Másnap boldogan keltem fel bár hajnalban, mégis egy csöppnyi rosszkedvem se volt! Szerencsére hamar megcsinálták a kocsimat és apa elhozta nekem a szervízből, így nem kell buszozgatnom! Felöltöztem és kicsit kicsíptem magam, hiszen mégis csak egy magasrangú éttermet fogok elvezetni, majd kocsiba pattanva indultam is, hogy nyitásra odaérjek.
A személyzet már ismert, csupán néhány újonc pincérnek, aki nem tudták, hogy ki vagyok, mutatkoztam be. Miután lefutottuk a szükséges köröket nekiálltunk a melónak. Amíg mindenki tüsténtkedett addig én ellenőriztem a kihelyezett kameráim, hogy minden rendben van-e velük, nehogy pont a legfontosabbkor romoljanak el! Szeretnék egy emlékezetes vizsgafilmet összehozni! Kb olyan 11 körül egy nemvárt ismerős parkolt le a helyiség előtt. Az a kocsi olyan ismerős... Na várj! Ugye nem? Hát de, Adam az... Ne már! Semmi kedvem nem volt vele még ilyenkor is jópofizni! Egyáltalán honnan tudta meg, hogy hol a bácsikám étterme? Követett talán?
Ahogy kiszállt a kocsiból és végignéztem rajta, hát... Most kicsit sem olyan volt, mint a suliban! Olyan másnak tűnt ahogy egyre közeledett felém. Fekete szűk farmer, egy fekete bőrdzseki alatta egy sötétkék ing amin egy lezseren megkötött nyakkendő pihent. Úgy nézett ki akár egy szupersztár. Már csak egy napszemüveg és sikoltozó rajongók hada hiányzott a teljes képhez. Leült a pulthoz, ahol italokat lehet rendelni. Nem bírtam ki, odamentem. Tudni akartam mit keres itt.
- Szia! -köszöntem rá.
- Áh szia Miranda! Mi újság?
- Semmi. Te hogy hogy itt vagy?
- Csak átutazóban vagyok, gondoltam megállok egy gyors ebédre. Nem tudtam, hogy itt leszel. Akkor ez az a hely amiről meséltél ugye? -nézett körbe.
- Igen, ez...
- Klassz kis étterem! Minden elismerésem a bácsikádnak!
- Hát kössz...
- Mit parancsol uram? -jött oda az egyik pincér lány.
Láttam Adam-en, hogy amíg leadta a rendelését majd felfalta a tekintetével szegény lányt. Na hurrá, egy újabb idióta nőcsábász...! Hát már minden pasi ilyen!? Elképesztő! Szemetforgatva elmentem onnan, na ehhez már végképp nem volt kedvem.
Az irodába vonultam el, gondoltam megcsinálom az elmaradt papírmunkát. Értek hozzá, elég sokat csináltam amikor nyaranta itt dolgoztam vagy téliszünetben. Annyira belemerültem a melóba, hogy észre se vettem mennyire eltelt az idő. Kopogtattak az ajtón.
- Tessék! -szóltam ki.
- Elnézést Miss Hill de jöttek magához! -motyogta el az egyik pincér lány, annyira félős volt, hogy alig értettem mit mond.
- Engedd be őket és csak Miranda! Nem vagyok tulaj, hogy magázódnunk kéne.
Csak bólintott s miután rájött, hogy nem fogom felfalni mosolyogva ment ki az irodából. Majd rögtön utánna jókedvem elrontó léptek be az ajtón. A forgatás! Basszus! El is felejtettem!
- Jónapot főnökasszony! Jöttünk a megbeszélt időre. -huppant le az ülőre Nick.
- Ha-ha de vicces vagy! Nem vagyok főnök! Mindjárt kezdhettek csak szólok a többieknek.
Gyorsan kimentem, hogy rendezzék le a vendégeket aztán írják ki, hogy zártkörű rendezvény miatt zárva vagyunk. Fura mód Adam még mindig ott ült a pultnál és hiába küldtem, nem akart elmenni. Ragaszkodott ahhoz, hogy maradhasson, mert meg akarja nézni a fiúk forgatását. Hirtelen meg akartam kérdezni honnan tud róla, de aztán rájöttem, hogy kb mindenki tud róla mivel a suliban folyton ez volt a téma. Bár a helyszínt sosem árulták el, már csak a megegyezés miatt sem... Ez egy kicsit fura! Na mindegy... Nem tudtam mit tenni, mondtam akkor álljon be a pult mögé és maradjon ott csendben amíg vége nincs ennek a marhaságnak. Közben segítettem a többieknek összepakolni és miután megköszöntem a szorgos munkát hazaküldtem a személyzetet. Gyorsan körbenéztem és úgy gondoltam, hogy tök oké a hely visszamentem a srácokhoz.
- Na kész a hely, mehettek forgatni! -nyitottam be.
