Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
TortenetekMindenkinek

4. rész

Egy művész lélek · 1 hete
H:- Igen ő! - felelte végül.
C:- Hm, sejtettem. Ennyit ér a te nagy főnököd! - legyintette le - Na és most mi lesz? Mihez kezdünk ezek után?
H:- Nem tudom. Fel kéne hívnom, hogy megtudjam hányadás is állunk!
C:- Te teljesen megbolondultál!? Épp most akartak kinyírni! Szerinted mihez kezd ha rájön, hogy életben vagyunk?
H:- Akkor szerinted mégis mit kéne tennünk?
C:- Na bazdki, te vagy a bérgyilkos és én mondjam meg? Te aztán profi vagy mondhatom! - rázta meg a fejét - Először is szerezz két hullát. Egy nőét meg egy pasiét.
H:- Minek az?
C:- Mivel „berobbantottak minket". Gyorsan oda kell vinni amíg ég a ház. Had süljenek meg egy kicsit. Csak épp annyira, hogy ne ismerjenek fel „minket". Így azt hihetik, hogy tényleg meghaltunk.
H:- És ez mért jó nekünk?
C:- Mert egy lépéssel előttük leszünk. Így ki tudom deríteni, hogy mi a teljes céljuk és mi a terv a hatalom megszerzésére. Mikor pedig ott tartanak, hogy aláírnak papírokat vagy mit tudom én, akkor csapunk le!
H:- Mi ez a többes szám!? Engem mért veszel bele?
C:- Alapból is benne vagy, nyakig! Meg most én bérellek fel téged! Leszel az ügyfelem?
A férfi csak nézett. Ledöbbentette a lány meglepő magabiztossága és határozottsága. Olyan könnyűnek és hihetőnek tűnt az ötlete. Ahogy előadta, szinte gyerek játéknak tűnik az egész. Vajon tényleg ilyen könnyű lenne? Vagy csak a tűntette fel egyszerűnek?
Kért egy kis gondolkozási időt. Most először az életben nem tudta, hogy mit tegyen.
Elfogadja a lány ajánlatát? Vagy hagyja magára és utazzon el? Nem tudta. Hiszen most először lenne az áldozata a főnöke, és ez olyan szürreális volt számára. Viszont az sem tetszett neki, hogy a megbízója simán eltette volna lábalól. Ezt ő nem tűrheti! Így, dühtől vezérelve beleegyezett a lány ajánlatába. 
Elment, szerzett két hullát és elvitte a még mindig lángoló házhoz. Bedobta őket a tűzbe majd elhajtott.
EKÖZBEN LEON-NÁL:
L:- Na John, hogy sikerült?
J:- Remekül Leon. Felrobbantottuk a házat.
L:- És ők?
J:- Bent voltak. Esélyük se volt kimenekülni!
L:- Láttad a hullákat?
J:- Nem. Hisz még most is ég a ház... 
L:- Nem érdekel! - kiabálta - Azonnal menj oda és ellenőrizd a dolgokat! Ne feledd ő egy profi! Biztos került már szorult helyzetbe. Nem gondolom, hogy erre ne lett volna felkészülve!
J:- Rendben, nyugi Leon! Megyek is.
L:- Azonnal hívj ha megtudtál valamit!
Elindult. Kb fél óra alatt kiért a helyszínre. De már a tűzoltók kint voltak, a rendőrök is és mentő autó is állt ott. Odament érdeklődni, hogy mi történt, mondván, hogy ő csak erre járt és látta a füstöt. Nem sokat mondtak neki, csak hogy leégett a ház és van két halott, ennyi. Aztán úgy tett, mint aki elmegy, közbe odaosont a hullákhoz és megnézte őket. De nem lehetett felismerni egyiket sem, annyira megégtek. Biztos volt abban, hogy ők a lány és a megbízottjuk. Így örülve ment haza.
L:- Na, mi volt?
J:- Minden rendben van, nyugi.
L:- Láttad a hullákat?
J:- Igen. Mindketten meghaltak. Elégtek.
L:- Biztos, hogy ők voltak azok?
J:- Persze. Megnyugodhatsz!
L:- Hm... Rendben. - sóhajtott. 
J:- Na és most mi a terved? Hogy akarod így átvenni a bizniszt ha meghalt a kis csaj?
L:- Diego-nak nem kell tudnia, hogy halott a lánya. Higyje csak, hogy él. Így könnyebb meggyőzni őt bármiről.
J:- Jó terv. Mondd mit tegyek és segítek bármiben.
