Miután mind megszárítkoztunk és átvettük az átizzadt ruháinkat siettünk az eredmény hirdetésre. Az ebédlőben már nagy volt a tumultus, mindenki be volt zsogva vajon ki győz. A felügyelő tiszt megkért minket rendeződjünk a korábbi csoportokra, hogy bejelenthesse a nyertest. Páran összeütköztek a nagy hevességben de végül csak sikerült megtalálni mindenkinek a saját kis bandáját. Molly szorosan mellém állt, szerencsére pont elvágta az utat Zoe elől. A tanárunk is odajött, mivel mégis csak ő volt az ötödik tag a mi kis fura csapatunkban. Végül az a Brian nevezetű fiú lépett fel az emelvényre a táborvezetővel. Hamar csend lett a helyiségben.
- Nagyszerű látom mindenki itt van! -csapta össze tenyerét- Büszkén mondhatom, hogy az idei kis kincsvadászat sokkal jobban sikerült, mint azt vártuk. Szerencsére késés nélkül sikerült minden csapatnak időben ideérnie és leadnia a gyűjtött kincseit. Társaimmal összeszámoltuk a tárgyakat és furcsa de legtöbben szinte mind ugyanannyit szedtetek össze, mint az ellenfeleitek. De mégis volt egy csapat aki három darab tárggyal többet dobott be a kis gyűjtőzsákba, mint a többiek! Nem is szaporítom tovább a szót, a győztes nem más mint...a... Piros csapat!
Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi nyertünk, de még Molly sem. Egymásra néztünk, hogy ezt most jól hallottuk-e. Akkor voltunk biztosak a dologban mikor már Zoe idegesítő visongása bejárta a termet. A többiek persze megtapsoltak minket, gratuláltak, de láttam a szemükben mennyire csalódottak voltak amiért nem ők nyerték meg a szabad hétvégét. Miután megkaptuk a kilépőinket szétszéledt az egész társaság, mi is visszamentünk a kunyhónkba.
- De jó nektek, leléphettek innen a hétvégén. -dőlt el az ágyán Kayla.
- Szerencsések vagytok. -értett egyet Chloe is- Nekünk itt kell maradnunk...
- Na és? Abban mi a rossz? -értetlenkedett Molly.
- Az, hogy nem lehet semmit csinálni ebben a tetves táborban. Tisztára, mint alsóban mikor cserkészek voltunk. Halál unalom! -csak nevettünk drága barátnőm hattyúhalála előadásán.
- Mért nem jösztök velünk? -vetettem fel az ötletet.
- Ja mert szerinted kiengednek innen anélkül a kártya nélkül mi? -mutatott a nyakamban függő tárgyra.
- Ki kell surranni. Hiszen ez egy erdő! -mutattam körbe- Biztos nem csak egy kijárata van! Meg kell próbálni, annyit megér.
- Ja oszt' majd eltévedünk valahol és leshetjük mikor találnak ránk.
- Akkor mit szólnátok ha beszélnék Adamel? Biztos megengedné. -hupsz, na ezt nem kellett volna!
- Ki az az Adam? -nézett rám kerek szemekkel Chloe- Várjunk csak, nem így hívják Mr. Taylort?
- Na ne bassz! Te tegezed a tanár urat!? -Kayla rögtön felpattant az ágyból- Jaj még hogy csak lemaradtunk beszélgetni... Brühühü! -nyávogott szokásos szivatós hangján.
- Ne kombinálj Kayla, csupán megkért, hogy tegezzem mikor találkoztunk vele a plázában. Ennyi!
- Milyen pláza? Várjunk már egy picit! Mióta tart ez? -faggatott Clo is. Nemár te is kezded?
- Nem olyan rég. Épp a táborra vásároltunk anyával mikor beültünk a cukiba és találkoztunk Adamel. Annyira elvoltak anyával, hogy megkért tegezzem ha már anyával is összebariztak. Ennyi. -rántottam vállat.
- És nekünk ezt mért nem mondtad el?
- Mert tudtam úgyis halálra szivatnátok vele meg nyomnátok a szokásos hülye kis love story-kat. Akkor is egy hétig vele húzatatok mikor kiderült tudtam a táborról.
