1. rész - A bevezetés

Az a fránya ébresztő óra! Úgy megijedtem a hangjától, hogy a földre zuhantam, jól odavágva a hátsó felemet. Ha ez nem lett volna elég reggelre még a tudat is ott volt bennem, hogy újra hétfő van, újra iskola... Ne értsen félre senki, imádok tanulni de az osztálytársaim és a többi diák...hát... ők már nem a kedvenceim. Tizedikes voltam mikor vidékről beköltöztünk a koreai fővárosba, Szöulba. Eleinte furcsa volt megszokni azt a sok embert aki nap mint nap körbe vett, de ma már ezzel semmi baj. Seung-hi akadémiára járok, elég elit iskola bár annyira nem, hogy a gonoszkodókat kiszűrjék. Bár szerintem ez mindenhol előfordul.
A reggelemet fogmosással, tisztálkodással és az egyenruhám felvételével töltöttem. Mire lementem a szobámból, anya a konyhában tevékenykedett. Serényen készítette az én és apukám ebédjét. Hatalmas öleléssel és puszival köszöntem meg majd elbúcsúztam tőlük is siettem a buszhoz. Felszállva hangos kiabálásra lettem figyelmes, valaki a nevemet ordítozza. Hátra néztem és láttam, hogy a drága barátnőm az, ShinHe. A busz hátsó felében kapálózott a kezeivel, hogy menjek oda mert foglalt nekem helyet. Odasiettem nem akartam, hogy leszállítsanak a buszról a kiáltozásai miatt. Lecsitítottam majd egy gyors ölelés után lehuppantam mellé. Az utat a szokásos módon, beszélgetve tettük meg. Megérkezve leszálltunk és elsétáltunk a két utcányira lévő iskolába. A hatalmas vas kapun belépve láttuk, hogy néhány diák már az udvaron van. Legtöbben beszélgettek mások zenét hallgattak volt aki mélyen a könyvébe volt temetkezve. Mivel alig múlt el fél nyolc, leültünk a megszokott kis helyünkre, ami egész hátul van egy hatalmas fa alatt egy padocska. Semmi extra csak egy kis fémpad és egy árnyékot nyújtó lombos fa, ami nyáron megnyugvást hoz. Leülve elővettem kis kulacsom és kortyoltam egyet a benne lévő üdítőmből.
- Te Lien az ott nem Jeong Guk? -bökdöste meg a vállam és mutogatott a bejárati ajtó felé, odanéztem, hogy tudjak válaszolni.
- De ő. -adtam a rövid és tömör választ.
- Hjaj te olyan szerencsés vagy, hogy az osztálytársaid! -borult a vállamra.
- Mért is lennék az? -néztem kérdőn.
- Hát mert ilyen klassz srácokkal vagy körbe véve és bámulhatod őket egész nap! -áradozott.
- Hát ezt nem nevezném szerencsének. Plusz nem szoktam őket bámulni, annak örülök ha nem látom őket!
- De miért!? Nem értelek, sosem értettelek! Mindenki odavan értük csak te nem!
- Pont ez az! Annyira szánalmas, hogy csak mert alapítottak egy buta iskolai zenekart akkor már azt hiszik, hogy bármit megtehetnek és minden lányt megkaphatnak! Ez annyira undorító viselkedés!
- De Li, ha egyszer minden lány odavan értük ahogy azt mondtad is és láthatóan bármit megtesznek azért, hogy a fiúkkal lehessenek, akkor ne csodálkozz azon, hogy ők élnek ezzel a lehetőséggel! -belegondoltam abba amit mond és be kell látnom, sok igazság volt ebben a monológban.
- Hagyjuk őket, inkább menjünk órára mert elkésünk!
- Még csak háromnegyed nyolc van! Hová sietsz?
- Nem akarok elkésni Mr. Lee órájáról! Tudod milyen ha akár csak egy perccel tovább vagyunk távol? Inkább ott akarok lenni hamarabb.
- Igaz, de te menj csak én még kicsit gyönyörködök a látványban.
