10. Rész

A suliba érve Soyang-ot kerestem a szememmel, akit meg is találtam... Öm... Most ő tényleg..? Taehyung-al beszélget? Na nemár! Mi történik itt? Odamenjek? Nem! Inkább hagyom őket dumálni, nem akarok bezavarni a nagy idillbe. El akartam sétálni de Tae észrevett és odakiáltott nekem, hogy menjek oda. Mivel kb az egész suli hallotta mindenki engem bámult, elmondva magamban egy gyors káromkodást, fejemet ingatva indultam el feléjük. Mikor majdnem odaértem csatlakozott hozzám Jimin is.
- Sziasztok! -köszöntem a beszélgető feleknek.
- Szia Nara! -ölelt meg barátnőm- Hogy vagy? -kérdezte ezt úgy, mintha nem is Tae-vel beszélgetett volna.
- Én jól. De látom te is jól vagy? -biccentettem a fiú felé- Mi folyik itt?
- Képzeld egyszer csak mellém ült és elkezdett beszélni hozzám! -súgta lelkesen a fülembe.
- Aha ez nagyszerű. -súgtam vissza.
- Mizu Nara? -lépett hozzánk a hiányzó láncszem is- Épségben hazaértél szombaton? -karolta át Jimin-t.
Aish! Miért kellett ezt? Direkt kellett kellemetlen helyzetbe hoznia Yang előtt? Nemár! Barátnőm olyan kikerekedett szemekkel nézett, hogy csoda hogy nem estek ki a helyükről.
- Igen. Mondtam, hogy tudok magamra vigyázni!
- Aha szuper.
- Mikor lesz kész a klipp? -kérdezte Tae, aki felállt közénk.
- Nem tudom. De mért engem kérdeztek? A rendező tudja meg a vágók! Én csak a kamerát fogtam. -vontam vállat.
- Az a legfontosabb feladat szerintem. Hiszen ha nincs egy jó operatőr akkor hiába a kemény munka, kukába dobhatjuk a felvételeket. Nem igaz srácok? -kérdezte a többieket arcán komolysággal.
- Ja Kook-nak igaza van, klassz voltál! -simított vállamra Jim.
- Kössz srácok! -már annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam mit tegyek- Gyere Soyang mennyünk órára! -rángattam el a lányt- Sziasztok fiúk!
Hallottam ahogy visszaköszönnek de nem álltam meg, sőt meg se fordultam. Oldalamon Yang-al a terem felé siettem. Az emeletre érve barátnőm megállított és karbatett kézzel, lábaival dobogott a padlón. Arcából ítélve válaszra várt, mi volt ez az egész. Jó lenne ha én is tudnám!
- Mi az? -néztem rá.
- Szerinted? Mi volt ez az egész? -kérdezte tipikus huncut mosolyával.
- Semmi. Nem tudom mi ütött beléjük. -vontam vállat.
- Tényleg? És mi volt az a szöveg, hogy hazajutottál-e épségben? Honnan is kellett hazajutnod? -úgy vallatott akár egy nyomozó, kezdtem félni tőle.
- A stúdióban voltam, dolgoztam. De ezt te is tudod!
- Igen de azt nem, hogy velük!
- Hát ez van. Egy új klippet adnak ki és Sihyuk megkért ugorjak be az egyik kamerás pasi helyett, mert beteg lett. Most mondtam volna le? Tudod te mennyit fizetnek egy operatőrnek?
- Igen, tisztában vagyok vele! De hogy lettetek ti ilyen jóban, hmm? -istenem az a mosoly...
- Yang! Nemár! Ez erős túlzás, nem vagyunk jóban! Csak szünetben és forgatás után beszéltem velük néhány szót. Segítettek elpakolni, nem lehettem bunkó, hogy ne szóljak hozzájuk! Nem lett volna kötelességük ottmaradni segíteni, mégis megtették.
- Jaj Nara, ez nagyszerű! Végre áttörést értem el!
- Áttörést? Mégis miben?
- Hát hogy végre megkedvelted a Bangtan tagjait! -lelkendezett.
- Yang Yang Yang, állj le! -fogtam le a lányt- Nem kedveltem meg őket! -arca azonnal komor lett- Jó, talán hamar ítéltem annak kapcsán, hogy ők is egy nagyképű, öntelt hólyagok de nem lettünk puszipajtások! Kérlek ne láss ebbe bele semmit! Jó?
- Jójó, nyugi, leálltam. De egyet ígérj meg!
- Mit?
- Hogy ha odajönnek hozzánk rendes leszel és nem rángatsz el folyton? -nézett kiskutya szemekkel.
- Soyang.... -nem hittem el, hogy ilyet kér tőlem.
- Légyszííí!
- Hmmm, najó, legyen... Megígérem! -beleegyeztem, nem tehettem mást.
