Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
TortenetekMindenkinek

20. rész

Egy művész lélek · 1 hete
JESSIKA SZEMSZÖGE:
(Ebben a részben egyik kis dalom lesz olvasható, amit én írtam. Remélem tetszeni fog?) 

Most, hogy karomban tarthatom a kis lányom egyáltalán nem bántam meg, hogy megtartottam. Igaz, félek attól, hogy mi fog történni, mert még mindig szeretem Adam-et. De bízom abban, hogy elmúlik, ahogy ö azt mondta is. Most egyedül vagyok itthon mert Ad túrnézik, az új albumát népszerűsíti. Persze nem akart menni, de én rábeszéltem. Hiszen a karrierje nem mehet rá erre. Sosem bocsájtanám meg magamnak. Szinte mindennap beszélünk telefonon és videó chat-elünk.  Emily már 4 hónapos, igazi kis eleven gyerek. De szerencse nem az az éjszaka szórakoztató fajta. Alszik mint a bunda. Nappal néztük a papát a tv-ben ahogy felszántja a színpadot.
Azt hittem nehéz anyának lenni és totál kikészülök de nem. Pedig sosem voltam oda a gyerekekért, nem tudom miért. De ha a közelükben voltam, legszívesebben fejbe lőttem volna magam. De most más lett minden!
Hamar elrepült ez a nyár, szinte már a végénél járunk. Utcsó hónap. Adam is már rég haza jött a túrnéról. Most egy nagyszabású előadásra készül. Ő játsza Eddie szerepét a The Rocky Horror Picture Show-ban. Lázasan készül, gyakorolja a szövegét, van amikor én is segítek neki. 
Most a szülinapomra készülünk. Igaz nem akartam, hogy megtartsa, de hát ő Adam! Ilyenről lebeszélni? Ugyan...
Emily már öt hónapos. Gyorsan nő a kis csajszi. Már feltud ülni magába és jó hangosan adja az ember tudtára ha akar valamit. Ad épp vele játszik. Mikor nézem őket hát... nem is tudom leírni azt az érzést. Egyszerre felemelő és lehangoló. Néha mikor fent vagyok éjszaka, kimegyek a teraszra vagy a kertbe és csak nézem a csillagokat. Közben némán, magamban azt kívánom, bárcsak egy átlag család lennénk! Persze jó ez így is, nem panaszkodom. Hisz van egy klassz majdnem pasim és ez közös lányunk. De azért az mégsem ugyan az. Tudom önző vagyok, de ez van. 
29-e, a szülinapom, 25 lettem. Arra ébredtem, hogy valaki matat a konyhában. Kimentem és Adam sürgött-forgott ott, mintha valami kis konyhatündér lenne.
- Hát te mit csinálsz? - kérdeztem közbe leültem a pulthoz.
- Szia szülinapos! Na minek tűnik, mit csinálok? 
- Nem tudom ezért kérdem. Talán rendetlenséget?
- Ha-ha nagyon vicces. Reggelit neked. 
- Oh milyen kis aranyos vagy. De mi akarna ez lenni? - mutattam a tányérra.
- Hát kakaós palacsinta. 
- És az mióta fekete? 
- Nem tudom. Pedig olyan óvatosan csináltam, úgy ahogy te szoktad. De valami nem úgy sikerült. 
- Had lám! - odamentem a tűzhelyhez és megkóstoltam a tésztát - Hát persze, hogy odaégett! Adam a tésztába nem kell cukor. Attól csak megég. Hagyd majd csinálok én palacsintát.
- Ó basszus! Még ezt is elcseszem! Jellemző! - idegeskedett.
- Nyugi ez nem a világvége!
- Tudom, csak megakartalak lepni. De ez sem sikerült. 
- Semmi baj! Ott van még az egész nap arra, hogy meglepj.
- Hm. Igazad van. Bocsi a bénázásért. Megyek megnézem Emit.
- Semmi baj! Ad! Ha alszik fel ne ébreszd!
- Igen tudom!
