Ez a történet szokásos módon a mutáns iskolában kezdődik, ahol tehetséges gyerekek százai tanulnak és élnek békében. A tanáraik nem is lehetnének mások, mint Ciklon, Jane, Scot, Logen és persze mindennek a szíve és lelke Charles Xavier professzor. Meglehetősen nyugodt körülményekközt élnek, ám nem régiben az igazgató tudomására jutott, hogy valaki mutáns hadsereget szervez az emberek ellen. Próbálják megtalálni a központukat és a főszervezőt, de ez nem olyan könnyű mivel folyamatosan változtatják a helyzetüket és a búvó helyüket. Sok mutánst megmentettek már tőlük, de sajnos még nem eleget. Mivel a világon mindenhová elmennek és próbálják beszervezni magukhoz az elesett és valamilyen sérülést szerzett mutánsokat. Sajnos Charles-nak nincs elég ereje és kapacitása, hogy minden egyes bajtársát megmentse. De küzdenek és harcolnak a rossz ellen és az embereket is igyekszenek meggyőzni, hogy nem kell tőlük félni és próbálják elfogadni őket. De sajnos ez nem mindig úgy sikerül ahogy ők azt elképzelték.
Most épp Canada-ba tartanak egy afféle vizsga helyszínre, ahol a ,,végzős" diákok bemutathatják, hogy mit tudnak. Egy igen veszélyes, csapdákkal teli helyre tartanak, ahol különféle feladatot kell teljesíteniük. Ha ez sikerül nekik akkor készen állnak a teljes életre és gond nélkül leküzdenek minden akadályt. Odaérkezve Logen és Jane, akiket pár nappal ezelőtt Charles odaküldött, hogy készítsék elő a helyet a diákoknak, már várták őket. A tanulók kicsomagoltak és kaptak egy pár órát, hogy felfedezzék a helyet. Mivel egyikőjük sem volt olyan, mint a másik így más-más képességekkel bírtak, így logikus, hogy mindenki a saját tehetségéhez megfelelő feladatot kapja, és persze más tanárral az élen. A nap folyamán a csoportok megbeszélték, hogy ki mire számíthat a vizsga folyamán. Másnap pedig elkezdődtek a feladatok. Az egyik csapat aki Logen-nel volt a hegyekben, nekik kellett jól teljesítenie a különféle természet adta akadályokból. A nap folyamán mindenki jól hozta a formáját, Charles minden egyes csapathoz ellátogatott, hogy szemügyre vegye a teljesítményüket. Amikor épp Logen-ékhez tartott az egyik diák szaladt sebesen az erdőben a fákközt szlalomozva, közben segítségért kiáltozott.
- Professzor azonnal jöjjön, óriási baj van! -rohant oda hozzá.
- Mi történt Trix?
- Találtunk egy lányt a Sharme szakadéknál.
- Na és jólvan? -kérdezte aggódva.
- Fogalmam sincs, nem tudjuk onnan felhozni. Túl mélyen van és ott nagyon csúszós a felület, leesnénk ha megpróbálnánk lemenni oda.
- Rendben már is indulok! Jane gyere kérlek a Sharme szurdokhoz, szükség van rád! -üzent neki telepatikusan.
Elindultak és odaérve a csoport tagjait látta rémülten és jajveszékelve, hogy mi lesz most azzal a lánnyal. Pár perc múlva mindenki odaérkezett és agyalni kezdtek, hogy hogyan hozzák ki azt a lányt.
- Megvan mit teszünk! -szólalt fel Charles- Logen te lemész és megnézed megsérül-e a lány és mozgatható-e! Ebben pedig Jane fog segíteni, ő fog irányítani.
- Tényleg? -kérdezték egyszerre.
- Igen. Tudom, hogy képes vagy rá, hiszek benned Jane! -fogta meg a vállát.
- Rendben megpróbálom.
- Biztos vagy benne Charles? -kérdezte aggódó hangon Logen.
- Csak nem félsz tőlem? -mosolygott sejtelmesen a férfira.
