Elérkeztünk a befejező részhez! Köszönöm annak aki elolvasta az első közzétett történetemet! Remélem tetszett mindenkinek!? A következő történet hamarosan jön! Jó olvasást!
JESSIKA SZEMSZÖGE:
Azért annak örülök, hogy Adam-el megtudtuk ezt beszélni és nem újabb értelmetlen vita kerekedett az egészből. Sokkal könnyebb nekem is elmenni úgy, hogy tudom nem haragszik. Bár azért az a megbántódottság benne van, de ezt meg is értem. Megbeszéltem James-el, hogy kicsit toljuk ki a költözést. Mert szerettem volna ha Emily szülinapját még Adam-nél tartanánk. Persze szó nélkül belement, ezért is szeretem őt, tényleg abszolút megértő.
Megszerveztük a bulit. Voltak pónik, bohóc, torta és egy csomó hercegnő. Sok embert meghívtunk, mert ez afféle búcsú buli is volt egyben. 2017.03.12. A lányom egy éves lett. El sem hiszem, hogy elrepült az idő! Mintha tegnap lett volna, hogy megszületett. Nagyon szépen beszélt már, járni, miket beszélek, szaladni úgy szalad mint akit puskából lőttek ki. Sokszor utol sem érem. Oda volt a pónikért le sem lehetett róluk szedni őt. Csináltunk rengeteg videót, képeket Ad élőzött is a facebookon. Mindenki örült, hogy milyen nagy már a híres sztár kis lánya. Rengeteg köszöntést és cuki képeket kaptunk. Miután lezajlott ez az egész lefektettem őfelségét aludni és halkan összepakoltam. Késő volt már, de nem hiszem hogy Adam alszik. Hiszen holnap elmegyek, én sem igazán tudok aludni. Gondoltam felmegyek hozzá, beszélgessünk utoljára együtt, egy lakásban.
- Bejöhetek? - álltam meg az ajtóba.
- Persze, gyere csak. - bólintott a fejével.
- Sejtettem, hogy nem alszol még.
- Hogy tudnék már aludni, mikor most készül szét hullani a családom!? - mondta szomorúan és csalódottan.
- Ugyan már! Dehogy hullik szét. Csak ezután már nem egy házban fogunk élni, ennyi. Semmi sem fog megváltozni. Megígérem! Kérlek ne nehezítsd meg ennél is jobban a dolgom!
- Én nehezítem meg? Akkor én mit mondjak? Azt hiszed te nem okozol nekem fájdalmat!?
- Adam, kérlek! Ne veszekedjünk megint! Ezt már egyszer megbeszéltük. Elmegyek, és ezt nem tudod megakadályozni! Sajnálom, hogy ezzel fájdalmat okozok de muszáj megtennem. Hidd el mind kettőnknek így lesz a legjobb, még ha most nem is így érzed.
- Persze. Nagyon fain lesz minden... - mondta teljes iróniával a hangjában.
- Hiába gúnyolódsz, akkor is igazam lesz. Meglátod! Mindegy. Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak tőled, de úgy látom ez nem fog menni. Jóéjt Adam!
Kimentem. Nem akartam újra veszekedni. Eszem ágában sem volt ennél is nagyobb haragban elválni. Lementem és kiültem a teraszra. Igaz tavasz eleje van, de tök jó az idő. Kellemesen meleg és hűvös egyszerre. Kristály tiszta az ég, a csillagok ragyognak. Itt ülök már egy ideje. Elsuhan egy hullócsillag. Lehunyom a szemem és kívánok. Ekkor ajtó nyitódást hallok, magam mellé nézek és Adam-et látom meg. Vajon mit akarhat? Újra veszekedni? Kíváncsi vagyok.
- Hát te? - kérdeztem meglepve.
- Csak azért jöttem, mert szeretnék elnézést kérni! Tudom, neked sem könnyű megtenned ezt az egészet. De ha arra gondolok, hogy elhagysz, felmegy a pumpa és a szavak csak úgy jönnek ki a számon.
- De ne így fogd fel Adam! Hanem úgy, hogy lesz neked is szabad tered, bárkit elhozhatsz ide és nem kell óvatoskodnod. És ha látni akarsz engem vagy Emily-t, beülsz a kocsidba és jössz 4 saroknyit. Távolabb leszünk de még közelebb! Mert úgy jobban fogsz örülni ha látsz minket.
- Rendben, megpróbálok így állni a dolgohoz. De azt be kell látni, hogy idő kell hozzá. Nem tudok úgy tenni, mintha minden oké lenne, talán egy kis idő után.
- Persze ez érthető. Nyugodtan emészd meg ezt az egészet és úgy könnyebb lesz elfogadni! Csak kérlek soha ne utáljuk meg egymást! Ne veszekedjünk és ne haragoskodjunk! Kérlek ígérd meg!
