A nap már lassan kezd eltűnni a hegyek között és a nappali gyönyörű világosságot az este titokzatos szürkesége váltja fel. A csapat, mely már reggel óta a terepen volt, sürgött-forgott a raktár körül. Csupán két tucatnyian voltak mégis V úgy érezte minden rendben lesz. Remek megbízható emberek és kiválóak a szakmában. NaRa egyre idegesebben helyezte egyik lábát a másikra a mikrobuszban ülve, Jiminnel és Jinnel karöltve. Taehyung YoonGival az embereket vezényelte odakint, igyekeztek a legjobb pozíciókat megtalálni a hamarosan kezdődő akcióhoz. A busz ajtaja egy pillanat alatt vágódott ki amitől a lány úgy megijedt, hogy szinte Jimin ölébe ugrott. Hoseok aki kinyitotta az ajtót megmosolyogta a helyzetet.
- Bocsánat. -csúszott messzebb a fiútól, teljesen elpirosodva.
- Bocsi MinJi nem akartalak megijeszteni csak Jinért jöttem. Gyere Tae hívat! -biccentett neki.
Elköszönve a két személytől kiszállt a járműből, otthagyva NaRat és Jimint kettesben. A fiú kellemetlenül érezte magát a lány közelében, ezért inkább telefonjával kezdett el babrálni, csak kihúzza magát a kínos szituációból.
- Gyertek, megérkeztek!
NamJoon hirtelen érkezésére mindketten kipattantak a buszból és elszaladtak a megbeszélt búvóhelyükre. Jin a járművet elrejtette az épület melletti domb mögött, majd csatlakozott hozzájuk. A raktár felső szintjén voltak néhány fegyveressel, akik mint az élő pajzsok eléjük álltak. NaRa tudta nem őt védik hanem az őt közrefogó Jimint és Hoseokot. Két oszlopnyira volt tőlük NamJoon és Jin néhány szintén állig felfegyverzett emberrel. Lent pedig Taehyung YoonGival oldalán és azokkal az embereikkel akik között az árulónak is lennie kell, várta az érkező szállítmányt. A földszinti „katonák” semmit sem tudtak a plusz erősítésről, így Taehyung teljesen biztonságban érezte magát mégha az akció kellős közepén is tartózkodik. Pár perc idegfeszítő várakozás után a kamion befutott, egy Jimin által megbízott emberrel a volán mögött. Megvárták amíg beáll a megfelelő helyre, majd mikor a főnök ment volna ellenőrizni az „árut” a kamion hátsóajtaja egyszeriben kivágódott és több tucat fegyveres rontott ki onnan, aztán alig fél percre rá egy tűzpiros sportautó gurult be a raktár belső részébe. Egy fiatalnak kinéző, fekete hajú és igazán magas férfi szállt ki a vezetőülés mögül. Jimin felhördült NaRa mellett és ökölbe szorítva kezét fegyverére fogott. Hoseok is hasonlóan reagált.
- Kezdődik. -súgta oda a lánynak, aki csak egy aprót bólintva jelezte, hogy felfogta amit mondott.
Levegőt visszafolytva figyelték az egy szinttel lejebbi eseményeket. Bár Tae jóval kevesebb emberrel oldalán állt szemben az idegennel, mégsem látszott rajta, hogy félne vagy tartana a férfitől. Halálos nyugodtsággal és mindig arcán elterülő féloldalas mosolyával ment közelebb a betolakodóhoz.
- Nahát WonWoo te itt? -tette zsebre kezeit- Nem gondolod, hogy nagyon nem kéne itt lenned?
- Nahát Taehyung, milyen rég találkoztunk. Örülök, hogy újra láthatlak. Látom jól vagy? -mutatott végig rajta.
- Szinte kicsattanok. Látom még mindig SeungCheol ölebe vagy?
- Látom az a tipikus fölényeskedő és lenéző stílusod mit sem változott?
- Hát mit mondjak(?) nem szeretem a gyakori stílusváltást. -rántott vállat.