Lazán hátradőlt, lábait összekulcsolta és meredten előre tekintett. Csak megráztam a fejem és siettem fel a tanterembe. Tudtam jól mért nem akar jönni, kint vannak a fiúk, a Bangtan. Így nevezték el a bandájukat, bár szerintem bugyuta név de ők tudják.
A terembe érve még nem volt ott senki, szerencsére. Sajnos valamiért mondhatni nem én vagyok az osztály kedvence, hogy mi bajuk van velem (?) nos azt nem tudom. Legnagyobb pechemre a suli úgymond királynője pont az osztályomba jár és valamiért eldöntötte, hogy utál és majdnem mindennap megkeseríti az életem. Az elejétől kezdve ahogy csak idejöttem, kinézett magának és azóta folyamatosan zaklat, cikiz, beszólogat és amikor csak lehetősége van rá megaláz. S mivel ő utál a követőinek sem szabad mást tennie, így ők sem szoktak kímélni engem. Bár ők inkább csak afféle segédek, ha Yona (így hívják) nem ad utasítást, hogy épp mit tegyenek velem ők hozzám sem szólnak, akkor a legjobb. Persze ahogy csak tudom megvédem magam, de egy egész hadsereggel nehéz szembe szállnom. Főleg mikor 11-ben összejött Nam Joon-nal a banda vezetőjével, már azt hiszi, hogy az övé az egész iskola igazi királynőnek képzeli magát. Utálom őket! Főleg Yona-t, ő maga egyedül megtestesíti a gonoszt, rosszabb bármely kitalált vagy valós horror sztorinál. Bár nem tudom mit szólna ahhoz, ha megtudná, hogy Nam Joon az unokatestvérem! Igaz ezt senki sem tudja, szerintem még a banda sem pedig ők aztán igazán jó barátok, ez tény. De valószínű, hogy nekik sem „dicsekedett" ezzel. De mért is tette volna? Hisz semmi oka rá. Nem vagyok valami megkapó jelenség szóval nem csoda ha inkább letagadja a rokoni szálakat.
Gondolkodásomból az osztály zajongása hozott vissza. Már a folyosó végéről hallottam ahogy jönnek. Szépen sorban mindenki bejött már csak Yona volt hátra a csőcselékével. De rájuk sem kellett sokat várni, pár perccel később besétáltak a kis tipegőjükben és nevetve leültek a helyükre. De nem is Yona lett volna ha nem löki le valamimet a földre. Így a ceruzám és a füzetem a terem padlóján kötöttek ki. Épp arra készültem, hogy beolvasok neki de ekkor lépett be Mr. Lee az ajtón, így csak gyorsan felkaptam a felszereléseim és csendben vártam mi lesz a mai tananyag.
Lassan teltek az órák, szünetekben ShinHe-vel és Brendon-nal lógtam. Ő egy nagyon jófej srác már azelőtt barátok voltak He-vel mielőtt idejöttem. Azóta mi lettünk a három muskétás. Tényleg nagyon jó barátok vagyunk akárcsak a Bangtan tagjai, bár mi egy kicsit másként. De közénk tartozik még Ana és Li Dong, de most valamiért nem jöttek suliba. Azt tudom, hogy Ana beteg, pénteken hívni kellett a szüleit annyira rosszul lett, biztosan nem lett jobban ezért nem engedték az iskolába. Li Dong, nos őt nem tudom. Bár az is igaz, hogy nagyon szeret ellógni a suliból ezért is bukott meg, a sok hiányzásai miatt. Bár mondjuk nem tudom mi értelme annak, hogy ennyit hiányzik ha nem akar iskolába járni? A helyében igyekeznék, hogy minél hamarabb levizsgázzak és elfelejtsem a tanórákat. De ő tudja, nem szeretnék beleszólni a döntéseibe.
Az ebédszünet után siettem órára, matek lesz a következő és nem szeretnék lemaradni, egyszerűen imádom ezt a tantárgyat! A lépcsőn igyekezve egy testnek ütköztem, felnéztem ki az és felismerve arcát elöntött az ellenszenv.
