13 évvel később
Kína
A hegyeket körbeölelő fák illatos virágokkal pompáznak, melyet a szél erőszeretettel hordoz végig a vidéken, így kellemes érzést biztosítva az arra járóknak. A cseresznyefák melyek fehér-rózsaszín virágai már elvirágozni látszanak, lassan zöldbe burkolóznak, eltaszítva a szürke lepelt mely eddig fedte őket. Egy gyönyörű palota áll a Tiltott Város nevet viselő város közepén, mely puszta kisugárzásával tiszteletet parancsol minden élőlénynek ami csak megfordul a közelében. Megannyi híres film, sorozat, könyv sőt még rajzfilm helyszíne is ez, mely az embert megragadja bájával és izgalmas történelmi múltjával.
A belsőcsarnok közepén egy öregedő férfi áll, kezében egy igazán vastag könyvvel míg másikban egy hagyományos legyezővel. A háttérből halkan szól egy a kínai zene, mely segíti a tanítványt a koncentrálcióban. Mindennek a közepén pedig egy lány áll, és a filmekből is jól ismert kungfu lépéseket gyakorolja. Mára már szinte profi lett belőle, bár mestere mindig talál kivetnivalót mozdulataiban.
- Állj! Ez így nem jó!
A férfi, mély, szigorú és tekintélyt parancsoló hangja megállásra készteti a lányt, kizökkentve őt rutinjából.
- Már megint mi nem tetszik bácsikám? -csapja meg combjait.
- Tisztelet NaRa, tisztelet! Még mindig nem tanultad meg? C.c.c. -ingatja fejét ciccegő hangot kiadva.
- Elnézést Han bácsi. Mi a baj mester? -hajol meg illemtudóan.
- A technikád jó gyermekem, de még most is lassú vagy. Ha ezt veted be éles helyzetben is, meg fognak ölni! Ezt akarod talán?
- Nem, persze, hogy nem. De ez olyan mozdulatsor amit nem tudok gyorsan csinálni. Inkább menjünk és gyakoroljunk a késekkel. Tudod, hogy a fegyverek jobban mennek?
- Az lehet. De akadhat olyan alkalom is, ahol semmi másra nem számíthatsz csak magadra. Hagyni fogod, hogy legyőzzenek?
- Naná, hogy nem! Mit szólnál ha gyakorlnék YaXinnal?
- Most épp edzés van NaRa! -ráncolja össze szemöldökét.
- De bácsikám! Kéérlek! -nyújta el a szó végét könyörgő hangon.
- Na jó nem bánom. -fújja ki bent tartott levegőjét.
- Akkor elmehetek? -kérdezi lelkesen.
- Menj. De vacsorára érj haza!
- Igen is bácsikám!
Kirohanva a palotából legyalogolt a végtelennek tűnő lépcsőfokokon, ami egykor számára is oly nagy gondot jelentett, viszont ma már ezt az akadályt is könnyedén átlépi.
A város másik végében lévő harc stúdióba sietett, ahol barátnője YaXin már várta. Az estébe nyúló edzések után a lány fáradtan érkezett haza, hol bácsikája már meleg étellel fogadta.
Így ment ez napokon keresztül.
Mígnem elérkezett az utolsó közös edzés ideje is, ahol YaXin már tudta mi fog következni azután. A harcstúdió, mint mindig, most is tele volt tanítványokkal, a harcművész lány éppen tinikkel foglalkozott. Megpillantva barátját azonnal odasietett hozzá, hogy méltóképp üdvözölje.
- Hát te? Hol jársz erre ahol a madár se jár? -ölelték meg egymást.
- Jöttem az utolsó órámra. Ráérsz most?
- Neked? Mindig. Egy perc. -sétált el tőle- Figyelem, a terem mára bezár! Mindenki szedje össze a holmiját és menjetek haza! Holnap várok mindenkit a megszokott időben!
Kisebb jajgatás és húhogatás közepette a fiatalabb gyerekek tették azt amit edzőjük kért tőlük és tíz perc után már üres volt a helyiség. YaXin megfordította a nyitva táblát és megragadva barátnője kezét a titkos szobába mentek, amiről senki más nem tud, rajtuk kívül. Ez a hely, akárcsak az első szoba, tele volt harci kellékekkel, leszámítva, hogy ezek mind igaziak voltak. Nem műanyag, gumi vagy szivacsból készültek, hanem edzett vas, ólom, alumínium és néhány még NaRa számára is ismeretlen fémekből. Azonnal a fegyverekkel teli asztalhoz sétált, amin katonás sorrendben álltak a kések, pisztolyok, dobócsillagok, néhány darab boxer és két pár machete.
- Melyikkel akarod kezdeni?
- Nem is tudom. Annyi klassz cuccod van. Ajánlj egyet!