- Pedig most a helyedben sűrgősen megfontolnám, hogy milyen hangnemet ütsz meg velem szemben. Pláne ha még meg akarod élni a reggelt.
- Oh. -simított rá arcélére- Nos, erre csak egy valamit tudok mondani. Azt, hogy rohadtul nem vagy a helyemben! -kacsintott rá.
Hátralépve előkapta pisztolyát és az idegennek szegezte, aki hasonlóképp tett, majd embereik követték őket. A jelenet olyan volt akár egy nagy sikerű akciófilmben, leszámítva, hogy ez egyáltalán nem egy jól begyakorolt, sokszor eljátszott filmrészlet, hanem a veszéllyel teli, tűzzel játszós valóság. Egyik fél sem nyitott tüzet vagy kezdeményezett először. Csupán nézték egymást, figyelték a másikuk minden apró rezdülését. Tae magabiztosan mosolygott WonWoora aki nem értette a férfi nyugodtságát, hiszen szemmel láthatóan többen vannak és még V emberei közül is néhányan neki dolgoznak.
- Van két választásod Taehyung. Vagy leteszed a fegyvert és megadod magad vagy meghalsz! -üvöltötte az utolsó szót.
A meglapuló emberek szinte már vért izzadva vártak a megfelelő pillanatra, NaRa nem győzte visszahúzni Jimin és Hoseokot, nehogy idő előtt lebuktassák magukat. Pedig a lány is ugyanolyan feszült volt, mint két „testőre” holott neki abszolút semmi köze nem volt a dologhoz. Ez nem az ő harca, nem az ő tisztje eldönteni kinek is van most igaza, hiszen mindkét fél rossz és illegális dolgokat csinál, mégis annyira ideges, hogy szíve majd kiugrik a helyéről. A lépcső tetejéről leselkedve figyeli Taehyung minden lépését és várja a jelet akárcsak a többiek.
- Ez a kettő van? Huh, nem is tudom melyiket válasszam. Annyira bőséges a kínálat. -úgy tett, mint aki tényleg fontolóra veszi az ajánlatot- Azt hiszem... -dörzsölte meg állát- Maradok annál, hogy leülök a székembe és megvárom amíg az embereim elkapnak és kinyírnak. -kacsintott rá.
Majd nemes egyszerűséggel hátatfordított neki és valóban a lent elhelyezett szék felé kezdett el sétálni. Az ott álló rivális banda emberei -és talán még néhány az övéi közül is- nem győztek pislogni viselkedésén, nem tudták eldönteni, hogy most tényleg ennyire vakmerő vagy csupán egy komplett idióta, amiért simán hátatfordít a rászegezett pisztolynak. A bordó színű bársonnyal lefedett székhez érve leült rá és bal lábára helyezve a másikat önelégült mosollyal fordult az egyre idegesebb WonWoo felé.
- Meg kell hagyni bátor húzás volt tőled ez a kis jelenet. De elég volt a gyerekes játszadozásaidból! Gyerünk!
Intve embereinek megindultak Tae felé, s néhányan az ő bandájából szintén ráemelték pisztolyukat. A hozzá hűséges emberek csak pislogtak és kapkodták fejüket a váratlan történéseken, fogalmuk sem volt most akkor ki kivel van. Ekkor Taehyung mintha csak integetne meglibbentette kezét majd az eddig bújkáló emberei előbújtak rejtekeikből. Eldördültek az első lövések aztán heves tűzharc kerekedett a dologból. Tae beugrott a mellette álló batonfal mögé én onnan lőtte ellenségeit. YoonGi -aki csak erre a pillanatra várt- boldogsággal szemeiben rántotta elő AK74M-es támadópuskáját és óriási vigyorral arcán kezdett el tüzelni, nem érdekelte kire csak lőtt. Hamarosan csatlakozott hozzájuk NamJoon, Jin és Jimin is. Hoseok és NaRa az emelet biztonságából lőtték az ellenséget, akik jóval nagyobb emberfölényben voltak náluk. A lány igyekezett nem túl jól teljesíteni viszont most tudta nem is játszhatja el a béna kislányt, aki azt sem tudja mifán terem egy pisztoly. Hobi lassan, fokról fokra haladt lefelé a lépcsőn, hogy segíthessen a lent harcoló barátainak. NaRa vonakodva állt a lépcső tetején azon gondolkodva vajon kövesse-e. Végül a maradás mellett döntött. Nem volt ínyére ma este meghalni. A betonoszlop nagyobb biztonságot nyújtott számára, mint egy élő ember aki bármelyik pillanatban félreugorhat teret hagyva a felé suhanó golyóknak.
