10. rész - Az sms

Kb már 3 órája bolyongtunk a plázában amikor nagyon megéheztem. Felvetettem az öcskösnek, hogy üljünk be valahova enni. Azonnal igent mondott. Beültünk a gyors kajázóba. Nagyban faltuk a kajánkat, amikor egy ismerőst pillantottam meg az ablakból. James volt az. Ő is észre vett. Nem mertem odainteni, nehogy Justin észre vegye.
Bejött oda és rendelt egy adag kaját magának. Nagyon meglepődtem, de odajött hozzánk.
- Sziasztok! Nem zavarok? Leülhetek?
- Öm... - nem tudtam, hogy most mit tegyek letegezzem vagy magázzam, vagy mit mondjak - Nem zavar, üljön csak le! - nyögtem ki végül.
- Köszönöm! Szia! Mr. McAvoy vagyok a nővéred osztály főnöke. - nyújtotta Justin-nak a kezét ő pedig kezett fogott vele.
- Üdv! Justin vagyok!
- Hogy hogy itt? - kérdeztem tőle.
- Vásárolgattam kicsit az ünnepre, nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. De látom ti is vásároltatok!? - állapította meg a földön heverő 8 szatyorról.
- Igen. Vettünk 1-2 dolgot.
- Oh neked ez 1-2 dolog? Akkor mi a sok?
- Ami egy kocsiba se fér bele! - Justin csak nézett ahogy elbeszélgettünk, láttam rajta, hogy nem érti a helyzetet.
- Na és te? Hova jársz suliba? - fordult az öcskös felé.
- A Blake-be járok. Most járok 8-ba.
- Na és hová akarsz menni tovább tanulni? Mi akarsz lenni?
- Hát szeretnék vagy ügyvéd vagy jogász lenni.
- Óh milyen határozott terveid vannak. Sok sikert kívánok hozzá! Remélem sikerül véghez vinned!
- Én is. Csak az a baj, hogy sokat kell még suliba járnom.
- Hát a tudás ezzel jár. Anélkül nem lehetsz ügyvéd, hogy ne tanuld meg pl a jogokat és miegymást.
- Persze tudom. Csak kicsit sok! - elcsodálkoztam, hogy ezek milyen jól elvannak, tök jól kijönnek, ennek örülök.
- Azt hittem, hogy követed a nővéred és művészeti iskolába jössz.
- Nem! Dehogy! Én nem értek se a zenéhez se a művészethez! Nem az én világom. Azt meghagyom Mayának.
- Kössz rendi vagy! - veregettem meg a vállát.
- Alap tesó!
- Inkább húzzál és hozz egy sütit nekem!
- Húzzál te! - persze csak ugrattuk egymást, nem komoly.
- Vehetsz magadnak is!
- Az már más! Add a lóvét! - tartotta a markát.
- Erre bezzeg jó vagyok! - odaadtam a pénzt és elrohant a pulthoz.
- Nagyon aranyosak vagytok így együtt! - jegyezte meg nevetve.
- Haha... Mit keresel itt!? Azt hittem kiugrik a szivem a helyéről, amikor idejöttél!
- Bocsi! De annyira megörültem amikor megláttalak, hogy muszáj volt idejönnöm. Meg jó alkalom volt megismerni az öcsédet.
- Látom szeretsz veszélyesen élni!?
- A veszély a középső nevem! - nevetett, muszáj voltam én is nevetni olyan fejeket vágott, hogy áhh..
- Jó tudni!
- Találkozunk a két ünnep között? Szeretném az ajándékodat még ebben az évben odaadni.
- Majd meglátjuk. - húztam az agyát.
- Nemár! Ez most komoly? - kérdezte idegesen.
- Nyugi! Tréfa volt. Persze, hogy találkozom. Szombaton átmegyek majd.
- Az jó lesz. Alig várom már!
- Én is! De most jobb ha mész nem akarom, hogy az öcsém megsejtsen valamit.
- Oké! Már itt sem vagyok. De úgy megcsókolnálak! - súgta oda.
- Kénytelen leszel várni szombatig! - kinevettem gúnyosan.
- Milyen kis szívtelen vagy! - tette a sértődöttet.
- Tudom! Ilyenné tett az élet! Na szia! Légy jó!
- Itt a sütid! Már megy is? - tért vissza a süti beszerző körútjáról.
- Igen. Sajnos rohannom kell! De jó volt veletek találkozni! Kellemes ünnepeket! Sziasztok!
- Viszlát!
- Szi... Vagyis viszlát! - bakker majdnem sziát mondtam.
- Milyen jó arc az ofid. Bárcsak az enyém is ilyen lenne!
- A tied is jófej volt, csak megtörtétek.
- Jah tényleg! - vakarta meg a fejét és kinevette saját magát.