- Én? Hah! Csak szeretnéd!
- Pedig félhetnél, az én barátnőm a legjobb! -lépett elő Scot.
Inkább jobbnak látta ha csendben marad és inkább a feladatra koncentrál. Neki is láttak a munkának, szépen összedolgoztak. Lassan de biztosan leért a szakadék mélyére. Ahol már Jane ,,elengedte" őt, hogy szabadon mozoghasson. Megtalálva a lányt felküldte a jelet.
- Na Logen mi a helyzet? -kiáltott le a professzor.
- Megtaláltam de nem fogjátok elhinni, hogy mi van itt! Ez hihetetlen!
- Mért mi van?
- Ez a lány is mutáns!
- Ezt miből gondolod?
- Gyere le és nézd meg magad!
Charles lement, kívácsisága hajtotta, már nagyon érdekelte mi lehet olyan hihetetlen, hogy még Logen is ámuldozik. Jane neki is segített lejutni. Odaérve szemügyre vette mi is az a hihetetlen dolog. Hát mikor meglátta Logen miről is beszél ő is elcsodálkozott pár pillanatra. A lányt egy ilyen védőburok szerűség vette körül, de az egész egy hatalmas fém szerkezetnek tűnt. Próbáltak hozzáférni de esély sem volt rá, az az anyag áthatolhatatlan volt. Charles gondolta megkísérel beszélni vele, hátha sikerül. Legugolt hozzá és igyekezett kapcsolatot létesíteni vele.
- Szia! Hallasz engem? Charles Xavier vagyok, mutáns mint te. Kérlek nyisd ki a szemed és hagyd, hogy segítsünk! Nem akarunk bántani.
Álltak ott egy darabig, mikor a lány kinyitotta szemeit és addig stabil, átverekedhetetlen védőpajzsa szétrobbant. Megrémülve kúszott hátrébb a két férfitól, akik nyugtatásként hátráltak a lánytól, hogy lássa, nem akarják bántani.
- Hé, nyugi semmi baj, nem akarunk bántani! -lépett hozzá Logen.
- Kik vagytok és mit kerestek itt? -kérdezte rémülten.
- Én Logen vagyok ő pedig a barátom, Charles és segíteni jöttünk neked!
- Te voltál az aki beszélt hozzám a fejemben? -nézett a férfira.
- Igen én. -legugolt hozzá- Valahogy fel kellett ébresztenünk. De ne aggódj nem akarunk semmi rosszat!
- Várjunk csak egy pillanatot! -állt fel- Te Logen a farkas vagy ugye? Te pedig Charles Xavier a mutáns iskola igazgatója?
- Igen mi vagyunk azok. Talán ismersz minket?
- Személyesen nem, de egy ideig figyelemmel kísértem a munkátokat. Tök klassz amit csináltok! Működik még a suli?
- Persze, teljes kapacitáson működünk. Gyere kiviszünk innen!
- Áúú! -megpróbált lépni de a bokája nagyon fájt.
- Mi a baj?
- A bokám, asszem eltört. Nagyon fáj!
- Semmi baj majd én felviszlek. -vette ölbe a lányt- Csak kapaszkodj!
- Köszönöm Logen! Vagy hívjlak farkasnak?
- A Logen jó lesz kössz.
Jane felhúzta őket onnan és a vizsgát felfüggesztve visszaindultak az iskolába, ahol már a korábban értesített orvosuk várta őket. Bevitték őt az orvosi szobába ahol alaposan megvizsgálták.
- Nos doktor úr, mit gondol eltört?
- A vizsgálat alapján a törés kizárva, ez bizony rándulás lesz, ami valljuk be rosszabb, mint a törés. Ugyan is ezt nem lehet kezelni, csupán borogatni és nem megerőltetni, ennyi. Itt az idő a doktor.
- Rendben akkor majd ügyelünk, hogy ne álljon lábra amíg meg nem gyógyul neki!
