1. rész

Ez a történet egy romos gyárépületben kezdődik, ahol rendőrök egy összetett nyomozás keretében éppen egy körött bűnözőt akarnak elfogni.
- Jang ügynök, vétel, veszi az adást? -szólalt meg egy hang a rádióból.
- Igen! Tisztán és érthetően, vége.
- Remek. Az egyes csapat vonuljon a 12-re, mi pedig a 11-ről támadunk, így bekeríthetjük őket.
- Igen is parancsnok, értettem, indulunk, vége!
Megszakították kommunikációjukat és indultak a feladat teljesítésre. A kettes csapat hamar lebukott így az egyes csapaton volt a sor, hogy elkapják a rossz fiúkat. Jang nyomozó és emberei szerencsére résen voltak és hamar elkapták a bűnözőket. Nagy volt az öröm mindenki örült az őrsön. A vezető nyomozót behívatta a rendőr főnök az irodájába, hogy személyesen is gratuláljon a remek akcióhoz.
- Hívatott főnök? -kukkantott be az ajtón.
- Igen, jöjjön és üljön le!
Így is tett és az asztalával szemben lévő székre helyet foglalt.
- Ma nagyszerű feladatot vitt véghez, remélem tudja!?
- Ugyan főnök! Kérem ne dícsérjen, hisz ez a munkám! -mondta zavartan.
- Ne szerénykedjen, remek munka volt! De sajnos nem jött el az ideje a pihenőnek! Ugyanis egy újabb feladattal bíznám meg.
- Persze főnök. Miről lenne szó?
- Ez az országra kiható akció lenne, az FBI-nak kéne segítenünk.
- Az FBI! Ez komoly!? -kérdezte meglepve és lelkesen- Úr isten!
- Igen, komoly. A segítségünket kérték vagyis jobban mondva az ön segítségét, hogy segítsen az ügy felgöngyölésében.
- Nahát ez nem semmi! De várjunk! Az olyan nagy ászok, mint az FBI mért kéri egy mezei kis nyomozó segítségét? Hiszen ők az FBI! A legszuperebb csapat a világon, már elnézést!
- Azért kértük az ön segítségét, mert olyan képességei vannak, ami a testületünknél senkinek! -lépett be egy öltönyös férfi az irodába- Üdv Robert Downs ügynök vagyok! -nyújtotta a kezét.
- Helló én Jang HaNa vagyok!
- Tudjuk jól.
- Na és mire értette az előbbit? Milyen képességek?
- Az ön feladata a beépülés lenne! Itt az új személyazonossága, az akció végéig. -adott oda egy mappát.
A lány kinyitotta és elolvasta mi is lenne a konkrét feladat.
- Várjunk! Most nekem szó szerint egy középiskolába kéne beépülnöm, mint diák?
- Igen! -felelte az ügynök.
- Mert ön fiatal és ázsiai gyökerei lévén még fiatalabbnak tűnik, így gond nélkül beépülhet a középiskolások közé!
- Na és ki lenne a célpont?
- Közvetlen célpont nincs. Az ön feladata lenne kideríteni a gyanúsítottak közül ki dolgozik titokban a Chang bandának.
- Mármint a kínai negyed maffiájának?
- Igen! De ez bővebb és bonyolultabb, mint a helyi kínai negyed. Erős a gyanúnk, hogy az egész ügyletet egyenesen Kínából irányítja valaki.
- Mármint a triádok?
- Nem tudjuk. A triádok sok helyen megtalálhatók, de informátoraink szerint ők is meglepetten hallották, hogy egy új banda tevékenykedik a területükön. Senki sem tudja ki a vezetőjük vagy, hogy hányan vannak, ezt kéne kideríteni!
- És mi köze mindehez a sulinak?
- Az, hogy néhány információ szerint abban az iskolában tanul az egyik alvezér vagy nagyobb vezető lánya, Liu Mei és egy tanár aki remekül ért a programozáshoz és hamar feltör bámilyen oldalt, akár még az amerikai hadi kormány rendszerébe is bejuthat.
- Na és ő ki?
- Azt nem tudni. Nem kaptunk róla semmilyen információt, csak annyit tudtunk meg, hogy tanár.
- És pont ebbe a suliba kell mennem? -mutatott a képre, ami a mappában hevert.
- Igen. Mivel ez az iskola foglalkoztatja a legtöbb ázsiai származású diákot és tanárt. Plusz a gyanúsítottak is ott tartózkodnak.
- Na és mikor kéne mennem?
- Mivel ma péntek van, így már hétfőre ott kelle lennie!
- Olyan hamar? Akkor csak két napom van bemagolni a háttér sztorimat!?