L:- Úgy lesz. - megfordult a székjével és kifelé nézett az ablakon - Úgy érzem, hogy egy nagyon szép időszak fog következni számunkra. - mosolygott ördögien.
ESTE A SZÁLLODÁBAN:
C:- Mivel már az emberem vagy, megmondod hogy hívnak!? Ne félj, nem mondom el senkinek! Ígérem! - kiabálta ki a fürdőből.
H:- Senkinek nem mondom el! Nem tudhatja senki!
C:- Miért? Olyan vészes? Talán női neved van?  Nem kell azt szégyelni! Megesik az ilyen. 
H:- Dehogy női név. Mik nem jutnak neked eszedbe Clara!
C:- Mire gondoljak, ha egyszer ennyire titkolod? De az nem fair ha te tudod az enyémet.
H:- Te mindig ilyen vagy?
C:- Milyen?
H:- Hát, hogy ráveted magad egy témára és addig nem ereszted amíg ki nem vesézed teljesen!?
C:- Jah, aha kb. Mert?
H:- Ezt csak úgy simán bevallod?
C:- Mért, mit tagadjam? - kinyílt az ajtó és megállt a küszöbnél.
A férfi felé fordult és hirtelen nem jött ki szó a száján. Meglepődött a lány megjelenésén. Végig nézett rajta. Alig takarta a testét a törülköző, amit maga köré tekert. Combközépig ért neki. Mivel ő is férfiből volt, hát némileg megbabonázta a látvány. Nem lehetett a lányról azt mondani, hogy csúnya, sőt! Kifejezetten szép lány volt. Hosszú szőke haj, kékes-zöld szem és olyan modellesen, csinos alkat. De nem az az anorexiás féle modell, hanem a szép formás alakúak.
Kissé zavarba is jött, talán még a saját reakcióján is meglepődött.
C:- Mi van? - tárta szét a karjait.
H:- Semmi! - fordult el gyorsan.
C:- Csak nem zavarba jöttél!? - nevetett - Ez komoly? Egy kegyetlen bérgyilkos zavarba jön egy lánytól? - nevetett gúnyosan. 
H:- Ne légy nevetséges! Nem jöttem zavarba!
C:- Ühüm... Hát hogyne. Akkor nem baj ha leülök kicsit tv-ni?
Nagyot nézett. Szerencse, hogy háttal volt a lánynak. Magában arra gondolt, hogy „most ez tényleg így akar idejönni?" De nem volt mit tenni, mondta, hogy üljön le nyugodtan. Így is tett.
Elvette a távirányítót és elkezdett kutakodni a csatornák között. Pár perccel később rálelt egy jónak tűnő horror filmre.
H:- Komoly? Ezt kell nézni?
C:- Senki nem mondta, hogy te nézd! Én imádom a horrorokat. Ez pedig az!
H:- Felőlem. Akkor nézd. Addig körülnézek mik a hírek mostanàban.
C:- Hajrá!
Elhozta a laptopját és böngészni kezdett. Néha a szeme a lányra tévedt, még akaratlanul is odanézett. Ő ezt észre vette, és már csak azért is húzta az agyát. Hátra dőlt, nyújtózott, ahogy nekidőlt a kanapénak feljebb csúszott a törülközője, combjáig, majdnem a végére. Enyhén felhúzta a bal lábát, mivel ő a bal oldalán ült. Bejött a terve. Egyre gyakrabban nézte őt, és mintha mégjobban zavarba jött volna, mint azelőtt. Nevetett magában, nagyon is.
C:- Mi bajod van? - kérdezte mosolyogva.
H:- Semmi. Megyek zuhanyozni. Addig vegyél fel valamit!
C:- Igen is, értettem kapitány! - tisztelgett mint a katonák.
Bement a szobába. Ott talált pár ruhát a szekrényben. Nem tudta kié, de elég tűrhető rucik voltak. Biztos egy elrabolt nőé volt, mindegy. Most jobb, mint a semmi. Felvett egy rövidnadrágot és egy hosszított felsőt. Kicsit nagyobb volt rá, biztos magas volt a nő akihez tartozott a ruha.
Vissza kiment a nappaliba. Ahogy kilépett az ajtón, akkor jött ki a férfi is a fürdőből. Kicsit meglepődött, de ő nem adta meg azt az örömöt neki, hogy lássa mennyire zavarban van ő is. Pedig abban volt, nem is kicsit. Attól amit látott bárki elszégyelné magát. Rendkívül kidolgozott, izmos test, cuki kockák a hason, persze nem az az undorítóan ronda Arnold Schwarzenegger-es módon, csak az a jó féle izmos pasi módon. Mellé társult egy szép kék szempár és bogár fekete haj.