Azzal eltűnt a konyhából. Én megcsináltam a palacsintákat. Megreggeliztünk és elmentem bevásárolni a kicsivel. Hagytam Ad had rendezze le a bulit. Bár meglepi buli lett volna, de ő mindig olyan szerencsétlenül telefonál. Mindig hallok valamit. Mindegy majd meglepődöm. Délutánra már meguntam a járkálást és elindultam haza. Bár előtte írtam neki egy sms-t, hogy tudja megyek. Nehogy ezen múljon a meglepi varázsa. Haza érve nagy csend volt a ház körül, gondoltam bent vàrnak. Beléptem és sehol senki. Vajon hol lehet? Letettem Emily-t az ágyába és a keresésére indultam. Kimentem a hátsó udvarba. Erre ott volt mindenki. Na ezen tényleg meglepődtem. Elég sok embert hívott. Ott volt Lady Gaga is. Voltak még páran Kesha, Selena Gomez, Demi Lovato és a többieket nem nagyon ismertem. Inkább Adam barátai voltak. Odamentem a két lányhoz, mert nagyon régóta szeretem Demi és Selena zenéit. Hamar összebarátkoztunk. Nagyon rendes emberek, tényleg. Olyan könnyen ellehet velük beszélgetni, nem hittem volna. Még a babámat is megakarták nézni. Persze nem mondtam nemet. Bementünk és egy ideig babáztak a lányok, Emi nem bánta, szerette a figyelmet. Aztán elaltattuk, szinte pillanatok alatt elaludt, még öt perc sem kellett. Ami nála új rekord. Halkan kimentünk és buliztunk egy jót. Felvágtuk a nagy tortát és iszonyat jóllaktunk belőle, legalább is én igen. Tényleg jól esett az, hogy ennyien eljöttek pedig nem is ismertek. A nap végére kb mindenkivel beszélgettem és pár emberrel össze is barátkoztam. Jó volt ez a kis kikapcsolódás. Kb fél 10 körül már mindeni haza ment. Lefeküdtem aludni, mert már nem bírtam tovább lapon lenni. Reggel arra keltem, hogy Emily sír és hangos zaj jött a kertből. Kimentem és Adam volt az, takarított. Nem akartam megzavarni a nagy munkában ezért bementem a lányomhoz. Megetettem és aztán játszottunk egyet. Mikor a nagy takarítógép is végzett bejött és hármasban játszottunk egy jót.
Telt az idő és azt vettük észre, hogy október van. Az ősz közepe. Adam már nagyon izgatott volt, csak pár nap volt a premierig. 20-án fog megjelenni a Fox-on. Sokat gyakoroltak, szinte mindennap próba volt. Vártam, hogy lássam a teljes filmet.
El is jött az idő. Ma 20-a. Leültünk és együtt néztük meg a filmet. Szerintem nagyon jól sikerült, Adam klassz színész. Bár ezt már bebizonyította amikor szerepelt a Glee sztárok leszünk 5. évadában. Demivel együtt.
A bemutató után járt interjúkra, tv-s szereplésre. Elfoglalt volt. Örültem neki. Jó volt látni, hogy boldog. 
Gyorsan teltek a napok. Közeledtek az ünnepek. Feldíszítettem egy kicsit a házat, persze nem túlzóan. De Emily-nek nagyon tetszett. Főleg az a kis mikulásos ruha amit vettem neki. Hát abban haláli volt. Naná hogy fel is került mindenhová, Ad gondolkodott róla, facebook, instagram. Rögtön ott virított. Bár nem bántam, de azért már babaként nem kéne, hogy sztár legyen. Szeretném ha nyugodt gyerekkora lenne. Már amennyire ez lehetséges.
Már 9 hónapos a drágám. Már úgy mászik mint, ahogy Adam mondja egy pók majom. Bár nem tudom az mi is lenne. Tanítom beszélni is, pár betűt már kimond meg ilyen értelmetlen hülyeségeket. Persze ezt is aranyosan csinálja. Karácsony előtt elmentünk a plázába, hogy találkozzon a télapóval. Hosszú volt a sor, de kivártuk. Amint odaértünk megszeppent egy kicsit de nem bőgött, mint az előttünk lévő gyerekek többsége. Beültettem a mikulás ölébe és a bácsi gügyörészett neki valamit, amitől úgy elkezdett nevetni, hogy engem is elkapott a röhögés. Videóra is vettem, ezt muszáj volt. Még a télapót alakító ember is elröhögte magát. Aztán miután Emi kiszórakozta magát csináltunk egy közös képet és haza mentünk. Ad addigra megvette a legszebb műfenyőt. Igaz az igazi szebb lenne, de a mű praktikusabb. Nem kell minden évben újat venni, ezt eltesszük és sokáig kitart. Illatosítóval pedig a fenyő illat is meglesz. Vett díszeket is, mivel eddig ő nem állított fàt nem is volt otthon. De azt az egyet kikötöttem neki, hogy Emily-nek lesz karácsony fája még ha ő nem is akarja. Csak ehhez az egyhez ragaszkodtam, amúgy mindent közösen döntöttünk el.
