Két hét telt el azóta, hogy Aliyaht az FBI elbújtatta. Sajnos mióta elküldte barátjának levelét nem sikerült géphez jutnia, így továbbra is teljes bizonytalanságban él és izgul vajon sikerült-e kideríteni valamit! Felvigyázói mint mindig, felváltva vigyáztak biztonságára, de továbbra sem szívlelte ha Jeong Guk vagy NamJoon van soron. Még Kim nyomozó csak-csak megillette 1-1 kedves szóval, de Jeong Guk... Azóta még pokrócabb vele, mióta azon az éjszakán fel merte őt kelteni. Nem tudta miért viselkedik vele ennyire bántón, hiszen tényleg semmi rosszat nem mondott neki ittléte alatt. Pedig akadt volna jócskán néhány keresetlen szava az ázsiaihoz, de inkább hallgatott, lenyelve bosszúságát.
Gondolatai mélyéről, melyek mint mindig Sofin jártak, az éppen hot-dogot készítő szőke fiú térítette vissza, káromkodásával.
- Hogy az a szentséges... -hangja idegességről árulkodott.
- Mi a baj? -ment oda.
- Ez a rohadt virsli! Esküszöm kivágom a francba! -csapkodott mérgesen.
- Nyugi van, majd én megcsinálom! Add azt ide! -vette el a húsfogót kezéből, enyhén megmosolyogva a fiú bénaságát.
Kb 10-15 perccel később végzett az összes hot-dog elkészítésével és tálcára téve azokat a nappaliban tevékenykedő fiúhoz vitte. Letette az asztalra és épp menni készült mikor a szőke hajú utánna szólt.
- Te nem eszel?
- Nem vagyok éhes. -rázta fejét- De te egyél csak, jóétvágyat!
- Biztos nem kell? Nehogy aztán rámfogják, hogy éheztetlek! -elnevette magát a fiú buta feltételezésén.
- Nyugi majd kivédelek. -ült le mellé és nézte ahogy a nyomozó jóízűen falatozza az általa készített ételt.
- Ühm. Fincsi lett! -mozgatta meg kajáját.
- Köszi. Kérdezhetek valamit?
- Nincs barátnőm és Kookienak se! -mondta teli szájjal.
- Ö. -döbbent le a furcsa válaszon- Hát oké, de egyáltalán nem ezt akartam kérdezni!
- Tudom. -nevetett fel- Csak látni akartam az arcodat! -mutogatott rá- Kérdezz csak!
- Ti mind koreaiak vagytok ugye? -bólintott helyeselve- Hogy kerültetek Amerikába ráadásul az FBI-hoz!?
- Hát ez egy hosszú sztori!
- Van időnk nem?
- Végülis. Hát először is úgy kezdődött az egész, hogy én és Jim egy osztályba jártunk még odahaza Seoulban. Aztán Jungkook a második évben csatlakozott hozzánk, mert túl okos volt, hogy a vele egykorúakkal tanuljon. Hamar barátok lettünk és mivel mind jól tanultunk az iskolánk úgy döntött, hogy ideküld minket Amerikába, mint cserediák.
- És milyen volt idejönni? Ide a nagy ismeretlenbe?
- Ijesztő! De izgalmas is egyben. Nekem legalább is totál ijesztő volt!
- Miért? Bántottak?
- Nem. Csak nem igazán tudtam jól angolul beszélni, mindig kellett jönnie valakinek velem, hogy sikerüljön megértetni magam. Aztán a suliban összetalálkoztunk NamJoonnal és Hobival akik hamar a bizalmukba fogadtak minket és barátok lettünk. Ezen persze sokat segített az is, hogy földiek vagyunk. Segítettek nekünk a tanulásban, az angolban és kb úgy mindenben. Aztán mire végeztünk a gimiben kikupálódtunk és már nem volt szükség kíséretre. Így úgy döntöttünk, hogy követjük hyungjainkat, ez koreai nyelven a...
- Tudom mit jelent! Nem kell magyarázni!
- Honnan?