- Oké akkor szólok a stábnak, pillanat skacok! -állt fel Brad és telefonja után nyúlt.
- Te itt leszel végig? -kérdezte Tommy.
- Jah...sajna itt kell lennem. Be kell zárnom miután végeztek.
- Azért ennyire ne lelkesedj! -ült vissza sértődötten.
- Óh jaj túl lelkes voltam ugye? Bocs többet nem fordul elő. -vágtam hozzá gúnyolódva.
- Na a többiek jönnek mindjárt kb öt perc. -csapott tenyerébe a telefonálásból visszatérő fiú.
- Klassz! Srácok addik menjetek és vegyétek fel a ruhákat! -adta ki az utasítást vezetőjük, én akaratlanul is elnevettem magam.
- Na ne már, kajakra van jelmezetek is!? Bazdki! -nevettem.
- Nem jelmez, fellépő ruha! -javított ki Nick.
- Csillogós mi? -nem bírtam ki, muszáj volt!
- Nagyon vicces vagy ha-ha!
- Maradjatok itt, nem tudtok máshol átöltözni! Addig kimegyek! Még fellépő ruha, beszarok! -ezt már csak magamnak mondtam, ahogy röhögve becsuktam az ajtót.
Nem tudom miért de ez a két szó nekem nagyon betett, nem bírtam abbahagyni a nevetést. Annyira röhögtem, hogy folyt a könnyem és már görcsbe rándult a gyomrom. Muszáj voltam kimenni a levegőre, hogy lenyugtassam magam. Kb tíz percig tuti kint voltam! Ritkán van velem ilyen de akkor nagyon elkap! Biztos mindenkivel előfordult már ez a szűnni nem akaró röhögés!?
Miután úgy éreztem képes vagyok a normál beszédre, visszamentem. Addigra a várvavárt stáb is megérkezett és beállították a kamerákat. Fura volt így, eléggé átrendezték a helyet, szinte rá se ismertem. Hogy ne legyek képbe oldalra álltam Adam-el karöltve. Elkezdték a forgatást. Ahhoz képest, hogy először csináltak ilyet elég könnyen vették a feladatot. Ment minden mint a karikacsapás. Hál' Istennek, legalább nem kell hajnalig itt dekkolnom! Hát...mit ne mondjak, ez a dal nem is olyan borzasztó, mint amilyenre számítottam. Nem az az undorító csöpögős dal, hanem meglepő módon van témája is. Kb arról szól, hogy az emberek ne engedjék másoknak, hogy ők irányítsák az életüket és saját magukat. Azt nem mondom, hogy a kedvenc dalom lesz de meglepően nem rossz szám. Lehet 1x vagy 2x meghallgatom, ha(!) olyan kedvem lesz. Mondjuk a klippre azért kíváncsi leszek! Így a „kulisszák mögül" kicsit nyersnek tűnik, de lehet ha össze lesz vágva másként fog kinézni.
- Nem rosszak ugye? -bökött meg Adam.
- Fogjuk rá... De maradj csöndben nem akarok miattad késő estig itt lenni! -el is hallgatott, látta nem vagyok vevő a társalgására.
Miután végeztek a fiúk összepacsiztak és megköszönték a statisztáiknak, hogy segítettek a klipp elkészítésében. Majd beszéltek azzal a férfival aki a kamerát kezelte, hogy amint összevágták a többiekkel a felvételeket szóljon azonnal. Megegyeztek aztán mindenki fogta a saját holmiját és hazaszállingóztak. A végére már csak mi maradtunk az étteremben. Szinte tűkön ülve vártam már, hogy végre lelépjenek! De tök nyugisan üldögéltek a pultnál és hangosan nevetve elszórakozgattak.
- Fiúk! Fél 11 van, nem kéne mennetek valami fellépésre vagy idióta csajokat elcsábítani? -utaltam arra, hogy ideje menni.
- Nyugi mindjárt lelépünk! -csitított le Joe, aki csak úgy a semmiből lépett be a bandába annakidején- De előbb nem kaphatnánk egy kis innivalót? Megérdemlünk ennyit nem? -körbenéztem, hogy most ezt tényleg tőlem kérdi-e.
- Szerintem jobban jársz ha erre nem válaszolok! De ha ez az ára, hogy végre lelépjetek, oké. -kikutattam egy pezsgőt, amir Haris hagyott ott nekik, és adtam mindenkinek egy poharat- Akkor nesztek!
Kicsaptam az üveget az asztalra és egy nyitót. Nem fogom őket kiszolgálni az biztos! Fura mód nem kezdtek kötekedni velem, Brad elvette a pezsgőt és töltött mindenkinek. Koccintottak egyet majd miután kiürítették poharaikat felállva elmentek. Na ilyen se történt még!
