9. rész - A nagy lebukás (vagy mégsem?)

(Figyelem erotikus tartalom!)

Másnap boldogan ébredtem James karjaiban. Ő még aludt. Nagy csoda, hogy én hét előtt felkelek, de most ez történt. Lehet a boldogságtól. Mivel még volt idő elindulni, hagytam had aludjon. Csak néztem őt, ahogy halkan veszi a levegőt. De közben aggódtam, hogy nem bánta-e meg a történteket!? Végtére is a tanárom és mégis csak 10 év korkülönbség van köztünk. Bár engem nem zavar! Sosem a kort néztem egy emberen. Jó azért ne legyen 50-60 éves. De egy 35-ig belefér. De mindegy kicsit elkalandoztam.
Csináltam neki kávét, hogy mire felkel tudjon inni jó melegen. Kicsivel később megszólalt az ébresztő. Annyira megijedtem, majdnem leestem az ágyról. Kinyomtam a telefont, ő pedig felkelt. A kérdésemre pedig megadta a választ a mosoly az arcán, amikor ébredt. Megpuszilt és megitta a kávéját. Elmentünk zuhanyozni, ami kicsit tovább tartott mint gondoltam. Sietve öltöztünk fel és indultunk a suliba. 8 előtt értünk be pár perccel. Rohantam fel az emeletre, a hátsó ajtón. Nehogy valaki meglássa, hogy mi együtt jöttünk. Ő a fő ajtón ment be, gondolom. Mrs. Marks már pipa volt rám, annyira utálom ezt a némbert! Egy kiállhatatlan vén nyanya! Inkább menne nyugdíjba! Állandóan mindenbe beleköt, ha pedig nincs mibe? Akkor kreál egyet. Majdnem beírt hiányzónak amikor beléptem az ajtón.
- Elnézést a késésért! - spuriztam a helyemre.
- Hol volt Miss Clark? - kérdezte mérgesen.
- Elaludtam. Elnézést!
- Majdnem beírtam hiányzónak. De most az egyszer eltekintek ettől, ezért viszont óra végén bent marad és letörli a táblát.
- Rendben.
Róla köztudott, hogy annyit irat egy órán, mint más egy év alatt sem. Szóval aki ezt kicsi bűntetésnek hiszi, az próbálja ki a tanárnő tanítási módszerét! Mindegy. Kibírom.
Hamar eltelt a nap és mentünk haza. Sam az úton faggatott, hogy hol voltam reggel mert nem a busszal mentem stb. De jobbnak láttam ha még nem mondok neki semmit. Majd később. Haza érve anyám azzal fogadott, hogy hol töltöttem az éjszakát mért nem szóltam stb. Erre összevesztünk. Mondtam, hogy mindjárt 20 éves vagyok, biztos nem fogok neki minden lépésemről beszámolni. Felmentem a szobámba és megcsináltam a leckét. Este beszéltünk telón James-el, legalább feldobta az estémet.
Teltek a napok. Már javában decembert írtunk. Épp a karácsonyi műsorra készülünk. Mindenki be van zsongva, túl teng bennük a karácsony szelleme. Az előadó terembe próbáltuk el utoljára az előadásunkat, mármint a ránk eső részét. Mert ilyenkor az egész iskola egy közös nagy műsort csinál.
Szünetet tartottunk. Odajöttek a többiek is, dumálni egy kicsit.
- Te én már alig várom, hogy szünet legyen! Elhúzhatok végre síelni! Ti várjátok lányok? - kérdezte Zac odaérve hozzánk.
- Én annyira nem. - mondta Zoe.
- Miért? - kérdezte Sam.
- Mert az egész rokonság eljön hozzánk az ünnepekre. Akkora lesz a felfordulás, hogy egy pillanatra sem tudok lepihenni majd.
- Részvétem! - érkezett meg Chris.
- Kössz... - sóhajtott.
- Te várod Sam? - kérdezte Chris.
- Jah. Végre két hétig nincs suli! Hál'isten!
- Maya? Te?
- Hát... Jól lesz kicsit lazulni. De azért fura lesz, reggel nem kell kelni, nem látlak majd titeket, és otthon lesz az a köcsög is.