Én is kiröhögtem, néha annyira gyagya tud lenni! Aztán fogtuk magunkat és haza mentünk. Becsomagolgattunk mindent, mondjuk egyet eldugtam amit James-nek szánok majd. Ne lássa! Aztán vacsiztunk és aludni mentünk.
Másnap megbeszéltem Sam-el, hogy eltöltünk egy csajos napot mielőtt elutaznak a szüleivel. Sajnos megváltoztak a tervei és elmennek a nagyszülőkhöz az ünnepekre. Pedig nem sok kedve van hozzá, de nem nagyon tud mit tenni ellene. Így az utolsó napunkat együtt töltjük. Mert az se biztos, hogy szilveszterre haza jönnek. A parknál futottunk össze, onnan mentünk sétálni.
- Bakker mekkora szívás már, hogy elutaztok Chalifornia-ba! Az ország másik vége bazdki!
- Tudom! Hidd el nem sok kedvem van hozzá!
- Annyira hiányozni fogsz! - öleltük meg egymást.
- Te is! Na és mesélj! Mi van veled mostanság?
- Nem sok semmi.
- Na és hogy álltok a tanár úrral? - befogtam a száját.
- Halkabban légyszi! Nem akarom, hogy meghallják!
- Bocsi! Na szóval? Mesélj!
- Hát.... Az van, hogy összejöttünk már mindenhogy.
- Na ne! - szótagolta a szavakat - Bakker! Nem halogatod a dolgokat.
- Tudom, hogy hülyeség volt még ilyen hamar lefeküdni vele, de már nem bírtam. Egyszerűen nem tudom mi ütött belém, de már nagyon vágytam rá.
- Hát mert szerelmes vagy belé! Ez természetes ilyenkor. De remélem azért védekeztetek?
- Sam! Azért ennyire hülyének ne nézz már! Hát persze, hogy védekeztünk. Nem vagyok idióta!
- Jólvan na. Nem kell felkapni a vizet! Csak megkérdeztem. Na és - bökte meg a vállam - milyen a hapsi? Jó az ágyban? Nagy neki? - néztem rá tátott szájjal.
- Samanta! - szóltam rá - Ilyeneket kérdezni basszus!
- Most miért? Mit kéne kérdeznem, hogy milyen színű ágytakarója van?
- Hát nem... De akkor is, áh..
- Jólvan már ne csinálj úgy, mint egy szűz kis lány! Válaszolj csak!
- Mért érdekel ennyire? - kérdeztem kötekedve.
- Azért mert veled jár attól még jó pali. Érdekel, hogy milyen. Ne félj nem nyúlom le!
- Nem is mondtam ilyet!
- Tudom. Na halljuk!
- Chjajj!!!
- Ne jajgass! Mondd!
- Jólvan na! Hú... Istenem! Szóval igen jó az ágyban. Erős, határozott de egyben gyengéd és óvatos. És igen nagy van neki. Kicsit nagyobb is mint kéne. - a mondandóm végére annyira elvörösödtem, hogy levert a víz zavaromba, totál melegem volt, pedig -10 fok van.
- Ú! Az igen. Akkor nem csoda, hogy ilyen boldog vagy! Jól betette neked!
- Sam!
- Hahaha! - kinevetett.
Én erre ledobtam hógolyóval. Itt kezdődött el egy hatalmas hógolyó csata. Délutánra tiszta vizek lettünk, így haza siettünk nehogy megfázzunk. Beültem egy jó forró kád vízbe és ott áztattam magam egy darabig. Nem is éreztem a lábam, annyira lefagyott. Miután átmelegedtem kiszálltam a kádból, megtörölköztem és bebújtam a jó meleg ágyikómba. James-el még beszéltünk videóhívásba. Elmeséltem neki a napomat és ő is az övét. Aztán aludni mentünk.
Másnap volt szenteste. Nagy volt a készülődés, sütés-főzés, díszítés. Szerencsére extrák nélkül eltelt a karácsony. Lehet mindenkit megszállt a karácsony szelleme. Nagy volt a happy. Ajándék bontás, süti evés és az elmaradhatatlan Reszkessetek betörők film nézése. Mert nincs karácsony Kevin nélkül.
Ahogy ígértem szombaton, miután lezajlott ez a nagy herce-hurca, elmentem James-hez.
Már nagy mosollyal fogadott és szinte berántott a házba. A kanapén telepedtünk le.
- Olyan jó, hogy itt vagy! - mondta kedvesen közben az egyik hajtincsemmel játszott.
- Nekem is. Alig vártam, hogy jöhessek!
- Várj egy kicsit! - állt fel és kiment a konyhába - Ez a tiéd! - adott át egy kis dobozkát.
- Köszönöm! De nem kellett volna!
