JESSIKA SZEMSZÖGE
(egy darabig most az ő szemszögéből olvashatjuk a történetet!)
Istenem annyira izgatott vagyok, hogy megkapom-e a munkát vagy sem! Ma megyek a próba napomra. Rettentően izgulok! Főleg mert a híres sztár séf éttermében dolgozhatok, még ha csak egy napig is. Mindig is felnéztem rá, nagyszerű szakács, jól főz és rengeteg műsora is van. Amiket szinte mindet láttam. Kedvencem az amerikai mesterszakács. Egyszer kétszer eljátszottam a gondolattal, hogy jelentkezem rá de végül mindig visszaléptem. Hiszen azért nem vagyok én olyan nagy profi, hogy egyáltalán be is jussak. De ha most ide felvesznek már az felér egy ilyen verseny megnyerésével. Elaludni is alig tudok. De végül sikerül.
Másnap az ébresztő hangos zajára riadtam fel, majd leestem az ágyról. Pár perc alatt összeszedtem magam és indultam az étterembe. Nem akartam egy percet sem késni. Odaértve már nagy volt a sürgés-forgás. Gordon odajött hozzám és elmagyarázta, hogy mit kell csinálnom, hogy ki lesz a közvetlen felettesem és mire figyeljek oda. Az agyam csak úgy szívta be az információkat. Már értem hogyan érezheti magát mindennap SpongeBob.
Na jó ez gyenge vicc volt, nem is tudtam nevetni magamon. De lehet csak azért, hogy annyira izgultam. A konyhában a séf rendes volt. Elmagyarázott mindent, megmutatta mi hol van és miket hova kell tenni. Azt hittem, hogy szigorú és goromba lesz, mint Gordon. Tudom nem szép ilyet mondani, de ő ilyen a konyhában. De meg is van az ára, csak is a legjobb szakácsok dolgoznak nála.
Szóval neki kezdtem a munkának. Először persze könnyebb, egyszerű dolgokat bíztak csak rám. Nem is számítottam másra. Zöldségeket pucoltam, szeleteltem. Húsokat tisztítottam, aprítottam. A nap másik felében már rám bízták a szószokat is. Örültem neki. Egy „bonyolult" szószt bíztak rám, hogy megtudom-e csinálni. De nekem egyszerű volt. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de szószokaban király vagyok. Legalább is az előző helyemen mindenkinek csak az enyém ízlett és csak én csinálhattam. Először pesto-t kellett csinálnom, aztán chutney szószt. Mielőtt felszolgálták volna, Gordon odajött és megkóstolta. Nem szólt semmit. Ízlelgette, kóstolgatta, szaglászta. Én meg már majd szívrohamot kaptam az izgalomtól. Vajon ízlik neki? Legszívesebben rákiabáltam volna, hogy „hahó mondj már valamit basszus!" De nem tettem, hogy is tehettem volna. Megszólalni sem mertem. Pár perc után letette a kanalat és rámnézett, én pedig felkészültem a legrosszabbakra.
- Hát ez mennyei! - csak néztem mit mond, el sem hittem, hogy ízlik neki.
- Komolyan? Ízlik magának!? - kérdeztem örülve.
- Igen. Ez a szósz nagyon jó. Egy egyszerű szósz, mégis valahogy te feldobtad. Remek, csalogató az íze. Carl! Ezt a szószt nyugodtan felszolgálhatjátok ma! - mondta a konyha főnöknek.
- Rendben főnök, már is. - válaszolt két dolog között.
Nagy volt a rohanás a konyhában, de ez a normális. Én is visszamentem a helyemre és segítettem amiben csak tudtam. Azt hittem nehezebb lesz itt gürizni, de nem. Hamar felvettem a ritmust, nem sokban különbözik a régi helyemtől. Talán annyiban, hogy itt gyorsabban kell dolgozni, ennyi. Szerintem bírnám a strapát ha felvennének. Reménykedem.
A nap végére elfáradtam, de ez az a jól eső féle fáradtság volt. Gordon behivatott az irodájába miszerint döntött a maradásommal kapcsolatban. A szívem a torkomban dobogott. Bekopogtam.
- Gyere csak be! - szólt bentről. - Foglalj helyet kérlek. - leültem. - Nos, elkell mondjam, hogy csalódtam...
Kész vége ennyi, tudtam, hogy nem vesznek fel ide. Túl szép volt ez ahhoz, hogy igaz legyen. A gyomrom összeszorult és csendben magamat átkoztam hogy lehetek ilyen béna!? El sem hiszem! Egyszerre voltam szomorú és dühös is magamra.
- De kellemesen. - néztem, hogy most mi van? - Megkell mondanom azt hittem, hogy nem fogod bírni az iramot. Hogy elvérzel mint megannyi jelölt, de nem így lett. Szerencsére. Hamar beleolvadtál a környezetbe, felvetted az itteni tempót és mindemellett jó érzéked van a főzéshez. Legalább is amit ma kóstoltam az nagyszerű volt. Megmondom mi lesz! Egy hónap próbaidőre felveszlek és meglátjuk hogyan teljesítesz. Ha meg leszek veled elégedve kapsz egy végleges szerződést, amit persze bármikor felmondhatsz, ha esetleg elakarnál menni innen. Megfelel így?