- De mi csak vicceltünk veled. Tudod jól, hogy nem gondoljuk komolyan? -biggyesztette le ajkait Clo.
- Tudom. De ezt csak mi tudjuk. De ha azt most valaki meghallotta volna amivel folyamatosan cikiztetek, már egészen mást szűrt volna le a dologból! Tudjátok milyenek az emberek? Nem akarok én pletyka tárgya lenni senkinek, főleg nem úgy, hogy semmi közünk egymáshoz a tanár úrral!
- Ez mondjuk igaz. -bólintott a kis vörös hajú- Bocsi Mia ha megbántottunk valamivel!
- Ja bocsi, bele se gondoltam mi lehet belőle csak szívtam a véred. Bocsi.
- Jaj lányok légyszi ezt ne! -húztam őket magamhoz- Tudjátok jól, hogy nem tudnék haragudni rátok, és nem is haragszom. Csak jobb ha ez szivatósdi megmarad hat vagyis most már nyolc szemközt -néztem Mollyra- nem akarom se magam se Adamet kellemetlen helyzetbe sodorni. Mindenkinek megvan a maga élete!
- Igazad van. Megígérjük többet nem hozunk össze vele még vicc alapon sem igaz Kayla?
- Így igaz Chloe, inkább majd húzunk mással!
- Cikizhettek vele csak itt a szobában vagy ahol más nem hallja, nem akarok gondot.
- Az előbb azt mondtad, hogy...
- Tudom. De el sem tudnálak képzelni titeket úgy, hogy megbírnátok állni, hogy ne szóljatok be nekem miatta. Sőt talán még hiányozna is...
- Oké akkor csak magunkközt fogunk halálba égetni.
- Jaj kössz lányok irtó rendesek vagytok!
Miután jól kiörömködtük magunkat elkezdtük a tervezést, hogy hogyan fogunk meglépni a hétvégén. Megvártam amíg beesteledik, mikor már jó sötét volt elérkezettnek láttam a percet, hogy elinduljak beszélni a tanárunkkal és rávegyem arra, segítsen a lányoknak kiosonni a táborból. Remélem bele fog menni! Vagy ha mégsem, nem fog semmi rosszat gondolni rólam amiért ilyenre kérem!
Mikor a felügyelőknek kialakított kunyhók felé tartottam, ahol Adam is megszállt, fura hangokat kezdtem el hallani. Bevallom kicsit megijedtem, hiszen itt a vadonban akár még egy medve is bejöhet a táborba, mégis csak egy erdőben volnánk plusz még sötét is van. De még ha egy szarvas is, ha megijed az is meg tud sebesíteni egy embert, hiszen mekkora agancsai vannak! Ahogy az első faház mellett elmentem erősödni kezdtek a hangok. Olyasmi volt mintha morogna valamilyen állat, nem is igazán tudom leírni milyen hangott hallottam. Olyan dörmögős, morgás szerű zajok jöttek a második kunyhó mögül. Nem akartam odamenni de annyira kíváncsi voltam mi lehet az, egyszerűen muszáj volt megnéznem! Lassan lépkedtem oda, vigyázva nehogy rálépjek egy gallyra vagy bármire amivel elijeszthetem a hang forrását. Óvatosan osontam, még az ablakon is bekukkantottam nem-e bentről szűrődik ki a zaj, de nem, odabent sötétség uralkodott. Ahogy kúsztam a fal mentén rájöttem, hogy azok a hangok bizony nem állattól, hanem embertől jönnek. Mivel nem voltam kíváncsi a továbbiakra visszaindultam, de mikor meghallottam egy férfi hangját ahogy a Zoe nevet kimondja... nem is tudom leírni azt az érzést ami bennem lejátszódott! Fogalmam sincs miért de rögtön az a kép ugrott be mikor ma Zoe olyan undorító módon illegette magát és folyton Adamen csüngött. Tudnom kell ki az a férfi aki épp újra gerincre vágja! Ha Adam az fogalmam sincs mit fogok tenni, de egy biztos, örökre leírta magát a szememben! Megfordultam hát és visszakúsztam a hátsó falig. Mikor odaértem kikukucskáltam a vastag rönk mögül és azt a Brian nevű srácot láttam Zoe nyakát felfalni. Hál' Isten! Elmondhatatlan mélységű megkönnyebbülés járt át! Nem azért mert bejönne a tanár úr vagy ilyesmi, csupán azért jó tudni, hogy nem alacsonyodik le odáig, hogy kikezdjen a Zoe féle lányokkal! Hiszen amilyen jó pasi minden ujjára jutna egy tucat különbnél különb nő! Letudva a kis leskelődésem visszaindultam. De ahogy hátráltam megbotlottam valamiben és a ház oldalának estem, nem kis zajt csapva. Mindketten felém kapták a fejüket, szerencsére már sötét volt, de ígyis megvolt az esélye annak, hogy megláttak. Rohanni kezdtem.