- Ugyan már, ne butáskodj! Persze, hogy adok valamit neked!
- Akkor, ez pedig a tiéd! - én is odaadtam a kabát zsebemben lévő ajándékát.
- Nem kellett volna, de köszi!
Kibontottuk mind a ketten. Amikor megláttam mi az majdnem elájultam. Egy gyönyörű arany nyaklánc volt egy szives medállal, ami kinyithatós és egy közös képünket tetette bele. Ha szégyen ha nem, annyira meghatódtam, hogy majdnem elsírtam magam. De az ő reakciójából ítélve, neki is tetszett az ajándéka. Egy karórát adtam neki, amibe az volt belekarcoltatva, hogy „szerelmedtől, örökké". Lehet túlzás volt, nem tudom. De nem érdekelt.
- Oh... Maya! Ez annyira gyönyörű! Köszönöm! - ölelt át.
- Én is köszönöm! Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna!
- Biztos vagy benne? - elég furán nézett.
- Persze. Hisz ez csodás.
- Gyere! Mutatok mást is ami csodás!
Felhúzott a szobájába és akkor esett le, hogy mire mondja. Tényleg el vagyok varázsolva.
Másnap boldogan ébredtem fel mellette. Gondoltam csinálok reggelit. Halkan lementem a konyhába és neki álltam kotyvasztani valamit a talált dolgokból.
Aztán egy furcsa hangra lettem figyelmes. Keresni kezdtem a hangot, hogy honnan jön. A kanapé felől szólt. A telefonja jelzett, sms-e jött. Nem tudtam hogy kell kikapcsolni, mert persze, hogy neki is a legújabb hiperszuperebb okostelefonja van. Nekem jó a régebbi is, amihez értek is. Véletlen megnyitottam az üzit. Elolvastam. Tudom nem illik ilyet tenni, de nem bírtam a kíváncsiságommal. Elég furcsa üzenet volt. Az állt benne, hogy „Szia James! Köszi a tegnapit! Alig várom, hogy újra találkozzunk. L."
Hm... Vajon ez mi? Biztos valami haverja vagy ismerőse. Nem akarok féltékenykedni, meg letámadni, hogy mi ez vagy ki ez. Bízom benne! Tudom nem csalna meg soha! Hiszen ha nem szeretne, nem adott volna ilyen bensőséges ajándékot. Befejeztem a reggeli gyártását. Majd felvittem neki. Épp akkor kelt fel.
- Jóreggelt álomszuszék! - odaadtam a kaját.
- Jóreggelt! Oh köszi, nem kellett volna!
- Ugyan. Hisz szivesen teszem. Amúgy itt a telód. Felhoztam mert jött egy sms-ed. - odaadtam, ő szabályosan kikapta a kezemből.
- Köszi! - elolvasta.
Láttam, hogy zavarban van. Mintha frusztrálná az ami az üzenetben áll. Lehet azon aggódik, hogy elolvastam-e. De ha ennyire zavarja, hogy olvastam, akkor miért? Talán titkol valamit? Nem akarok ebbe semmit belegondolni, de ez azért furcsa.
- Mi az? Rossz hír?
- Nem. - ledobta az ágyra - A szolgáltató írt egy üzenetet, hogy kapok ajándékot, ha töltök rá. Semmi extra. Marhaság.
- Értem.
Hazudott! Ezt nem értem! Mért kell hazudni nekem? Talán tényleg van valami a háttérben? Nem akarom ezt elhinni! Biztos valami tévedés. Lehet valami ismerőse bajba került és segített valamiben csak nem akarja nagy dobra verni. De annyira lesokkolt ez engem, hogy nem tudtam mit is reagáljak. De úgy éreztem, hogy nem bírok most itt lenni. Így elkezdtem öltözni.
- Hová mész? - nézett döbbenten.
- Haza. Azt mondtam anyámnak, hogy reggel haza megyek. Majd találkozunk jó? Bocsi! Szia!
Hadartam el a szavakat. Sietve hagytam el a házát. A sarokig siettem, mert látni az ablakából. Nehogy lássa azt, hogy lassan megyek. De azután lelassítottam. Folyton az az sms járt a fejemben és az, hogy miért tagadta le!? Lehet tényleg van valakije? Az nem lehet! De mi van ha mégis? Nem tudom mit gondoljak. Szeretnék bízni benne, de nem tudom, hogy tudok-e. Most összezavarodtam. Csak úgy kóvályogtam az utcákban, azt se tudtam, hogy hogy jutottam haza. Úgy járkáltam egész nap, mint egy zombi. Este egy nem vár alak jött be a szobámba.
- Szia Maya! Mi újság? - jött be David.
- Te meg mit akarsz? - szóltam vissza mogorván.
- Csak beszélgetni. - leült mellém.
