Másnap Maya rendbe hozta az iskolát, segített mindenben amiben csak tudott. Mégis csak miatta lett ismét ez a káosz. Legtöbbet Logen és a barátai segítettek neki, a többiek őt hibáztatták a történtekért, ami szerinte jogos is volt.
- Na asszem kész vagyunk! -csapta össze tenyerét Logen.
- Aha szerintem is. Kössz a segítséget! -köszönte meg szomorú hangon.
- Ez nem a te hibád kölyök, jegyezd meg! Nem te tehetsz róla!
- De igen. Az én hibám, igaza van a többieknek!
- Nem igaz és ne hallgass a többiekre! Néhányan szeretnek belekötni még az élő fába is, az ilyeneknek elég ha csak rosszul mondasz egy szót már azért leszólnak! Ne az ilyen emberek határozzák meg ki vagy! Csak légy önmagad rendben!?
- Oké, megpróbálok. Kössz Logen! -megölelték egymást.
- Logen, beszélhetnénk!?
Tűnt fel a folyosó végén szomorúságának alapanyaga, így sürgősen elhagyta a helyszínt. Mire Charles odaért a lány már el is tűnt. És ez így ment nagyon hosszú ideig. Amikor csak tehette kerülte őt, semmi kedve nem volt egy „mi bánt téged" beszélgetéshez, amihez jópofit kellett volna vágnia. Erre még kicsit sem állt készen!
Teltek a napok, ment minden a megszokott kerékvágásban, a diákok tanultak, az X-menek gyakorlatoztak. Minden rendben volt, mindenki tette a dolgát. Kivéve Maya-t, ő még mindig nem volt a régi. Folyton azok a szavak jártak a fejében és bántották, amit a professzor mondott neki. Jó idő volt, télhez képest. Az órái után kiment hogy a napsütésben sétáljon egyet, talán ki tudja szellőztetni a fejét. Folyton azon agyalt, hogy miért fontos ez most ő neki, eddig se szomorkodott senki miatt, nem tudták soha mások szavai meghatni. Most miért? Látott egy padot és leült rá. Ahogy rásütött az iskolára a nap az ablakokról vissza tükröződött a fénye. Szép sárgás színekben pompázott tőle a fehéren csillogó udvar. Fülébe dugta a fülhallgatóját és elindította zenelejátszóját. Szemeit lehúnyta, hogy a kedvenc dalainak ütemei jobban átjárják, mikor ismét kinyitotta egy ismerős alak állt előtte egy pár könyvvel a kezében.
- Lori? Mit csinálsz itt? -kérdezte Maya elcsodálkozva.
- Csak a könyvtárban voltam és megláttalak az ablakból, gondoltam lejövök. Na és te mit csinálsz itt?
- Csak kijöttem sétálni, szép az idő...
- Nem jössz inkább meg nézni hogy gyakorlatoznak a nagy X-men-ek?
- Nem, nem érdekel a dolog. Amúgy se szabadna ott lennünk.
- Eddig mindig ott lógtunk. Mi lett veled Maya? Mostanában olyan...semmilyen vagy. Mi történt?
- Semmi. Nem számít...
- Csak számít ha ennyire kivagy miatta! Tudod, hogy megbízhatsz bennem ugye!? -tette kezére a sajátját bíztatásként.
- Igen tudom. De azt is ha elmondom nem lesz semmivel sem jobb. -vett egy nagy levegőt.
- Azt nem tudhatod! Tudod ha csak kibeszéled magadból és megkönnyebbülsz, már azért megérte. De lehet tudok segíteni.
- Hát azt kétlem.
- Próbáljuk ki! Mondd el és meglátjuk!
- Hát jó... De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek!?
- Ígérem!
- Jólvan. Szóval... Emlékszel mikor kb egy másfél hete megint tönkre vágtam a sulit?
- Igen persze. Nehéz elfejelteni.
- Hmm... Jah... Nos, akkor megint Eric volt a fejemben, de most erősebb volt, mint eddig valaha is. Borzasztó képeket mutatott nekem, arról, hogy a mutánsokat megölik, holttestek a földön, minden csupa vér... -visszaemlékezett a dologra és újra a sírás kerülgette, barátnője átölelte őt nyugtatásként.
- Nem kell tovább mondanod, hogy nem akarod.
- De, ha már elkezdtem befejezem. Szóval Charles-nak úgy sikerült kizökkentenie a „kómás" állapotomból, hogy megcsókolt.
- De hát ez klassz dolog!
- Hát nekem is az volt, de amikor benyögte nekem, hogy ő ezt nem akarta csak kénytelen volt ilyen „szélsőséges" dolgot megtennie és, hogy ő soha sem csókolna meg, na akkor ott el is szállt az idilli pillanatom...
- Azt mondta neked, hogy sosem csókolna meg!? -kérdezte meglepetten.
- Igen. Gondolhatod mennyire szarul esett!? Ilyen mondani egy lánynak bazdki! Szinte a legnagyobb sértés! Mintha egy undorító csöves lennék, akitől hányingert kap az ember!
- Hát ez tényleg nem volt szép tőle! De nem lehet, hogy félre értetted?
- Lori ezt nem igazán lehet félreérteni! De mindegy, lezárom ezt és túl teszem magam rajta! Hiszen senki sem ér annyit, hogy miatta tönkre tegyem magam!
- Ez a beszéd kislány! Ne feledd én pedig itt leszek veled, végig! Ha csak beszélgetni is akarnál itt leszek!
- Kössz Lori, igazi barát vagy! -ölelték meg egymást- Na gyere, menjünk vissza a szobámba! Mutatok egy jó kis filmet!
Fel is mentek, és késő estig filmet néztek. Maya örült, hogy ilyen barátja van, mint Lori. Sosem gondolta volna, hogy valaha is lesz egy ilyen jó barátja, azok után amiken keresztül ment. Csak az bántotta, hogy hazudik neki. De nem mondhatta el neki az igazat, még nem!
10. rész
2020-12-31
Hozzászólások (0)