hogy ezt tőlem kell megtudnod!
- Mért kéne hinnem neked?
- Nem kell hinned nekem! Higyj magadban! Gondolom megkért arra, hogy derítsd ki hol vagyok és szerezz meg rólam minél több infót ugye?
- I-igen. - vallottam be.
- Akkor mondd azt neki, hogy megtudtál valamit és a történtek ellenére szeretnél segíteni a nyomozásban! Itt ez az akta, add oda neki! - nyújtotta én pedig elvettem - De csak a lakásán add ki a kezedből, találj ki valamit, hogy nem akarod, hogy bárki megtudja vagy valami hasonlót! Ezt rád bízom! Amikor pedig nála vagy alakíts úgy egy alkalmat, hogy egyedül tudj lenni az alsó szinten. A fürdőszoba mellett van egy titkos ajtó amit úgy tudsz kinyitni ha a falon lévő festmény mögötti gombot megnyomod.
- Honnan tudod, hogy mi van ott?
- Ez egy ügynök dolga. - rám mosolygott.
- Ha ez ilyen könnyű akkor te mért nem mentél még be oda?
- Mert a ház tele van megfigyelő kamerákkal, egy perc alatt lebuknék. Ezt pedig nem kockáztathatom.
- De engem meg beküldenél! Hát kössz... - háborodtam fel.
- Persze mert rád nem gyanakodna! Nem tudja, hogy visszajöttem azt meg főleg nem, hogy megkerestelek és elmondtam mindent. Ha te átfésülöd a helyet meg sem sejti. Nem jutna eszébe, hogy megnézze a felvételeket. De valljuk be ha egy „idegen" alak csak úgy besétál a házba, igen csak feltűnő! Ezért kellenél te! Segítesz?
- Nem tudom... Ez sok nekem egyszerre. Át kell még gondolnom a dolgokat! Meg kell emésztenem.
- Persze, nyugodtan. És ne haragudj hogy csak úgy nyersen rád zúdítottam! Tudom mennyire rossz megtudni azt, hogy olyas valaki hazudott a szemedbe aki fontos számodra.
- Hát jah... Nem kellemes...
- Ne haragudj de meg kell kérdeznem! Bevetette nálad a megszokott praktikáját?
- Micsodát?
- Hát tudod...? Lefektetett?
- Ö... Hogy érted, hogy ez praktika?
- Szóval igen... Tudod mindig ezt veti be a lányoknál. Nála ez olyan egyszerű dolog, mint másoknál az ivás ha épp szomjas az ember.
- Tényleg? - a sírógörcs kerülgetett.
- Nagyon sajnálom! - odajött és megölelt.
Nem bírtam tovább, előtört belőlem a sírás. Megvárta míg gyerek módjára kisírom magam, majd elengedett.
- Tudom, hogy most nem könnyű, de hidd el jobb lesz! Ha pedig szükséged van valakire, én itt vagyok! Igaz, elzavartál de én most is komolyan gondolom azt, amit mondtam neked a nyáron. Felvállom a veled való kapcsolatom anyád előtt is. Igazából a munkám miatt nem akartam. Mert ha megtudná bárki, hogy mennyire szererlek bármikor felhasználhatnak ellenem. Épp ez a mostani a legjobb példa. Hiszen nézd csak mit tettek! Elérték, hogy összevesszünk és elzavarj. Sőt lehet azt is, hogy már ne bízz bennem!
- Én bízom benned, mindig is bíztam! Ezért is volt nehéz elhinni amit Tamás mondott rólad.
- De csak elhitted! - ezt olyan szemrehányóan mondta, mondjuk meg is értem.
- Igen. De azért mert olyan hihetően, őszintén adta elő. Sajnálom!
- Ugyan! Ne tedd! Na akkor ha meggyőződtél, hogy nem hazudok, akkor hagyj egy üzenetet a hűtőn azzal a szóval, hogy igen. Akkor tudni fogom, hogy bízol bennem és segítesz. Most viszont jobb ha eltűnök! Nem akarom, hogy bármit is megsejtsenek!
Beszálltunk a liftbe és újból a fészerben kötöttünk ki. Előbb én mentem be a házba, kicsivel később ő lépett le.
Bent már Emma várt azzal, hogy hol voltam, merre jártam mert ő már mindehol keresett. Leráztam annyival, hogy dolgom volt a kertben. Megvacsiztunk majd elküldtem őt aludni. Lefeküdtem én is, de egy szemhunyásnyit se tudtam aludni. Folyton kattogott az agyam. Az, hogy Krisztián csak úgy a semmiből felbukkan és ilyesmiket mond... Szerinte Tamás a rossz arc, szerinte meg Krisz. De ki a fenének higyjek most!!!???
Mindketten őszintének tűntek, nem mutatták a hazugság egyik jelét sem. Se kitágult pupilla, másfelé nézés, karba tett kéz, az orr piszkálása stb. Hihető volt mindkét verzió, de az egyik csak hazugság volt! De melyik?
Kinek higyjek? Annak az embernek akiről 10 év után kiderül, hogy kém és akiről azt hittem, hogy ismerem? Vagy annak akit két hónapja ismerek, de eddig sosem hazudott nekem és akit a történtek ellenére is szeretek?
Legalább is nem tűnt hazugságnak egy szava sem! Hiszen tanultam két évig pszichológiát, csak kiszúrom már ha valaki hazudik! Vagy mégsem? Teljesen kétségbe vagyok esve! Mit tegyek most!?