A döbbenettől szó szerint lefagytam, mint jégkrém a fagyasztóban. Hang nem jött ki a torkomon, csak azt éreztem, hogy elmosolyodom és a szám a fülemig ér. Annyira boldog voltam! El sem hittem amiket mondott. Tényleg tetszettem neki, én! Ez.... olyan hihetetlen!
- Istenem! - végre megszólaltam, na ez haladás. - Annyira köszönöm. El se hiszi mennyit jelent ez nekem. A példaképem jónak tart, ez hihetetlen!
- A jóhoz itt több kell! - emelte fel ujját. - De nem vagy reménytelen. Jó úton haladsz a jó felé. Ha sokat gyakorolsz és megtanulod, hogy itt mit hogyan kell csinálni akkor jó leszel.
- Ígérem mindent megtanulok és nagyon igyekezni fogok! Nem fog csalódni bennem.
- Ennek nagyon örülök. Holnap gyere be délelőtt. Elintézzük a szerződésed és megbeszéljük a beosztásod. Holnapután pedig kezdhetsz is.
- Rendben. Itt leszek délelőtt, mindenképp. Köszönöm mégegyszer. Viszlát!
- Viszlát! - köszönt el ő is.
Én rohantam a motelbe, hogy elmondhassam Adam-nek, hogy sikerült minden és ezt neki köszönhetem. A szobámba érve vettem egy fürdőt, kajáltam és utánna felhívtam Adam-et.
- Szia! Bocsi, hogy zavarlak. Csak azt akartam elmondani, hogy sikerült az próba nap. Felvettek.
- Ez nagyon jó hír. Egyébként nem zavarsz ne parázz. Mesélj, mi volt? - érdeklődött kedvesen.
- Hát eleinte csak kisebb munkákat csináltam, mint zöldség pucolás, szeletelés, hús felvágása, előkészítése. Aztán rámbízta Gordon a szószokat és megkóstolta.
- Na és? Ízlett neki?
- Igen. Hihetetlen, de igen. Annyira örültem neki. Aztán pedig megbeszéltük, hogy holnap megírjuk a szerződésem az egy hónap próbaidőről.
- Ennek nagyon örülök. Gratula, ügyi vagy!
- Köszi, de ezt neked köszönhetem. Ha te nem szólsz az érdekemben, akkor nem tudom mi lett volna velem. Köszönöm!
- Ugyan nincs mit. Ne hálálkodj többet. Ezt azért magadnak is köszönheted. Ha te nem teszel azért, hogy bejuss akkor én hiába szóltam volna bárkinek is.
- Mondjuk ebben van valami... De azért kössz mégegyszer!
- Szívesen. Máskor is. Sok sikert a továbbiakhoz. Majd beszélünk még, de most mennem kell 8-kor koncertem van és még sehol sem tartok. - nevetett a telefonba.
- Ja tényleg te elfoglalt ember vagy. Bocsi, hogy feltartottalak tényleg csak megköszönni akartam. Bocsánat!
- Jaj ne értsd félre! Nem lerázni akarlak, de tényleg még sehol sem tartok és két órám van a koncertig.
- Persze megértem. Jó szórakozást! Ügyes leszel!
- Köszi, tudom. - nevetett. - Majd dumcsizunk. Puszika!
- Szió!
Letettem a telefont és csak mosolyogtam, hogy milyen bolondosan tud beszélni. Bár ezt tudtam róla, hisz jó pár interjút és tv-s szereplést megnéztem már amiben benne volt.
Bedőltem az ágyba, de aludni nem tudtam. Túl izgatott voltam. Megnéztem egy filmet és utánna nagy nehezen aludtam csak el. Szerencse, hogy nem volt megbeszélt időpont. 9-kor keltem. Felöltöztem, összeszedtem magam és elindultam. Kb 10-re ott is voltam. Bementem az irodába, ott megkötöttük a szerződést és megbeszéltük a beosztásom. Eleinte csak délelőttre voltam beírva, hogy a séf jobban odafigyeljen rám és tanítgasson. De aztán voltak délutánjaim is. Reggel 8-tól voltam 2-ig, aztán 2-től 10-ig. A fizetés, na az nem volt semmi. A régi helyem 3 szorosát fizették, pedig ez csak próbaidő. Így legalább ha minden jól megy tudok kivenni magamnak egy kisebb lakást és nem a motelben kell laknom. Ezt az egy hónapot csak kibírom addig valahogy. Amint mindennel végeztünk elmentem sétálni. Legalább megismerem a környéket. Ráleltem egy cuki kis cukrászdára. Amint beléptem az orromat megütötte az az eltéveszthetetlen süti illat. Az ember ilyenkor eltudna olvadni, legalább is én igen. Mivel én odavagyok az édességekért. Ha mindennap nem eszem legalább egy tábla csokit rosszul vagyok. Tisztára mintha cukorbeteg lennék, pedig nem. Szerencsére! Inkább édesség függő vagyok.
Ezen mosolyogtam egy jót, aztán a pulthoz mentem. Kértem egy csoki torta szeletet és leültem egy asztalhoz, hogy megegyem. Az ajtó fölött egy csengő volt, ami jelzi ha valaki belép az épületbe. Ez most sem volt másként. Odanéztem, és kit láttam meg a legnagyobb meglepetésemre? Naná, hogy Adam-et. Nem is tudtam, hogy ismeri ezt a helyet. Észre vett. Intettem neki ő pedig odajött hozzám.
8. rész
2020-01-22
Hozzászólások (0)