- Na és azt hogy tervezed? Nekem haza kell mennem vagy legalább is megnézni maradt-e otthonom!
- Ezt meg hogy érted?
- Tudod mikor megtámadtak engem épp otthon voltam és égettem el a bizonyítékokat, amikor megtámadtak. Dulakodni kezdtem az egyikükkel és felborult a hordó amiben a tűz volt. Próbáltam eloltani, de sokan voltak így menekülnöm kellett.
- Mért a házban gyújtottál tüzet?
- Dehogy ott! Kint voltam az udvaron csak ahogy dulakodtunk az egyik elrepítette a hordót egyenesen a tetőre és nem tudom, hogy porig égett-e vagy sem!
- Szóval... Mutánsok támadtak rád?
- Igen. Azt akarták, hogy csatlakozzak hozzájuk. De én nem akartam ezért ezt tették velem. -mutatott végig magán.
- Nagyon sajnálom, bár segíthettem volna! Csak még egy kérdés, milyen bizonyítékokat égettél el?
- Ohh semmi érdekeset csak azt, hogy ki ennek az idióta magánsereg vezetője. Meg miért hozta létre azt a hadat.
- Mért égetted el?
- Azt sajnos nem mondhatom el. Ne haragudj!
- Rendben a te döntésed. De azt elmondod ki a vezérük?
- Magadtól nem tudod?
- Nem, bár vannak sejtéseim...
- Jól gondolod, Eric az.
- Tényleg? -kérdezte ezt szómorúan és csalódottan, mintsem meglepetten.
- Igen ő. Megesküdött, hogy bosszút áll az embereken amiért megölték megannyi ,,testvérét" és szerintem addig nem is nyugszik, amíg véghez nem viszi a tervét.
- Meg kell őt állítanunk! De most menjünk megmutatom a szobádat!
- De...
- Nincs semmi de! Mondd el hol laksz és elküldök oda valakit, hogy nézze meg a házadat. De ilyen lábbal te nem mehetsz oda!
- De itt sem maradhatok!
- Mért ne? Hiszen szívesen látunk!
- Az lehet, de mivan ha Eric újra rámküld valakit? Nem szeretném ha itt bárkinek is baja esne miattam!
- Emiatt ne aggódj! Nem hinném, hogy Eric bárkit is ideküldene, ha pedig mégis akkor megvédünk! Tudod mi egy összetartó közösség vagyunk!
- Jólvan, látom mindenre van válaszod!? Rendben maradok, de csak addig amíg meg nem gyógyul a lábam! Okés?
- Ahogy szeretnéd, de bízom benne, hogy addig meggondolod magad!
- Jah, hát ebben ne reménykedj! -nevetett.
Elindultak a szobák irányába, Charles a székével persze a lány pedig a kis mankójával bicegett mellette. Odaérve odaadta neki a kulcsot is bekísérte a szobába.
- Hát ez lenne. Tudom nem egy ötcsillagos szálloda, de pihenésre megfelelő.
- Viccelsz? Ez tök jó hely! Rosszabbra számítottam.
- Köszi, azt hiszem... -nevetett- Apropó, a nevedet még nem árultad el!
- Oh ez kimaradt volna? Micsoda hiba! -mosolygott- Egyébként Maya vagyok.
- Örvendek Maya! -kezet fogtak- Most hagylak, pihenj le, kicsit nyugodj meg és ha tudod felejtsd el a ma történket!
- Hát az nem lesz könnyű, de igyekszem. Kössz mindent mégegyszer!
- Szívesen! Most pihenj! Szia!
A lány csak bólintott a férfi pedig elment, otthagyva őt egyedül. Maya bízott abban, hogy itt már jó helyen lesz és nem találnak rá Eric csatlósai. De talán itt az a fontosabb kérdés, hogy mi lesz ha tényleg rátalálnak? Nem hagyhatja, hogy miatta ártatlan embereknek bajuk essen vagy rosszabb... Megfogadta, hogy amint felépül azonnal elhagyja azt a helyet!