1. rész - Első napok

Ahhjj újra suli! Hurrá.... De legalább már végzős vagyok, mondjuk másodjára de utcsó év ami megnyugtató! Egy művészeti suliba járok, grafikát és divattervezést tanulok! Rossz lesz egyedüliként újra beülni az iskola padba, minden barátom elballagott. Legtöbben már dolgoznak vagy munkát keresnek, de van aki fősulira ment. Szerencsére néhány barátom a városban maradt, így suli után tudunk talizni. De legjobban annak örülök, hogy a legjobb barinőm is itt maradt, Laura, de csak Lora, aki az ovi óta az lb-m.
Épp a padban ülök és rohadtul unatkozom! De nem azért mert uncsi az óra vagy a tananyag csak épp egy afféle mire emlékszel dolgozatot írtunk. Én hamar kész lettem vele, így csendben kell ülnöm a helyemen, ami lássuk be eléggé aggasztó! Az ofink (sajnos) ugyan az, mint tavaly így ő engem eléggé ismer, tudja jól mennyire szeretem a telefonom nyomkodni. Ezért minden percben engem néz, pech. Kb 20 perc elteltével kicsengetnek, hála az égnek! Gyorsan rohanok a büfébe szerencse, hogy ebédidő van, már korgott a gyomrom!
Kajálás után újra órára mentünk. Két matek lesz és egy töri, szuper. Jobbat el se tudnék képzelni... Nem szeretem a töri órát! Mármint maga a történelmet igen, csak a tanárt nem, ő olyan agylágyulásban szenvedő! Sajna nem normális szegénykém.
Mondjuk arra kíváncsi leszek, hogy ki lesz a matek tanárunk mert szegény Kovácsnét elütötte a busz és meghalt. Sokan voltunk a temetésén, sokat sírtunk, bírtuk a tanárnőt olyan jófej volt! Nagyon sajnáltam amikor megtudtam mi történt vele!
Beültünk a padba és vártuk az új jövevényt, hogy beavathassuk. Itt minden új tanár kap egy kis beavatást, egyfajta kisebb diákcsíny, amit nem bűntet az igazgató. Pár perc múlva cipő kopogást hallottunk, jön is, szuper!
Kopogás és az ajtó kinyílt! Mikor odanéztem azt hittem lepadlózok! Szó szerint egy divatmagazin és egy playboy újság keveréke lépett be rajta! Nem is hittem, hogy egy tanár lehet ennyire jóképű! Az itt lévők többsége még azt sem tudja mi az, hogy borotválkozás és nadrágöv. Persze néhány csajnak az ilyen jön be, tudok 1-2-őt aki Szabó tanárúrral jóba van. Igaz nem olyan rossz pasi, de....hát hogy is mondjam? Annyira nagyképű és önelégült, hogy a jó külsejét ez a borzasztó belső szó szerint elkúrja! Ez van.
Amíg ezeken gondolkoztam az új tanárunk az asztalához ment, lepakolt és tanulmányozta a naplónkat.
- Akkor most felolvasom a neveket, hogy tudjak arcot kötni hozzájuk! Aki hallja a nevét jelentkezzen!
Sorolni kezdte a neveket. Mindenkitől kérdezett párat ilyen alap dolgokat. Ahogy végig néztem a lányokon szó szerint csurgatták a nyálukat rá, annyira szánalmas... Igaz csak 1-2 évvel vagyok tőlük idősebb, de mégis fényéveknek érzem. Remélem én nem voltam ilyen! Mondjuk sosem voltam ilyes fajta, ha tetszett valaki annak megmondtam kerekperec. Igaz rá is basztam de ez van!
- Horváth Lara! - hallottam meg a nevem.
- Igen, én vagyok! - jelentkeztem.
Rám nézett, pillanatra úgy tűnt mintha lefagyott volna de lehet csak elnéztem valamit, meg az utcsó padból nem nagyon látni semmit, de nem ülnék előre semmi pénzért!
- Áh látom év ismétlős! Mi történt? A tanulással volt baj?
- Nem! Azzal sosincs! Sokat hiányoztam.