Eljött a szenteste. Reggeltől csak a konyhában voltam, mert összejön a család egy kis vacsorára. Így bőséges kaját kellett csinálnom. Délutánra mindenki megérkezett. Közösen feldíszítettük a fát. Közben beszélgettünk és halkan szólt a zene. Adam és öccse Niel épp valami hihetetlenül fontos dolgot beszéltek meg, oda se figyeltek a díszítésre. Jellemző. Bírtam a tesóját, majdnem olyan bolond és vicces, mint a bátyja. De csak majdnem! Az anyukája épp mellettem volt, amikor hirtelen felsikoltott, amitől majd szívrohamot kaptam.
- Nézd Jessika! Emily felállt! - lökött meg. 
- Hogy mi!? - fordultam oda. 
Igaza volt. A kis lányom felállt és megtette első lépéseit. Azonnal rohantam a kameráért és persze az apukáért. 
- Adam gyere már! A lányod elindult! - futottam vissza. 
- Micsoda!? Megyek!
Jött ő is és a tesója is. Felvettük videóra, hogy totyog. Lassan de biztosan odament az apjához, aki felkapta és megölelte. Amin persze jót nevetett. Milyen megható pillanat volt ez. Most vagyok csak igazán boldog. Most lettünk egy nagy boldog család. Miután kész voltunk asztalhoz ültünk és megvacsiztunk. Aztán jött az ajándékozás. Persze a legtöbbet Emsz kapta. Milliónyi plüss játék, barbie baba, ruhák, játékok. Annyi van, hogy így sem tudom hova tenni. Adam gondoskodott róla, hogy az egész játék áruház a házba költözzön. Bár nem értem minek? Jó, persze legyen egy gyereknek játéka. De ennyi? Minek!? Úgy se játszik a felével sem, mert kiválaszt magának pár kedvencet és az lesz addig míg ki nem növi őket. A többi megy a levesbe. Mindegy, majd a felesleges cuccokat eladományozom. Vannak rászoruló gyerekek is. A nagy ajándék bontás után még beszélgettünk egy kicsit. Aztán az öccse bejelentette, hogy a feleségével babát várnak, aki tavasszal fog megérkezni, és azt is, hogy Ad nagybácsi is lesz. Nagy volt az öröm. Ment a gratuláció hadművelt aztán koccintottunk erre is. Kb 10 óra felé mindenki haza indult. Megköszöntük, hogy eljöttek aztán indultam a konyhába takarítani. Bedobtam a tányérokat a mosogatógépbe és rendet raktam. Nem akartam ezzel másnap bíbelődni.
Mire elpakoltam a tiszta tányérokat kipurcantam. Kerestem Ad-et de sehol sem találtam. Biztos a lányunknál van bent. Az ajtó felől már hallottam hangokat. Amint odaértem megálltam és hallgatóztam, énekelt neki. Szokott néha de ez most más volt, olyan eredeti, szívből jövő.
„ Jöhet zápor eső, téli idő,
Nyári vihar, mi elsöprő.
Én itt leszek neked, elhiheted, 
Kezedet soha el nem engedem.
Számíthatsz rám, bármi az ár,
Amíg csak élek, vigyázok rád! "
Nahát milyen kis aranyos dalocska. Biztos ő írta. Nem mentem be. Hagytam had babázzon, talán sikerül elaltatnia. Leültem a kanapéra és néztem a tv-t. Kis idő után kijött.
- Na, hogy sikerült?
- Klasszul. Alszik mint a bunda.
- Gratula! Biztos a szép dalodnak köszönhetően. Meghatotta. - mosolyogtam. 
- Mi? Te hallottad? - meglepődött. 
- Igen. Hallottam, hogy énekelsz neki és nem volt szívem félbeszakítani a pillanatot. Egyébként szép dal. Te írtad? 
- Igen. Nem olyan rég pattant ki az agyamból. Régóta gondolkodom azon, hogy írok neki egy dalt. De semmi sem jutott az eszembe. Ennyit tudtam összekaparni. Nehezebb úgy dalt írni, hogy ennyire mély és érzelmes a dolog. 
- Bizony. Ha kikell öntened a szíved már nem is olyan egyszerű! De semmi baj. Megoldottad ezt is.
- Köszi. Legalább neked tetszett.
- Mért, Emily-nek nem? 
