Hosszú ideig kereste a lányt, amíg a várostól egy félreeső helyen találta meg, a földön fekve. Az ölébe vette és meg sem állt vele hazáig. Ott elhívta egy régi barátját, hogy titokban vizsgálja meg a lányt, nehogy súlyosabb baja legyen.
Következő nap magához is tért, bár elég gyenge volt még.
- Hogy kerültem ide? -ült fel az ágyon.
- Haza hoztalak. Eléggé kiütötted magad! Megmondtam neked, hogy ne használd az erődet! -förmedt rá- Legalább látott is valaki?
- Nem! Vagy is... -emlékezett vissza- Asszem mégis...
- Kicsoda?
- Riley meg a követői. De nem igazán tudták, hogy én csinálom, csak megijedtek és elszaladtak. -vonta meg a vállát.
- De mégis hogy történt ez?
- Hát...ha jól emlékszem a buszmegállóban ültem, vártam a buszt. Erre odajöttek és elvették a telefonom meg kötekedni kezdtek. Erre begurultam és csak megtörtént. Hidd el próbáltam lenyugodni és uralkodni magamon, de nem ment... Sajnálom Nickolas! -hajtotta le fejét.
- Hmm... Mit csináljak most veled te lány!? Hjajj... Na jó, most az egyszer tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, de (!) ezt az egészet meg kell oldanod a lányokkal a suliban! Nem szeretném ha olyanoknak mondanák el, akik esetleg rosszat tennének!
- Ne aggódj, őket majd én lerendezem! Kössz Nick! Köszi, hogy nem ordítod le a fejem megint!
- Naja, sokszor fogod még a fejemhez vágni igaz?
- Öm... Igen, asszem még nagyon sokszor! -nevetett és elvonult a fürdőbe.
A laptopon a barátnőivel videochat-elt, hogy megtudja tőlük az aznapi leckét. Majd más egyéb dolgokról is beszéltek. Többekközt arról az igen csak furcsa viharról, ami a semmiből jött.
Este megvacsoráztak és másnap újra kezdődött a folytonos korán kelés. A suli előtt szokásos módon a két lány várta őt. Felmentek a termük elé és ott beszélgettek. Majd az ablakból meglátta Riley-t az udvaron, hogy épp befelé tart, így gondolta jobb minél hamarabb letudni a beszélgetésüket. Le is rohant elé.
- Riley, beszélhetnénk!? -szólt le neki a lépcső tetejéről.
- Most nem igazán érek rá! -indult volna visszafelé, de Crystal nem engedte.
- Biztos tudsz két percet szakítani a drága idődből!? -állt meg mellette.
- Na jó, de csak két perc! -mondta fellengősen.
Berángatta őt egy nyitott terembe és bezárta az ajtót. Nem akarta, hogy bárki is bemenjen.
- Na, mit akarsz? -próbálta siettetni a dolgot.
- A múltkoriról akarok veled beszélni! Tudod mikor az a furcsa vihar jött a semmiből. Féltem, hogy talán megsérültetek a barátaiddal! De látom semmi bajotok!
- Ugyan Rose, ne fáradj! Kérlek, ne nézz engem hülyének, nem vagyok az kiscicám! -hátra dobta a lány haját- Figyelj, tudom jól, hogy te csináltad azt a vihart! Mondjuk fogalmam sincs, hogy hogyan de tudom, hogy te tetted!
- Ugyan kérlek! Riley, ezt te sem gondolhatod komolyan!? -nevetett, bár ez inkább afféle kínos nevetés volt.
- Láttam amit láttam Rose! Akkor kezdődött minden mikor elvettük a telefonod! Az összes üveg darabjaira tört a buszmegállóban, majd jött a szél stb. De ezt magadtól is tudod! Kár a magyarázkodás, előttem nem játszhatod meg magad!
- Jó, tegyük fel, hogy amit mondasz igaz! Mihez kezdesz vele? Elmondod mindenkinek? Nem sokra mennél vele! Ki hinné el? Senki! Azt hinnék, hogy megőrültél!