- Én sem akarom ezt! Megígérem, hogy soha nem fogok veszekedni! Legalább is nagyon igyekezni fogok! - tette a kezét a szívére.
- Nekem már ez is elég! - öleltem meg hirtelen.
Meglepte őt a reakcióm, mondjuk engem is. De nem zavarta, visszaölelt. Álltunk ott egy darabig ölelkezve. Nem tagadom jól esett őt megölelni. Rég volt már, hogy ilyen mélyen ölelkeztünk. Behunytam a szemem és magamba szívtam édes és egyben férfias illatát. Soha nem akartam elfelejteni ezt az illatot, az ölelését és a mosolyát sem. Talán mindig is szeretni fogom egy kicsit. De lehet egyszer elmúlik. Az viszont 100%-ig biztos, hogy soha senki nem lesz olyan fontos az életemben, mint ő. Ez már a szerelemnél is erősebb érzés, amit iránta érzek. Jóval több, jóval erősebb. Ő a lényem egy nagyobb darabja, amit remélem soha senki és semmi nem tép ki belőlem. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lenne most az életem, ha azon a hajón maradok. Vajon ugyan olyan boldog lennék, mint most? Vajon ismerném-e Adam-et? Lehet sosem találkoztunk volna, vagy ha igen csak egy közös kép erejéig. Régen az volt az álmom, hogy világhírű szakács leszek, nyitok majd egy menő éttermet ahova előre kell asztalt foglalni, hogy bejuthass. Most viszont ha valaki megkérdezné, hogy megbántam-e az eddigi tetteimet, éveimet. A válaszom határozott nem lenne. Egyáltalán nem bánok semmit! Sem a lekésett hajót, sem az eltöltött éjszakákat és főleg nem azt, hogy megtartottam Emit. Az életem így tökéletes ahogy van!
A nagy elmélkedésemből visszatérve abba hagytuk az ölelkezést. Eltávolodtam tőle, rámosolyogtam és odamentem a korláthoz. Egy dallam jutott az eszembe. Régebben hallottam egy Disney filmben. A címét már nem tudom, de a dal berögződött. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a dal átjárjon engem. Hirtelen érintést éreztem hátulról. Adam karolt át, elől összefonta a kezeit. Felnéztem rá, ő visszanézett és rámmosolygott. Néztük együtt a csillagokat. Olyan meghitt és érzelmes pillanat volt ez, amiről régen álmodtam már. Hányszor kívántam ezt, titkon, halkan. De sosem teljesült, és lám, most igen. Tudom butaság, de annyira nem is tudom hogyan fogalmazzak... annyira szíven ütött ez a dolog, persze jó értelemben, hogy kicsordult néhány könnycseppem.
- Mért sírsz? - bakker, észrevette, elakarta húzni a kezét de visszatartottam.
- Semmi, semmi. Csak olyan jó most így! - megértette mire mondtam, ezért visszakulcsolta a kezét.
- Tudom fura, hogy ezt mondom, de nekem is! Nagyon hiányozni fogsz! - szólalt meg kis idő után.
- Te is nekem! Nagyon!
- Sajnálom!
- Mit? - nem értettem mire mondja.
- Hát azt, hogy ilyen vagyok. Hogy nem tudtam megadni azt, amit szerettél volna! Egy lúzer vagyok!
- Jajj! Ne beszélj már így! Tudod hogy gyűlölöm ezt! Nem vagy az, elmondtam már 100-szor! Ne hibáztasd magad semmiért! Nekem így vagy jó ahogy vagy!
- Jahj Jess! - sóhajtott - Te olyan egy tökéletes csaj vagy! Nálad jobbat nem is kívánhat az ember!
- Ugyan, ne túlozz! - kicsit azért zavarba jöttem, rég volt már ilyen.
- Nem túlzok egyáltalán! Klassz kis csaj vagy!
- Te pedig klassz pasi! - próbáltam leplezni a zavarodottságomat.
- Óh hát azt tudom, köszike! - nevetett, a kis tréfa mester.
- Akkor jók vagyunk? - fordultam felé - Nincs örihari meg ilyesmi?
- Nincs! Jó minden! - pacsiztunk egyet.
- Ennek örülök! Hatalmas kő esett le a szívemről.
- Igen, hallottam is a becsapódást!
- Ha-ha de vicces valaki! - leültem a napozó ágyra.
- Tudom. Sziporkázom! - ült le ő is mellém.
Megint csend telepedett ránk. Ültünk egymás mellett, csendben. Ő megfordult és lefekedüt mellém a napágyra. Átkarolt és csak úgy voltunk ott magunknak. Annyira jól esett a közelsége. Hevesen vert a szívem, boldog vagyok! Ez már biztos!