- Oké. -sétált közelebb- Ezek nemrég érkeztek. -húzott elő két kést, amik igazán hegyesek és vastagok voltak- Nikkelből és némi kvarcból készültek amit ötvöztek ólommal. Amerikában ezt Rambo késnek nevezik, itt Sárkányfog a neve. Kipróbálod?
- Naná! Ezek arra lettek teremtve, hogy használjam őket! -ragadta meg a tőröket.
Kissé meglepte őt a súlyuk, ám másodpercek alatt hozzászokott a megszokottnál nehezebb fegyverekhez. A fából készült gyakorlóbábuhoz sétált és minden erejét bevetve „harcolni" kezdett vele. Pár perc hadakozás után a bábu darabokban hullott a padlóra. NaRa elégedett mosollyal sétált vissza barátjához és tette le a már életlen késeket az asztalra.
- Látom tetszettek? -YaXin mosolya elégedettséget tükrözött, miszerint jó ötlet volt megvenni a tőröket.
- Nagyon! Ezek egyszerűen klasszak. Kár, hogy nem vihetem őket magammal. -görbült le szája- Pedig nagy szolgálatot tehetnének nekem.
- Majd utánad küldetem őket, csak add meg a címed. -nevettek fel egyszerre.
- Mid van még? Olyan kéne ami észrevehetetlen és amit nem szúrnak ki a kapuknál. Van csempészhető árud?
- Kérlek ne sértegess! -fordult meg és egy kis gombot megnyomva a mögöttük lévő fal kettényílt- Mit parancsol a kisasszony? Itt van minden ami szem-szájnak ingere. Válogass.
A polcokhoz sétálva ámuldozva nézett végig az arzenálon ami számára is újdonság volt. YaXinnak igaza volt, ott minden van amit az ember csak kívánhat. Leemelve az egyik szinte már átlátszó pisztolyt nézegetni kezdte és elgondolkozott, vajon miből készülhetett ha így néz ki?
- Tudtam, hogy ezt szúrod ki legelsőnek. Olyan mint egy gyerekeknek készült játékpisztoly mi?
- Igen. Ilyen nekem is volt kicsinek.
- Csak hasonló drágám, ilyened tuti nem volt! -karolta át vállát- Ugyanis ez nem műanyag hanem rohadtul igazi és ha egy ilyennel eltalálnak kurvára kinyiffansz tőle! Átlátszó titániumból készült és egy kis titkos hozzávalóból, hogy könnyű legyen és úgy nézzen ki, mint egy játék. De nem az, ahogy a töltények sem. -adta át a szintén átlátszó golyókat is.
- Azt a rohadt... Ez kell nekem! Mennyiért adod?
- Te most hülyéskedsz velem? -nézett rá komoly tekintettel- Semennyiért. Vidd csak ami kell.
- De YaXin te is biztos sokat fizettél értük, nem várhatom el, hogy ingyen ideadd!
- Nem ingyen van. Bérbe adom, hogy törelszd az adósságod és bosszút állj apádért! Ha pedig mindent az én fegyvereimmel viszed végbe nagyon híres leszek általad. -paskolta meg hátát.
- Csak járjak sikerrel. -sóhajtott.
- Ugyan NaRa. Mit mondott apád mindig?
≈ Bízz magadban és ha elhiszed, hogy megtudod csinálni, sikerülni fog! -kántálták egyszerre.
- Igazad van, menni fog! -csapta öklét tenyerébe.
- Na ez a beszéd! Tedd el ami kell aztán siess, mert még Han bácsi a fejemet veszi amiért lekésed a vacsit.
- Uh basszus, így elszaladt az idő? -nézett telefonjára- Igazad van sietnem kell.
Lekapkodott minden számára tetsző fegyvert és táskájába rejtve kilépett a titkos szobából. Barátnője elkísérte őt az ajtóig ahol hatalmas öleléssel búcsúztak el egymástól.
- Köszönök mindent YaXin, hálás vagyok neked!
- Nincs mit köszönnöd NaRa, ez a legkevesebb hiszen barátok vagyunk. -mosolygott- Ugye azért látlak még majd?
- Remélem. -bólintott.
- Ugye tudod ha bármi gáz van szólsz és megyek?
- Persze és köszönöm! -ölelte meg újra.
- Nem viccelek NaRa, bármi van hívj és kihúzlak a szarból! Nem vagy egyedül. Mi itt vagyunk neked. Chan is és Jackson is, ugye tudod?
- Persze! Hogy felejthetném el az edző társaim és a barátaim? Ígérem ha nem bírom egyedül hívni foglak!
- Azt ajánlom is, különben utánad utazom Koreába és szétrúgom a segged! -nevettek fel.
- Kössz mégegyszer mindent YaXin. Majd találkozunk!
Utolsót intve barátnőjének elbúcsúzott tőle és a teremtől is ahol megtanult verekedni és a fegyvereket használni. Hazaérve bácsikája már a megterített asztalnál ülve várt a lányra, aki nem győzött elnézést kérni a késésért. A vacsora fogyasztása közben a férfi felállt a földről és a szomszédos szobába ment át majd egy dobozzal tért vissza, amit átnyújtott a lánynak.