- Én? Elmondani bárkinek is? Ugyan! Hát ilyennek ismersz!? Kérlek, ne is feltételezz rólam ilyet! Nem szoktam olyasmit elmondani, amit nem tudok bebizonyítani!
- És akkor most mit teszel? Elfelejtsük? Csak egy rossz vihar volt, ennyi.
- Hát persze, egy rossz vihar! -elindult kifelé, de megállt a lány mellett- Amíg nincs bizonyítékom az ellenkezőjére! -súgta a fülébe, majd egy gonosz mosollyal távozott a teremből.
Crystal kissé megijedt attól ahogy Riley olyan magabiztos volt végig, és az amit a bizonyításról mondott...még a hideg is kirázta. Visszasétált ő is terembe közben végig azon gondolkodott, hogy ezt vajon hogyan érthette!? Mostantól a nyomában lesz és addig nem nyugszik míg tényleg nincs kézzel fogható bizonyítéka arra, hogy ő a felelős a pusztításért? Vagy csak azért mondta, hogy ismét felvágjon és megijedjen tőle? Nem is tudta eldönteni melyik válasznak örülne jobban.
A nap további részében nem beszélt Riley-val sem a kis kutyáival, ahogy mások nevezik őket. Mary és Carry társaságában töltötte a szüneteket, de ők sem tudták felvidítani. Haza érve Nick szinte azonnal kikérdezte mi történt a suliban, sikerült-e leszerelnie azt a lányt, aki látta őt. Bár el akarta mondani az igazat, de tudta ha így cselekszik akkor Nick képes kivenni őt a suliból és egy messzi városba vinni innen, ő pedig már annyira megszokta itt és barátai is lettek, nem akarta mindezt elveszíteni, így azt felelte, hogy sikerült minden megbeszélnie Riley-val. Gondolta magában, majd megoldja valahogy! Felnőtt már, ideje a saját hibáit helyre hozni és ne mások takarítsák el a romokat!
A napok szinte csendesen teltek, semmi különös dolog nem történt. A hetek így peregtek le egymás után, csak azt vették észre, hogy kezd kitavaszodni. Mindenki örült végre, hogy véget ért a tél, újra süt a nap és feléled a természet. Bár még a hajnalok és az esték csípősek voltak, de elviselhetőbb volt már mindenki számára. A lányok eltervezték, hogy elmennek moziba, mivel még sohasem voltak. Pedig már elég régóta legjobb barátok. Carry elkísérte Crystal-t haza, hogy elkérje őt a nagybátyjától, egy délutáni mozira.
- Biztos jó ötlet ez? Nick nem szereti ha csak úgy hívatlanul beállít valaki.
- Ne aggódj már annyit Rose! Roppantul meggyőző vagyok és ez csak egy film, nehogy már ne engedjen el! Felnőtt nő vagy! Ne szabja már meg minden percedet! -felelte határozottan, majd bementek a házba.
- Nick, itthon vagy? -kiáltotta el magát.
Nem jött válasz, így gondolta biztos még dolgozik. De kicsivel később megjelent az emeleti lépcsőnél és a két lányra nézett, de főleg a váratlan vendégre.
- Áhh szia! Hát itthon vagy? -kérdezte félve- Ő itt Carry, tudod akivel a házit csináltuk a múltkor!
- Igen tudom ki ő! Mit keres itt!?
- Hát csak...
- Azért jöttem, hogy elkérjem Rose-t délutánra! -vágott a lány szavába.
- Miért mit csináltok?
- Csak moziba mennénk. Most lesz egy jó horror film és hetek óta megvan rá a jegyem, gondoltam jöhetne ő is! Elengedi?
- Milyen hosszú a film?
- Hú...passz, kb két óra.
- Utánna beülnétek valahova?
- Nem tudom, lehet. De majd azt a helyzet adja meg!
- Hm... Rose 6-ra itthon legyen!
- Tényleg? -kérdezte egyszerre a két lány.