- Jessika! - szólt rám.
- Igen?
- Szeretlek!
- Mi!? - lepődtem meg.
- Jól hallottad! Szeretlek! Persze nem úgy ahogy gondolod. Hanem a szerelemnél erősebb módon. Fontos vagy nekem és az is maradsz költözz akár pár saroknyira vagy a világ végére is! Az életem és az igazat megvallva a lényem egy része vagy! - basszus, hisz ugyan ezt mondtam magamnak az előbb, ez nem lehet véletlen.
- Bekell valljam, én is ugyan így érzek. Sokkal többet érsz nekem egy szerelemnél! Soha nem foglak elfelejteni és nem is akarlak!
- Ahogy én sem téged! Kérhetek valamit? - kérdezte kissé félénken.
- Persze. Bármit!
- Utoljára még megcsókolhatlak? Tudom, hülye kérés, de szeretnélek utoljára érezni téged! Jó igaz hülye kérés... - állt volna fel, de én visszahúztam.
Ekkor rájött, hogy ez egy igent jelent és megcsókolt. Istenem mennyire jó volt ez! Régen éreztem már az ajkait, szinte el is felejtettem milyen. Egyszerre volt ez a világ legjobb és legfájdalmasabb csókja. Miután abba hagytuk elmentünk aludni. Nem mintha tudtam volna.
Másnap fáradtan indultam el James-el az új otthonomba. Eljött, hogy bepakoljuk a cuccaimat. Miután mindent eltettünk, egy utolsó kört tettem még a házban. Visszaemlékeztem mindenre, amik itt történtek. Végső búcsút vettem a régi életemtől. Kint még utoljára megöleltük egymást Adam-el, Emily-t is megölelgette és megpuszilgatta, aztán elmentünk. Integettünk a kocsiból.
Az új házba érve nagyjából kicsomagoltunk. Csináltam vacsorát, és eltöltöttük az első közös vacsinkat együtt élve.
Eleinte elég nehéz volt, főleg mikor jött Adam Emily-ért. Egyszerre volt felemelő és fájó őt látni. De ahogy telt az idő, ez a fájdalom átalakult mássá. Méghozzá boldog viszontlátássá.
Hozzászoktam, illetve elfogadtam azt, hogy már külön utakon járunk. Persze azért a dolgok szinte változatlanok maradtak. Sokat volt Emily-vel, volt amikor én is velük mentem elég gyakran, volt amikor ketten mentünk el bulizni vagy épp csak egy sütire a közeli cukiba. Végre összeállt az életem.
Hamar telt az idő. Karácsony volt. Együtt töltöttük az ünnepeket négyesben. Adam is velünk volt. Végre elértem azt is, hogy a két fiú barátságban legyen, még ha az én kedvemért is teszik. Nagyszerű hangulatban telt az ünnep. Fát díszítettünk, sütit ettünk, buta kis karácsonyi dalokat énekelgettünk. Nagy volt az ajándékozás.
Az újévet Adam-nél töltöttük. Nagy bulit szervezett estére, persze a fellépése után. Óriási volt a hangulat. Engem viszont óriási meglepetés ért. James éjfélkor eljegyzett. Igent mondtam, hiszen szeretem. Adam-nek mikor elmondtam kicsit rosszul esett, láttam rajta. De nem mutatta ki. Szerintem nem akarta elrontani a hangulatot. Ezt értékeltem benne. Remélem képes lesz feldolgozni és elfogadni a helyzetet!
2018.03.12. A lányom második szülinapja! Nagy buli volt, torta, pónik, minden változatlan, kivéve hogy most minden Jévarázsos. Megmutattam neki a mesét, amibe kb 2 perc alatt beleszeretett. Kb 3 milliószot néztük meg és kívülrő fújja a dalait, pedig még csak két éves.
Az esküvőt nyárra tervezzük, a szülinapom előtt. Nem akarok azt a hű de nagy felhajtást. De mivel Ad szervezi az egészet szerintem fél Los Angeles meg lesz hívva. De nem baj, rá bízok mindent. Legalább kevésbé érzem magam rosszul miatta. Nem tudtam megkérjem-e tanúmnak, olyan fura lenne. De végül rászántam magam és megkérdeztem. Legfeljebb nemet mond. De nem tette, örömmel igent mondott és a fejemhez vágta, hogy mért nem kérdeztem meg hamarabb! Ezen is egy jót mulattunk.
Eltelt hamar az idő és az esküvő napja volt. Kicsit ideges voltam, de szerintem ilyenkor mindenki.
Ad bejött az öltözőmbe.
- Kop-kopp! Bejöhetek? - takarta el a szemét.
- Gyere nyugodtan!
- Csak nem ideges a drága menyasszony?
- Nem, csak kicsit izgulok.