- Igen. De ha úgy érzi, hogy ez már erőn felüli akkor keresünk más jelöltet aki beépül! Nincs időnk várni amíg eldönti mit is akar!
- Nem nem nem! Vállalom csak meglepődtem ennyi!
- Jó döntés! Akkor holnap várom a központba eligazításra és megkapja a szükséges eszközeit is.
- Rendben, ott leszek! Viszlát!
Bár elköszönt a férfi csendben távozott a rendőrkapitányságról. A lány pedig ott maradt ledöbbenve és lesúlytva, hiszen csak akkor eszmélt fel mit is vállalt el. Elköszönt főnökétől és hazament. Néhány holmit összepakolt és hamar nyugovóra tért. Nem akart fáradtan és karikás szemekkel az FBI központjába menni. Már reggel 8-ra Washingtonban volt, a központban. Downs ügynök elvezette az őt is megbízó főnökéhez és egy közös egyeztetés után megkapta szolgálati eszközeit. Laptop rajta fontos információkkal, adatokkal, képekkel az azonosításokhoz. Lehallgató készülékeket, okos órát, amivel közvetlen Downs ügynököt hívhatja. Kábító lövedékes karórát, infra szemüveget ami átlát a szilárd tárgyakon is, plusz szükséges tanszerek, könyvek, ruhák, mobil. Aztán el is indultak az iskolához, hogy bejelentkezhessen, mint úgy diák aki eddig magán tanuló volt és beköltözhessen a kollégiumi szobájába plusz körbe járhassa a terepet. Az igazgató nő kedvesen fogadta az új „tanulót" megnézve az iratait szinte azonnal felvette az iskola hallgatói közé. Az ügynökség egy kiváló átlagú bizonyítványt állított ki a lánynak, így azt hangsúlyoztatva, hogy ő egy zseni. Ezért is volt az igazgató annyira lelkes. Hamar körbe vezette az épületben, minden fontosabb részt megmutatott neki, majd elvitte a szemközti épületbe ami a kollégium volt. A 12-es szobát kapta benne egy lakótárssal. Fogta bőröndjeit és bement elfoglalva az üres ágyat.
- Szia én Amanda vagyok! -köszöntette kedvesen a lány új szobatársát.
- Szia! Én... Nora Shims vagyok!
- Hogy hogy így év közben jöttél a sulinkba?
- Hát tudod eddig magán tanuló voltam otthon Koreában de áthelyezték ide apámat, így elköltöztünk.
- Értem. Sajnálom!
- Miért?
- Hát gondolom nem volt könnyű eljönni otthonról hátra hagyva a barátaid, rokonokat és egy új kontinensre költözni!?
- Nem volt vészes. Nem nagyon voltak barátaim és csak mi vagyunk a családból, én és a szüleim.
- Óh értem. Bocs, hogy tolakodó voltam.
- Nem voltál ne aggódj!
- Mondd csak hány éves vagy?
- 18 miért?
- Semmi csak mindig meglepődöm, hogy ti ázsiaiak milyen fiatalosak vagytok mindig. Még a 30-asok is 18-19-nek néznek ki!
- Hát igen... A gének már csak ilyenek. -mondta aprón nevetve- Mondd csak te hogy hogy idejársz?
- A szüleim irattak be ide, mivel ez egy „menő iskola" és feltétlen ide kell járnom! -felelte csalódott hangon.
- Szóval nem szeretsz itt lenni?
- De igen, csak jobb lett volna ha én választhatok hova megyek. De tényleg nem rossz itt, ne aggódj és nem elrémiszteni akartalak!
- Ne aggódj, engem nem olyan könnyű eltántorítani.
- Milyen jól beszélsz angolul ahhoz képest, hogy csak most jöttetek ide! -jegyezte meg.
- Igen mert már 4 éves korom óta tanulom a nyelvet. Tudod nálunk is oktatják az angolt!?
- Igen tudom, bocsi csak néha mondok irgalmatlan baromságokat! -nevetett.
- Semmi baj.
A nap további részét ismerkedéssel és beszélgetéssel töltötték. HaNa úgy gondolta, hogy ez a lány jó lesz arra, hogy ismeretséget kössön másokkal és infókat szerezzen a kiszemeltekről. Így igyekezett minél jobban a jófej diáklány szerepét eljátszani, nehogy valaki gyanút fogjon. Az este hamar eljött így aludni mentek másnap pedig elkezdődött diák élete, újra. Mikor az iskola falai közt lépdelt erős deja vu érzés lett úrrá rajta. Sosem gondolta volna, hogy iskolás éveit újra fogja élni, még ha nem is az összes évet.