- Igen, elmehetsz! De ha egy percet is késel, többet nem engedlek el! -emelte fel ujját és szigorú hangnemre váltott.
- Persze, itthon leszek! Kössz Nick! -odarohant és megölelte.
Majd karon fogta barátnőjét és indultak is a moziba. Mary-nek közben írtak sms-t, hogy Rose-t elengedték jöjjön ő is és találkoznak az épület előtt. Így is lett. Bementek és beálltak a hosszan kígyózó sorok egyikébe. Hát persze, hogy az övék volt a leghosszabb, nem csoda hisz nagyon sokan odavannak a horror filmekért. Szinte a legtöbb mozinak ebből van a legtöbb bevétele, na meg a romantikus filmekből, de arra csak vagy a rózsaszín ködös elborult elmék járnak, vagy a görcsösen szerelemre vágyó, önsanyargató emberek. De hát...bevétel az bevétel!
A sorban állva észre vették Riley-t és a pasiját Gabriel-t, akik az egyik nyálasan, enyelgős romantikus filmre akartak beülni. Próbáltak észrevétlenek lenni, bár inkább csak Crystal, Carry és Mary semmit sem tudtak a két lány korábbi igen csak érdekes beszélgetéséről.
- Mi van veled Rose? Bújkálsz valaki elől? -bökte meg vállát Carry, a lány fura viselkedése miatt.
- Nem, csak ott van Riley. -mutatott a másik sorra.
- Na és?
- Nem akarok vele összefutni. Tudod, hogy mennyire utál engem a karácsonyi bulin történtek miatt!? Nem akarom egy újabb veszekedéssel elrontani a napunkat.
- Ne aggódj! Ha belédkötne, szólj és lerendezem!
- Kössz Carry, de nem kell! Meg tudom védeni magam, de akkor sem szeretnék itt mindenki előtt cirkuszt csinálni!
- Jólvan, ahogy gondolod.
Megvették a jegyeket és indultak is a filmre. Mögöttük pár srác igen csak jól érezte magát. Mindenkinek beszólogattak, nevettek, hangoskodtak. Végül a biztonságiak mentek oda hozzájuk és hogy ne tegyék ki őket, abbahagyták a gyerekes viselkedésüket. De ahogy ott randalíroztak szinte mindenki őket nézte, így Riley is odafigyelt és észre vette Rose-t a barátaival, ahogy bemennek az egyik ajtón. Bár ők ezt nem látták, mivel már nem a sorban álltak.
Bent a lányok hátrébb mint középen foglaltak helyet. Az idő elütötte a hármat, így elkezdődött a film. Hirtelen sötét lett, szinte néma csend. Csak néhány sóhajtás és egy ijedt jajjgatás hallatszódott a teremben. Egyszer csak fénycsóva irányult a vászonra és elindult a film. Közben a korábban igen csak szórakozott srácok ugyanarra a filmre ültek be, mint a lányok. Nem sokkal mögöttük foglaltak helyet, de ott sem igazán bírtak magukkal. Folyton beszéltek, nevettek és dobálták a lányokat popcorn-nal. A biztonságiak jöttek is értük, mert lett jelezve, hogy nem tudják nézni miattuk a filmet. Ahogy vezették ki a fiúkat az egyik hátra szaladt és elvette Mary táskáját majd elfutott vele.
- A táskám! -kiáltott fel- Tolvaj!
Az egyik őr utánna szaladt, ahogy Crystal is. Nem hagyhatta ezt szó nélkül, a lelke sem a becsülete nem engedte.
- Hova mész? -kérdezte Mary.
- A táskádért! Csak maradjatok itt jövök mindjárt.
Kiszaladt a fiú után, aki időközben dulakodásba keveredett a biztonsági őrrel. Amit a kamerákon látva az ügyeletes tiszt hívta a rendőröket. A srác elvette a férfi sokkolóját és kiütötte vele. Crystal nem hagyhatta ezt szó nélkül. Haja színét megváltoztatva és kapucniját a fejére húzva képett ki az előterembe.