- De szerintem neki is. Folyton csak mosolygott. Milyen hihetetlen már azért, nem? 
- Micsoda? 
- Hát az, hogy ma útnak indult. Nem rég született és ma meg már járt. Szinte pár nap és egyetemre megy. Ilyen szülőnek lenni? Nem hittem volna. 
- Ne dramatizáld túl! - nevettem - Igen ilyen szülőnek lenni, előbb-utóbb minden gyerek kirepül. De ez az élet rendje. De hidd el addig még rengeteget lehetsz vele és lesz majd probléma is bőven. Csak legyen nagyobb. 
- Már alig várom!
- Ilyet se hall mindennap az ember. Kíváncsi leszek, hogy akkor is ezt mondod e!? Mindegy most megyek ledőlök mert hulla vagyok. Jóéjt Adam! Ne maradj fent sokáig. 
Elmentem aludni. Másnap szinte egész nap feküdtem, néztük a tv-t és játszottunk a gyerekkel. Ad felvette ahogyan jár és rögtön posztolta is ahova csak tudta. Persze azért én is tettem ki képeket, videókat facere. Azért csak bennem is ott van az a kis fennhéjázád, hogy miket tud a lányom. De szerintem ez minden emberben megvan. 
Szilveszter van. Ad-nek fellépése van. Minkettecském vagyunk itthon. Vicces műsorokat nézek a tv-ben amíg nem adják a koncertet élőben. Voltak baki parádék stb. Jókat nevettem. Aztán 9-kor elkezdte a koncertet. Nagy sikoltozás, füst és a zene felcsendül. Adam pedig előjön a sűrű füst mögül és belekezd az éneklésbe. Hirtelen magam mellett meghallok valami halk motyogást. 
- Emily? - mutogat a tv felé - Ott van apa igen! Nézd ott énekel! - felvettem az ölembe. 
Nagyon örült neki, tapsolt, sikítgatott a tv-nek. Aztán teljes hangerővel elordította magát.
- Apaaa!!!! 
- Úr isten kicsim! Azt mondtad apa? Mondd mégegyszer!
- Apa! - és mondta megint. 
- Várj felveszlek a telefonnal. - beállítottam videóra - Nézd csak Adam mit tud a lányod! Na rajta babám, mondd újra köszönj a papának! 
- Apa! Cia! Anya! 
- Istenem!!! 
Annyira boldog voltam, hogy kimondta az első szavait, még el is sírtam magam. Elküldtem neki a videót. Majd megnézi ha vége a koncertnek. Kb 11 volt amikor az utolsó dal elcsendült. Addigra a kis szószátyárom már rég aludt. Kaptam értesítőtt a telómra, hogy üzim jött. Adam írt, hogy látta a felvételt és hihetetlenül boldog. Rögtön meg is osztotta a videót. 
Megnéztem és belike-oltam. „ Ezt nézzétek! Amíg koncerteztem a lányom kimondta az első szavait. Amint meglátott a tv-ben már áradtak is belőle a szavak! Hát nem csodás? Úgy imádlak hercegnőm! " és sok sok szivecske. Ez megunhatatlan. 
Haza érve rögtön mesélte, hogy látta a videót és ki is tette stb. Mondtam neki, hogy láttam mindent nem újdonság ez nála. Ünnepeltünk egy kicsit. Koccintottunk éjfélkor és kaptam tőle egy csókot is. Néha csináljuk ezt. Bár ma már tudom kezelni. Nem gondolok túl semmit és simán csak a legjobb barátomnak tekintem. Igaza volt, sikerült ezt elérnem.
A nagy tüzijáték zajára felkelt a kis lány és bementem hozzá, nehogy frászt kapjon. Közben azon agyaltam, hogy egy éve jöttem össze Adam-el. Ekkor töltöttük el az első éjszakánkat. Mondjuk az ma is rejtély, hogy akkor hogy hogy nem lettem terhes csak másodjára!? De mindegy is. Lényeg, hogy történt ami történt az már a múlté. Ma már minden könnyebb és jobb. Jól sikerült az életem és ezt csak is Adam-nek köszönhetem. Azt is, hogy híres emberek a barátaim. Akikkel most is tartom a kapcsolatot. Mint pl Selena, Demi stb. De a legszebb dolgot is neki köszönhetem az életemben, a lányomat. Remélem ez az érzés sosem fog elmúlni! 
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Egy művész lélek
Egy olyan lány aki az érzelmeit szavakban fejezi ki. Gyakran igaz vagy kitalált történetek formájában is.