- Engem nem érdekel! Menj utánna! Nem akarom, hogy miatta kicsapjanak és hazaküldjenek innen!
Hallottam ahogy Zoe hisztizve küldi utánnam a srácot, de meg sem vártam amíg tényleg utánnam jön vagy sem, csak futottam. Kiabált nekem, hogy állj de a franc se állt meg! Sajnos sosem voltam jó futásban, hamar kifulladok egy kiskori betegség miatt, így ez most sem volt másként. Éreztem ahogy kb százszor gyorsabban ver a szívem, nem kaptam levegőt és már a srác is majdnem utolért. Az utolsó faháznál szaladtam el mikor hirtelen oldalról elkapott egy kéz és berántott a ház mögé, nekipréselve a falnak. Még a számat is befogta, nehogy üldözőm meghalljon. Hirtelen meg se tudtam figyelni ki volt az aki kimentett a szorult helyzetemből, levegőhiányos állapotom miatt csillagokat láttam magamelőtt. Csupán éreztem ahogy teljes testsúlyával nekinyom a kiálló rönköknek, amiktől már fájt az egész hátam, a bordáim, a gerincem. Mikor már nem hallottam a futkosást megpaskoltam a lefogó kezeit, hogy végre engedjen el és vehessek normálisan levegőt. Hamar engedett a szorításon és végül össze tudtam szedni magam.
- Jól vagy Michaela? -éreztem ahogy megfogja vállaim, de még mindig égette a tüdőmet az a hajsza- Hallasz engem? -hangja ismét szólt a fejemben- Mia!?
- Jól vagyok.
Alig tudtam kinyögni pár szót. Kellett pár perc mire kitisztult minden és rájöttem ki is áll velem szemben és néz rám aggódó tekintettel. Szemeim elkerekedtek.
- Adam? -néztem rá csodálkozva- Mit keresel te itt, ilyenkor?
- Hát ezt én is kérdezhetném tőled. Ez a tanárok szállása, mit csinálsz itt és mi volt ez az üldözéses jelenet?
- Ja hogy az? Csak Brian volt. Véletlen megláttam ahogy a faház mögött épp Zoe nyakáról akarja eltűntetni a bőrt. Gondolom azért vett üldözőbe nehogy elmondjam valakinek. Na nem mintha annyira érdekelne... -jegyeztem meg gúnyos hangon.
- És mit csináltál te a faház mögött?
- Hát furcsa hangokat hallottam. Azt hittem medve vagy ilyesmi. Hiszen itt ez előfordulhat. Gondoltam megnézem mi a szitu, aztán kiderült mégse Micimackó volt azt.
- Hát nem semmi egy lány vagy te. Na és miért vagy kint ilyenkor? Már rég a szálláson kéne lenned!
- Tudom, de beszélnünk kell! -jelentettem ki. Bár kicsit magabiztosabbra sikerült, mint azt gondoltam.
- Ohh... Rendben, gyere be ne itt a sötétségben beszélgessünk!
Kinyitotta a ház ajtaját majd beinvitált rajta. Hezitálva ugyan de bementem. Felkapcsolta a villanyokat és elhúzta a függönyöket az esetleges kíváncsi szemek elől. Aranyos kis hely volt, nem olyan mint a miénk. Egy nagy ágy volt az egyik sarokban mellette egy asztalka, nem messze attól egy szekrény, polcok sőt még tv is volt. A szemetek, nekünk bezzeg még egy rohadt konnektort se raktak a házikóba! Leültem az aprócska kanapéra és igyekeztem összeszedni a gondolataim. Ha már itt vagyok, képben is kéne lenni miért is vagyok én ott! Végignéztem ahogy odasétál majd leül mellém, egész közel. Hiába volt még hely azon a kanapén, mondhatni szorosan mellém ült. Amitől nem kicsit jöttem zavarba, bár próbáltam leplezni.
