Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
TortenetekMindenkinek

3. rész

Egy művész lélek · 1 hete
Néhány óra múlva elértek a titkos helyhez, ahová a lányt vitte. Kiszedte a kocsiból éw becipelte a házba. Lefektette az egyik szobában lévő ágyra, majd ott hagyta. Késő este tért magához. Még enyhén kába volt ugyan, de képes volt felfogni, hogy mi is történik.
Kezei össze voltak kötözve, de lábai már nem. Így elindult, hogy körbenézzen, merre is van igazából. Nehezen kinyitotta az ajtót, majd kiment. Sehol sem volt senki, így elindult. Egy kisebb folyosó után egy konyhába érkezett. Azután egy nappali volt, végül meglátta a bejárati ajtót. Odasietett. De amikor kinyitotta egy testnek ütközött neki. A férfi belökte a lányt, felfogta, majd a kapálózására fittyet hányva vissza vitte a szobába. Ott az ágyra dobta.
C:- Kicsoda maga és miért rabolt el!? - kiáltotta a férfinek - Mit akar? Pénzt? Ha pénz kell szóljon és annyit kap, amennyit csak akar! Csak kérem engedjen el!
H:- Ugyan! Nekem nem kell pénz. - legyintette le.
C:- Akkor mit akar? Talán meg akar ölni? - nézett rá félve.
H:- Csak annyi a dolgom, hogy őrizzelek egy ideig. Aztán lehet megöllek, lehet nem... - forgatta fegyverét a kezében - Az csak is a viselkedésedtől függ! - mutatott rá a pisztollyal.
C:- Na és ki bízta meg?
H:- Azt gondolod, hogy kiadom a megbízóimat? Naív kis lány! - nevetett gúnyosan.
C:- Bérgyilkos vagy? - már ő is tegezte, mert mért ne.
H:- Igen. Talán félsz? - ment hozzá közelebb.
C:- Nem! - válaszolta határozottan - Mért, talán kéne?
H:- Hm, milyen kis bátor vagy, ez tetszik! Nem is vagy olyan nyámnyila, mint azt gondoltam.
C:- Az apám a helyi maffia feje! Mit gondoltál, hogy egy félős anyámasszony katonája vagyok?
H:- Csak így kiadod magad?
C:- Hisz úgy is tudod ki vagyok. Gondolom a megbízód elmondta! - a férfi csak nézett, hogy miket tud ez a lány, pedig a megbízója szerint ostoba - Na, eloldozol végre? Fáj a kezem!
H:- Nem tartom jó ötletnek.
C:- Miért? Félsz, hogy megszököm? Hiszen bérgyilkos vagy! Az a dolgod, hogy megakadályozd nem? - vonta meg a vállát mosolyogva.
H:- Na jó. De akkor bezárlak! És hiába kiabálsz meg ordítasz egész nap, a semmi közepén vagyunk. Itt senki sem hallja meg!
C:- Azt mindjárt gondoltam. Ki az a hülye, aki a városban maradna egy tússzal?
H:- Na, mindegy. Mutasd! - megfordította a lányt és leszedte róla a ragasztó szalagot.
C:- Köszi! A nevedet megmondod? Gondolom az enyémet tudod!?
H:- Igen tudom. Szólíts Hitman-nek.
C:- Nemár! Mint a film? Ez de gagyi már! Kajak egy filmről nevezted ez magad? - nevetett - Azt hiszed, hogy olyan profi vagy, mint ő?
H:- Talán még jobb is, nem gondolod?
C:- Öm... Nem. Nem igazán! Ha olyan profi vagy akkor észre vehetted volna, hogy ez nálam van! - elővette a háta mögül a pasi pisztolyát és lóbálta előtte, ő meg csak nézett, hogy ezt hogyan csinálta.
H:- Add azt vissza!
C:- És ha megtartanám? Nem is tudom, olyan jól megy a nacimhoz nem? - tette a szürkésen ható nadrágjára - Szerinted tudom is használni?
