1. rész

Egy kis ismertető magamról. A nevem Rebeca Johns, de csak Beca. Az apám az Egyesült Államok elnöke. Ami tök klassz, bár néha elég nehéz elviselni és alkalmazkodni.
Szerencsére az évek alatt sikerült némileg hozzászoknom és a helyzetekhez megfelelő megoldást találnom.
Éppen végzős vagyok a gimiben, biosz és kémia szakultázsra járok. Apám szerint zseni vagyok, bár szerintem ez igen erős túlzás. De mivel ő az elnök nem lehet neki nemet mondani.
Éppen téli szünet van szerencsére. Jó néha egy kis pihenés. Anyuval az ünnepekre vásárolunk. Imádom a karácsonyt! A legkedvesebb ünnepem az egész világon! Olyan egyedi, családias és meghitt. Mikor ülünk az asztalnál faljuk a finomabbnál finomabb kajákat és közben jól mulatunk. Aztán körbe álljuk a fát és buta karácsonyi dalokat éneklünk. Pont ezek a kis semmiségek teszik egyedivé, varázslatossá az ünnepet. Bár az is igaz, hogy nem csak ilyenkor hanem az év mindennapján így kéne élni, de ha csak egy alkalom van, hogy a család összegyűljön és veszekedések nélkül együtt legyenek, akkor ez a nap pont jó rá.
- Kicsim gyere! Ne ragadj le a kirakatoknál!
- Na de anya! Mondtam már, hogy ne hívj így! Főleg ne mások előtt!
- Bocsi kincsem, de te mindig a kicsikém leszel! - elsimított egy hajtincset a fülem mögé.
- Óh anya... - ingattam a fejem.
Elindultunk egy ruha boltba, ami egészen jónak ígérkezett. Imádom a ruhákat!
- A bagoly elindult, ismétlem a bagoly elindult!
Mondta ezt a mellettünk sétáló testőr a többieknek, akik a plázában meredt tekintettel figyeltek minket.
Annyira utálom ezt az egészet! Akárhová megyünk vagy megyek mindig díszkísérettel kell menni mindenhová. Kicsit szar, hogy nincs magánéletem. Az éttermekben előkóstolnak nekem, hogy nem-e mérgezett az étel, ital. Ha valaki hozzám szól azt lefogják, volt mikor le is ütötték. Annyira kínos ez az egész! Ebből a szempontból nem bánnám ha mi csak egy átlagos család lennénk.
A napunk, a gorillákat leszámítva, egész jól telt. Sokat vásároltunk, nevettünk, dumcsiztunk. Haza érve apa már várt minket. Feldíszítettük a szobánkat, a nappalit és kb az egész házat. Sokan azt hiszik, hogy az elnök a Fehér házban él, de nem! Saját házunk van! Igaz nincs messze apa munkahelye, de azért mégsem az. Ide nem jönnek újságírók, lesi fotósok se fanatikus rajongók esetleg terroristák. A Fehér házba annál inkább. Oda gyakran mennek turisták is, afféle látogatásra. Néha én is vezetek 1-1 látogatást. Bár ez az idegenvezetői dolog kicsit unalmas, de jobb mint egész nap egy szobában ülni.
- Beca gyere le kérlek!
- Jövök apa! Mi az? - kérdeztem leérve.
- Szeretnék neked bemutatni valakit. - nyitotta ki az ajtót.
- Kicsodát?
Az ajtón belépett egy kb 45-50 éves férfi, oldalán egy fiatalabb férfival, kb 25 lehetett.
- Ő itt Gregory Mils és a fia Aron.
- Üdv! Rebeca Johns vagyok! - fogtunk kezet.
- Gregory mostantól a hadügy miniszter. Aron pedig a Nasa-nál fog dolgozni, mint tudós.
- Szuper. Milyen tudós vagy?
- Fizika szakon végeztem az egyetemen.
- Az klassz. Én végzős vagyok a gimiben.
- Milyen szak?
- Biosz és kémia.
- Óh akkor te is kis zseni vagy. - mosolygott.
- Ne, kérlek ne nevezz így!
- Oh bocsánat, nem akartalak megbántani.
- Semmi baj, csak nem szeretem ha így neveznek.
Időközben mi elvonultunk a konyhába, amíg apámék az irodájában tárgyalnak. Eszegettünk, beszélgettünk, kicsit megismertük egymást. Tök jó fej ez az Aron. Ahhoz képest, hogy zsenipalánta, nem az a felvágós fajta és az apja miatt sem nagyképű. Ez tetszik!