- Értem. Mondd csak miért pont ezen a szakon vagy?
- Hát...mindig is szerettem rajzolni gondoltam ha már jól megy mért ne szerezzek ezzel pénzt? Keverem a kellemest a hasznossal! - villantottam azért egy mosolyt, csak hogy hitelesebb legyek.
- Érdekes érvek. - kicsit ő is elmosolyodott - Na jöjjön a következő!
Átmentünk még a hátra lévő diákokon és elkezdtük az órát. A vele töltött két matek alatt kiderült, hogy rohadtul szigorú de azonban jófej tanár! Remélem ilyen is marad! Sokat átvettünk és annál is több házit adott, szuper...
Alig vártam, hogy elérjek a cukiig ahol már Lora várt! Belépve meglátott és odarohant hozzám, azonnal egymás nyakába ugrottunk.
- Annyira örülök neked!
- Én is! Milyen volt a nyaralás? - érdeklődtem.
- Egész jó, de veled jobb lett volna. - fogta meg a kezem.
- Jah jó lett volna de nem engedtek el...tiszta szemetek! - akadtam ki, persze csak viccből.
- Milyen volt az első nap?
- Huhh hát...tűrhető. Kaptunk új tanárt is.
- Jah igen szegény Kovácsné, bírtam tök jófej volt!
- Ja, kár hogy meghalt!
- Na és ki van helyette? Gáz nagyon?
- Nem! Egész jófej de szigorú nagyon! Varga Tamás a neve.
- Óhh szóval pasi... - ezt olyan...egész fura hanglejtéssel mondta - Na és, milyen?
- Egész jó.
- Ennyi? Nemár! Részleteket csajszi! Dugnál vele?
- Lora!!! - nem szerettem ha így beszél, olyan csúnya szája van, mondjuk engem se kell félteni.
- Most mi van? Ne finnyáskodj már! Inkább mondd a részleteket!
- Oké, oké! Összegezve olyan mintha Chris Hemsworth testére tennék Lee Min-Ho fejét! (aki nem tudja kik ők nézzen utánna)
- Uhh bazdki akkor kibaszott jó pasi lehet! Nem mutatod be nekem?
- Ugyan már Lora! Szerinted egy ilyen pasinak nincs csaja? Hogyne lenne már, nem is egy!
- Akkor már mégegy elfér!
- Olyan perverz vagy! - ráztam a fejem.
- Kikérem magamnak! Nem vagyok az, csak te nem tudod milyen az ha benne vagy a jóban!
- Ezt inkább hagyjuk! Uhh bakker, már ennyi az idő!? - néztem a telómra - Nehari Lora de mennem kell haza! Anya kitér a hitéből hol vagyok ilyen sokáig.
- Persze menj csak és csináld ám meg a házit sulis csaj! - nevetett.
- Haha nagyon vicces vagy!
- Tudom! Gyere elkísérlek a buszhoz!
Elindultunk. Szerencsére még jó volt az idő bár még csak 3. napja tart az ősz. De hamar átvált a zordabb részére sajnos. A buszmegállóba vezető úton még beszélgettünk.
- Még mindig fasírtban vagy a mostoháddal?
- Jah... - nem szeretek róla beszélni.
- De miért? Sose mesélsz róla! Egyáltalán mért utálod? Mert anyád összejött vele és ezzel átvette apud helyét?
- Nem. Amúgy se vehetné át apám helyét, mert akkor ő is lelépne. Örülök, hogy anya boldog és nem jár már kezelésekre. De az, hogy ő szereti az nem azt jelenti, hogy nekem is kell! Ennyi.
- Nem értelek. Pedig Krisztián tök jófej. Mikor ott voltam nálatok olyan kedves volt.
- Jah mert próbált bevágódni. De hagyjuk is! Jön a busz! Majd írj facen ha leszel és megbeszélünk egy újabb talit. - megöleltük és megpusziltuk egymást - Szia!
- Szia Lara!