- Ez micsoda bácsikám?
- Ezt még az anyád bízta rám évekkel ezelőtt, hogy ha történne vele valami akkor ezt adjam át neked, mikor készen állsz rá. Úgy érzem ez az idő elérkezett. Nyisd ki!
- De mivel? Ehhez kulcs kell!
- Ott a kulcs a nyakadban!
Utalt láncára, ami gyerekkora óta a nyakában ékeskedett. A rajta függő medállal kinyitotta a fából készült díszes dobozt, minek belsejében egy boríték volt, egy kép amin az anyja is rajta van és egy matt fekete fegyver.
Elvonulva szobájába kezébe vette a borítékot és kedvenc kését használva kinyitotta azt. Egy nekiszánt levél volt benne, anyjától.
*Drága NaRa! Ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti, hogy már nem élek és valószínűleg nagy bajban vagytok. A bátyámnak meghagytam, hogy csak akkor adja oda ezt a ládikát, ha már semmilyen használható terv nincs, ami kihúzhatna titeket a bajból.
Először is!
Kérlek ne haragudj rám amiért nem töltöttem veled elég időt, tudom szükséged lett volna rám. Rettentően sajnálom amiért hagytam, hogy a betegségem legyőzzön engem. De ez nem azt jelenti, hogy soha nem gondolok rád odafent. Mindennap eszembe jutsz és a felhőkön ülve nézlek milyen gyönyörű lány lett belőled.
Kérlek soha ne légy szomorú és próbálj meg nem sírni!
Te egy igazán erős lány vagy, ne hagyd, hogy a keserűség bekebelezzen!
Sajnos van néhány dolog amit nem mondhattam el neked, mert még kicsi voltál.
Ha az apád beavatott a későbbiekben akkor hagyd ki ezeket a sorokat. Viszont ha nem, akkor most leírom neked amit tudnod kell. Készülj fel, mert nem mindennapi dolgot fogok mondani.
Az apád az alvilágban tevékenykedett, és én mindenről tudtam.
Igen. Jól olvastad! De ez nem azt jelenti, hogy ő vagy én rossz emberek lennénk! Ne gondolj rosszakat! Bár én semmiben sem voltam benne, mégis mindenről tudtam. Érted tettünk mindent, hogy egy élhető jövőt biztosíthassunk számodra. Csak ahogy az a rosszfiúknál lenni szokott, jött egy vetélytárs és minden a fejetetejére állt. Nem részletezek semmit, hosszú lenne leírnom. Viszont van amit még apádnak sem mondtam el. A családi cég hivatalos dokumentumait elloptam tőle és elrejtettem. Van egy bank Seoulban, keresd fel, van ott egy széf a neveddel ellátva. Ott van minden ami kellhet neked!
Ha megszerezted menj el Busanba, keresd meg a nővéremet, ChaeYungot. A Park családba házasodott be, ha úgy könnyebb lenne megtalálnod. A láda egyik titkos rekeszében van egy fénykép és egy levél. A képet mutasd meg neki, ő tudja mit jelent ami rajta van. A levélben pedig leírtam neki mindent, segíteni fog ne aggódj, elmagyaráz mindent amit eddig nem tudtál!
Mondd meg apádnak, hogy rettentően szeretem és sokat gondolok rá! Azt is mondd meg, hogy parancsba adtam neki a megóvásod, így ez a dolog megszeghetetlen!
Vigyázzatok magatokra és nagyon szeretlek mindkettőtöket!
Szeretlek drága kicsi NaRam!*
A levél melyet kezében szorongatott, megannyi régi sebet szakított fel, amikről azt hitte már régesrég begyógyultak. De arcán lefolyó könnyei az ellenkezőjéről árulkodtak. Anyja még a halálos ágyán is csak rá gondolt és arra, hogyan védhetné meg őt a jövőben. Szíve majd szétszakadt a ránehezedő fájdalomtól, melyet eddig mélyen elnyomott magában. Alig volt hat éves mikor anyja rákban meghalt, mégis mai napig nem sikerült neki feldolgoznia hiányát és az utána maradt űr sosem gyógyult be soha. Könnyekkel teli szemekkel hajtotta fejét álomra. A világ melyet álmában látott olyan csodás volt, olyan békés, hogy el sem akart szakadni onnan. Ám tudta dolga van, egy feladat, amit élete árán is teljesítenie kell!
Reggel a nap első sugaraival ébredt és elbúcsúzva bácsikájától megragadta megpakolt bőröndjét elindult a reptérre. Ahol némi várakozás után felszállt a legelső Ilsanba tartó járatra, hogy végre elkezdhesse az éveken át dédelgetett és alaposan eltervezett bosszúját.