- Jaj de jó! -ugrándozott.
- De -abbahagyta a pattogást erre a szóra- kérlek ne várd el tőlem, hogy öribarik legyünk és a nyakukba boruljak! Arra sosem lennék képes.
- Persze, ez alap, sosem várnám el! Nekem az is elég ha rendes leszel és nem rángatsz el minden szedett-vedett okkal. -ölelt át.
A nap további része egész nyugisan telt, leszámítva ShinAh egyes beszólásait. De már annyira hozzászoktam ezekhez, hogy legtöbbet meg sem hallom. Sajnos Soyang-nak el kellett mennie, valami üzleti ügy miatt az apjánál, így az utolsó órát már egyedül kellett végig ülnöm. Az azt megelőző szünetben ShinAh egyik csatlósa teleragasztgatta a szekrényeket ilyen buta csillogós, szivárványlehányós cetlikkel és azt hazudták az igazgatónak, hogy én voltam.
- Ő volt az igazgató úr, láttam!
- Igaz ez Miss Bang? -nézett rám szigorúan.
- Mi igaz igazgató úr?
- Az, hogy maga ragasztotta tele az iskolát ezekkel a papírokkal!? -lengette meg az egyiket előttem.
- Dehogyis! Mért tettem volna?
- Akkor ez a három lány miért állítja, hogy maga volt?
- Mert... -befogtam a szám nehogy csúnyát mondjak- Azért mert bajba akarnak keverni.
- Jaj Mr. Ji mért tennék ilyet? -szólalt meg ShinAh, tettetett sértődöttséggel- Hiszen ő a mostoha testvérem sosem ártanék neki! -a kis álszent!
- Rendben, akkor ma elzárást kap Miss Bang! -nézett rám szigorúan.
- Mi! De miért?
- Fejezze ezt be és örüljön, hogy megússza ennyivel!
- Na de Mr. Ji... -hiába mondtam bármit otthagyott, majd a gonoszan nevető lány felé tartottam- Most ezt mért kellett? -álltam meg előtte.
- Mert miért ne!? -nevettek fel egyszerre- Nyugi már, egy óra nem a világvége. Na gyertek csajok hagyjuk a kis senkit mérgelődni magában.
Sarkon fordulva elmentek onnan. Én csak ingattam a fejem, hogy lehet valaki ennyire gonosz? Nem értem! Bár az igazgató is fura ember, hiába mondtam, hogy ez nem az én művem, de nem hitt nekem. És miért? Csak mert ShinAh az egyik legbefolyásosabb ember lánya! És én? Hisz papíron én is az vagyok! Akkor nekem mért nem hisz senki?
Óra után összeszedtem a cuccaim és lekullogtam a 13-as terembe ami a bűntető volt. Hogy fogok én beérni háromra a kávézóba? SoHee leszedi a fejem! Első napom lenne és máris el fogok késni. Írtam neki egy üzenetet, hogy kések a bűntetés miatt de megvan mit gondolhat most rólam... Annyira szégyenlem magam! Úgy léptem be a terembe, hogy nem kopogtam. Itt nem szokás kopogni, hiszen általában üres a hely. Nagyon ritka mikor egy diákot ide küldenek. Ha így van akkor egy tanár bejön megnézni itt van-e az illető és az idő lejárta után ő enged haza. Tudom, mert már nem először vagyok itt drága testvérem jóvoltából. Fejemet lehajtva léptem be a hatalmas barna ajtót kinyitva. De amikor megláttam, hogy ki ül ott majdnem padlót fogtam. Ő meg mit keres itt?
- Nara? -nézett rám meglepve, úgy látszik nem én vagyok az egyetlen aki meglepődött a másikat meglátva- Mit keresel itt?
- Ugyanazt, mint te. Az elzárásomat töltöm le Jeong Guk! Te hogy hogy itt? -ültem le az előtte lévő padba.
- Volt egy kisebb összezördülésem egy sráccal és hát itt kötöttem ki.
- Na és mi ez a ruha? -úgy volt felöltözve, mint egy rendőr, nem mondom, hogy nem állt neki jól, de egy iskolába egy ilyen ruha?
- Fellépésünk lesz!
- És?
- Mire letelik az egy óra már nem lesz időm átöltözni, gondoltam felveszem most és így megyek oda.
- Aha, értem. -annyira csodálkoztam, hogy szinte majdnem eltátottam a számat.
- Na és te? Mért vagy itt? Csak nem rosszat tettél? -húzta féloldalas mosolyra száját.
- Nem! -hirtelen csörögni kezdett a telefonom. ~ Haló?
~ Szia én vagyok SoHee! Mi ez az üzi? -kérdezte nevetve.