- Bocs nem akartam. -nyögtem oda nem akarósan.
- Hová sietsz annyira? Még van tíz perc az óráig! -kérdezte jó kedvűen Taehyung.
- Nem baj én szeretek hamarabb érkezni. Talán baj?
- Nem dehogy, be ne kapjál már csak megkérdeztem.
- Én meg csak válaszoltam.
- De így? Nem vagy valami kedves! -tette karba a kezét.
- Ez van, ezt hozta a sors. Mindent megbeszéltünk? Mert akkor mennék a terembe!
Arrébb állt és mutatta felfelé az utat én pedig gyorsan elhaladtam mellette. Annyira nem szeretek velük bájologni! Azt hiszik hogyha rám mosolyognak és idétlen arckifejezéseket vágnak akkor levesznek a lábamról. De óriásit tévednek! Én nem vagyok olyan mint a többi lány! Csak mert „cukin" néz biztos nem fogok a lábai előtt heverni.
Idegességemben nem vettem észre, hogy Yona és a sleppje közeledik. Mikor feleszméltem már késő volt. Véletlen neki mentem és kiestek a kezéből a könyvei.
- Te kis... Nem tudsz odafigyelni merre mész!? -kiáltott rám.
- Bocs Yona, nem láttalak. Véletlen volt.
- Ez is véletlen lesz! -intett a hátam mögött álló két lánynak, akik a vállamnál fogva földre nyomtak- Szedd össze a cuccaim! -adta ki a parancsot, én pedig kénytelen voltam megtenni amit kér.
Összeszedve a könyveket és a ceruzákat felálltam majd átnyújtottam neki. Ő kikapta a holmikat a kezemből.
- Többé ilyen ne legyen!
Nézett rosszallóan és elsuhant mellettem a többi lánnyal együtt, akik csak nevettek rajtam. Mentek a mosdóba, bizonyára cigizni osontak be. Én a terembe kullogtam be, újra megalázva. Bár most erről én tehettem. Az órák már gyorsan elrepültek és az utolsóról kicsengetve rohantam ki az épületből. Nem volt kedvem újra Yona-val találkozni. ShinHe-t a buszmegállóban vártam. Tudta ha ott vagyok akkor Yona-ék szemétkedtek valamit. Így meg sem kérdezte mi a baj csak odajött és átölelt. Nagyon szeretem őt, akár már szavak nélkül is megértsük egymást, igazi barátok vagyunk. Nem sokkal később megérkezett a várvavárt járművünk és örömmel szálltam fel. Hazaérve anya már csinálta a vacsorát ami sült csirke volt rizzsel. Felmentem a szobámba és tanultam addig, amíg anya nem jött szólni, hogy vacsizunk. Apa is megérkezett és együtt vacsiztunk. Megbeszéltük kinek hogy és mivel telt a napja. Elmeséltem a lényegesebb eseményeket, persze egy szót sem ejtettem a kis incidensről, ahogy azelőtt sem. Sosem mondtam el a szüleimnek az iskolai szemétkedéseket amiket Yona és csapata csinál/csinált velem. Hiszen így is megvan a szüleim gondja-baja nem akarom még én is tetőzni. Így inkább hallgatok.
Vacsora után elmosogattam és elpakoltam majd fürdés után behuppantam a pihepuha ágyikómba és az ölembe vettem a laptopom. Kicsit beszéltem Hi-vel és a többiekkel közben videókat néztem néhány leendő sorozatról amit szeretnék megnézni. De ahogy tekergettem hát mi más ha nem a fiúk egyik idétlen videója jött velem szembe! Nem akartam megnézni de a kíváncsiságom annyira hajtott, hogy muszáj voltam belenézni mit ökörködnek össze. Valami ételeket kóstolgattak és még etették is egymást közben nevettek és beszélgettek étellel teli szájjal, blöah... Kár volt megnézni! Inkább elköszöntem a barátaimtól és lefeküdtem aludni.