- Mármint David? - kérdezte Zoe.
- Jah... - vontam meg a vállam.
- Mért utálod amúgy ennyire? - kíváncsiskodott Zac, ők nem tudnak semmit, Zoe is csak annyit, hogy ki nem állhatom.
- Hosszú.
- Álljatok fel! Folytassuk a próbát! - szólt a tanár.
Felálltunk és befejeztük a próbát. Ott maradtuk páran pakolni. Én és Sam is. Úgy is van bőven idő a buszunkig, így most mért ne maradjunk? Inkább, mint hogy a hidegben, hóban álljunk kint. Épp a függöny mögött pakoltam mikor James odalopódzott hozzám.
- Szia! - köszönt rám sunyin, hátulról.
- Jesszus isten! James! A frászt hozod rám! Normális vagy!? - ripakodtam rá, persze csendbe nehogy más meghallja.
- Bocsi, csak annyira hiányoztál már. Muszáj volt idejönnöm és lopni legalább egy csókot.
- De akkor is így megijeszteni! - forgattam a fejem.
- Na jólvan már! Gyere ide!
Odahúzott magához. Rámosolyogtam, tetszett ahogy viselkedik. Jól esett az is, hogy tényleg hiányzom neki. Átkarolt és a derekamnál átkulcsolta a kezét, úgy csókolt meg. Még hátrébb húzódtunk, a másik függöny mögé. Nehogy bárki is észre vegyen.
Mivel ez jelmezes próba volt, még a jelmezemben voltam, ami egy hófehér ruha volt ami kb comb középig ért. Mert én játszom az angyalkát, ch... mért ne!? Az egyik legrosszabb lány játsza a legjobbat. Hát nem irónikus? Van egy nagy szólóm benne, de azt majd csak az előadásom adom elő, nehogy megerőltessem a hangszálamat.
Szóval mivel még a ruha volt rajtam könnyen felhajtotta, és a ruha alatt kezdett el simizni. Először a lábam, a hasam, a seggem, majd benyúlt a bugyimba. Majdhogy csak felnyögtem de befogta a szám nehogy meghallják! De közben járt az ujja. Csókolgatott, a nyakamat is mindenhol ahol csak ért. Annyira a hatása alá kerültem, hogy magától mozogni kezdett a testem, nem tudtam kontrolálni. Ki-ki csapdostam a kezét a bugyimból, de mintha kötekedésnek vette volna, ő annál jobban visszatette és csinálta tovább. Végem volt, teljesen. Átkaroltam a nyakánál és hagytam had fejezze be. Hiába lököm el, annál is inkább csinálja. Közben a másik kezével a saját nadrágjába nyúlt és ott is csinált köhöm... dolgokat. Pár percig még csinálta aztán éreztem, hogy a testem megfeszül és egyszerre mentünk el. Rendbe hoztuk magunkat, aztán még azért kapott tőlem egy fejmosást.
- Te nem vagy normális bazdki! Ilyenkor ezt csinálni!? - csaptam a fejemre.
- Ugyan már! Ne mondd, hogy nem volt jó!? - kérdezte huncutul, közben végig karolt.
- Nem mondtam, hogy nem. De ezt akkor sem itt kell!
- Jó tudom. De annyira vágytam már rád, hogy nem bírtam magammal. Főleg amikor megláttalak ebben a kis cuki ruhában. Pfhú! Végem volt! Olyan merevedésem lett, hog azt hittem végig se tudom csinálni a próbát.
- Jajjjj James! Ne már! Tudod hogy nem bírom az ilyen szövegelést! - fogtam be a fülem.
- Jólvan már! Ne legyél ennyire prűd! Mi van akkor?
- Óh semmi! Mi lenne!? De ilyeneket mondani! Hjajj....
- Jó legközelebb nem mondom, megtartom magamnak. Na fejezzétek be a pakolást és irány haza! Pihenjétek ki magatokat a holnapi műsorra!
- Igen is, értettem tábornok úr! - tisztelegtem mint a katonák, amin csak nevettünk.