- Hé te! Állj csak meg! -szólt a fiúra, aki megállt és hátra nézett.
- Te meg ki a fene vagy?
- A táska tulajának a barátja! Add csak vissza! Az nem a tied!
- Jah persze majd oda is adom mi!?
El akart menni de nem tudott. Valami visszatartotta. Mintha körbe fogta volna őt egy kéz, de mikor lenézett nem volt ott semmi. A lány neki dobta őt a falnak.
- Mi a fasz...!? -lepődött meg a srác.
- Ssszzhhh... Ne beszélj csúnyán! Nem szeretem! -ment hozzá egyre közelebb.
Felemelte őt és a levegőben megpörgette és a plafonhoz vágta. Majd felvette a sokkolót az erejével és bekapcsolta. Persze nem akarta használni csak félelem keltésként kapcsolta be.
- Ne ne kérlek! Itt van, visszaadom! Csak ne bánts! -dobta le a táskát.
- Ez volt olyan nehéz? Ha az elején ideadod ezt elkerülhettük volna. Fogsz még lopkodi? -tette le a földre.
- Nem! Nem soha, esküszöm! -felelte rettegve, szinte már majdnem sírt.
- Azt ajánlom is! De ne feledd, ha mégis megtennéd én ott leszek! -bár ez nem volt igaz, csak gondolta rá ijeszt.
- Nem teszem soha! Ígérem!
Bólintott egyet majd a fiú félelmében elrohant, még az ajtónak is nekiment. A lány fogta a táskát és visszament. Az ajtóban visszaváltoztatta a haját és levette a felsőjét.
- Nézd ott van! -mutatott rá Carry amint észre vette- Hol voltál ilyen sokáig!? Azt hittük bajod esett!
- Ne aggódjatok jól vagyok! Itt a táskád! -nyújtotta át.
- Sikerült visszaszerezned? Hogyan? -csodálkozott el.
- Áhh nem én voltam. Valaki feltűnt a semmiből és elintézte a srácot, ő szerezte vissza a táskádat. Én csak néztem az eseményeket. Nem akartam beleszólni.
- Szuper! Majd ha látod mutasd meg ki az! Meg szeretném köszönni!
- Persze. De megköszöntem én is! Szerintem mára elég volt ennyi izgalom! Elindulunk haza?
- Naná! Menjünk! Mary?
- Mehetünk, persze.
Elindultak de kint a pénztároknál a rendőrök elbarikádozták a kijáratot. Senki sem hagyhatta el az épületet! Az elmondásuk szerint egy nyomozó nézi a kamera felvételeket és ha megnézte mindenkit kihallgat, hogy mit tud az eset kapcsán.
Persze gyorsan ment mivel kb az emberek 90%-a azt sem tudta miről van szó, csak azok sejthették akik a horror filmen ültek bent. Szinte már mindenkit haza engedtek, csak a lányok és az ott tartózkodók maradtak az épületben. Na és persze Riley meg a pasija. Hisz megmondta, ha bármibe is kerül szerez bizonyítékot a lány ellen. Így esze ágában sem volt haza menni!
Páran maradtak csak, mindössze tizen. Mikor a három lányhoz lépett a nyomozó nő. Crystal-nak olyan ismerős volt az a nő, erősen gondolkodott, hogy honnan ismerheti. De sehogy sem akart eszébe jutni. Ám amikor megszólalt, szikraként pattant ki a fejéből, hogy ki ő. Az a vékony alkat, a tűz vörös haj, a vékony hang! Ez a tanáruk barátnője! Eléggé meglepődött, csak az álla nem súrolta a földet.
- Na hölgyeim asszem maguk következnek!
- Egyenként hallgatnak ki mineket? -kérdezte Carry.
- Igen, mindenki egyesével jön. Miért? Talán úgy nem mondanak közös sztorit?
- Már mért ne mondanánk? Jesszus! Hát mindannyian ugyanazt láttuk csak kérdeztem bakker! -a lány most is hozta a szokásos, laza, lázadó stílusát.