Clara már az első pillantban megvizsgálta a pasit, hiába ő az elrablója, akkor is az tény, hogy nem rossz hapsi, sőt... De ahogy kezdi megismerni, rájön, hogy mégsem egy gyilkos szörnyeteg, mint aminek gondolta.
C:- Na mi van? Nem jössz tv-ni? - kérdezte, lazaságot színlelve.
H:- De, megyek. Csak felveszek valamit.
C:- Okés. Siess mert lemaradsz a lényegről! - huppant le a kanapéra.
Pár perccel később vissza is jött. Csak nadrágot vett fel, pólót nem. A lány legnagyobb örömére. Most kölcsönösen élvezték egymás látványát.
H:- Hogy tervezed? Mi legyen a következő lépés?
C:- Valahogy beszélnem kell apámmal. Tudnia kell, hogy élek, és azt is, hogy Leon áll mindez mögött.
H:- Na és ezt hogy tervezed? Odasétálsz és beköszönsz, hogy szia apa, élek de Leon raboltatott el, hogy elvegye a hatalmad?
C:- Hát azért nem teljesen így. De megoldom. Azt is tudom, hogy hogyan, és ahhoz te is kellesz!
H:- Mit kéne tennem?
C:- El kell juttatnod apámnak egy üzenetet. Megírom neki, hogy mikor és hol találkozzunk. Ott mindent elmondok neki. A továbbiakat is. Számíthatok rád?
H:- Persze! Hisz ezzel bíztál meg, ez a dolgom. Na és, hogy kézbesítsem neki a leveled?
C:- Állítólag profi vagy. Old meg! Rádbízom!
H:- Rendben. Megoldom, csak azt hittem, hogy erre is kitaláltál valamit.
C:- Jah, nem. Bocsi, hogy néha durva vagyok. Csak aggódom! Félek, hogy mi lesz.
H:- Persze, érthető. Akkor írd meg a levelet és reggel elviszem neki! - elindult a szobájába.
C:- Rendben, meglesz! - válaszolta csalódottan, szomorúan is egyben.
A férfi elment aludni. Clara megfogalmazta a levelet és bezárta egy borítékba, aztán ő is lefeküdt aludni. Reggel, mire felkelt a filmes úr sehol sem volt, ahogy a levele sem. Biztos elvitte.
Gondolta míg visszaér, csinál valami kaját. Mert már lassan két napja nem evett semmit. Sehol nem talált semmilyen kaját, sem annak látszó akármit sem. Körbe nézett hátha talál némi pénzt. Hosszas keresgélés után talált, egy titkos fiókból kivett egy kisebb összeget és lement vásárolni. Délutánra kész is lett mindennel. 
Mire neki állt volna enni, betoppant a férfi is. Körbe nézett a konyhában és nézett, hogy mi ez az illat, mi ez a sok kaja.
H:- Clara! Hogy került ez ide!? - kérdezte elég idegesen.
C:- Lementem vásárolni. Semmilyen kaja nem volt itt. Legalább így egy pár napig kihúzzuk. Csináltam ömmm... inkább ez már vacsi. Bolonyai, sajttal. Nem nagy dolog, de finom és laktót. Ha gondolod szedek neked is! Kérsz?
H:- Nem! - felelte dühösen - Honnan volt rá pénzed?
C:- Találtam egy fiókban. De nyugi, visszaadom!
H:- Hogy nyitottad ki?
C:- Hajcsattal. Miért?
H:- Mit képzelsz, hogy mersz hozzá nyúlni a cuccaimhoz!? Az nem a te pénzed! Nem a te fiókod! Sőt itt semmi sem a tiéd!
C:- Hogy lehetsz ilyen!? Csak rohadt kaját vettem, hogy ne haljunk éhen te seggfej! Ahelyett, hogy megköszönnéd, hogy csinálok neked kaját így nekem esel! Nyugi visszadom a pénzed, nekem nem kell! Nem vagyok rászorulva! Nem kell ekkora hisztit levágni nyamvadt 100 dollárért! - berohant a szobájába.
El sem hitte, hogy így neki esett a férfi. Nagyon szíven ütötte a dolog. Hiszen nem adott okot arra, hogy így viselkedjen vele! Vajon miért tette ezt? Mi baja van, hogy ilyen agresszív? Nem is érdekelte a válasz. Sőt, beszélni sem akart vele! Nagyon megbántotta őt ezzel a lekezelő stílussal! Nem gondolta volna, hogy ilyen lesz vele.
