A városra a sötétség úgy telepedett rá, mintha soha nem akarna távozni. Minden csendes, túl csendes... Egyszer csak hirtelen hatalmas lövöldözés hallatszódik a távolban és egy elhagyatott raktárból fut ki egy lány, kinek kezében töltött fegyver lapul készen állva arra, hogy elsüssék. Az oldalán két férfi halad vele akárcsak neki, a két társának is fegyver lapul a kezében. Visszalőnek ők is, eszük ágában sincs meghalni!
- Basszus ezek hogy találtak meg minket!? -szólalt meg futás közben főhősünk.
- Fogalmam sincs. Vigyázz!
Az egyik férfi ellökte a lányt és pisztolyával eltalálta a rájuk lövő férfit. Csupán egy saroknyit futottak aztán hirtelen feltűnt a bandájuk többi tagja és már nem hátráltak tovább, bátran szembe szálltak támadóikkal. Hangos volt a háború a két banda között, pisztolyok, gépfegyverek és még egy egy gránát is akadt a feleknél. Az utca zajos volt, senki nem mert kijönni a házából, csendben, rettegve várták ki amíg ez a szörnyűség lecseng. Még a rendőrök sem voltak sehol.
- Tamara, gyere ide! -szólt a lányra, egy ötvenes éveiben járó férfi, a lány odarohant.
- Mi az apa? Eltaláltak? -vizslatta aggódva.
- Nem. De te menekülj, nem szeretném ha bajod lenne! Bízd ezt ránk.
- Szó sem lehet róla! Nem hagylak magatokra, egy család vagyunk!
Szeme sarkából észre vette, hogy egy ember éppen őket vette célba, ezért hirtelen ellökte apját és egy gyors mozdulattal kiiktatta a támadót. Apja büszkén nyugtázta, hogy lánya kész profi és tovább már nem ellenezte maradását. Még kb fél órába telt, hogy mindenkit megöljenek, akinek pedig sikerült elmenekülni annak azonnal a nyomába eredtek. Miután Steven, Tamara apja kiadta az utasítást az embereinek, hogy takarítsák fel a „koszt" ők el is húztak a helyszínről. Hazaérve boldogan dőltek hátra székükben, újabb győzelmüket ünnepelve.
- Ez azért meredek helyzet volt, azt hittem végünk! -fújta ki levegőjét John, a lány nagybátyja.
- Azért ne túlozz Johni! Tisztában voltunk azzal, hogy nem lesz fákjás menet. -dorgálta meg testvérét.
- Én nagyon élveztem! Kössz, hogy veletek mehettem! -hálálkodott Tamara.
- Szívesen, bár jobban örültem volna ha itthon maradsz.
- Jaj apa nemár! Hiszen én is a családhoz tartozom, ne akarj kizárni mindenből!
- Nem állt szándékomban, csak jobb lenne ha az ilyesmikből kimaradnál, ez nem törékeny lányoknak való! -nevetett.
- Hogy én törékeny!? -háborodott fel- Ugye te se gondolod komolyan!? Apa, már öt évesen gond nélkül összeraktam és szétszedtem egy AK26-os gépfegyvert!
- Igen tudom, büszke is vagyok rád! -borzolta össze haját, a lány csak nevetve ellökte kezeit.
- Majd szóljatok ha lesz még ilyen tuti este! Nem szeretném kihagyni! -el is tűnt a hatalmas házban.
- Remek lányod van Steven. -jegyezte meg fivérének.
- Igen az. -nézett az emelet felé, amerre ment.
- De biztos jó ötlet az ha minden ilyen bandaháborún részt vesz? Bár erős lány de szerintem egy idő után tönkre fogja tenni ez a sok gyilkolászás.
- Nem féltem. Felnőtt már, tudja mi az elég és tisztában van a határokkal, ha úgy érzi elég akkor abba hagyja.
- Ezt el is hinném ha nem lenne egy az egyben olyan, mint te! -nevetett.