- Akkor fáradjon be az irodába! Ott majd mindent elmondhat. -előrement majd követte őt a nyomozó, de egy pillanatra megállt és visszafordult- Nem találkoztunk már? -lépett oda Crystal-hoz.
- Ömm... -úgy tett mint aki nagyon elgondolkodik- Ja de, a plázában karácsony előtt!
- Tényleg! Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan!
- Igen.
Bólintottak csak, majd ment a dolgára. A felismeréstől kicsit sem nyugodott meg a lány, sőt... Remélte, hogy nem ismerte fel őt a kamera felvételein. Bár nem hinné, hogy bármi terhelőt is felvett volna, hisz eltakarta az arcát és meg is változtatta a haja színét. Senki sem ismerné fel! De mégis csak nyomozó és ez a munkája... Izgult a történtek miatt.
- Honnan ismered azt a nőt? -kérdezte Mary.
- Hát azt nem mondanám, hogy ismerem. Egyszer találkoztunk kb öt percre.
- Elég mély benyomást tehettél rá ha öt perc miatt emlékszik rád!?
- Nem hinném... Elég furcsa volt mikor találkoztunk. Nem gondoltam volna, hogy nyomozó! Mr. Shims jól kifogta!
- Hogy mi? Ő Scot barátnője?
- Scot? Nahát, nem mondtad hogy ilyen jóban vagytok a tanár úrral! -mosolygott sejtelmesen.
- Ne már ne nézz így! Nem vagyunk jóban, sajnos... De magunk között mért ne hívhatnám a keresztnevén? Úgy sem hallja!
- De akkor is az illem azt követeli, hogy a vezeték nevén szólítsd!
- Hol vagyunk mi, a Buckingham palotában? Nem vagyunk mi hercegnők, hogy illemtanórán legyünk! -nevetett, Crystal is mosolygott bár nem igazán volt őszinte az a mosoly.
- Jó, bocsi. Nem szóltam.
Egyszer csak feltűnt Carry és helyet cseréltek Mary-vel. Nagy vonalakban elmondta mit kérdezett tőle a nyomozó nő, így a lány fel tudott készülni mit mondjon ha ő következik. Mary hamar kijött még hamarabb, mint Carry. Így már csak Crystal volt hátra. Bement leült a székre és körbe nézett, még sosem látott irodát belülről.
- Nos örülök, hogy újra találkoztunk! -ült le a lánnyal szemben.
- Én is örülök! Remélem jól van?
- Nagyszerűen köszönöm! Bár sosem gondoltam volna, hogy egy kihallgatáson fogunk legközelebb találkozni!
- Hát én sem. De sajnos így hozta a helyzet. Szerencsére meglett a tolvaj! Ha jól tudom?
- Igen, elkaptuk. De egy nagyon furcsa történetet mesélt nekünk! Elég hihetetlennek tűnt, így elküldtük drog tesztre.
- Mért mit mondott?
- Hogy egy lány bántotta őt.
- És ebben mi olyan hihetetlen? Bár igaz, egy fiú sosem ismerné be ha egy lány megveri.
- Igen, elég kínos az számukra. De most itt nem közvetlen fizikai bántalmazásról van szó!
- Akkor? Talán szidta őt? Anyázott vagy mi?
- Nem! Hanem úgy bántotta, hogy hozzá sem ért.
- Mi!? De hát ilyen nem lehetséges!
- Igen én is ezt mondtam, ezért is küldtem el először a kórházba. De miután megnéztem a kamera felvételeket, kissé átértékeltem a fiú vallomásait.
- Miért mi van azon a felvételen? -próbált magabiztosnak tűnni, de a hangja megremegett és hallható volt a félelem.
- Talán nézzük meg!
- De azt nem szabadna nem? Azt hiszem az ilyesmi tilos!
- Igen, elvileg az lenne! De most kivételt teszek, és senki sem tudja meg. A mi kis titkunk marad!