Aztán ő elment a másik irányba. Ne legyen feltűnő, hogy egyszerre jövünk ki a függönyök mögül. Amikor a második mögül is előjöttem hirtelen egy testbe ütköztem bele.
- Na! Nem tudsz vigyázni! - felismertem a nyávogó hangjáról, ez Molly.
- Ne legyél az útban és nem megyek neked! - próbáltam elhúzni mellette.
- Látom jól kijöttök a tanárúrral! Talán túl jól is! - basszus!
Ha most hallott és látott mindent, nekem vagyis nekünk végünk van! Ha feldob a dirinél engem kicsapnak, és a legjobb esetben James-t kirúgját. Vagy börtönbe kerül. Istenem! Tudtam, hogy kockázatos itt az iskolában ezt csinálni, sőt csak bizalmasabban beszélni ketten. Mert az ilyenbe is belelátnak mindent. De ha most ő mindent látott nekem annyi. A kezében van a sorsom. Ezentúl zsarolni fog mindennel és muszáj leszek azt tenni amit mond. Mert nem akarom, hogy James-nek baja legyen ebből. Sosem élném túl!
- Mért fáj az neked ha jóban vagyok egy tanárral? Csak mert nem te vagy a középpontban? - próbáltam rákontrázni, hátha abba hagyja.
- Ugyan! Engem nem érdekel kivel vagy jóban és kivel nem! De ha már ezt csináljátok ne ilyen nyíltan kis szivem! Mert még valaki netalán félre érti.
- Ugyan mit? - hátha elmondja mit tud.
- Jaj hisz tudod te! De nem baj! Nekem lakat a számon! - bekulcsolta a képzeletbeli lakatot és eldobta a kulcsát.
- Jajj Molly hagyj már a baromságaiddal! Uncsi vagy! Na csá!
Elmentem onnan, lazaságot színlelve. De közben meg ezerrel vert a szívem, hogy mennyit tudhat. Istenem nekünk annyi!
Elmentem megkeresni James-t de már nem volt bent. Így összeszedtem a cuccaim és elmentem haza. Lepakoltam és elmentem hozzá. Kopogtam az ajtón. Hamar jött és kinyitotta, majd behívott.
- Szia Maya! Hát te?
- Szia! Bocs, hogy váratlanul állítottam be, de beszélnünk kell! - ültem le.
- Huh ez nem hangzik valami bíztatóan. Mi a baj? - ő is leült mellém.
- Nos, az van, hogy... lehet, hogy... Molly hallott vagy látott minket! - mondtam ki végül.
- Mi? - meglepődött - Azt a kurva anyját. Na és mit tud?
- Azt nem tudom pontosan. De arra célozgatott, hogy mi túlságosan is jóban vagyunk és nem ilyen nyíltan kéne csinálni, mert más félre értené.
- Hát ha úgy vesszük akkor ez nem jelent semmit.
- Semmit!? Ne már! Nem gyanús neked, hogy pont akkor mondja amikor a színfalak mögül léptünk ki egy kis etyepetye után!? - kérdeztem dühösen, nem akartam elhinni hogy ennyire félvállról veszi.
- Nem tudhatod, hogy tényleg látott-e minket vagy csak arra célzott, hogy jól elszoktunk beszélgetni. Mert ahogy mesélted, ő akar mindig a központ lenni. De most nem így van és így fenyegetve érezi magát.
- Hát nem tudom...
- Tudod mi? Mielőtt bármilyen következtetést levonunk tudjuk meg az igazat.
- Na és megmondanád hogyan?
- Beszélj vele!
- Én? Beszéljek vele? Ezt te se gondolhatod komolyan!
- De nagyon is komolyan gondolom! Holnap az előadás előtt beszélj vele!
- Jó... De nem ígérek semmit! Nem vagyunk puszipajtások!
- Megoldod. Okos csaj vagy te!
- Ühüm... Ilyenkor... - kötekedtem vele.
- Nem csak ilyenkor! Ne kötekedj!
- Én? Üm... Isten ment. Távol áll tőlem. Nem is ismerem azt a szót! - nevettem.
- Igen? Na megállj!