Reggel hulla fáradtan indultam suliba. Az órák vánszorogtak, mintha még az idő is ellenem dolgozna. A negyedik órában megvártam míg mindenki kimegy, majd odaléptem Tamáshoz.
- Tudunk most beszélni?
- Persze. - ezt olyan furán mondta, mintha megkönnyebbült volna, ezért olyan értetlenül néztem rá - Mi az? Ne nézz úgy! Azt hittem már sosem szólsz hozzám vagy, hogy haragszol!
- Haragszom is, de nem ez a lényeg! Megígértem valamit és én mindig tartom a szavam!
- Mire érted ezt?
- Megtaláltam Krisztiánt!
- Mi? Hogy? Hol van?
- Ne itt! Nem akarok lebukni! Jobb lenne nálad!
- Mért pont nálam?
- Óh jó hozzánk is mehetünk. De a lassan 14 éves hugom biztosan nagyon kíváncsi lesz arra, hogy miről suskusol a nővére és a tanára!
- Jó, rendben, értem. Akkor suli után várj meg a parkolóban! De vigyázz, hogy ne vegyen észre senki!
- Hű nem mondod? Magamtól nem is tudtam volna!
- Ne haragudj nem akartalak megsérteni! Szakmai ártalom! - halványan nevetett, de nekem nem volt kedvem nevetgélni.
Csak megforgattam a szemeim és mentem órára. Az utolsó órán azért már eléggé izgultam! Nagyon aggódtam, hogy jól fogom-e csinálni és nem-e rontok el valamit! Ügyesnek kell lennem ha nem akarok lebukni.
Megvártam amíg mindenki elmegy és lementem a parkolóba. Ott megvártam amíg lejön. Kb tíz perc múlva ott is volt. Beszálltunk a kocsiba és úton is voltunk hozzá.
Bementünk a lakásba, ő lapakolta a cuccait és hozott nekünk narancslevet. Kivettem a táskámból az aktát amit adott. Amit áttettem a saját mappámba. Mégis hogy nézne az ki ha egy olyan rendőrségi mappát adok oda? Nem is lenne feltűnő mi!? Ezért az egyik cicásomból kapakoltam a rajzaim és ezt tettem bele.
Átlapozta, eléggé belelkesedett.
- Honnan szerezted ezeket?
- Felhívtam, hogy találkozni akarok vele. Azonnal igent mondott és miközben ő a wc-n volt lefotóztam a papírjait, otthon meg kinyomtattam. Nem nagy dolog. Na és persze sok filmet láttam már erről, ami valljuk be nagy előny. - próbáltam laza lenni, nehogy lebukjak.
- Na és a képek?
- Miután elindult, követtem. Te mondtad, hogy tudjak meg mindent róla és szerezzek bizonyítékot! Hát itt van!
- De ezek profi képek!
- Óh nagyon köszönöm! - színlelésként a szívemre tettem a kezem, mintha tényleg meghatna - Szeretek fotózni és úgy tűnik egész jól megy! - mosolyogtam.
- Szuper, ez nagyszerű! Köszönöm Lara, óriási segítséget nyújtottál! El sem hiszed mekkora segítség ez! - tényleg totál belelkesedett.
- Örülök! Figyu elmehetnék mosdóba?
- Persze, menj csak!
- Ha kicsit sokáig lennék ne ijedj meg, nem húztam le magam a wc-n! Csak tudod...női gondok és ilyenkor nem két perc a wc-zés.
- Persze mindent értek! Menj nyugodtan!
- Köszi!
Fogtam a tatyómat és elmentem oda ahova Krisz küldött. Elterelésként becsaptam az ajtót, hogy azt higyje ott vagyok. Közbe meg bementem abba a titkos szobába. Ami tényleg ott volt. Titokban reménykedtem, hogy nem, de tévedtem... Óriásit csalódtam! Közbe felvettem mindent videóra, biztos ami biztos alapon. Lefotóztam a fontosabb papírokat majd visszasiettem, hogy ne fogjon gyanút.
- Itt is vagyok!
- Remélem sikerült minden?
- Persze nem vagyok már kezdő. Na akkor én megyek is! Örültem, hogy segíthettem a kormánynak!
- Lara várj! - fogta meg a karom.
- Mivan?
- Tudom, hogy most nagyon utálsz és minden okod megvan rá! Biztos azt hiszed, hogy kihasználtalak téged mert ágyba vittelek. De nem így van! Hidd el soha nem volt még nekem annyira fontos valaki, mint te! Hidd el számomra is hihetetlen mivel alig két hónapja ismerlek! De úgy érzem, mintha mindig is ismertelek volna! Igen, látom a tekintetedből, de elhiheted, hogy nem viccelek!
- Ennyi?
- Igen, ennyit akartam. - elengedte a karom, nem igazán erre a válaszra számított.
- Remek. Akkor most lépek. Szia!
Nem vártam meg mit válaszol, leléptem! Annyira szívfacsaró volt ezt hallani! Legszívesebben akkorát üvöltöttem volna, hogy még a Marson is hallják, de nem tettem. Egy hang sem jött ki a torkomon. Hogy bízhattam meg valakiben akit szinte nem is ismerek!? Ilyen az én formám! Túl könnyen és túl hamar megbízom bárkiben! Ez lesz a vesztem, ez már biztos!
Haza érve megírtam a rövid üzit amit Krisz mondott és aludni mentem.
Most legalább 3-4 órát sikerül aludnom. Ami haladás. Igaz a suliban most is olyan voltam, mint egy zombi. Egy összetört szívű zombi!