Szeptember 1. azaz a suli első napja. Megszokott ébresztőmre kelek fel, mondhatni kissé izgatottan. A fürdőbe sétálva igyekszek embert varázsolni az ufós kinézetemből. Elképesztő! Hogy tud az ember haja ennyire összekócolódni? Pedig nem vagyok a forgolódós fajta, ott és úgy alszom ahogy előző este eldobtam magam. Maga a fésülködés 15 percet vesz el az életemből. Mikor végre lányos külsőt varázsoltam magamnak szekrényemhez lépve ruháimmal szemezek. Mit vegyek fel? Végül egy fekete farmer térdnadrág és egy pink-fekete ing mellett döntöttem. Még meleg van szerencsére így nem kell az egész ruhatáram felvennem. 7:21, sietnem kell nem késhetek el az első napon! Elköszönve anyától és (sajnos) Owentől is sietve kilépek a házból. Barátom abban a pillanatban áll meg a járda mellett és int, hogy szálljak be mellé.
- Sziasztok fiúk! -huppanok le az anyósülésre.
- Szia! -köszönnek kórusban- Honnan tudtad, hogy én is itt vagyok? -hajol előre Zac a két ülés közt.
- Miért mikor nem vagy itt? -felnevetünk.
- Ez igaz. -dől vissza kényelmesen elhelyezkedve.
7:49. Szuper időben beértünk. Brad miután leparkolta a kocsit kedvesen kisegít és együtt indulunk meg a hatalmas udvar felé. Vegyes érzésekkel lépem át az iskola kapuját, hiszen vártam is kezdést meg nem is. Bradleyt azonnal kb három lány kapja körbe, hogy üdvözöljék míg én és Zac tovább baktatunk.
- Elképesztő! -horkant fel mellettem.
- Mi?
- Hát, hogy ennyi csaja van, tudnak is egymásról mégsem kapnak hajba. Mi van Bradben ami bennem nincs?
- Egy levél viagra rosszfiús báj. -nevettünk- Nyugi te is helyes vagy, majd jön egy lány aki csakis te érted lesz oda, nem másért.
- Jah, csak győzzem kivárni.
- Ne légy türelmetlen! Minden időben érkezik. Gyere hallgassuk meg a szokásos igazgatói altatót.
Karon ragadva barátomat a tömeg felé igyekeztünk akik a suli bejáratánál gyűltek össze. Az igazgató igazán kimért, okos, szigorú és tekintélyt parancsoló férfi, kb az összes diák tart tőle, még a „nagymenő" srácok is.
- Figyelem! -kiáltja el magát mire olyan gyorsan lesz síri csend, hogy simán beférne világrekordnak is- Üdvözlök újra minden diákot és köszöntöm az újonnan felvett tanulóinkat is! Bízom abban, hogy okkal kerültetek be iskolánkba és olyan keményen fogtok majd dolgozni, mint idősebb diáktársaitok. Tudom nehéz ismételten itt lenni, hiszen csupán nemrég ért véget a nyár és nehéz visszaállni a tanulós, magolós, mindent beleadós mindennapokba de kérlek titeket vegyetek erőt magatokon és továbbra is tanuljatok keményen, figyeljetek órákon és vegyetek részt minél többen minél több tevékenységben.
- Mit magyaráz már megint? -bök oldalba a visszatért Donhuan.
- Csak a szokásos. A csajok?
- Jól vannak, mindnek kibaszottul hiányoztam és percekig könyörögtek nekem, hogy bocsássak meg amiért szünetben hanyagoltak engem. Megígérték, hogy kárpótolnak. Szóval ha holnap nem jönnék az azt jelenti, hogy végkimerülésben meghaltam.
- Látod? Ezt mondtam! -fordul oda Zac is, mire csak mosolyogva leintem.
- Mi baja?
- Semmi. Hallgassuk meg az igazgatót, hátha lesz új infó! -csitítom le őket.