Abban a pillanatban letepert a földre és irgalmatlan csikizésbe kezdett. Annyira nevettem, hogy már folytak a könnyeim. Próbáltam lelökni magamról, de esélyem se volt! Egy 55 kilós lány egy 70-75 kilós pasi ellen? Nem jó arány. Megkopogtattam a karját, hogy már megadom magam. Látta, hogy már levegőt se kapok így megkegyelmezett, abba hagyta a csikizésem. De nem szállt le rólam. A két kezét a szőnyegre tette, úgy tartotta meg magát. Közben fölém hajolt. Csak néztük egymást. Annyira megbabonáz amikor ezt csinálja. A gyönyörű tenger kék szemeivel, az arcával ami olyan erős de mégis aranyos kisugárzással bír. A karját ahogy tartotta feszültek az izmai is. Istenem mennyire jó pasi el sem hiszem, hogy az enyém!
Néha még attól félek, hogy mindez csak álom és felébredek, ő pedig sehol sem lesz.
- Min gondolkozol ennyire? - ekkor tértem vissza a gondolkodásból - Molly-n?
- Jah? Nem! Nem dehogy. Csak csodáltalak.
- Tényleg? - leszállt rólam és felültünk a kanapéra.
- Aha. Csak annyira szerencsés vagyok, hogy vagy nekem. Iszonyat jó pasi vagy kívül is belül is! Tudod... félek attól, hogy mindez csak álom és ha felkelek te sehol sem leszel.
- Nyugi! - tette a lábamra a kezét - Ettől nem kell tartanod! Sosem megyek el, csak ha te kérsz rá! Még ezt eddig sosem mondtam neked, de sosem éreztem még soha senki iránt ilyet.
- Komolyan?
- Igen. Pedig voltak már barátnőim, tartós kapcsolatom, de egyik iránt sem tápláltam olyan mély érzelmeket, mint irántad. Ami ha úgy vesszük rémisztő! Mert annyira a hatásod alatt vagyok és függök tőled. Pedig azért van néhány év köztünk, de ezt én észre sem veszem.
- Huh... James... Most aztán jól feladtad a leckét! Nem tudok mit mondani. Nagyon meghatottál! Soha senki nem mondta még ezt nekem. Tisztára boldoggá tetted a szívem. Basszus teljesen megbolondítasz!
- Szeretlek! - nem tudtam válaszolni mert rámtapadt - Itt maradsz éjszakára? - kérdezte két csók között.
- Nem. Ma nem. Ki akarom pihenni magam holnapra és még gyakorlom a szólómat. Nem harizol?
- Nem dehogy. Megértem. Menj csak! De akkor korán feküdj le! - kísért ki az ajtóba - Akkor este vár rám egy kiadós kézi munka! - nevetett.
- James!!!! Nem hallgatom ezt tovább! Szia!
Húztam ez gyorsan a csíkot. Ő csak kinevetett. Haza mentem és gyakoroltam a dalomat aztán a ruhámat kivasaltam és előkészítettem mindent ami kell másnapra. De nem sokat tudtam aludni, folyton Molly-n kattogott az agyam. Vajon mit és mennyit tudhat? Ha megkérdem vajon válaszol-e? Ki tudja. Reggel mindent bepakoltam és indultam suliba. Sam várt a buszon. A kapun beérve nem a többiekhez mentem, hanem indultam felkutatni ő ribancságát. A folyosón meg is találtam.
- Molly várj csak! - szóltam utánna.
- Mi van? Nincs időm beszélgetni készülnöm kell az előadásra. - belesimított a hajába.
- Nem kell annyira készülnöd, csak egy kalács árus leszel! - nem bírtam ki, hogy ne szóljak be, nem tehetek róla, de most őszintén ki ne szólna be egy ilyen csajnak?
- Ch... Istenem mekkora egy bunkó vagy te! - sarkon fordult és el akart menni.
- Várj már! Hogy értetted tegnap, hogy túlzás viszem a tanár úrral a barátkozást?