- Ha nem vetted volna észre én is ázsiai származású vagyok! Anyám szintén koreai volt.
- Oh sajnálom! -hajtotta le fejét.
- Meséld tovább! Hogy lettetek rendőrök?
- Hát... Mivel NamJoon és Hoseok is idősebbek tőlünk, így ők hamarabb elkezdték a rendvédelmi tanulmányaikat, amiről sokat meséltek nekünk, mikor összefutottunk. Megbeszéltük, hogy igazság szerint mindhármunknak bejön ez a zsaru leszek dolog, meg tök menő felfegyverkezve mászkálni az utcán, így mi is a rendőr suli mellett döntöttünk.
- És hogy kerültetek az FBI-hoz?
- Nos miután végeztünk az egyetemen megkezdtük a „nagybetűs életet"! -mutatott idézőjelet ujjaival- Sokat melóztunk, tényleg minden szarságot elvállaltunk csakhogy bizonyítsunk a feletteseinknek. Aztán két éve volt egy nagy drogfogásos bulink, amit hosszas tervezéssel, kivitelezéssel hajtottunk végre. Ennek köszönhetően felfigyeltek ránk a központban és felajánlottak nekünk egy itteni állást.
- Na és Yoongi meg Jin? Ők hogy jöttek a képbe?
- Jin már régóta itt él Amerikában, és apja miatt nem volt kérdéses, hogy melyik szakmát választja.
- Egészen jól ismered.
- Igen, mivel az unokatestvérem.
- Tényleg? -bólintott- Klassz. NamJoon is a rokonod? Ő is Kim ha jól tudom?
- Igen neki is ugyanaz a vezetékneve, mint nekünk de nem, ő nem rokonom. Csupán barát.
- És Yoongi?
- Vele a FBI-nál találkoztunk össze. Mr. Turman beosztotta hozzánk, mivel ő is koreai akárcsak mi. Így mi vagyunk a cégnél az egyetlen olyan csapat ami teljesen ázsiai származású.
- Az szép! Hát nagy utat tettetek meg az tény! Gratula mindenhez!
- Köszi. De ha jól tudom te is hasonló eredményekkel rendelkezel nem? -nézett rá kérdőn- Olvastam az aktátban, hogy a Louisiana állam beli Lafayettebe jártál egyetemre és kiváló eredménnyel védeztél számviteli szakon!?
- Ilyesmik vannak az aktámban? -lepődött meg.
- Igen. Ha egyszer érdeklődik felőled az FBI akkor tényleg mindent kederítenek rólad, hidd el! Még azt is mikor alszol vagy miket eszel. -nevetett.
- Nahát ez bíztató. De mindegy, ez már mind nem számít...
- Miért?
- Sokat értem a diplomámmal! Azt sem vettem észre, hogy apám titokban miket művel a hátam mögött. Ellehet a végzettség ha ilyen vak vagyok! -felelte csalódottan.
- Ne emésztd magad, nem tehetsz az apád tetteiről! Ő döntött így. -csak bólogatott magaelé.
- Na nem tartalak fel tovább. Megyek és lefekszem. Jóéjt Tae!
- Jóéjt Lia!
Elköszönve a férfitól egyenesen a fürdőbe ment és miután lezuhanyzott fáradtan dőlt el ágyán. Nehezen nyomta el az álom, s bár sokat közre játszott az is, hogy mióta Jeong Guk leszúrta amiért akaratlanul is felkeltette, nem igazán mer aludni nehogy felébressze az éppen rá vigyázó nyomozók egyikét. Bár tudta Taehyung nem kiabálna vele, sőt durva hangnemet sem használna mégis... A félsz ott volt benne.
Az éjszaka közepén arra riadt fel, hogy pisztolyok durrannak a házelől. Ijedten szaladt az ablakhoz s látta, hogy néhány fekete ruhás férfi lő a ház felé. Néhány lövés feléjük is eldördült, gondolta az csak is Tae lehet. Hangos csapódással zárta be az ajtót majd hallani lehetett ahogy feltrappol a lépcsőn. Szinte kitépte a lány szobájának ajtaját és idegesen, feldúlva kereste tekintetével Liat.
