10. rész

Következő nap Sky kihagyta az edzéseket. Semmi kedve sem volt ott jópofizni másokkal. Így egész nap a szobájában kuksolt. Filmet nézett, zenét hallgatott vagy csak elvolt magának. Késő délután, este körül kopogtattak nála.
S:- Nem vagyok itthon! - kiáltott ki, jelezve hogy senkit nem akar látni.
R:- Én vagyok az, Raven! Bejöhetek?
Meglepte a lány hirtelen felkeresése. Vajon mit akarhat? Odament és kinyitotta az ajtót. Majd betessékelte.
S:- Mit keresel itt?
R:- Csak beszélni szerettem volna veled. Remélem nem zavarok? Csak mert az előbb úgy tűnt.
S:- Nem csak ma már kerestek páran, és semmi kedvem most senkivel jópofizni.
R:- Charles miatt vagy ennyire szomorú? Azért amit tegnap láttál? - nem kertelt, egyenesen rákérdezett.
S:- Nem dehogy! Más aggaszt engem. De azt inkább nem szeretném elmondani, ha nem baj?
R:- Persze, megértem. Csak azt hittem, hogy miatta vagy ennyire kiborulva. Mert elhiheted nincs köztünk semmi! - emelte fel kezét tiltakozóan - És nem is lesz! Én sem szeretném és ő sem.
S:- Ne haragudj Raven, de ez a ti dolgotok! Én nem szólok bele. Nem is szólhatok! Nem vagyok én senkije se pedig neked, hogy bármibe beleszólhatnék vagy megtiltanék valamit is. Ez a ti ügyetek!
R:- De nincs ügy, nem is lesz! Mi csak régi barátok vagyunk. Ennyi. A múltat rég elengedtük!
S:- Te lehet, de ő nem! Ezt kár tagadni is! De mindegy is. Ha nem haragszol szeretnék zuhanyozni aztán pihenni?
R:- Persze. Csak nyugodtan. Bocs a zavarásért! Jó pihenést!
S:- Kössz. Szia! - becsukta az ajtót.
Nekidőlt az ajtónak és vett egy nagy mély lélegzetet. Aztán ellökte magát és a fürdőbe ment. Fürdés után szárazra törölte testét, majd felvette a fürdőköpenyét. Kiment és leült az ágyra. Haját szárítgatta a törülközővel és belemerült a gondolataiba.
Furának tartotta, hogy meglátogatta őt Raven csak azért, hogy elmondja, nincs köztük semmi Charles-al. De miért volt fontos neki ezt közölni vele? Itt tuti van valami a háttérben! Lehet a férfi kérte meg, hogy mondja ezt. Lehet ez az egész csak kamu és azért mondta ezt neki, hogy lássa kezd-e valamit az infóval. Rámozdul-e Charles-ra, kikezd vele vagy elcsábítja. Ezáltal pedig ellenséget is tudna belőle csinálni.
Most aztán végképp nem tudta mit is higyjen. El kellett döntenie, hogy elhiszi-e amit Raven mondott vagy egyszerűen könnyelmű hazugságnak hiszi.
A kérdésére lehet választ kap a közelgő látogatótól. Kop-kop! Hallatszott a hangos zörgés. Odament kinyitotta. Bár számított rá mégis meglepődött, hogy ilyen hamar felkereste.
S:- Mit akarsz itt? - kérdezte egyhangúan, kissé flegmán.
C:- Beszélhetnénk?
S:- Ha ugyanazt akarod mondani amit Raven, akkor ne fáradj! Felfogtam! Nem kell ötvenszer elmondani.
C:- Raven volt itt?
S:- Igen. Nem olyan rég. Nem is értem hogy hogy nem találkoztatok!?
C:- Én most jöttem vissza. Nem voltam itt. Nos, bemehetnék?
S:- Felőlem... - tárta szélesebbre az ajtót - De mondd gyorsan, pihenni szeretnék!
C:- Csak el akarom mondani, hogy tegnap csak barátságból öleltem meg Ravent. Kicsit nosztalgiáztunk és megtörtént, ennyi.