A kezébe vette rendesen a fegyvert és hátrahúzta a ravaszt. A férfi csak nézett. Nem tudta mit tegyen hirtelen. Ha ráront akkor elsülhet a fegyver, és nem állt szándékában még meghalni. Most először érezte azt, hogy nem ő irányít. Ettől teljesen elborult az agya.
A lány közben csak mosolygott, leginkább fölényesen és gúnyosan.
H:- Rendben. Te nyertél! De viszont nem vettél számításba valamit!
C:- Mit?
H:- Hát ezt! - odahajolt hozzá, a lányt teljesen váratlanul érte a helyzet és leengedte a kezét, a fegyvert is letette, közben a férfi átnyúlt a válla fölött és a fiókból elhúzott egy másik pisztolyt és rászegezte - Hát erre!
A szíve hevesen vert, azt hitte most lelövi. Főleg az előbbi kis játéka miatt. Vagy ha meg nem is öli, de tuti megsebesíti valahol. A férfi felállt, elvette tőle a pisztolyt és hátrált pár lépést. A lány elfordította a fejét, nem akarta látni, mikor meglövik. Becsukta a szemét és várt. Lépteket hallott, majd ajtó csapódást és két kattanást. Kinyitotta a szemét, de sehol sem volt a hapsi. Az ajtót megnézte, zárva volt, bezárták. Kicsit bánta, hogy úgy viselkedett. De lehet ha nem teszi akkor kegyetlenül bánt volna vele. Így legalább tudja ő is, hogy nem egy elveszett lány, megtudja magát védeni.
Néhány nap elteltével végre kiengedte Clarat a „szobafogságból". Eddig csak annyira nyitotta ki, amíg enni adott neki és míg kivitte a fürdőbe.
A nappaliba ment először. Körbe nézett. Az ablakból látta, hogy kint van egy terasz és egy szép kert. Gondolta megpróbál oda is kijutni, ha teheti.
C:- Hogy hogy kiengedtél? Nem félsz, hogy megszököm? - ment ki a konyhába.
H:- Gondoltam eleget bűnhődtél az elmúlt öt nap alatt. De ha vissza akarsz menni, csak szólj! Egy szavadba kerül.
C:- Nem! Meg se szólaltam! - tette fel a kezeit. 
H:- Én is így gondoltam.
C:- Na, akkor... Elmondod ki bízott meg?
H:- Mondtam, hogy nem adom ki a megbízóim!
C:- Hm. Akkor azt mondd meg, hogy miért tette vagy tették? Mi a cél azzal ha engem elrabolnak?
H:- Oh ez nagyon egyszerű! Gondold végig aranyom! Ki az egyetlen ember akit zsarolni lehet veled? - simított végig az arcán.
Ekkor esett le neki, hogy miről is van szó. Összeállt a fejében a kép és rájött, hogy nem ő az igazi célpont hanem az apja.
C:- Figyelj! - ment utánna az emeletre, de ő mintha meg sem hallotta volna, csak ment, ekkora utolérte és visszarántotta - Állj már meg!
H:- Mi van!?
C:- Ha az a cél, hogy az apámat zsarolják velem, az nem jó ötlet! Senkinek sem enged a zsarolásának!
H:- Majd most fog. Főleg ha megtudja, hogy megöllek! - meglepődött, tényleg az a cél, hogy ő meghaljon (?)
C:- Mi? Te meg akarsz ölni? Azt hittem, hogy csak az itt tartásom a feladatod!
H:- Igen, egy ideig.
C:- Kérlek mondd el, hogy ki bízott meg!?
H:- Nem mondhatom el!
C:- Akkor mi az igazi cél? Hogy meghaljak? Ezt már csak elmondhatod!
H:- Igen, ez a cél. De nyugi, nem csak te! Követ majd a drága apucid is! - lökte be a szobába és rázárta.
C:- Ne! Kérlek! Engedj ki! Ez nagyon rossz ötlet! Bárki akarja elvenni apámtól a hatalmat az ráfázik és te is ha segítesz neki! - kiabált a szobából - Hallasz engem!?