- Beszélgetni? Te?
- Miért? Talán nem lehet?
- Nem! - vágtam rá azonnal.
- Ne légy már ilyen ellenséges velem! Mért haragszol rám? - csak néztem, hogy „ezt most komoly?"
- Te ezt tényleg komolyan kérded!? - kérdeztem mérgesen.
- Jólvan már! Volt ami volt! Az már a múlt. A múlt pedig elmúlt. Tudom voltak hibáim.
- Hibáid??? Húh... bazdki! Ember megerőszakoltál! Azt nem nevezném „kis" hibának!
- Maya kérlek! Azért ne add az ártatlan áldozatot! Nem tiltakoztál semmi ellen ha jól emlékszem!
- Nem? Mért a nemet te minek nevezed? Beleegyezésnek?
- De nem kellett sokáig győzködjelek. Néhány szép szó és az ágyamban voltál.
- Ember gyerek voltam még! Az ugye megvan? A gyerekeket pedig könnyű befolyásolni és rábeszélni dolgokra.
- Gyerek? 16 voltál. Azt nem nevezném gyereknek!
- Hát kamasz. De köztudott, hogy a kamaszok nagyon labilisak és könnyen manipulálhatóak. Te pedig kihasználtad ezt!
- Jajj ne mondd már, hogy én nem jöttem be neked egy kicsit sem!? Folyton engem bámultál, szándékosan rövid, mini ruhákban jártál előttem, hogy felfigyeljek rád. Én pedig fel is figyeltem. Neked ez meg baj! Nem értelek. Akkor mért viselkedtél úgy?
- Nem is hordtam mini ruhákat! Az hogy nyáron rövid nadrágba vagyok, meg ruhába az nem azt jelenit, hogy neked öltözöm ki. Miben kéne járnom a 35 fokban? Bundába?
- Nem mondtam ilyet. De akkor is kelletted magad. Én pedig ezt nem hagytam figyelmen kívül. De bocsánatot kérek érte! Eltudod ezt felejteni?
- Elfelejteni? Az kizárt! Tönkre tetted az életem!
- Ugyan már! Ne túlozz! Azért mert velem vesztetted el a szüzességed? Ha nem velem akkor egy idióta kis tinivel aki utánna faképnél hagyott volna. Az jobb lett volna neked?
- Miből gondolod, hogy ott hagyott volna?
- Jajj hagyjuk már! Minden hülye kis pöcs csak arra hajt, hogy megdugjon egy csajt és repüljön a következőre. Te mivel lettél volna különb, hogy nálad megáll egy is?
- Te olyan bunkó vagy! Mért te megálltál? Nem! Akkor az öregek se különbek!
- Öreg? 38 vagyok az nem öreg! Egyébként ha hagyod magad és nem kezdesz el fenyegetni meg ellökni magadtól én veled maradtam volna.
- Hahaha! - nevettem gúnyosan - Ugyan már David! Ezt te se gondolod komolyan! Mit akartá volna te egy 16 éves lánytól!? Istenem! Legalább ne hazudnál!
- Nem hazudok! Lehet neked hihetetlen és elképzelhetetlen, de én nagyon odavoltam érted. Rettentően vonzottál, sőt... még most is.
- Jajj hagyjuk már. Kamu szöveg!
- Nem az! De te ezt nem hiszed el! A rossz embert látod bennem! Pedig nem vagyok az! Ha engednéd és engedtél volna, nagyon tudnálak szeretni és kényesztetni!
- Na ezt most hagyjuk abba! Húzzál ki de nagyon gyorsan! - kiabáltam rá!
Már az se érdekelt, ha meghallja valaki. Nem akartam tovább hallgatni az idióta maszlag szövegét. Annyira felidegelt, hogy leszivesebben kiugrottam volna az ablakon. Annyira elegem van már mindenből! Jamest is hiába hívom nem veszi fel. Azzal is ki tudja mi lett!? Lehet tényleg van valakije a hátam mögött. De ha ez így van, azt nem teszi zsebre amit tőlem fog kapni! Az biztos, hogy kirúgatom az iskolából. Az se érdekel ha engem is kicsapnak! Velem többet senki se játszon! Talán a homlokomra van írva, hogy játékszer vagy mi? Elegem van az ilyen kihasználós emberekből! Annyira összevagyok törve most, hogy legszívesebben csak zokognék amíg el nem ájulok. De nem tudok. Csak vagyok magamnak, ülök és hallgatom a zenét. Szeretnék sírni, de nem megy. Kiadni magamból a feszkót, de egy könnycsepp se jön ki. Egy szemhunyásnyit sem aludtam.
Pár napig csak begubózva voltam a szobámba, csak addig mentem ki amíg lefürödtem. Enni is anya hozott be nekem.