S:- És nekem ehhez mi közöm? Mondtam tegnap is, mondtam neki is, hogy ne magyarázkodjatok nekem! Nem tartozik rám!
C:- De igen! Nagyon is! Akarom, hogy tudd nem szeretem őt. Már régóta. Csak bántott a bűntudat, hogy nem tudok tőle bocsánatot kérni. De most, hogy itt van és sikerült, így eltudom engedni a múltat, teljesen.
S:- Ennek örülök. Még valami? - kérdezte hűvös hangon.
C:- Ne csináld ezt! Ne légy velem ellenséges, kérlek!
S:- Nem vagyok az, kicsit sem! Csak mint mondtam is, szeretnék pihenni! Ennyi.
C:- Rendben. Ahogy szeretnéd... - felállt és elindult az ajtó irányába, mikor majdnem odaért megtorpant - Gyűlölsz engem Skyler? - kérdezte háttal állva.
S:- Nem. Mért gyűlölnélek? Hogy kérdezhetsz ilyet?
C:- Csak úgy tűnt. Olyan ellenséges vagy. Akkor mondd el miért löksz el magadtól!?
S:- Nem löklek el! Csak...
C:- Csak mi? Kivele! - fordult meg.
S:- Nem akarok semmit mondani neked. Félek olyat mondanék, ami miatt megharagudnál rám.
C:- Mért mondanál olyat?
S:- Mert ilyen vagyok. Akaratlanul is megbántok valakit.
C:- Vállalom a kockázatot ha végre őszinte leszel!
S:- Hagyjuk ezt Charles!
C:- Mitől félsz ennyire? - közelebb lépett hozzá, de ő hátrált egyet.
Ezt addig folytatták, amíg neki nem ütközött a falnak, és nem volt tovább menekülő út. Ott Charles az útját állta. Mindkét kezét a falnak támasztotta a lány két oldalán.
C:- Meddig menekülsz még?
S:- Nem tudok, ugyanis neki paszírozol a falnak!
C:- Tudod te is, hogy nem így értettem!
S:- Nem menekülök semmi elől! Nem is értem mire érted ezt!
C:- De igen, nagyon is! Az őszinteség elől, az érzéseid elől, a gondolataid elől!
S:- Mégis mit akarsz hallani Charles!? Mit mondjak? - kiabált - Hogy fontos vagy nekem, hog mindig is az voltál!? Hogy nem telik el úgy nap, hogy ne jutnál eszembe? Hogy mindig alig várom, hogy találkozzunk és beszélhessek veled? Ezt? Ezt akarod hallani? - sorolta el zokogva, nem bírta visszafolytani könnyeit.
C:- Igen ezt! Hogy végre kimondd ami a szívedet nyomja! Tudom milyen nehéz, nap mint nap magadba folytani az érzéseid.
S:- De én arról nem tehetek, hogy nem mondtad el Raven-nek! Mért nem akkor...
C:- Ki beszél itt Raven-ről?
S:- Mért, akkor kiről van szó?
C:- Hát még most sem tudod? - nézett a könnytől fénylő, kék szemeibe - Rólad te őrült!
A lány csak nézett. A heves zokogása, átváltott csendes sirdogálásba. Szaporán vette a levegőt. El sem hitte amit az imént mondott neki. Mondjuk az elmúlt perc történéseit sem sikerült neki felfognia. Olyan gyorsan peregtek a szavak, hogy csak kapkodta a fejét. Szó szót követett, így azt sem tudta igazán, hogy mit is mondott ki.
A férfi az egyik kezét elemelte a faltól és letörölte a lány könnyeit az arcáról. Bőre kipirult volt és forró a sírástól, mégis a hideg járta át a testét. Gyomra összeszűkült, legszívesebben elájult volna. De még arra sem volt ereje. Charles továbbra is az arcát fogta az egyik kezével. Elsimított egy hajtincset a füle mögé. Még egyet előre lépett. Így már csak tényleg pár centi választotta el őket egymástól.