- Majd beszélek vele. Na gyere van még dolgunk!
Hátba veregette öccsét és elindultak kihallgatni az elkapott szökevényeket.
Másnap Steven, John és néhány emberük elmentek New Orleans-ból, hogy találkozzanak a rivális fél felbújtójával és „jobb belátásra bírják". Amíg távol voltak Tamara elment otthonról, hogy találkozzon barátaival. Egy étterembe beszélték meg a találkozót.
- Nem jöttél tegnap melózni. -jegyezte meg barátnője- Olyan szar volt egyedül... -biggyesztette le ajkait.
- Nehari Sam, nem akartalak cserbe hagyni de volt egy kis gond otthon, muszáj volt lerendezni.
- Megértem. Nyugi csak vicc volt.
- Légyszi lányok ne legyetek már ennyire...lányok! -nyafogott Luise, ők csak nevettek.
- Mi van, mi lett a haveroddal? Cserben vagyott? -kötekedett Tamara.
- Nem tudom mi van vele, de felképelem az biztos! -tette a dühöset.
Ezekután már nem voltak annyira „lányok" és normális hangnemben beszélgettek tovább. Ültek már ott egy ideje, amikor Tamara-nak feltűnt az utcán parkoló fekete furgon. Ami magában nem lenne furcsa, de néhány perce még az utcában körözött és most meg hirtelen leparkolt, pont azelőtt az étterem előtt ahol ebédeltek. Azzal az indokkal, hogy kimegy a mosdóba kiosont a hátsó ajtón, hogy meglesse ki ülhet a furgonban. Halkan odament és a kint cigarettázó férfitől elvette az övéből kikandikáló pisztolyt és a hátának szegezte.
- Meg ne fordulj! -szólt rá, a férfi nem mozdult- Mért vagy itt és ki küldött!?
- Szerinted el is árulom neked, cica?
Nem szerette ha így hívják, főleg ebben a fennhéjánzós, bunkó stílusban... Azonnal méregbe gurult és hatalmas erővel a férfi combjába rúgott, amitől az összecsuklott. Halántékának szegezte az elvett fegyvert és már mérgesen szólt hozzá.
- Nincs kedvem szórakozni, azonnal mondd meg ki küldött!? -szorította mégjobban a fejéhez a pisztoly csövét.
- Nem mondhatom el, különben megölnek!
- Így meg én nyírlak ki! Válassz melyik legyen? -egy halk kattanással kibiztosította a pisztolyt.
- Jó jó! Elmondom... A főnök nevét nem tudom, én egy Rocky nevű alakkal szoktam tárgyalni. Ő adta a mostani megbízásom is.
- Mi volt az? Hogy eltegyél lábalól?
- Nem. A feladat az volt, hogy megtudjam hol lakik Steven és rajtaüssünk.
- Akkor mért engem követsz!?
- Csak adtak egy képet, hogy a rajta lévő lányon keresztül eljuthatok a célszemélyhez. Gondoltam te vagy a lánya és rajtad keresztül eljuthatok hozzá.
- Akkor meg akarják ölni az apámat? -kérdezte kétségbe esve.
- Igen.
- Jaj ne... Hol szoktál találkozni azzal a Rocky-val?
- Mindig máshol. De sosem a városban, New Orleans-ba sosem jön.
- Oh istenem... Nekem mennem kell, bocs de ezt muszáj.
Teljes erőből a fejére sózott amitől a férfi ájultan esett össze. Elvette a slusszkulcsot és bepattant a furgonba. A barátainak írt egy sms-t, hogy azonnal el kell mennie és ne haragudjanak rá emiatt. Majd megnézte, hogy a furgonban lévő GPS-t használta-e a pasi, de nem, nem is működött. Így elindult, ki a városból és azon reménykedett, hogy megtalálja az apját és a bácsikáját. Bízva abban, hogy még időben ér oda...
1. rész
2021-08-05
Hozzászólások (0)