- Ugyan! - intett le - Nincs miért! Minden rendben lesz, ne aggódj! - ölelt át, visszaöleltem.
- Igazad van. Nem idegeskedem tovább.
- Helyes válasz! Na hölgyem, mehetünk? - nyújtotta a kezét.
- Induljunk!
Belékaroltam és elindultunk. Az oltárnál James várt, előttem pedig Emily ment, rózsaszirmokat szórt szét. Odaérve Adam átölelt és átnyújtotta a kezem James-nek, ő megfogta. Itt éreztem azt, hogy ünnepélyesen is átadott engem James-nek, ott mindenki előtt.
Eseménytelenül lezajlott az esemény. A nászútra ketten mentünk. Addig legalább Ad eltölthetett több időt a lányával. Görög orszá mentünk, Rodoszra. A szülinapom is ott tartottuk. Nagyon jó volt! Szeptemberben mentünk haza. Ad a reptéren várt minket Emi-vel. Amint meglátott rohant oda hozzám.
Egy nagy közös ebédet eltöltöttünk aztán mi mentünk haza az énekes úr pedig fellépésre.
Ezután rohantak a hónapok. A karácsonyi ajándékom James-nek egy baba volt. Kis fiúnk lesz. Annyira örült neki, hogy le sem lehetett lőni. Fura módon Adam is örült a hírnek. Aztán rájöttem, hogy azért fogja fel ilyen könnyen, mert randizgat valakivel. De nem zavart, sőt örültem hogy őt is megtalálta a boldogság.
Az új évi bulit is együtt töltöttük el.
2019.03.12. Emily 3 éves. Adam pedig hivatalossá tette Javi-val a kapcsolatukat. Annyira jó volt őt boldognak látni! Elég jófej srácnak tűnik és tényleg jól megvannak egymáss. Megkönnyebbült a szívem és a lelkem is.
Májusban, 16-án új videóklippje jelent meg, New Eyes címmel. Interjút is adott, amit persze megnéztünk.
„Azt szerettem volna ha az első dal tükrözné a jelenlegi állapotomat, és a hallgatókkal egy romantikus és emellett emberi hangulathoz tudnám láncolni. A New Eyes egy szerelmes levél az ártatlanságnak és annak, hogy új szenvedélyeket találhassunk." Ezt nyilatkozta. Ebből is tudtam, hogy mennyire boldog és szerelmes, végre. Kb másfél hétre rá megszületett a kisfiam, Chris. Mindenki ott volt a kórházban. James és a szülei, Adam és a pasija. Na és persze Emily is.
Bemutattuk a testvérének. Először furcsa volt neki, de pár nap után hozzá szokott. Arra viszon figyeltem, hogy ugyan annyi időt töltsek vele, mint a babával. Nehogy hanyagolva érezze magát, ne legyen féltékeny. Amennyire tudtam ezt sikerült megoldanom. Adam sokat járt hozzánk, volt amikor Javi-t is elhozta. Hamar összebarátkoztak Emily-vel. Sokat játszottak és lekenyerezte játékokkal. Persze enélkül is megkedvelte. Ad néha azért játszott Chris-el is, de érthető volt hogy nem rajong úgy érte, mint a lányáért. Csak nem erőszakolhattam rá, hogy „jajj mindenképp játsz a fiammal is"! Hiszen ez butaság lenne.
Eltelt egy kis idő. Ünnepeltük a szülinapom. Minden olyan tökéletes volt! Itt van nekem James, Emily, Chirs és ugyanúgy az életem része maradt Adam is hál' istennek! Végre most érzem először úgy, hogy teljes mértékben boldog az életem, minden a helyén van. Van egy férjem aki imád és akit én is szeretek, két csodás gyerekem és egy ember aki az életem és a lényem egy nagy része, akit soha nem akarok elveszíteni! Itt vagyunk a bulin! A gyerekek játszanak, Chis alszik, James jót beszélgett a srácokkal. Adam odajött hozzám és átkarolt oldalról.
- Na csajszi, mi újság? Boldog vagy?
- Igen! A lehető legboldogabb! Minden tökéletes! - csak mosolyogni tudtam.
- Jah azt látom! De szerintem is így van! Most vagyunk igazán boldog család!
- Bizony! Na gyere vágjuk fel a tortát! - húztam magam után.
- Végre! Azt hittem, hogy már sosem mondod ezt!
Nevetve mentünk oda a többiekhez és megettük a tortát. Most az először nem kívánta semmit, amikor elfújtam a gyertyákat. Hiszen minden így tökéletes, mindenem megvan! Körbe néztem és tetszett az amit látok. Csak boldog arcok vettek körül, amitől én voltam a világ legboldogabb embere!
23. rész
2020-02-17
Hozzászólások (0)