1. rész - Első nap a suliban

Na basszus újra ősz van! Hogy a fene vinné el! Annyira nem akartam, hogy vége legyen a nyárnak! Mehetek megint suliba! Még jó, hogy már végzős vagyok. Nem bírnék ki még egy évet. Reggel a telóm hangos zajára ébredek. Kómásan kelek ki az ágyból és elfogadható külsőt varázsolok magamra. A fürdőben az öcsém rámront.
- Justin a fenébe is már! Hányszor mondjam még, hogy kopogj azon a kurva ajtón!? - kiabálok rá mérgesen.
- Jajj nyugi már Miss Tökéj csak a sapimért jöttem. Ennyit hisztizni bakker! - legyint le lazán, majd kimegy.
Ő az öcsém Justin Clark. Egy igazi kis csapás. Állandóan belekotnyeleskedik mindenbe amit csinálok. Ellopja a telómat és elolvassa amit írok a facebook-on a spanokkal. Sokszor verekszünk, de hiába kap ki sosem hagyja abba.
De nincs is erre időm, rohanok, hogy elérjem a buszt. A szokásos helyünkön már vár rám drága barátnőm, Sam. Amúgy Samanta, de mi csak Sam-nek hívjuk. Már messziről integet nekem, hogy üljek oda. Így is teszek.
- Szia Maya! Mizu van? Rég láttalak! - nevetett, mert az a nagyon rég tegnap volt.
- Klassz minden. Kivéve, hogy megint suliba kell menni. - húzom a szám.
- Jajj már! Te szólalsz meg? Aki szín jeles mindenből!? Sértő ez a butákra nézve! - nevettünk egyet.
- Azért nem mindenből. Tesiből örülhetek ha nem húznak meg.
- Kicsit odatehetnéd magad, legalább egy hármasig.
- Jah... Csak ne utálnám ennyire.
Ismét egy jót nevettünk. Aztán csak ilyen csajos dolgokról volt szó. Kis idő múlva megérkeztünk a sulihoz. A busz pont ott tesz le minket, így még gyalogolnunk se kell. Bementünk, ahol a többiek vártak minket. Mi szinte egész nyáron együtt lógtunk, de a többiekkel csak ritkán találkoztunk, mert messzebb laknak tőlünk. De azért néha csináltunk közös progikat. Zac a jófej és dilis haverunk a szokásos helyünkön, a nagy gesztenye fa alatti padon várt ránk. Zoe épp akkor jött be a kapun amikor leültünk, Chris pedig késve jött be a suliba. Amíg el nem kezdődött az óra nagyjából átbeszéltük, hogy kinek hogy telt a nyara és miket csináltunk mikor nem lógtunk együtt. Csengetéskor rohantunk órára. Mivel új ofőt kapunk nem tudhatjuk milyen lesz, így inkább jobb ott lenni időben. Még nyár elején, évzárókor elmondták, hogy Mrs. Paterson nyugdíjba megy és ősztől új ofit kapunk. Kíváncsi vagyok azért milyen lesz a csaj, vagy a csávó. Remélem jófej lesz! Nem az a gáz begyepesedett tanár, mint az itt lévők fele. Kéne már egy új, friss tag a punnyadt csapatba. A terembe érve leültünk. Három éve ugyanaz a helyünk, így az utolsó évre sem lehet máshogy. Sam szokásosan mellém telepedett le és vártuk, hogy az új tancsi bejöjjön. Először az igazgató lépett be, persze felálltunk és köszöntöttük.
- Jó reggelt Mr. Colins! - mondtuk kórusban.
- Jó reggelt diákok! Üljetek csak le! - mi úgy is tettünk - Mint tudjátok Mrs. Parerson még júniusba nyugdíjba vonult. Beszéltünk vele, jól van és azt üzeni az osztálynak, hogy tanuljatok rendesen és fogadjatok szót az új osztályfőnöknek! Én is ugyanezt mondanám. Még annyit hozzá teszek, hogy ne az utolsó évre rontsatok és a ti nyelvetekkel élve bolonduljatok meg! - nevettünk ezen - Viccet félre téve! Kérek mindenkit, hogy keményen tanuljatok és hallgassatok az új tanárunkra. Nem is szaporítom tovább a szót. Gyerekek had mutassam be Mr. McAvoy-t!