Késő este, olyan 10 - fél 11 felé kopogtak az ajtaján. 
C:- Hagyj békén! 
H:- Kérlek Clara, engedj be! - kopogott.
C:- Minek? Hogy megint ok nélkül kiabálj velem és lehordj!? Kössz inkább kihagyom!
H:- Ne haragudj, nem akartam ezt. Nem akartalak megbántani. Csak...
C:- Csak mi? - nyitotta ki résnyire az ajtót.
H:- Csak elpattant bennem valami, amikor megtudtam, hogy kimentél. Észre vehettek volna.
C:- Óvatos voltam. Meg különben is, tudok magamra vigyázni!
H:- Elhiszem, de egy egész hadsereggel szemben te sem tudod megvédi magad.
C:- Azért ne túlozzunk! Amúgy mért te megtudnál védeni egy hadseregtől ha beállítanának ide!? Kétlem!
H:- Megvannak a módszereim.
C:- Aha... Hát pesze. Mi lett a kezeddel? - most vette észre, hogy csupa seb és vér a keze.
H:- Semmi. Nem fontos. Ne törődj vele!
C:- Hjajj istenem! Gyere! - húzta be a fürdőbe. 
H:- Mit akarsz csinálni!? - nézett rá furán.
C:- Nyugi! Biztos nem megerőszakolni akarlak! - nevetett - Lekezelem a sebed! Add a kezed! - kivett az elsősegély dobozból a fertőtlenítőt és kötszert, előbb lemosta a kezét meleg vízzel.
H:- Sszzhh.. Ez fáj!
C:- Cshh! Ne nyavajogj! Mi lett a kezeddel?
H:- Összetűzésbe keveredtem. Semmi komoly ne törődj vele!
C:- Oké, te tudod. Kész is! - állt fel, ki akart menni, de visszahúzta.
H:- Köszönöm Clara, és ne haragudj hogy olyan balfék voltam.
C:- Már megszoktam. - megvonta a vállát - Minden pasi egy bunkó barom. Nem is tudom tőled mért vártam mást.
Kitépte a karját a kezéből és visszament a szobába. Kiült az ablakba. Kellemes nyári este volt, pont jó volt a hőmérséklet. A szél lágyan fújt, a csillagok úgy ragyogtak, mintha reflektorok lennének.
Clara elmerengett a távolba, belefeledkezett az időbe is. Mikor elérte az arcát a szél, becsukta a szemeit, mert úgy jobb, kényelmesebb és élvezhetőbb. Mint amikor valaki az esőben csukott szemmel néz fel az ég felé. Hirtelen valaki megérintette a vállát.
C:- Jézusom! - majdnem leesett az ablakból, de elkapta őt - Te teljese hülye vagy!? Így megijeszteni basszus!
H:- Bocs. Nem tudtam, hogy ennyire elmerengtél.
C:- Egyáltalán mért vagy itt?
H:- Csak tudni akartam, hogy haragszol-e még!? De úgy látom, hogy igen. Bocs, hogy zavartam. - elakart menni, de most a lány marasztalta.
C:- Jobb már a kezed? - örült, hogy beszélgetést kezdeményez, így van esély a harag feloszlatására.
H:- Igen, köszi. Kössz azt is, hogy elláttad.
C:- Nincs mit.
H:- David.
C:- Mi? Ez most mit jelent?
D:- Ez a nevem.
C:- Hogy-hogy elmondtad?
D:- Nem tudom. Úgy éreztem eljött az ideje. Meg, hogy ne haragudj annyira. - felállt és elindult kifele.
C:- Kössz, hogy elárultad. Sokat jelent, David.
Mosolygott rá, ő vissza. Majd kiment. Bár még volt benne némi tüske, de már nem haragudott rá annyira. Sőt, örült, hogy megosztotta vele az igazi nevét. Úgy látszik bízik benne.
Másnap David elment valahova. A találkozó előtt tért vissza a szállodába. Elmentek arra a helyre, amit a lány megadott az apjának, hogy odamenjen egyedül. Úgy, hogy senki se tudja, hogy hol van.
Egy régi fajta, lepukkant motel volt a város szélén. Oda lett lebeszélve a találka. Mielőtt bementek volna, tettek néhány kört, hogy nem e követik őket. De senki sehol, így bementek. Clara alig várta, hogy újra lássa apját. Ám nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az ember elképzeli!
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Egy művész lélek
Egy olyan lány aki az érzelmeit szavakban fejezi ki. Gyakran igaz vagy kitalált történetek formájában is.