Fent maradva figyelte a lenti eseményeket néha kilőve 1-1 töltényt. A rövid ideje tartó tűzharc alatt sok ember meghalt, mindkét részről. Taehyung megelégelve a felesleges lövöldözést, kilépett rejtekéből és egyenesen WonWoot vette célba. Társai azonnal csatlakoztak hozzá és akár egy élő pajzs úgy fogták közre.
- Elég legyen WonWoo! Add meg magad, vesztettél! -ordított rá- Elkaptunk, innen már nincs menekvés te rohadék!
NaRa nem igazán értette, hogy a sarokba szorult férfi miért vigyorog annyira és miért nem tart Taehyungéktól, főleg attól az ördögi vigyorú Agusttól? Ahogy figyelte őt rájött miért is olyan magabiztos a rá szegeződő számtalan fegyver ellenére. Ugyanis szinte észrevétlenül jelzett az oldalt eddig megbújt embereinek, hogy vegyék körbe a fiúkat. 1-1 géppisztolyt szorongatva kezeikben osontak a győztesnek hitt fél mögé. A lány egy pillanatig sem tétlenkedve kapott fel a földön tartott fegyverekből egyet és elrohant, hogy segítsen nekik. Bár ő maga sem értette miért is szalad fejvesztve egy olyan csatába ami nem is az ő érdekét szolgálja, mégis úgy érezte tennie kell valamit. Ő nem bűnöző, nem tudja csak úgy nézni ahogy ártatlanok halnak meg! Mégha azok az alvilághoz is tartoznak. Hiszen sem Jimint, sem Jint, ahogy Hobit sőt még NamJoont sem mondaná rossz embernek, az már más dolog, hogy rossz társaságba keveredtek. De végülis sosem bántották őt, sőt a birtokon töltött idő alatt igazán kedvesek voltak vele. Jár nekik annyi, hogy ha tud akkor segít nekik a bajban. Bár azt nem bánná ha YoonGi és Taehyung kapna 1-2 pofont, igazán megérdemelnék!
A futására felfigyelt mindenki és egy emberként kapták felé fejüket. NaRa térden csúszva csúszott el a fiúkhoz közben tüzelni kezdett.
- Vigyázzatok! -ordította ahogy csak hangi adottságai engedték.
Közben a hátul megbúvó ellenséges alakok is előugrottak és tüzet nyitottak a megmaradt bandára. Hobi, Jin, Jimin és YoonGi is magamögé lökve Taet lőni kezdtek, amíg NamJoon próbálta őt kivinni onnan. Hátráltak mindannyian, közben egy pillanatra sem halkultak el fegyvereik. NaRa összeszedve minden YaXintól tanult harci tudását, leszedett annyi embert amennyit csak tudott.
- MinJi gyere!
Jimin hangjára felkapta fejét és a fiú irányába pillantott, aki már a fehér furgonban várta társaival és néhány lekötözött fogollyal. Bólintva elindult feléjük ám a mellette felugró alakot későn vette észre így a felé leadott lövés egyenesen testében állapodott meg. Még hallotta ahogy Jimin és talán Jin felkiált aztán úgy esett össze akár egy elhasznált fabábu. Karjai erőtlenül lógtak le teste mellett és minden csendesülni kezdett, amíg végül elnyelte a sötétség.