Intett kintre, az új ofi pedig bejött a terembe. Mindenkinek elakadt a lélegzete. Ez tényleg tanár? Na ne!!!
- Szóval itt hagyom önre az új osztályát - fordult a tanárunk felé - sok sikert és legyen szigorú! Ti pedig fogadjatok szót és semmi rendbontás! - mondta ezt már nekünk.
Páran válaszoltak, hogy nem lesz ilyen, jók leszünk stb. De én nem, mert nem ígérek olyat amit nem tartok be! Közben az új tanár bácsi, de fura ezt kimondani, odament az asztalához, lepakolt és belekezdett a mondókájába.
- Nos, mint hallhattátok Mr. McAvoy vagyok. A kinézetem ellenére nem vagyok 20 éves ahogy ezt már pár iskolában gondolták. Kezdő sem vagyok. Ti vagytok a harmadik osztályom és a második, akiket elballagtatok. Szóval ne higyjetek kezdőnek.
- Kérdezhetek valamit!?
Szólalt fel Molly az osztály üdvöskéje. Bár inkább csak egy rossz kurva. Átment rajta az egész iskola. Mármint a fiúk, bár.... én már azon sem lepődöm meg ha lányok is. Az a hír járta, hogy pár tanárral is elég „jóban" volt. De én azért a pletykáknak nem hiszek, de nem kizárt. Igaz vannak nálunk fiatal 30-35-ös tanárok, de mind kripta szökevény. Legalább is számomra. De ha neki jó, hát lelkem rajta egészségére.
Visszatérve, a tanár felszólította és hagyta, hogy feltegye kérdését.
- Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy miért épp a mi sulinkba jött tanítani?
- Nos kedves Miss? - nem tudta a nevét, de ez alap hogy senkiét de tudja.
- Molly Stevens.
- Miss Stevens azért jöttem ide, mert itt kínáltak nekem egy jól fizető állást és elfogadtam.
- Értem.
Mondta csalódottan. Mintha valami más válaszra számított volna. De most komolyan mire számított? Hogy azt mondja miatta jött ide!? Kész röhely ez a csaj! Hiszen ember és neki is élnie kell valamiből, persze hogy elfogadja a munkát főleg ha jól is fizetnek. Bár nem tudom, hogy egy tanár mennyit keres. De nem keveset ha elfogadta az állást.
Összeismerkedtünk egy kicsit. Mindenkit kikérdezett, hogy hogy hívják, minek tanul és mik a tervei a jövőben. Mivel ez egy művészeti suli (ha nem mondtam volna) itt különféle szakon lehet tanulni. Én a zenei részlegen tanulok Sam-el. Ő zongorázik és hegedül, én gitározom és énekelek. Nem akarok nagyképű lenni, de szerintem remek hangom van. Sokszor nyertünk már versenyeken, a hangomnak köszönhetően. Pedig másik sulikban is voltak igazán klassz énekesek, mégis mindig én voltam a nyerő. Lehet elvagyok kicsit szállva, de nem baj ennyi belefér.
- Jöhet a következő! - szólt a tanár.
- Pszt! Maya te jössz! - bökött meg barátnőm.
Már megint elkalandoztam.
- Oh. Igen... Én Maya Clark vagyok. Gitározom és énekelek.
- Igen, hallottam rólad. Az igazgató mesélt az eredményeidről.
- Tényleg? - meglepődtem, hogy tényleg tudja ki vagyok.
- Hát persze. Meg azt is mesélte, hogy milyen kis bajkeverő vagy. - ezen nevettek a többiek, persze én is.
- Áh szóval hallott a jó híremről!? Klassz!