Kicsit örültem, hogy hamarabb jött a buszom, semmi kedvem nem volt Kriszről beszélni. Lora nem ismeri, mondjuk addig a jó! Haza érve anya idegesen várt és egy „hol voltál ilyen sokáig, megmondtam, hogy érj haza időben" kombót kaptam tőle. Majd elmentem a szobámba leckét írni. Szerencse nem sok volt így hamar végezhetek vele. Kb mikor már csak a negyede volt hátra, kopogtattak az ajtómon.
- Gyere! - kiáltottam ki.
- Szia Lara! - a mosoly az arcomról azonnal lefagyott, amint megláttam ki jött be.
- Mit akarsz?
- Hát így kell a mostoha apádat fogadni? - ült le mellém.
- 1 nem vagy a mostoha apám, sosem lehetnél, 2 hogy fogadjalak, ugrándozva és tapsikolva?
- Nem, azt azért nem kell. De mondjuk egy ölelés és puszi járna! - azonnal kitört belőlem a röhögés.
- Ez jó volt! - törölgettem a szemem, még a könnyem is kijött annyira nevettem.
- Segítsek a leckében?
- Kössz de megoldom. Még valami?
- Majd gyere vacsorázni, anyád küldött.
- Jó majd megyek ha elkészültem.
- Majd szólj a hugodnak is!
- Te nem tudsz?
- Nem enged be a szobájába.
- Okos lány... - mondtam halkan.
- Mi?
- Semmi. Szólok neki is! Szia!
Nem szólt semmit csak kiment. Hál' Istennek! Visszafordultam a könyvem felé és megpróbáltam visszarázódni a matematika csodás világába. Gyorsan befejeztem és mentem vacsizni a hugommal karöltve. Az asztalnál mindenki elmesélte a napját (mint mindig) aztán ment mindenki a dolgára. Anya dolgozni, éjszakás a kórházban. Belgyógyász szakorvos és mondhatom nagyon jó! Krisz egy multi cégnél dolgozik pontosan nem tudom mit, de majdnem olyan, mint Amcsiba a Wall street.
Zuhanyzás után még felnéztem facere beszéltünk kicsit Lorával és Patrikkal, aki a másik barátom. Szerencse ő is itt talált munkát így nem hullottunk annyira szét!
Másnap a suliban szembe jött velem Miss hisztérika királynő. Végzős ő is csak másik szakon, szerencsére! De így is az évfolyamtársam, ami magában nagy bűntetés. Ott álltam a többiek mellett, mindenkivel egész jól kijövök persze ismerjük egymást, hisz idejártak ők is 9-dik óta csak néhányan vannak akik újként jöttek ide vagy 10-ben de inkább 11-ben. Nem olyan vészesek az osztálytársaim, csak néha annyira gyerekesek...van mikor úgy érzem magam mintha ismét 9-ben lennék.
Igyekszem mindenkivel jóban lenni, jó kapcsolatokat ápolni. Nem akarom hogy úgy emlékezzenek rám, mint Patríciára a hiszti királynőre. Nem szoktam magam dícsérni, sőt....de mondhatni elég népszerű vagyok a suliban bár nem nagyon értem miért...? Osztály titkár vagyok és néhányszor képviseltem a sulit 1-1 versenyen. Hé, sosem mondtam, hogy a rossz tanulásom miatt buktam volna...
Pont Szandival beszélgettem amikor Patrícia és hűséges követői elsuhantak mellettünk, de úgy, hogy a szekrénynek löktek.
- Hé, odafigyelhetnél merre mész! - szóltam rá, ő nagyon menőn megfordult.
- Te most hozzám beszélsz?
- Nem egy agyatlan pincsihez. Ja várj, hisz semmi különbség nincs köztetek, szóval igen.
- Hogy mered!? Tudod te kivel beszélsz?
- Nem vagyok biztos benne, de biztos nem egy Malibu Barbie-val.
- Te kis...! - megpróbált megütni de megfogtam a kezét.
Amikor visszaütöttem volna egy kéz elkapta a csuklómat és lefogott. Hátra néztem és láttam, hogy Varga tanárúr az.
- Az igazgatóiba, most! - kiabált ránk.