- Gyere, mennünk kell! -ragadta karon és húzni kezdte lefelé.
- Kik ezek Taehyung?
- Morino emberei. Siess!
- Hova megyünk?
- El innen! Már hívtam a többieket, mondjárt itt vannak. Igyekeznünk kell! -kivitte a garázsba és az ott parkoló kocsiról leszedte a takaróponyvát- Szállj be!
- És ha lelőnek minket?
- Ne félj, nem lesz baj. Csak szállj be!
Bólintva pattant be a hátsóülésre, Tae követve őt beszállt a volán mögé és ki se nyitva a garázs ajtaját, teljesen beletaposva a gázba hajtott át rajta. A kint álló emberek azonnal lőni kezdtek rájuk de szerencsére golyóálló volt az autó, így nem hatolt át egy lövedék sem. Teljes gázzal hajtott el a háztól, de három kocsi a nyomukba eredt. Kiérve a forgalmasabb utakra, az előttük normál tempóban haladó autók közt manőverezve igyekeztek lerázni üldözőiket. De azok nem igazán néztek ki úgy, mint akik fel akarnák adni a hajszát.
- Tae, utol fognak érni! -nézett ki a hátsóablakon.
- Nyugi, megoldom! Te csak bukj le! -hátranyúlt és lenyomta fejét az üléshez.
Erősen tekergetve a kormányt igyekezett elkerülni egy esetleges ütközéseket. Az üldözőik nem akarták feladni a hajszát, így felhajtottak az autópályára. Mikor majdnem utolérték őket hirtelen az egyik fekete kocsi mögül felbukkant egy másik és elégurulva hirtelen lefékezett, mire az nekiütközve átszaltózott rajta és a tetején állt meg a betonon. A felbukkanó kocsi újra gázba taposva elindult. Hirtelen Tae mobilja csörögni kezdett, amit betett a kocsitárolójába és benyomta.
- Mondd!
~ Na milyenek voltunk? -üvöltött bele egyikük, hangjából ítélve Hoseok volt- Tarolunk öcsém!
- Szép volt fiúk! De még van társaságunk.
~ Itt vagyunk mi is! -Lia felismerte Jeon nyomozó hangját mire becsatlakozott a hívásba, de most egyáltalán nem az a lekezelő stílus jellemezte, sokkal inkább lelkes volt, izgatott- Azokat a mocskokat csak bízd ránk! Te vidd a lányt a központba, ott találkozunk!
- Oké értettem! Vigyázzatok magatokra, semmi hősködés srácok!
~ Királyok vagyunk!!!
Csak ingatta fejét Yoongi barátja felvisításán majd bontotta a hívást. Aliyah megkönnyebbülten mászott ki az ülések alól.
- Látod(?) megmondtam, hogy minden rendben lesz! Mi összetartunk és vigyázunk egymásra.
- Ja, főleg, hogy a munkátok alanya megmaradjon mi? -nevetett fel kínosan.
- Lia ne kezd légyszi, erre most nincs időnk! Inkább csatold be az öved!
Tette amit a fiú kér, aki amint meghallotta az apró kis kattanást beletaposott a gázba és hirtelen kirántotta oldalra a kormányt, ami azt eredményezte, hogy lehajtottak az autópályáról, vagyis pontosan fogalmazva leugrattak az útról. A korlátot átugorva járművükkel egy lehajtón kötöttek ki, amitől Lia egy kisebb szívrohamon ment keresztül. Taehyung padlóig nyomta a gázt és meg sem állt a központig. Ahol izgatottan várták a többiek megérkezését. Bár Aliyah inkább aggódva mintsem izgulva várta volna őket, aggódott nehogy bajuk essen a nagy lerázás közepette. Nem viselné el ha még több embernek esne baja miatta! Még ha az az ember nem más mint Jeong Guk! Talán nem szívlelik egymást de azért a halálát mégsem kívánja.