- Ezt azért nem nevezném jó hírnek. - nekidőlt az asztalnak, ami szerintem irtóra jól állt neki.
- Lehet. De a rossz hír is hírnév. Tehetek én arról, hogy a baj mindig megtalál? - próbáltam laza és vicces lenni.
- Arról nem. De azzal segíthetsz ha elkerülöd.
- Áhh... Inkább nem. Az utolsó évemet nem rontom el.
Ezen egy jót nevettünk az osztállyal mert tudták, hogy minden balhéban benne vagyok.
- Na és mik a terveid a jövőre nézve?
- Hát.. Nem igazán szoktam tervezgetni. Minek? Úgy sem úgy alakul ahogy az ember eltervezi. Inkább jöjjön aminek jönnie kell. Spontán ember vagyok.
- Értem. Úgy látom nehéz dolgom lesz veled! - mintha rám mosolygott volna, de lehet csak én láttam úgy.
- De tudja az az igazi dolog amiért megkell szenvedni, nem?
- Hm úgy látom mi igazán jó barátok leszünk.
Mondta ezt félig szigorúan félig inkább viccesen. Tök jófej ez az új tanár. Ellehet vele beszélgetni és nem küld rögtön az igazgatóiba, ha valaki olyat mondok, mondunk ami nem tetszik neki. Ezért az lett az új küldetésem, hogy megtörjem vagy inkább betörjem őt. Úgy mint a többi tanáromat. Már mind belátta, hogy velem nem érdemes veszekedni és szigorúnak lenni, mert így vagy úgy elérem azt amit akarok.
A nagy traccsparti végére kicsengettek. Lementünk az udvarra és szokásos helyünkön kitárgyaltuk az elmúlt nyarat. Aztán mikor mindent kiveséztünk jött az új tanár, őt is kiveséztük. Persze Zoe kíváncsi volt rá, mert ő nem velünk járt, hanem a táncos részlegre. A fiúk pedig a technikaira. Az egyikük dj a másik pedig videoklipp rendező akart lenni. Zoe megígértette Sam-el, hogy csinál egy képet az új tanárról, mert kíváncsi rá, hogy tényleg olyan jól néz-e ki, mint ahogy Sam azt állítja. Persze először engem kért meg. De hogy nézne már az ki ha a saját osztályfőnökömet fényképezgetném? Így nemet mondtam. Kizárt. De Sam-et nem nehéz meggyőzni valamiről. Szinte mindenre azonnal igent mond. A kis naiv. Elteltek az órák és az ebédlőben voltunk. Épp a kajánkat akartuk elvenni amikor Zoe odarohant hozzánk.
- Na!!! - rontott ránk - Megvan a kép?
- Cshh! Halkabban te lány! Ne tudja már meg az egész suli milyen merényletet terveztek! - mondtam viccelve, amin persze egy hatalmasat nevettünk.
- Persze itt van, megcsináltam. - előkereste a telójában és megmutatta.
- Ez ő? - bólintottunk - Basszus tényleg iszonyat jó pasi!
- Ugye? Szerintem is. De Maya lehurrogott miatta. - mutogatott rám.
- Miért szólod le Maya? Ne mondd már, hogy nem jó pasi? - nyomta az orromba a telefont.
- Hát... - jobban megnéztem a képet és visszagondoltam milyen szexisen nekidőlt az asztalnak, beláttam igazuk van - Na jó. Igazatok van, nem rossz pasi. Elfogadnám pár éjszakára! - nevettünk ezen is egy jót.
- Kit fogadnál el pár éjszakára Miss Clark?
Jelent meg a hátam mögött az ofi és hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Basszus!!! Kiabálta egy hang a fejemben. Ha most látta a képet és összeköti a dolgot, azt hiszi, hogy belezúgtam vagy rosszabb! Azt gondolja, hogy olyan vagyok mint Molly. Egy kis ribanc aki odadobja magát minden jóképű pasinak! Jézus! Mit mondjak!?