Bár mosolyogva mondta mégis a lányt elöntötte a félelem. A nyomozó túl magabiztos volt, és mintha célozgatna valamire. Kezdett egyre jobban félni, hogy mi lesz ennek a vége. De nem törhet meg, nem láthatja őt bizonytalannak sőt félni sem! Erőt vett magán és semmit mondó arccal, kíváncsian nézte a felvételeket. Megnyugodott miután látta, hogy semmi kivehető nincs a képernyőn. Azt sem látni, hogy fiú vagy lány van-e a felvételen. Semmit sem tudnak rábizonyítani.
- Ez érdekes volt. Bár kissé kamu szaga van!
- Ezt meg hogy érted?
- Hát már ne is haragudjon, de ilyen nincs, nem létezik! Ki az a hülye aki egy ilyen semmilyen videó után elhisz bármit? És ha meghamisították a felvételt? A srácok elég sokan voltak kint a pénztárnál, de csak hárman jöttek be a terembe.
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Hát... Lehet, hogy az egyik haverjuk bejött ide és kicserélte a felvételeket. Sosem lehet tudni! Bár maga a nyomozó, gondolom kideríti ugye?
- Igen, arra mérget vehetsz! Bármit kiderítek! Sőt erre már én is gondoltam, így beküldtem a központba az eredeti felvételt, hogy elemezzék ki nem-e hamisítvány.
- Na ez szuper hír! Remélem hamar megkapja a választ!
- Sőt már meg is kaptam! A felvétel 100%-ig eredeti! Ezért is érdekes ez az ügy! A barátaid azt mondták, hogy te a nyomába eredtél annak aki ellopta a táskát!?
- Igen mert vissza akartam szerezni. De mire odaértem a biztonsági őrrel dulakodott így nem akartam beleszólni. Bevallom megijedtem és elbújtam.
- A barátnőid azt mondták, hogy te vitted vissza neki a táskát!
- Igen én. Miután már nem hallottam hangokat gondoltam megnézem mi folyik odakint. De nem láttam senkit csak a földre ledobott táskát. Felvettem és visszamentem. Ennyi.
- Tényleg? A felvételen nem látszik, hogy felvetted volna bárhonnan is az ellopott tárgyat! Csak annyi, hogy az a személy viszi be a vetítő felé.
- Igen mivel és a kis folyosónál álltam. Ott volt a sarokban ledobva. Onnan vettem fel. Asszem az a rész pont nem látszik a kamerákon!
- Hát az pont nem...
- Elmehetek? Vagy gyanúsítanak valamivel? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem, semmivel. De kérlek maradj a városban! Lehet még felteszünk pár kérdést a nyomozással kapcsolatban!
- Nyugodjon meg, nem akartam elmenni innen! -kiült az arcára egy önelégült mosoly- Hívjanak nyugodtan állok a rendőrség szolgálatára! Viszlát!
Kiment onnan. Az ajtó előtt megállt és fújtatott egy nagyot. Megkönnyebbült, hogy nem bukott le és semmilyen bizonyíték nincs ellene. De elkönyvelte magában, hogy többet ilyet nem szabad csinálnia! Nem teheti kockára sem a saját sem pedig Nickolas életét. Hiszen számít rá, ahogy a népe is. Óvatosabbnak kell lennie!
Haza mentek mindannyian és igyekeztek elfelejteni a történteket. Bár ismét kapott egy óriási fejmosást Nick-től amiért ezt tette. Alig fél órával az incidens után már az egész tv csak azt az esetett adta, még szép hogy a férfi tudta mi történt. Nem akarta iskolába engedni, csak a lány meggyőzte, hogy az roppant gyanús lenne és ezzel buktatnák le magukat. Így nehezen de belement, hogy másnap visszamenjen a suliba. De már egyre jobban aggódott a lány miatt. Egyre erősebb az ereje és minél erősebb annál nehezebb kezelni azt. Így muszáj volt egy gyakorló teret keresni neki, mert ha így folytatja annak nem lesz jó vége!
10. rész
2021-01-09
Hozzászólások (0)