- Úgy ahogy elmondtad. Kicsit sokat beszélgettek, túl közvetlen vagy. A vak is látja mi folyik itt! - ezerrel vert a szívem, most kimondja végre - Totál bele vagy zúgva Mr. McAvoy-ba! De esélyed sincs! Egy magad fajta lány sosem kellene neki, még egy menetre sem! - huhhh most megkönnyebbültem.
- Te miről bolondulsz? Biztos nem az eszedről ami nincs! - nevettem gúnyosan - Én? Belezúgva egy tanárba? Te totál hülye vagy! Csak mert beszélgetek vele? Istenem! Akkor itt mindenkibe bele vagyok zúgva akivel csak szóba állok? Bolond vagy!
- Nem kell lehordanod mindennek! A tények miatt nem kell leharapni a fejem!
- Ezek nem tények, hanem a te hülye agymenéseid! Kezeltesd magad mert súlyosan gyógyszer függő lettél! Na csáó!
Hagytam had morogja ki magát. Annyira de annyira megkönnyebbültem, hogy nem tud semmiről semmit, csak feltételezései vannak. De hamar kilövöldözöm, így majd abba hagyja. Eddig is így volt. Így nem is nagyon hisznek neki, még azt is letagadtam amiben igaza volt. A lelkemről szikla darabok estek le! Boldogan mentem átöltözni. Elkezdtül az előadást. A terem tele volt, egy üres széket sem lehetett találni. Így is volt aki állt. Szülők, rokonok, barátok. Anyám és az öcsém is eljöttek megnézni. Sajnos David is ott volt, de most ő sem ronthatta el a kedvem. Lezajlott már minden, már csak az én szólóm volt hátra. Kimentem a színpad közepére és belekezdtem. Olyan jó volt újra énekelni, tündökölni a színpadon. Teljesen magával ragad a zene és olyankor úgy érzem, hogy csak én vagyok és a mikrofon a kezemben. Így könnyebb is elénekelni a dalt. A szám végén nagy taps vihar volt. Minden szereplő kijött és közösen meghajoltunk. Lementünk a színpadról és összeölelkeztünk, hogy milyen jó műsort dobtunk össze. Persze kaptam sok gratulációt, hogy milyen jól énekeltem. Megkell hagyni jól esett. James is odajött gratulált nekünk és csináltunk közös képeket. Aztán a szülők jöttek, barátok. Velük is kellett képet csinálni. Volt egy pillanat amikor azt hittem, hogy James leüti David-et, de szerencsére visszafogta magát. Mert ahogy fotózkodtunk ő is odaállt mellém és átkarolt. De leintettem James-t nehogy hülyeséget csináljon. Elmentünk átöltözni aztán tűztünk haza. Elbúcsúztam a barátaimtól és megbeszéltük, hogy együtt töltjük majd a szilvesztert és bulizunk egy hatalmasat.
Haza érve elpakoltam a cuccaim, bepakoltam egy mosást aztán neki álltam vacsit főzni. Kiderült, hogy a korábbi feltételezésem igaz volt, anyám tényleg terhes. David felcsinálta. Szupi! Ennél „jobb" hír nem is kéne. Mindegy. Azért segítek neki ahol tudok. Kímélem, ne emeljen nehezet se. Persze David egy lapáttal mindig rátetőz. Élvezi, hogy szándékosan ugráltathat. De nem akarok vele annyit veszekedni, mert anya felidegesíti magát, hogy mindig igazságot tegyen köztünk. Így inkább hozzá se szólok. A vacsi után aludni mentem. De előtte beszéltünk még egy kicsit James-el. Megkért arra, hogy töltsem vele a karácsonyt. Mert szeretné ha kettesben töltenénk az első közös karácsonyunkat. Nem mondom jól esett és csábító volt az ötlet, nem is igazán akartam itthon lenni az ünnepben. De az öcsémet nem akarom magára hagyni. Így annyit mondtam, hogy átgondolom. Befejeztük a beszélgetést és aludni mentem. Másnap elmentünk az öcskössel vásárolni a plázába, mert ő minden áron ajándékot akart venni. Belemtem hisz én se vettem még semmit.
Kettecskén elindultunk és úgy tűnt, hogy egy jó napnak nézünk elébe.