Elindultam, a rinyagép tipegett mellettem a húsz centis magassarkújában, amiben menni se bírt, a tanárúr pedig mögöttünk jött, szorosan nehogy másfelé vegyük az irányt. Bent Bálint igazgató már várt. Bálint Ferenc a neve csakhogy félre értés ne essen. Tamás (persze csak magamba hívom így) elmondta mi történt, miért vagyunk ott. Persze a hiszti királynő azonnal rinyálni és nyaliskodni kezdett, hogy ő nem csinált semmit, ő csak ment a folyosón és én kötöttem belé. Aztán elmondtam az én verziómat is és mondanom se kell, nekem hittek. Persze azért tettem már le annyit az asztalra, hogy hitelt adjak a szavaim jelentőségének. Szerencsére sosem voltam az a hazudós fajta, nem is tudnék hazudni. Számomra az olyan természetellenes, bezzeg másoknak... Egyes embereknek jobban megy a hazudozás, mint a fürdés. De sosem adtam okot arra, hogy ne higyjék el amit mondok! Szerencsére!
Megbüntették Patríciát én meg mehettem órára, amiért rettentő gyilkos pillantásokat kaptam. De csak elviselem majd valahogy! (:D)
A nap többi része egész nyugisan telt. Szerencsére volt 3 rajz órám, amit imádtam, persze a többit is, de a rajz...hát az az életem! A másik meg a zene, de az inkább csak hobbi szinten. Az utolsó tesi lett volna te a tanárnak el kellett mennie mert a gyereke rosszul lett az oviban és hívták telefonon. Így Varga tanárúr helyettesítette. Hát mit ne mondjak abban a rövid sortban és atlétában, hát....mondjuk úgy nehéz az órára koncentrálni. Szerencsére ezt már nem vette komolyan, így laza órát tartottunk. Mivel óriási a tesi terem így ketté választottuk, az egyik oldalon a fiúk focizhattak a lányok meg röpladba, tollas, tenisz és pingpong közül választhattak.
- Elnézést tanárúr!
- Igen Lara?
- Nem focizhatnék én is?
- Biztos ez?
- Kérem tanárúr, had játszon ő is! Ő a legjobb játékosunk! - jött oda Márk, az ún. csapatkapitány, ő tudja milyen vagyok a sportban néhányszor együtt versenyeztünk.
- Hát jó, legyen. Csak meg ne sérülj!
- Inkább a fiúkat féltse, ne engem!
Átmentem és belevágtunk a meccsbe. Mégjobban játszottam most, mint eddig mert tudtam nézi, ahogyan játszom. Bár azt nem értettem mért is érdekel ez engem, de azért csapattuk. Az óra végén ahogy összepacsiztunk a fiúkkal elvolt halva ahogy végignézte a meccsünket.
- Ütős voltál Lara, hoztad a formát! - megfogta a vállam Márk.
- Köszi, igyekeztem. Majd legközelebb megint leverjük őket!
- Ja az rájuk is férne, eléggé önteltek. - ezen nevettünk.
- Nagyszerűen játszottál ma Lara! Nem hittem, hogy így tudsz focizni!
- Hát tanár úr én nem vagyok olyan mint más lány! Ha valaki velem kezd az számítson meglepetésekre! - nem értettem mért mondtam ezt, de már nem szívhattam vissza.
- Ez utalás akarna lenni?
- Vegye aminek gondolja! - próbáltam laza és határozott lenni, sőt asszem még kacsintottam is, jesszus...
Kiviharoztam a teremből az öltözőbe. Átvettem a torna cuccom és rohantam a buszomhoz. Egész úton azon agyaltam, hogy miért viselkedtem így!? Olyan hülye tudok lenni néha. Most biztos azt hiszi, hogy nyomulni akarok rá! Uhh istenem.... Kínos... Muszáj leszek ezt letisztázni vele, nem akarom, hogy tiniribancnak nézzen aki a tanárokkal kefél! Soha! Inkább nem is akarok erre gondolni!
Fürdés után a leckémet írtam és közbe kigondoltam mit is mondok neki, holnap. Remélem sikerül tisztázni magam!