- Nos, miről szeretnél beszélni?
- Hát... nem igazán tudom hogy kezdjek neki...
- Csak bátran, ne félj nem harapok! -mosolygott. Bár most kétlem, hogy ugyanarra gondolnánk.
- A lányokról lenne szó! Mármint Chloeról és Kaylaról.
- Mivan velük?
- Nem lehetne valahogy megoldani, hogy holnap ők is velünk jöhessenek? Valami titkos ösvény az erdőben vagy kiosonás, bármi?
- Áh értem már. Nem akarod a hétvégét a barátnőid nélkül tölteni?
- Igen, erről van szó.
- Szóval te most tényleg arra kérsz engem, hogy kockáztassam az állásom és csempésszem ki a lányokat a táborból!?
Most, hogy így mondja... Tényleg túlzás volt tőlem őt erre kérni! Szörnyű vagyok! Nem is tudom hogy képzeltem ezt!? Csak azért mert megengedte a tegezést akkor már megkérhetem bármire!? Hülye vagyok, nagyon hülye!
- Igazad van, hülye ötlet volt. Bocsánat!
Annyira zavarba jöttem idióta kérésem miatt, hogy minél előbb el akartam tűnni onnan! Ekkora szégyenbe hozni saját magam bakker...! Gyorsan felálltam, hogy visszaoldalogjak a többiekhez, de egy furcsa dolog történt. A kezem után kapott és visszahúzott a korábbi helyemre. Csak néztem. Meglepődtem, hát egyáltalán nem erre számítottam!
- Héy, nem mondtam, hogy nem teszem meg csak azt, hogy nem ingyen! -megjelent arcán egy teljesen másfajta mosoly, amit eddig még sosem láttam.
- Ohh... -ez talán jobban meglepett, mint az előző- Mit kérsz cserébe? -bevallom féltem feltenni ezt a kérdést.
- Hmm -erősen elgondolkodott, még képzeletbeli bajszát is megpödörte- még azt nem tudom. De ha megvan a válasz azonnal szólok neked! Holnap legyenek a lányok reggel hétre a főbejáratnál. Úgyis hamarabb jön a busz. Majd elküldöm valami indokkal a sofőrt és felcsempészem őket a buszra.
- Tényleg megtennéd? Istenem nagyon köszönöm! -annyira megörültem a hírnek, hogy át se gondolva tettem, megöleltem őt- Jaj bocsánat!
Elhúzódtam tőle vagyis csak elhúzódtam volna ha kezével vissza nem nyomja a hátamat. Szinte azonnal újra expressz sebességre váltott a szívverésem, a pulzusom az egekben volt! Éreztem ahogy beleszagol hajamba sőt még végig is simított rajta. Annyira zavarba jöttem, hogy se szó se beszéd felpattantam és egy gyors jóéjt után meg se álltam a szállásunkig. Nem tudom miért de a hideg futkosott a hátamon ettől a dologtól. Lehet a sok horror meg krimi filmek miatt vagy az is lehet, hogy a régi emlékek miatt de az ilyesmi jelenetektől kiráz még a hideg is. Főleg tudva, hogy a filmekben a pszichopaták szagmintákat vesznek az áldozataiktól mielőtt becserkészve őket mind megölik. Aki látott már egy ilyen filmet is az tudja miről beszélek. Hajszaglászás, ruha lopkodás, azután követés végül erőszak és gyilkosság. Lehet tényleg sok filmet nézek, hiszen kétlem, hogy Adam képes lenne bárkit is bántani, csak rá kell nézni, olyan kis ártatlannak néz ki! Mégis még most is a hideg futkos a hátamon ettől a dologtól. Biztos vagyok benne jól megijeszthettem őt vagy legalább is megvan mit gondolhat rólam... Elnézést kell kérnem tőle a viselkedésem miatt! Remélem nem lesz gond ebből?