De nem jött válasz. Igazából ott állt a pasi, csak nem szólt neki semmit. Megvárta még elmondja amit akar, majd lement.
Clara dühöngött. El sem hitte, hogy ehhez akarják őt felhasználni. Egy nyomorult hatalmi játszmához! Egész nap gondolkodott, hogy ki lehet az, ki az aki vágyik a hatalomra, aki bármit megtenne azért, hogy az apja helyében legyen. Ekkor rájött ki is az az ember, akire ez mind ráillik.
Dörömbölni kezdett az ajtón és addig ordított, míg a férfi fel nem ment hozzá.
H:- Most már elég legyen ebből! - rontott be az ajtón.
C:- Figyelj, ha Leon áll az egész mögött, akkor kérlek ne hallgass rá! Ő úgy sem győzhet az apámmal szemben. Ez alap vesztes játszma! Kérlek! Engedj el!
H:- Az kizárt!
C:- Akkor legalább csak had telefonálhassak! Apámnak tudnia kell! Kérlek!
H:- Nem! Téma lezárva!
Kiment és újra bekulcsolta az ajtót. 
EKÖZBEN A GOMEZ CSALÁDNÁL:
D:- Óh Leon, örülök, hogy eljöttél. Miről akarsz beszélni? Talán megtaláltad a lányomat!?
L:- Igen, lehet úgy is mondani.
D:- Ezt meg, hogy érted? Hol a lányom?
L:- Fogságban egy messzi helyen innen. 
D:- Na és ki rabolta el és miért?
L:- Mert hatalom átvételre készülnek. Clara pedig arra kell, hogy zsarolhassanak vele.
D:- Engem senki nem tud megzsarolni! Hamarabb tudom meg, hogy hol a lányom és kiszabadítom, mint hogy bárki elvenné a hatalmamat!
L:- Ez azért nem olyan biztos! Most egy lépéssel előtted járnak, ugyanis pontosan tudják, hogy hol a lányod! Csak egyetlen szó és meghal.
D:- Honnan tudod te ezeket?
L:- Ó hát ez roppant egyszerű! Onnan, hogy én raboltattam el! - mosolygott diadalittasan.
D:- Mi? - lepődött meg - Hogy tehetted ezt Leon!? Hisz bíztam benned!
L:- Igen! Ez volt az első hiba amit elkövettél! A második az, hogy rámbíztad a lányodat! - nevetett gúnyosan.
D:- Most megöllek! - kapta elő a fegyverét.
L:- Tessék csak, lőj le! - tárta szét a karjait - De abban a pillanatban halott lett a drága kis lányod is! Ugyan is az emberemnek azt az utasítást adtam, hogy ha bármi bajom esne azonnal öljék meg a lányt. Úgy hogy tessék csak! Ereszd belém az egész tárat!
Diego csak állt ott. Nem tudta mit tegyen. Vajon igaz-e amit Leon mond, vagy csak blöfföl azért, hogy elengedjék? Egyszerre küzdött a benne lévő haraggal és aggódással.  Végül leeresztette a pisztolyt.
L:- Jó döntés. Kapsz pár napot, hogy átgondold mi a fontosabb! A birodalmad, vagy a drága egyetlen kicsi lányocskád!? Majd jelentkezem és megbeszéljük a továbbiakat! Jó volt veled beszélgetni, drága barátom! - megemelte a képzeletbeli kalapját és elment.
Diego ott állt a nappali közepén és csak nézett ki a fejéből. Aztán előtört belőle a düh, és törni-zúzni kezdett.
LEON-NÁL:
L:- John! Gyere kérlek!
J:- Mi van Leon, gond van?
L:- Jah, mondhatjuk.
J:- Mért mi van?
L:- Most beszéltem az emberünkel. Elmondáda szerint Clara mindenre rájött. Tudja, hogy én vagyok az aki elraboltatta és azt is tudja, hogy miért.
J:- Óh, az nagyon rossz nekünk. Mit csináljunk most?
L:- Menj el és intézd el őket!
J:- A pasit is? De hisz ő nekünk dolgozik!