Én elmosogattam a piszkos tárgyakat és a helyükre pakoltam. Annyira örültem, hogy mindenkitől megszabadultam! Adam is hazament vagy tudja a fene hova, a srácok is leléptek végre, csak egyedül voltam! Elrendeztem mindent az irodában is és elindultam haza. Jó alaposan bezártam mindent és 2x ellenőriztem a dolgokat! Nem akartam másnap arra jönni, hogy betörtek! A parkolóba kocsimhoz sétáltam. Rettentően fáradt voltam, pedig olyan megerőltető dolgot nem is csináltam! Biztos azok az öntelt majmok zsibbasztottak le ennyire! Mikor nyitottam volna ki a kocsiajtót valaki megszólított a sötétből. Majdnem szívrohamot kaptam!
- Szia Meds!
- Azt a kibaszott...!!! Normális vagy!? -kiabáltam rá.
- Mi van megijedtél? -nevetett.
- Áhh nem csak szimplán jókedvből kapok itt szívinfarktust! Mit akarsz Matthew?
- Csak szerettem volna megköszönni, hogy ezt lehetővé tetted nekünk! Tudom téged ez nem érdekel és talán nem is hiszed el, de ez nekünk nagyon sokat jelent!
- Jó-jó nem kell hálálkodni, Nick már letudta a kötelezőket.
- Te azt hiszed, hogy muszájból vagyok itt? -ezt úgy kérdezte, mintha kissé fel lenne háborodva.
- Mért talán nem? Biztos Nick vagy Travis küldött ide, hogy jópofizz Haris miatt!
- Ebben nagyot tévedsz! Nem küldött senki, magamtól jöttem.
- Ja hogy nem is tudnak róla? Szóval titokban idelopóztál, hogy letudd azt amit Nick már elrendezett!? Szép...! Siess nehogy valaki meglásson!
- Miért vagy ilyen ellenséges? Tudnak róla a srácok, hogy itt vagyok! Mondtam már, hogy megváltoztak, egyikőjük sem olyan már mint rég!
- Én viszont ugyanaz vagyok, semmi sem változott! -beszálltam a kocsimba.
- Nem gondolod, hogy beszélnünk kéne Meds? -hajolt közelebb.
- Nem! Nekünk már rég nincs miről beszélnünk! Ja és ne hívj így, mondtam már! A nevem Miranda!
- Nem! Nekem mindig csak Meds leszel. -csak ingattam a fejem, erre mit mondhatnék?- Kérlek, nem felejthetnénk el ami történt? Annyi mindent kéne megbeszélnünk!
- Húh basszus... -ehhez kell egy mély levegő- Ti nem beszéltek egymással? Elmondtam már Nick-nek is, hogy NEM nem kezdhetünk semmit előről, sem tiszta lappal se sehogy máshogy! Eleget szívtam már miattatok, sok szarság miattatok lett az életemben és nem tudok úgy tenni, mintha ezek meg sem történtek volna! Lehet neked és a többi egobaromnak ez sikerül mivel akkor is leszartátok mi van velem, de nekem nem! Én nem tudok ilyen könnyen felejteni! Ráadásul pont olyantól vártam volna ezeket a legkevésbé akit én... -már a sírás kerülgetett- Mindegy... A lényeg, hogy hagyj engem békén te is Nick is és az összes többi haverod is! Már csak pár hónap és örökre elválnak útjaink, légyszi addig bírjátok ki, hogy nem szóltok hozzám! Ha évekig sikerült ez a kis idő már meg se kottyan! Na szia!
Ellöktem és becsuktam a kocsiajtót. Padlógázzal, hangos kerékcsikorgással hagytam el a parkolót.
Alig láttam az utat szemeim könnyekbe borultak és az a szép benne, hogy azt se tudom miért! Hiszen kb ugyanezeket mondtam el Nick-nek is mégse tört rám a sírás, erre Matt-nél törik el a mécses... Miért? Zúgott a fejem, az agyam ezerrel kattogott. Csoda, hogy nem füstöltek a füleim! Hazaérve csak arra volt erőm, hogy levessem a cipőmet és a kabátom majd a sírástól kimerülten zuhantam le a kanapéra, még a szobámig se jutottam el. De már nem érdekelt semmi, csak pihenni akartam! De leginkább felejteni!
Ami nekem sohase ment, ezért is nem tudok túllépni azokon amit velem tettek a fiúk. Pedig próbáltam már annyiszor, de tényleg kb kismilliószor, de nem ment, soha... Csupán mélyen eltemettem magamban és igyekeztem nem ezekre koncentrálni. Ezért is volt olyan, mintha már elfelejtettem volna, de nem, kicsit sem! Most pedig, hogy kétszer is szóbahozták ezt nekem kicsit túlnőtt rajtam és eluralkodtak a múlt árnyai. Talán ezért is buktam ki annyira. Talán.....
10. rész
2021-10-01
Hozzászólások (0)