~ Bocsi! Ne haragudj, hogy kések ma de büntiben vagyok, muszáj itt lennem még egy órát...
~ Semmi baj, csak azt hittem rosszul olvasok! -nevetett- Nem tűnsz olyan lánynak, mint aki nap mint nap rosszalkodik.
~ Mert nem is! Nem én tehetek róla, de majd elmondom ha beértem. Ne haragudj SoHee, hogy kések és pont az első napomon.... -temettem arcom kezembe.
~ Nyugi kislány semmi baj! Tudod jól, hogy vezetőhelyettes vagyok!? -nevetett- Amiről a bátyám nem tud az nem fáj neki!
~ Köszi angyal vagy, majd meghálálom valahogy!
~ Oké szavadon foglak. Jó büntit és siess be!
~ Köszi szia! -bontottam a hívást.
- Rossz hír? -hallottam meg a mögöttem ülő hangját.
- Nem. Csak a főnökömmel beszéltem.
- Mr. Bang-al?
- Dehogy! SoHee-nek hívják, Han SoHee.
- Nem is tudtam, hogy van ilyen nevű lány a cégnél.
- Mert nincs is! Ez a hely egy kávézó!
- Mi? Kiléptél a BigHit-től? -kérdezte csodálkozva.
- Nem! De ott csak hétvégén vagyok, itt meg hétköznap. -világosítottam fel, nem mintha bármiféle közel lenne hozzá!
- Nem lesz ez egy kicsit sok? Itt is munka ott is munka, plusz a suli?
- Nem lesz sok ne aggódj! Tudom mit csinálok, értékelném ha nem szólnál bele! -förmedtem rá.
- Jólvan na bocs, hogy aggódom! -emelte fel kezeit védekezően.
- Nem kell aggódnod! Nem először dolgozom így, tudom mennyit bírok, hidd el! Értékelem, hogy érdekel mi van velem de ne szólj bele, nem a te dolgod!
- Rendben, ahogy akarod!
Ezekután elhalkultunk. Elővettem a leckém és megírtam azokat, legalább nem kell foglalkoznom vele ha hazaértem. Írtam Yang-nak, hogy hozassa már el Yona-t az oviból mert én a 13-asban ülök. Egy gyors chat-elés után megígérte, hogy küld érte valakit és benéznek hozzám a kávézóba. Megköszöntem és folytattam a leckém megírását. Kicsit bántott a dolog amiért úgy leteremtettem Jungkook-ot, de talán ha nem teszem meg nem hagy békén. Jobb ez így. Hiszen azért mert egyszer elbeszélgettünk az nem azt jelenti, hogy már gond nélkül beleszólhat az életembe! Erre azért nincs felhatalmazva.
Az óra letelte után Mr. Jang elköszönve tőlünk hazaengedett minket. Kook felpattanva a székről sértődötten ment ki a teremből.
- Jó munkát!
Bökte oda félfogról, majd eltűnt a falakközt. Csak ingattam a fejem. Még ő van megsértődve!? Tipikus tinisztár viselkedés... Ha nem az van amit ő akar, behisztizik akár egy kisgyerek. Ezzel meggyőzött a korábbi felvetésemben, hogy ne akarjam őt újra megismerni. Úgy látom abból a kedves Jeong Guk-ból, aki gyerekként volt mára már semmi sem maradt belőle. Lehet nem olyan, mint a tipikus önelégült sztárok többsége, de erősen húz feléjük. Alig telik el egy kis idő és olyan lesz, mint ők... Sajnos... Kár érte, de ez van, ezt teszi a hírnév! Még jó, hogy én nem vagyok híresség és soha nem is szeretnék az lenni!
Ezeken gondolkozva értem be a kávézóba. Gyorsan átöltöztem az egyenruhámba és beálltam dolgozni. SoHee rendes volt velem, meg kell hálálnom kedvességét. Hamar belejöttem a munkába és a tempót is felvettem, nem lesz nehéz itt dolgoznom! Nem sokkal később Soyang is bejött hozzám a hugommal oldalán. Örültem nekik és zárásig ott maradtak. Hee-től elköszönve hármasban indultunk el haza. Persze Yang útközben kifaggatott mi volt ez a bűntetés dolog, majd miután mindent elmeséltem haza is értünk. Megköszöntem segítségét és bementünk a házba. Sihyuk persze ismét tudomást szerzett a „csínytevésemről" az iskolában és kérdőre vont miért tettem. Próbáltam meggyőzni, hogy nem én voltam, engem csak besároztak, persze nem hitte el. Így minden technológiát elvett tőlem, így száműzött még egy hétre a pincébe. Nem ez volt a legrosszabb amit valaha tett, így csak vállat vontam, úgyis már megszoktam azt a helyet és a sötétséget is. Hamar eltelik az az egy hét, nem?