Este felé már elmentek haza, nem akartak alkalmatlankodni. Mivel holnap szenteste és ők is sietnek, hogy mindekihez be tudjanak köszönni. El is búcsúztunk.
Másnap apa bement a Fehér házba egy ünnepi köszöntőt mondani az embereknek. Mi addig anyuval neki álltunk a karácsonyi vacsinak. Tök jó volt újra együtt szorgoskodni a konyhában, mint régen. Időközben meghozták a fánkat is, amit felállítottunk a nappaliban. Mikor készen lett minden étel, neki álltunk a fa kidíszítéséhez. Ami beletelt némi időbe, mivel közel négy méteres volt a fa. Még jó, hogy van pénzünk mert amennyi dísz kell erre a fára, évek alatt sem tudnék annyit összespórolni. Kifáradtam mire végeztünk. Főleg a létrára való fel-le mászkálásban. Pont mikor a csúcs díszt tettem fel akkor toppant be apu is. Ismét megúszta a sok munkát itthon. Kezdem azt hinni, hogy csak emiatt megy el itthonról. A kis gonosz!
Olyan öt óra felé megérkeztek a vendégek. Apa testvérei gyerekeikkel és a nagyiék, mindkét szülőmtől. Szerencsére jól kijön mindenki mindenkivel, ezért nem kell attól tartani, hogy esetleg veszekedésbe torkollna a vacsora. Kedvesen üdvözöltük egymást. Puszi-puszi, ölelések majd végre következett a lényeg, amiért érdemes élnem, a kaja! Imádok enni! Mondhatni ez a hobbim.
Olyan nyolc óra felé átvonultunk a nappaliba és körül álltuk a fát. Következett a közös éneklés, majd az ajándék átadás. Aztán fényképezkedés mindenféle eszközzel. Telefon, tablet, fényképezőgép. Ha nem készült kb 200 kép, akkor egy sem.
Akik csak a mai napra jöttek azok már 9 fél 10 felé haza indultak. A nagybátyámék, apa öccse, maradtak. Aminek örültem mivel az uncsitesómmal, Sam-el tök jól kijövünk. Két évvel fiatalabb tőlem de mintha nem is lenne köztünk semennyi különbség.
El is terveztük, hogy együtt alszunk és fent leszünk egész éjjel. Kis traccs parti, nasik, fincsi italok. Szigorúan alkohol mentes!
El is vonultunk olyan tíz óra felé. Feltettük a mai nap készített képeket a laptopra. Nézegettük, nevettünk rajtuk. Némely egész vicces volt. Párat kitettünk a privát facebook oldalamra és a nyilvánosra is, ami az úgymond nyilvánossági facebook-om csak. Muszáj volt csinálnom, mert én is teszek közzé híreket, információkat, videókat. A fiatalokért harcolók kampány vezetője is vagyok és már csak ezért is kellett. Néha adok interjúkat, járok rendezvényekre, jótékonysági összejövetelekre. Amiket persze közzé kell tenni „mert az elnök lánya vagyok" alapon muszáj.
De a privát oldalam az más. Az csak a barátoké, családé, ismerősöké. Azt nem láthatja senki!
Egész jól elvoltunk egész éjjel. Közben kaptam egy jelölést Aron-tól, amit persze Sam-nek meg kellett magyaráznom. Kitárgyaltuk, hogy milyen helyes, jófej stb stb. Igaz úgy terveztük, hogy fenn maradunk de az éjfélt sem bírtuk megvárni. Bealudtunk.
Másnap hulla fáradtan keltem. Szakadt a hó, de azért elmentünk egy közös korizásra. Tudom karácsony van és minden zárva. De apám az elnök, szóval neki minden ajtó nyitva áll!
Jól teltek a napjaink. 30-án Peter-ék haza utaztak. Így sajnos búcsút kellett vennem Sam-től. De jó kis hetünk volt!
Apám ismét elment valami új évi beszédet lenyomni a tv-be, így csak kettecskén voltunk anyával. Néztük ahogy esik a hó, közben egy jó nagy pohár forró csokit iszogattunk. Közben reméltem, hogy az új év hoz valami újdonságot, valami izgalmat az életembe! Nem ismét egy dög unalmas évnek nézek elébe!