- Most pedig néhány szót szólnék a végzős osztályokhoz! Kedves utolsó éves tanulóink, szeretnék mindenkit megkérni, hogy mivel ez az utolsó esztendőtök ebben az intézményben és a félévi és évvégi eredmények nagyban hozzájárulnak a tovább tanulási folyamathoz arra kérlek titeket, hogy ne puhuljatok el, ne vegyétek természetesnek a kitűnő bizonyítványt, ugyanis az nem jár „csak úgy"! Tanuljatok szorgalmasan, teljesítsetek jól a teszteken és teljes erőtökkel a tanévvégi vizsgákra koncentráljatok. Köszönöm! Ja és még egy apró szösszenet mielőtt mennétek órára! Ez a végzős A osztálynak szól. -aha figyelek- Tudom kellemetlen ez így ráadásul pont az utolsó évben, de az osztályfőnökötök sajnos családi okok miatt még a nyár elején felmondott és a családjával New Yorkba költözött. Így idén egy új tanárral fogtok gazdagodni. Kérlek titeket legyetek rendesek vele, fogadjatok szót és nála is ugyanazt a szorgalmat kérem mint Mrs. Hassnél! Köszönöm! Nos ennyi lenne. Kellemes évet kívánok mindenkinek!
Az egész diáksereg tapsolni kezdett és az igazgató eltűnt az ajtó mögött, valószínű az irodájába ment.
- Remélem valami klassz kis pipit kapunk ofinak. -dörzsölte össze tenyerét Bradley.
- Nemár Brad nem elég csajod van ígyis? -lépett közelebb a másik oldalbordám.
- Egyel több vagy kevesebb, nem oszt nem szoroz. -ránt vállat.
A tanárok szépen lassan kivonultak az épületből és a kijelölt osztályaikhoz léptek, hogy felkísérjék őket termükbe. A mellettünk lévő B osztály lányai éppen éghalált haltak amint Mr. Davis lépett hozzájuk. Nos igen ez nem csoda, hiszen igazán szemnek való látvány az a férfi de akkor is így viselkedni... Jó hogy nem dobják le a bugyijukat és állnak terpeszbe egy csinálj velem amit akarsz felirattal hátukon. Gusztustalan ahogy egyes emberek milyen ribanc módon tudnak viselkedni!
Miután mindenki elment már csak mi álltunk az udvaron, mint valami magukra hagyott árva gyerekek. Nem sokkal később egy kisegítő tanár jött, hogy felkísérjen minket a 98-as terembe, ami már 9-től a miénk volt. Szokásos helyemet vettem célbe, ami a legutolsó pad volt a terem legeslegeldugottabb sarkában. Szerettem itt lenni, ez olyan elriasztós hely és messze is van. A szekálós embereknek túl hosszú a táv, így inkább feladják még a hozzámvaló jutás próbálkozását is. Na nem mintha sokan szekálnának. Én azok közé az emberek közé tartozom akiről tudják, hogy létezik de nem vesznek róla tudomást. És ez pont jólvan így! Az előttem ülő -mivel szabad foglalkozás van szerinte- folyamatosan írogat nekem facebookon.
*SuperKing👑: Unatkozom!😤
*Sky👯: Foglald el magad basszus!
*SuperKing👑: Mivel? Éhes vagyok.🤤 Van kajád?🍔🥞🍗🍖🍟🍕🌭🥙
*Sky👯: Ja csak az van nálam. Hamburger, meg csirkecomb. Kóla nem kell?
*SuperKing👑: Ahj az de jó lenne, gondolatolvasó vagy!😎
*Sky👯: Tedd el a telód! Mindjárt jön az igazgató, te is hallottad!☝
*SuperKing👑: Ja mert engem pont az érdekel, hogy jön-e az igazgató vagy nem... Le kötőjel szarom!
*Sky👯: Menthetetlen vagy!🤦
*SuperKing👑: De hisz így szeretsz!
