4. rész

JESSIKA SZEMSZÖGE

Jó volt Adammel beszélgetni, bár ami hír engem fogadott az már kevésbé volt jó. Az állítólagos barátaim itthagytak és még arra sem voltak képesek, hogy megkeressenek. Nem hiszem el, hogy ők tényleg ezt tették velem. És ha most egy bokor alján feküdnék holtan!? Őket az sem érdekelné, csak saját magukkal törődnek. El se hiszem, hogy én velük barátkoztam. Elég csalódás volt nekem az egész gyerekkorom meg a középsulis éveim is. Erre mikor azt hiszem, hogy tényleg jó lehet az életem és vannak igaz barátaim kiderül, hogy mégsincs.
Amíg a múlton és a történteken rágódtam valahogy eljutottam a szállodáig. Bementem és közölte a portás, hogy én már nem vagyok oda bejelentkezve de továbbra is lakhatok ott ha kifizetem a szállodai árakat. Mondtam, hogy nekem ez drága és fogtam a cuccaim és fogtam egy taxit. Egy pénzben jobban hozzám illő motelhez mentem és kivettem pár napra egy szobát. Telefonon vettem egy repülőjegyet haza vissza a szülő városomba. A gép csak két nap múlva indult ezért kihasználtam az itt létet és a szomorúságot félretéve elmentem város nézőbe. Hamar eltelt a két nap mintha csak pár óra lett volna. Összepakoltam a cuccaim és elindultam a reptérre. A taxi valamiért nem jött és én nem akartam lekésni a gépet, ezért elmentem egy elég messze lévő buszmegállóhoz. Útközben eléggé besötétedett, mert a gépem 8-kor indult és mivel már ősz vége felé tartottunk, elég hamar sötétedett. Egy elhagyatott sikátoron kellett keresztül mennem, hogy elérjem a buszt. De ott nagyon sötét volt, az utca elején volt egy lámpa és a végén, közötte sehol. Őszintén szólva eléggé féltem ott átmenni de nem volt mit tenni muszáj volt elérnem a buszt. Úgy az utca közepén egyre nagyobb lett a félelmem, főleg mikor lépteket kezdtem el hallani a hátam mögül. De nem mertem hátra fordulni, csak gyorsabbra vettem a lépteimet. Ekkor a hátam mögül már jól hallható hangok is egyre közeledtek és egy erős kéz megragadta a karomat és megfordított a tengelyem körül.
-Ide a pénzt kiscicám! - kiabált a támadóm és egy pisztollyal hadonászott, a társa pedig egy kést tartott a kezében.
-Nincs pénzem. - mondtam nekik.
-Ne hazudj te ribanc! - rángatott. -Látom a táskákat! A méretéből eléggé vastag lehetsz. Na ide a szarjét! - ekkor a társa kezébe lökött és lefogták mindkét kezemet.
-De tényleg nincs pénzem, nézzétek át a bőröndöket. Tessék. - rúgtam közelebb az agresszívabb ember felé.
Ő bólintott a társának és visszalökött hozzá és olyan erősen fogott le, hogy nem éreztem a karomat. A másik férfi a bőröndöket kutatta át és mindent kidobált belőle.
-Ebben tényleg nincsen pénz.
-Mi!? - kérdezte tőle és közben engem is rángatott. -Hol a pénz?
-Hányszor mondjam még, hogy nincs pénzem!? -kiabáltam én is.
-Na na! Te ne emeld fel a hangodat picinyem!
Ekkor elkezdtem erőlködni hátha elenged, vagy sikerül kiszabadulnom a szorításából, de nem így lett. Dulakodni kezdtünk és elsült a fegyver. Ők elszaladtak és én hatalmas fájdalommal estem a földre. Eljutott a tudatomig, hogy az a szemét meglőtt. Méghozzá a bordámnál, ami rettentően fájt. Csak feküdtem ott, próbáltam kiabálni segítségért  de nem volt erőm már kiabálni. Sokáig csak ott feküdtem, de tudtam ha ott maradok megis halhatok. Ezért erőt szedve magamon elindultam az autópálya felé. Nagyon fájt a sebem és ömlött belőle a vér. Az utolsókat lépve eljutottam az autópályáig és mielőtt elájultam volna egy erős fényt láttam és fékezés hangját hallottam. Ezután már minden egy fehér folt lett.