Közelebb hajolt a lányhoz, akivel összeértek orraik. Érezték egymás lélegzetvételét, egyenesen belebámultak a másik szemébe. Amiben mindkettejüknek ott volt a láz, a vágy és a kíváncsiság. A lány ajkai enyhén szétnyíltak, szíve a torkában dobogott. Charles egyre közelebb hajolt, szinte már ajkaik súrolták egymást, amikor a lány sóhajtott egyet és elfordította a fejét. Egy újabb könnycsepp kicsordult a szeméből.
Eltolta magától a férfit és elment onnan. De Charles már nem hagyta annyiban. Tudta, hogy ha most enged sosem lesz még egy ilyen alkalma.
A lány kezéért nyúlt. Megfogta és megpördítette a saját tengelye körül. Magához húzta és szorosan átölelve, hátul a derekánál összekulcsolva kezeit csókolta meg Sky-t. Aki próbálta ellökni, de ő mégjobban összeszorította kezeit, így esélye sem volt. Igyekezett ellenállni, nem visszacsókolni, de nem sokáig bírta. Nem tudott tovább ellenállni neki. Talán még ha nem szeretné, akkor sikerült is volna, de így....esélye sem volt! A nyakánál átkarolta és ahogy csak tudta visszacsókolta. Minden érzését, szerelmét beleadta.
Ezt folytatták egy darabig, aztán a férfi felkapta a lányt és az ágyhoz cipelte. Letette rá és kioldotta a köntöse pántját. De nem tárta szét, csak a válláról húzta le egy picit. A lány levette róla az inget és a földre dobta. Majd felállt és magának levette a nadrágját, ami szintén a földön landolt. Betakarta magukat és aztán vette le róla a köpenyét, magáról az alsóját. Végig puszilta a lány mindenegyes porcikáját, amibe szinte mindig beleborzongott. Az egész estét egymás karjaiban töltötték. Egy pillanatra sem engedték el egymást. Skyler most érezte először igazán milyen az, ha teljes szívéből szeret valakit és az a valaki viszont szereti.
Reggel arra ébredt, hogy a nap a szemébe süt. Összhúzott szemekkel, hunyorítva támaszkodott fel. Magamellé nézett. Ekkor látta, hogy tényleg megtörtént a múlt este, nem csak álmodta.
Hirtelen egy szorító érzés nehezedett a mellkasára és berohant a fürdőbe. Az ajtócsapódásra a férfi is felébredt és kereste a lányt. Hallotta, hogy sír az ajtó mögött. Kopogott de nem nyitotta ki.
C:- Minden rendben van Sky!? - kérdezte aggódva.
S:- Igen. Csak menj el Charles!
C:- Mi? Miért?
S:- Majd elmondom, csak menj most el! Kérlek!
C:- De mi a baj? Elrontottam vagy valamit rosszul csináltam?
S:- Nem, dehogy! De menj már el! - kiabálta.
C:- Jólvan. Ahogy szeretnéd. Elmegyek!
Megvárta míg felöltözik és elhagyja a szobát. Azután jött csak ki a fürdőből. Rettentően haragudott magára, hogy ilyen könnyen engedett a csábításnak. Így hatalmas fájdalmat okozott magának és még nagyobbat fog Charles-nak. Hiszen most, hogy tudja szereti őt, muszáj távol tartania magát tőle! Nem szabad megtudnia, hogy meg fog halni! Hiszen akkor egy világ dőlne benne össze. Ha pedig csak letudja annyival, hogy egy jól átmulatott éjszaka volt, akkor ugyan fájni fog neki, de túl teszi magát rajta.
Annyira gyűlölte magát, hogy ha most lenne nála fegyver, tuti meghúzná a ravaszt! Annyira hülye, hogy ezt tette! Nem is érti hogyan lehetett ekkora idióta! Biztosra vette, hogy nála idiótább ember nincs a földön!
De hogy fog „szakítani" Charles-al? Ha túl rideg lesz és szívtelen akkor megutálja, ha viszont kedves és visszafogott akkor biztos próbálkozna. Így az utóbbinál döntött. Inkább utálja meg, minthogy el kelljen viselnie azt a fájdalmat, amit a halála váltana ki belőle. Így eldöntötte, hogy még a mai nap beszél vele. Ezt nem halogathatja! Kitudja mennyi idő van még hátra!