Mikor írtam volna neki akkor lépett be az igazgató az ajtón. Olyan gyorsasággal vágta zsebre a telóját, hogy szerintem még egy másodperc se volt. Aha nem érdekli mi... Eltettem én is a készülékem és az asztalhoz sétáló férfire néztem. Ma is mint mindig igazán elegánsan volt felöltözve, afféle iskola igazgatói stílusban.
- Nos kedves osztály elnézést kérek a késés miatt, de volt néhány papír munka amit sürgősen el kellett intézni, de szeretném bemutatni nektek az új osztályfőnökötöket. Jake Harris tanár urat. Jöjjön be kérem!
Kb minden szem az ajtóra szegeződött talán kivétel volt az enyém és persze Bradé, akit ez a maszlag kicsit sem izgatott. Engem sem igazán. Hiszen ugyanmindegy, hogy egy nő vagy egy férfi az új tanár a lényeg ugyanaz, nála is tanulni kell keményen! Én pedig nem hagyom, hogy bármi is elvonja a figyelmem a tanulásról!
Amint belépett a terembe az összes lány kb egyszerre sóhajtott fel. Kezdik...! A roppanttul fiatalnak tűnő férfi Mr. Sullivan mellé sétált és miután meghagyta, hogy viselkedjünk jól és új tanárunknak sok szerencsét kívánt elhagyta a termet. Miután kicsit „oldottabb" lett a helyzet a lányok máris elengedték magukat és előrehajolva a padon kipakolták azt amijük van, sőt még azt is láttam ahogy páran kigombolják ingjük felső gombjait. Jesszus! Új ofink akinek nem sikerült megjegyeznem nevét egy igazán szokatlan amolyan libafos színű öltönyt viselt ugyanolyan nadrággal, amiken még kockák is voltak rávarrva. Fúj de undi! Legalább fehér inget vett alá, ez is valami. Haja éjfekete volt, eléggé bezselézve, szemeit nem láttam ilyen messziről és mivel csak arca látszott ki abból kiindulva fehérbőrünek gondolom. De tévedhetek is, lehet a fehér ing alatt egy fekete csóka köszönne vissza rám... ki tudja...
- Nos, igen. -dőlt neki az asztalnak- Először is szeretnék üdvözölni mindenkit! Elnézést amiért nem tudtam menni értetek az udvarra de ahogy az igazgató úr is mondta, el kellett intézni a papírmunkát. Hagy mutatkozzam be én is, Jake Harris vagyok az új osztályfőnök. Angolt és történelmet fogok nektek tanítani, de a főiskolán elvégeztem egy irodalom szakot is, szóval ha bárkinek gondja lenne ezzel a tantárggyal nyugodtan forduljon hozzám! -mosolygott, kivillantva igazán fehér fogait.
- Tanár úr! -jelentkezett az első sorban ülő Catrin.
- Igen?
- Catrin Stevens vagyok és azt szeretném megkérdezni, hogy ugye nem tetszik nagyon szigorúnak lenni? Mert Mrs. Hass igazán kegyetlen volt velünk.
Mivan!? Na már kezdődik! Vigyázat, ribanc támadás!
- Nem, nem vagyok az a „csakis ötös dolgozatod lehet és meg se szólalhatsz az órámon" tanár! Persze azért elvárom a nekem járó tiszteletet és az órákra illetve dolgozatokra való készülést! De mindent meg lehet velem beszélni.
- Ahj akkor jó. -sóhajtott fel drámaian- Örülök neki tanár úr.
Miután megvolt a mindent bele lányok felvonulása, szépen sorban mindenki bemutatkozott neki és mondtunk magunkról pár szót. Így ment el az első vele való óránk beszélgetéssel. Aztán a hatodik óra volt még kemény mert biológia volt és azt szintén Mr. Davis tartja. Így ez az osztály lányai is élvezhették a „tuti tanár" látványát. Elképesztőek nem? Végre fél hármat ütött az óra és vége lett ennek a rémálomnak és én pedig indulhattam a másik rémálomba, ugyanis anya ma délutános és csak este 11 felé ér haza. Egy egész este Owennel. Kíváncsi vagyok ezúttal mit talált ki!