L:- Az lehet, hogy most még nekünk. De tud mindent rólunk, nem akarom, hogy köpjön bárkinek vagy, hogy ellenünk forduljon. Jobb minden szálat elvarrni.
J:- És akkor mit tegyek?
L:- Itt a cím, ahol bújkálnak. A lényeg, hogy meghaljanak. Azt, hogy hogyan rádbízom. Légy kreatív! Lényeg az eredmény.
J:- Rendben! Nem fogsz bennem csalódni! Indulok is!
L:- Kössz testvérem! Örülök hogy számíthatok rád!
Hamar elindult, hogy minél hamarabb odaérjen és végezzen a feladattal.
MÁSNAP A BÚVÓHELYEN:
C:- Hé! Hallasz engem!? Kérlek engedj ki! Hahó, filmes csávó!
H:- Mi a francot óbégatsz egész nap? Nem unod még!?
C:- Én nem! Na és te?
H:- Én már nagyon!
C:- Akkor engedj ki és abbahagyom!
H:- Jólvan. Csak ne óbégass már!
Kinyitotta az ajtót. A lány kirontott és rohant le a lépcsőn, a férfi utánna. Mikor kinyitotta a bejárati ajtót megtorpant. A férfi csak nézett, hogy most mi baja lett. Mikor lejebb ért észre vette az ablakból, hogy kint egy csapat fegyveres ember áll, és egyenesen a lány felé szegezik a fegyvereiket. Odarohant a lányhoz, becsapta az ajtót és a konyába lökte őt a földre. Ő pedig mellé. Ekkor egy teljes tűzerő hatolt át az ablakon, ajtón. Legtöbb golyó a falba, de valamelyik a kanapéba fúródott.
A bérgyilkos kutakodni kezdett. Mintha keresne valamit.
C:- Te meg mit csinálsz!?
H:- Keresem a... Áhh megvan! Ezt kerestem!
C:- Öm.... Egy garázs távirányítót? Ilyenkor akarsz kocsikázni!?
H:- Ugyan Clara! Nem minden az aminek látszik!
Ekkor megnyomott egy gombot és egy hatalmas robbanás rázta meg a földet. Az udvar alá volt aknázva.
C:- Oh, nem semmi. De kik ezek, és mért támadtak ránk?
H:- Nem tudom. De el kell mennünk! Gyere! - húzta magával a lányt.
C:- Hová megyünk?
H:- Egy helyre, amiről senki sem tud.
C:- Hiszen erről sem tud senki. Vagy igen?
H:- De erről tudnak. - hirtelen betört az egyik ablak, amin bedobtak valamit.
Jobban megnézte és egy kézi gránát volt. Leugrottak a pincébe és egy föld alatti alagúton tudtak megszökni. A végén egy autó várta őket. Beszálltak és elhajtottak. Közben vettek fel álruhát, nehogy a rendőrök vagy más rossz arcú ember felismerje őket.
Egész nap úton voltak. Meg sem álltak Bakersfield-ig. Ott egy szálloda, legfelső emeletén volt egy titkos szobálya. Amiről kizárólag a szálloda tulajdonosa tudott. Ha oda kellett mennie, csak odaszólt és már is készen állt a titkos zug. Most sem volt másként. Mikor beértek a recepciós már adta is a kulcsot, bármilyen szóváltás nélkül.
Felmentek és meghúzták magukat.
C:- Mi a fene volt ez!? Kik voltak ezek?
H:- Rossz arcok.
C:- Kössz, az nekem is leesett! De mért akartak megölni minket? Egyáltalán honnan tudták, hogy hol vagyunk!?
H:- Csak két ember tudta, hogy hol vagyunk. De én is azon gondolkodom, hogy mért tették ezt! - ült le a székre, teljesen le volt sokkolva.
C:- Leon volt az ugye? Hiszen ő bízott meg téged! Az ő emberei voltak!?
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Egy művész lélek
Egy olyan lány aki az érzelmeit szavakban fejezi ki. Gyakran igaz vagy kitalált történetek formájában is.